Ébresztő: a Meséből a Valóságba
(Hajó – ha nem jó)
Érv-velős
Fussunk az
egész hóbelevancnak neki – de most egy kicsinyt másképp:
Nemsokkal az első sikeres vízen-járási história
után, bizonyos elmék elkezdték pedzegetni annak a lehetőségét, hogy az e
képességgel párosuló élmény lehetőségének legalábbis bizonyos töredéke a
szélesebb tömegek előtt is megnyittassék, a kényelem és a biztonság védelmező
bástyája nyújtotta garanciákkal. Ezzel kezdetét vette a hajóépítések sora. A
dolgok előrehaladtával e mesterség tudománnyá serdült. E fabrikáló mesteremberek,
hogy tudományuk még csillogóbb fényben tündökölhessen, meginvitálták berkeikbe
minden tudományág legkiválóbbikát – a szárazföld legeldugottabb zugaiból is. S
legott kikérték véleményüket a hajózás hogyan-továbbjáról. Az egybegyűlt
meghívottak – kik időközben zúgolódás nélkül a szakma elöljáróivá léptettek elő
– érett megfontolásaikat ekképp tárták a mesteremberek plénuma elé:
Nem biztonságos
addig a hajózás e rettentő ismeretlen vizek felett amíg nem ismerjük pontosan a
tengerek titkait. Vajh mit rejt a tengerek és óceánok mélye? Milyenek is ott a
precíz domborzati viszonyok? Mi is helyről-helyre a pontos anyag-összetétel?
Miféle lakókkal kell ott számoljunk? Feltérképezetlen ellenséges érzületeiket
illetőleg jogaik oktalan csorbítását előzetesen fel kell deríteni, illetve
bilaterálisan kodifikálni szükséges. S sorolták még az űrrel tátongó pontokat.
E kemény szembesítés után a mesteremberek bizony alaposan vakargatták a fejüket.
E tudományos ráolvasások nesze-semmi-fogdmeg-jól
özönéből mindössze annyit kazlaztak össze, hogy alaposan a tilosban járnak ha
csak úgy ukmukfukk a vízrebocsátanak akár egyetlen ladikot is.
Ekkor egy
minden hájjal megkent elme elibük tárta azt a grandiózus projektet, amely
megkerüli a szárazföldi tudóssereg által felsorakoztatott problémák zömét,
azonnali szabad-utat biztosít a már legyártott alkalmatosságaik használatba
vételére, egyszersmind a vállalkozás neki magának időtlen időkig mérhetetlen
profitot garantál. Le kell csapolni a tengerek és óceánok vizét; ebben áll a plánum
gyökere. E nagyszabású tevékenység ugyan mérhetetlen energiákat köt le
állandósultan, ám a vágyak felserkentésével a társadalomra oktrojáltan, a
polgáraitól adóként behajtott összeg biztosítja a konzorcium nyeresége mellett
annak fontosságát, megkerülhetetlenségét, örökkévaló mindenütti jelenlétét.
Igaz ugyan, hogy a kész hajókra ezek után méretes kerekeket kell applikálni
hogy azok haladhassanak döccenve szurdokról szurdokra, viszont nem kell többé bíbelődni
a tudósok által meglebegtetett ismeretlenségek és bizonytalanságok részletező
felderítéseivel.
Később,
színesítő utójátékként, a mind-gyakoribb és rettenetes-kimenetelű
hajóvivő-kerék balesetek káreseti-igény csökkentésére törvénybe foglalták, hogy
minden hajófedélzeten elhelyezhető annyi víz az útra (törvényileg rögzített szabott ár mellett) amennyit menetközben a
hajó maga alá bocsátva a reccsenéssel járó döccenéseket huppanásokká szelídíti.
Ha most – egy váratlan fordulattal – a szar
oldaláról vesszük szemügyre a fenti parabola tanulságait, akkor a következő
párhuzamok lehetnek szembeszökőek, ha lenyessük itt a történelmi előzményeket.
A szarás
produktumát, ha nem dömper-fordulókkal deponálják egyrakásra, simán és
probléma-mentesen elintézi az anya-természet[1].
Ez a kéretlen ismeret még a legprűdebb kiránduló agya hátsó rekeszében is
munkál, nem gátolva őt abban hogy szorultságában a fenséges magány
háborítatlanságában teste terhétől ceremóniák nélkül szabaduljon. A
hátrahagyott matéria sorsát a helyben lezajló gardírozatlan komposztálás
pecsétli meg: ha úgy tetszik „ártalmatlanítja”; ha molekuláris szemszögből
tekintjük, a természetbe visszatérve az ottani élet tápláló-forrásává válik.
Gazdagodva a fenti
élménnyel és meglátásokkal, ha a szar komposztálásának előnyeit felismerő
tudást átültetni szándékozunk az otthonunk közelébe[2],
akkor a következők a tapasztalatok. Itt, e mesterkéltebbé varázsolt táj-idegen
környezetben, a prűd polgár már öntudatosan hátatfordít erdei gyakorlatának, s
követeli az ivó-minőségű vízbe szarás szabadságjogának a legtágabb sérthetetlenségét.
Az elvontabb elmék is óvva intenek a szar komposztálásának gyakorlatától,
rámutatva a feltáratlan ismeretlenségek ásító mélységeire. Melyek előzetes
kikutatása egyébként is az ő privilég előjoguk, s amíg e végeláthatatlan
feladattal ők írmagig nem végeztek, addig a tógájuk megcibálásának a súlyosbító
tettével is kell szembesüljön a türelmetlen zug-komposztáló. Ám a képzettebbek[3]
serege egyben finnyásabb is. Inkább hadronokat kerget, vagy gén-manipulációkkal
tartja izgalomban a megrökönyödő ám megosztott érdeklődést. Hagyva a szar
körüli tudományos-felcetlizésű söprögető-munkát[4]
azon friss tanoncokra, kiknek szellemi magaslata és teljesítőképessége
szerencsés paritásban áll a vizsgálat tárgyát előidéző tevékenységgel. Így az e
forrásból származó eredmények is ennek mértékében kecsegtetőek.[5]
Eközben – addig
is hogy a halmozódó szar ne legyen a lábuk alatt – simogatóan összejátszva a
prűdek mániákusságával, vérbeli profik a vízbeterelt szaron véghezvitt
mutatványaik sorozatával ámulatot csikarva, nélkülözhetetlenségük fensőbb
tudatában meglovagolják azt az ötletet is, melytől már a kezdet-kezdetén tiltás
terhe mellett elhatárolódtak s azonnal a szemétre vetettek: a hátramaradó
szennyvíziszap komposztálásán merengenek[6],
mint utolsó mentsváron. Csakhogy – szükségtelen ám mérhetetlen harctéri
kártételeik után[7],[8]
– ezúttal is fordítva ülnek a lovon. Azt a szennyvíziszapot, melytől muszáj
lenne valahogyan szabadulniuk (éppúgy mint a diadalittas induláskor a szartól),
mutatványaik stikáiban telepakolták jócskán különféle vegyszerekkel hogy
„menjen a hajó”, ne legyen fennakadás a szarmegsemmisítés élüzemi darálójában.
Így azonban, e kiherélt béna anyagtól, az extra ingrédiensekkel púpozottól, már
ódzkodik a Természet is.
S hogy eközben
finanszírozva is legyenek mind a harctéri cselekedeteik mind az extravagáns
ló-megülési gyakorlataik, profizmusuk nem csekély hányadát fordítják e
virtuózok arra hogy az anyagi alapot mindezekre előteremtsék: közüzemi-díjra
keresztelt kötelező csatornahasználattal, illetve talajterhelési-díj[9]
szóhasználatra szemérmesült arcpirító uzsorázással.[10]
Melyek körüli folyamatos paláverrel akkora csinnadrattát csapnak, hogy amellett
a Természet halk viszolygását már csak a vájt-fülűek hallják.
Akik e
felszínes vázlatnál az itt érintettekről mélyebb ismereteket is óhajtanak, azok
két forrásban búvárkodhatnak: A Hajózás Nagy Képeskönyve (ha
nincs: megírandó); és Országh József Vízönellátó/Vízgazda
koncepciója (elérhető itt: http://www.eautarcie.org/hu/index.html)
Dég, 2018. szeptember 9. Fuggerth
Endre
[6]
TEHER, második felében:
„mi mindent is tesz-vesz a szennyvízipar a saját SZENNYVÍZ-ISZAPJA
szorításában.” (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/teher.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése