2017. január 5., csütörtök

A Tisztítási Hatásfokról

Van-e különbség abban: HOVA is szarunk?
S mi köze van ehhez a "tisztítási-hatásfoknak"?


Midőn eljöve a csüggesztő nap, melyen nem máshonnan mint a Vízügyi Szakemberek állapot-felmérő önbevallásaiból derül ki[1] feketén-fehéren, hogy a Szennyvíztisztító-telepeikből elbocsátott tisztított-vizek hatására válnak folyóink lassanként békanyállal borított nyitott szennyvíz-elvezető árokká, akkor az utolsó mentsvárba kapaszkodva ezen nagyra-hivatott állomány szóvivői kijelentik:
„Nincs más hátra, növelnünk kell a Tisztítási Hatásfokot.”[2]
Mely kijelentésben azonban van egy ormótlan bökkenő:
Ha ez ilyen egyszerű és kézenfekvő teendő, miért nem került eddig a látótérbe?
Valamint: kecsegtetnek-e bármi perspektívák e lózung mögött?
A válasz rendkívül egyszerű. Az efféle homályos, üzenetszerű-kijelentések mindig csak a dolgok elodázását segítik előzékenyen elő. A szemafor mellé csomagolt terminus technicus pedig csak azt kívánja a szélesebb rétegek torkán lenyomdosva velük elhitetni, hogy e közpénzen tartott fehérköpenyes hadsereg kellő szakmai magaslatról uralja a terepet, a gyeplő jó kezekben van.
Nos, amíg ezek a hatékony kezek az üdvös Tisztítási Hatásfok megnövelésén munkálkodnak lankadatlanul, elébevágva kétes eredményeiknek elmondom az alapvető tudnivalókat, nehogy a hosszas boldog reménykedés azután végeláthatatlan sírás-rívásba forduljon:
Képzeljük el, amint egy jóféle lakoma után egy illusztris vendégre rájön a rosszullét, s még józan fejjel de már összeszorított szájjal latolgatja, hova is hányjon? Szegődjünk most gondolatban a szorongatott mellé, ám mint akinek kevésbé sürgető a döntéshozatal; s vizsgáljuk meg a lehetőségeket.
·       Ha kimenne a Természet ölébe, s ott a földre deponálná e torkát csiklandó anyagot, pár nap múltán a rondaságnak ott se híre se hamva. A föld televényét lakó miriádnyi apró élőlény ugyanis táplálékforrásnak tekintve rá elemészti azt, s vele a talaj tovább gazdagodik. (A társasági higiéniát és a kapcsos etikettet ez csak annyiban kell korlátozva érintse, hogy e rövid időszak alatt tartózkodni javallott az adott terepen meztélláb tapicskolni.)
·       Ha azonban, akár kényelmi akár más megfontolásból az előtte-álló levesestányér tartalmába ürítené feltörő gejzírét, a megkönnyebbülés után gyötrő aggodalmakkal szembesülhet. Rábízhatja-e vajon további étkeztetését azokra az udvaroncokra, akik kéztördeléseik mellett búgó hangon biztatgatják: „Cseppet se féljen Nagyjóuram míg minket lát, rövidesen elkezdünk dolgozni a Tisztítási Hatásfok növelésén, hogy mire megéhezik újra-feltálalhassuk a tehetségünkhöz képest megtisztított levest.
Akiknek e parabola nem falra-hányt borsó, az nem állhat távol attól hogy meg ne értse: pontosan így van ez a szarral és a huggyal is. (A finomkodók felé: Ha Rabelais szókimondása oly dédelgetett és főhajtásokkal kísért általuk az irodalmi magaslatokon, akkor ne fordítsanak felháborodva hátat önnön testük produktumának se.) Amit jobbára nyugodt lelkiismerettel, ivóvízzel öblítenek mind messzebbre el maguktól – hogy nem sokkal azután (rábízva magukat egy korlátaiktól szabadulni képtelen siserahadra) egy pohárnyi csapvizet elvont méltósággal kortyolgatva, befogadják magukba a folyásirány szerint fentebblakó kultúrlények által hasonló aktussal kibocsátott, ámde azóta hatósági hatékonysággal megtisztított vizet is.
Hisszük vagy sem, de mindkét fent-említett anyag – melynek nevén-nevezése is ájulást-felháborodást-kiközösítést von maga után a „jobb körökben”, ám melyet rutin-szerűen mindannyian naponta termelünk s ürítünk – bizony ugyanúgy a Természet része, mint amennyire mi magunk is azok vagyunk. Mint ahogyan része annak a szárazföldi állatvilág minden egyes résztvevője is.
Ha a megértéshez most – a képet egyszerűsítendő – a civilizált ember színrelépése előtti állapotot vesszük, elmondható: Szennyvíztisztító-telepek akut hiánya ellenére sem volt probléma akkor a folyó s felszíni vizek tisztaságával. Pedig a csacska állatok a földre szartak, minden hátsó gondolat vagy rafináltan kimunkált utógondozás nélkül. A fennmaradó tisztaság egyik alapvető oka az lehetett, hogy nem a vízbe szartak. Lehet hogy csak azért, mert ez gyakran jelentős vándorlást igényelt volna, révén a szárazulatnak csak a töredéke nyílt vízfelület. De lehet hogy egy bennünk már eltompult hatodik érzékük sugallatára tettek így.
A hosszútávú fenntartható tisztaság (mely után sóvárogva ma a Nagy Kijelentések Korszakát éljük) másik fő pillérét a parabolában ugyan már említettem, de nem árthat megismételni: hogy ne csak a józan paraszti ésszel bírók értsék meg, de a több-száz publikációikkal körülbástyázott akadémikusok is[3] elrágódjanak rajta: Az anyaföld oly módon képes megemészteni a reá pottyantott természetes anyagokat, hogy azáltal önmaga is gazdagodik. Ezen elemésztés során az említett salakanyag sokrétű és bonyolult kémiai változásokon átmenve relatíve oldhatatlan állapotba kerül, s az élőtalaj elválaszthatatlan, szerves alkotójává válik. [Olyannyira, hogy a természetes csapadék nem lúgozza e kötött tápanyagot ki belőle, s nem zúdítja a folyókba – mint teszi azt a vízoldható, anorganikus, „termésnövelő”célzatú műtrágyák esetében.] Helyette, stabilan és hosszabbtávon tározódva, a talaj termőerejére támaszkodó teljes bioszféra életképességét növeli, illetve biztosítja szinten-tartását.
Ha mindezek megértése után az embert visszahelyezzük az állatok közé, akarom mondani e háborítatlan szcenárióba, akkor adja magát a nyilvánvaló következtetés: a környezeti tisztaság csak abban az esetben tartható fenn, ha e jövevény is idomul az elemi szabályokhoz. Azaz: nem a vízbe üríti a szarát. Rábízva azután magát hitegető középkáderek korlátos képességeire, kik technológiai virblik egymásutánjaival rukkolva elő, vezetik a munkamegosztás okán magukat rájuk bízók sokaságát az összeomlás felé. Hanem a vizet messzire kerülve, szaranya elhelyezésével a föld felé fordul, mely a természetes megoldást kínálja.
Természetesen nem az az elvárás, hogy a társadalomba szerveződött és városokba tömörült emberek szűkölve egyenként az erdőkbe rohanjanak amint rájuk jön a szapora. Van számukra e rohangálásnál lényegesen kényelmesebb, megnyugtatóbb megoldás. Az elvi alapokat már többen is lefektették. A legkimunkáltabb, legátfogóbb, s civilizációsan is leg-adaptálhatóbb ezek közül Országh Józsefé, aki a vegyész szemüvegén keresztül vizsgálja, tárja fel, s értelmezi közérthető formában mind a tudnivalókat, mind a teendőket.[4]
A technológusoknak és mérnököknek csupán az a feladat maradna, hogy ebbe az irányba forduljanak. 
A Tisztítási Hatásfok  délibábja  helyett.

Dég,       2017. január 4.           Fuggerth Endre




[2] E lehetetlen vállalkozásról bővebben: Hatás-fokos (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/hatas.html)
[3] Pláne, ha erre magas pozíciójuk s elfoglalt posztjuk is eleve determinálja: mta:NT (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/mta-nt.html)