Érv-velős


Ébresztő: a Meséből a Valóságba
(Hajó – ha nem jó)

Érv-velős

Fussunk az egész hóbelevancnak neki – de most egy kicsinyt másképp:

Nemsokkal az első sikeres vízen-járási história után, bizonyos elmék elkezdték pedzegetni annak a lehetőségét, hogy az e képességgel párosuló élmény lehetőségének legalábbis bizonyos töredéke a szélesebb tömegek előtt is megnyittassék, a kényelem és a biztonság védelmező bástyája nyújtotta garanciákkal. Ezzel kezdetét vette a hajóépítések sora. A dolgok előrehaladtával e mesterség tudománnyá serdült. E fabrikáló mesteremberek, hogy tudományuk még csillogóbb fényben tündökölhessen, meginvitálták berkeikbe minden tudományág legkiválóbbikát – a szárazföld legeldugottabb zugaiból is. S legott kikérték véleményüket a hajózás hogyan-továbbjáról. Az egybegyűlt meghívottak – kik időközben zúgolódás nélkül a szakma elöljáróivá léptettek elő – érett megfontolásaikat ekképp tárták a mesteremberek plénuma elé:
Nem biztonságos addig a hajózás e rettentő ismeretlen vizek felett amíg nem ismerjük pontosan a tengerek titkait. Vajh mit rejt a tengerek és óceánok mélye? Milyenek is ott a precíz domborzati viszonyok? Mi is helyről-helyre a pontos anyag-összetétel? Miféle lakókkal kell ott számoljunk? Feltérképezetlen ellenséges érzületeiket illetőleg jogaik oktalan csorbítását előzetesen fel kell deríteni, illetve bilaterálisan kodifikálni szükséges. S sorolták még az űrrel tátongó pontokat. E kemény szembesítés után a mesteremberek bizony alaposan vakargatták a fejüket. E tudományos ráolvasások nesze-semmi-fogdmeg-jól özönéből mindössze annyit kazlaztak össze, hogy alaposan a tilosban járnak ha csak úgy ukmukfukk a vízrebocsátanak akár egyetlen ladikot is.
Ekkor egy minden hájjal megkent elme elibük tárta azt a grandiózus projektet, amely megkerüli a szárazföldi tudóssereg által felsorakoztatott problémák zömét, azonnali szabad-utat biztosít a már legyártott alkalmatosságaik használatba vételére, egyszersmind a vállalkozás neki magának időtlen időkig mérhetetlen profitot garantál. Le kell csapolni a tengerek és óceánok vizét; ebben áll a plánum gyökere. E nagyszabású tevékenység ugyan mérhetetlen energiákat köt le állandósultan, ám a vágyak felserkentésével a társadalomra oktrojáltan, a polgáraitól adóként behajtott összeg biztosítja a konzorcium nyeresége mellett annak fontosságát, megkerülhetetlenségét, örökkévaló mindenütti jelenlétét. Igaz ugyan, hogy a kész hajókra ezek után méretes kerekeket kell applikálni hogy azok haladhassanak döccenve szurdokról szurdokra, viszont nem kell többé bíbelődni a tudósok által meglebegtetett ismeretlenségek és bizonytalanságok részletező felderítéseivel.
Később, színesítő utójátékként, a mind-gyakoribb és rettenetes-kimenetelű hajóvivő-kerék balesetek káreseti-igény csökkentésére törvénybe foglalták, hogy minden hajófedélzeten elhelyezhető annyi víz az útra (törvényileg rögzített szabott ár mellett) amennyit menetközben a hajó maga alá bocsátva a reccsenéssel járó döccenéseket huppanásokká szelídíti.


Ha most – egy váratlan fordulattal – a szar oldaláról vesszük szemügyre a fenti parabola tanulságait, akkor a következő párhuzamok lehetnek szembeszökőek, ha lenyessük itt a történelmi előzményeket.
A szarás produktumát, ha nem dömper-fordulókkal deponálják egyrakásra, simán és probléma-mentesen elintézi az anya-természet[1]. Ez a kéretlen ismeret még a legprűdebb kiránduló agya hátsó rekeszében is munkál, nem gátolva őt abban hogy szorultságában a fenséges magány háborítatlanságában teste terhétől ceremóniák nélkül szabaduljon. A hátrahagyott matéria sorsát a helyben lezajló gardírozatlan komposztálás pecsétli meg: ha úgy tetszik „ártalmatlanítja”; ha molekuláris szemszögből tekintjük, a természetbe visszatérve az ottani élet tápláló-forrásává válik.
Gazdagodva a fenti élménnyel és meglátásokkal, ha a szar komposztálásának előnyeit felismerő tudást átültetni szándékozunk az otthonunk közelébe[2], akkor a következők a tapasztalatok. Itt, e mesterkéltebbé varázsolt táj-idegen környezetben, a prűd polgár már öntudatosan hátatfordít erdei gyakorlatának, s követeli az ivó-minőségű vízbe szarás szabadságjogának a legtágabb sérthetetlenségét. Az elvontabb elmék is óvva intenek a szar komposztálásának gyakorlatától, rámutatva a feltáratlan ismeretlenségek ásító mélységeire. Melyek előzetes kikutatása egyébként is az ő privilég előjoguk, s amíg e végeláthatatlan feladattal ők írmagig nem végeztek, addig a tógájuk megcibálásának a súlyosbító tettével is kell szembesüljön a türelmetlen zug-komposztáló. Ám a képzettebbek[3] serege egyben finnyásabb is. Inkább hadronokat kerget, vagy gén-manipulációkkal tartja izgalomban a megrökönyödő ám megosztott érdeklődést. Hagyva a szar körüli tudományos-felcetlizésű söprögető-munkát[4] azon friss tanoncokra, kiknek szellemi magaslata és teljesítőképessége szerencsés paritásban áll a vizsgálat tárgyát előidéző tevékenységgel. Így az e forrásból származó eredmények is ennek mértékében kecsegtetőek.[5]
Eközben – addig is hogy a halmozódó szar ne legyen a lábuk alatt – simogatóan összejátszva a prűdek mániákusságával, vérbeli profik a vízbeterelt szaron véghezvitt mutatványaik sorozatával ámulatot csikarva, nélkülözhetetlenségük fensőbb tudatában meglovagolják azt az ötletet is, melytől már a kezdet-kezdetén tiltás terhe mellett elhatárolódtak s azonnal a szemétre vetettek: a hátramaradó szennyvíziszap komposztálásán merengenek[6], mint utolsó mentsváron. Csakhogy – szükségtelen ám mérhetetlen harctéri kártételeik után[7],[8] – ezúttal is fordítva ülnek a lovon. Azt a szennyvíziszapot, melytől muszáj lenne valahogyan szabadulniuk (éppúgy mint a diadalittas induláskor a szartól), mutatványaik stikáiban telepakolták jócskán különféle vegyszerekkel hogy „menjen a hajó”, ne legyen fennakadás a szarmegsemmisítés élüzemi darálójában. Így azonban, e kiherélt béna anyagtól, az extra ingrédiensekkel púpozottól, már ódzkodik a Természet is.
S hogy eközben finanszírozva is legyenek mind a harctéri cselekedeteik mind az extravagáns ló-megülési gyakorlataik, profizmusuk nem csekély hányadát fordítják e virtuózok arra hogy az anyagi alapot mindezekre előteremtsék: közüzemi-díjra keresztelt kötelező csatornahasználattal, illetve talajterhelési-díj[9] szóhasználatra szemérmesült arcpirító uzsorázással.[10] Melyek körüli folyamatos paláverrel akkora csinnadrattát csapnak, hogy amellett a Természet halk viszolygását már csak a vájt-fülűek hallják.

Akik e felszínes vázlatnál az itt érintettekről mélyebb ismereteket is óhajtanak, azok két forrásban búvárkodhatnak: A Hajózás Nagy Képeskönyve (ha nincs: megírandó); és Országh József Vízönellátó/Vízgazda koncepciója (elérhető itt: http://www.eautarcie.org/hu/index.html)

Dég,       2018. szeptember 9.               Fuggerth Endre



[6] TEHER, második felében: „mi mindent is tesz-vesz a szennyvízipar a saját SZENNYVÍZ-ISZAPJA szorításában.” (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/teher.html)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése