SUMMA

Előadás
A Tiszta VÍZ + Klíma-KONTROLL kulcsa.
NEM prófécia, HANEM Tudomány.
(Biztos Alapokon)

„Ha lenne még egy életem…”
Ha nem ÍGY lesz: nem lesz Senkinek.

ÖKOLÓGIA     Országh József  [1] munkája mentén     2017. ápr. 20.     Fuggerth Endre
A Kertészeti Egyetem Ökológiai Tanszékén
Az előadás Videó-változata is elérhető.
Az Élőadás [2] az alanti cikknél annyival több, hogy a jelenlevők kérdéseire adott rögtönzött válaszaimat is tartalmazza, 1:35:35-től kezdődően.

Az alanti írott változatba ugyanakkor beleszőttem mindazt a diszkussziót (főleg a Táblázatok elemeinek magyarázataira vonatkozókat) aminek csupán egy hirtelenebb, s így kevésbé alapos, sietős nyoma lelhető fel az élőadás videó-felvételén.

Köszönet:
  • ·       Szíjártó Csillának: aki egy bizonyos csoport tagjává fogadott, ahol írásaim szélesebb ismeretséget nyerhettek.
  • ·       Kelemen Bélának: aki más témában szintén előadott e Tanszéken, s elég érdekességet találhatott közzétett írásaimban-hozzászólásaimban ahhoz, hogy előadónak ide beajánljon.
  • ·       Gál Izórának: aki elég nyitott és érdeklődő volt ahhoz, hogy ezen ajánlás nyomán jelen előadásra fel is kért.
  • ·       De elsősorban Országh József vegyész professzornak [Belgiumban élő hazánkfiának], hogy óriási-ívű munkáját megismerve, amellett küzdve, saját vegyészi tudásomat ismét érdemes téma mellett kamatoztathatom.
TARTALOM: (2017.09.15-én hozzáadva) 
[Referenciákkal 17-én kiegészítve]
1.) Felvezetés
2.) Rá-közelítés
3.) Az elgondolás: a  Vízönellátó/Vízgazda  rendszer
4.) Az akadálypálya működtetői/résztvevői
5.) Két fontos/praktikus részlet
6.) Szakmai + Szakpolitikai Színvonal
7.) A Törvény Szelleme
8.) Klíma: Ráhatás/szabályozás?
9.) Összegzés – 2 ellenpéldával
10.) Kapcsolódó területek
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

1.) Felvezetés
A „nagy számok törvénye” a matematikában ismert, komoly tétel. Ám amikor a köznapi életre próbálják (helytelenül) átültetni, akkor azt akarják fontoskodó hangsúllyal vele sugallani, hogy a sokaknak van mindig igazuk – bármiről is legyen szó.
Megfogalmaznám hát a „kis számok törvényét”, mely ugyan nem a matematikából való hanem az kísérletes tudományokkal kapcsos, s nem is deklarálnak effélét, de a lényege az alábbi: Kevés számú (akár egyetlen) kísérlet bekövetkezett kimenetele sem vonható kétségbe, akkor sem ha mindenki más eredményt várt – vagy csak váll-rándítva „nem hiszi el”. [Ez utóbbi hozzáállás ma különösen divatozik. Olyannyira, hogy még az akadémiai körök sem érintetlenek ettől – ami tehát NEM a kísérlet eredményének a hihetőségét vonja kétségbe, hanem valami egészen mást vetít előre.]
Híres-hírhedt példák arra, ahol az egyednek van/volt igaza a széles társadalommal szemben:
·    Kopernikusz heliocentrikus világképe – sarkosan szemben a Föld-központú, végső-soron „Lapos-Föld” verzióval
·       Wöhler karbamid-szintézise – a „vis vitalis” elméletet döntötte romba.
·     Semmelweis teoretikailag is megokolt módszere – elébe-vágva a baktériumok 20 évvel későbbi felfedezésének. [adalék: Tudós-világ kigúnyolta; Bécsi állásából kidobták; betegségével az őrültek-házába zárták – ahol agyonverték.] (Elmélkedni a szobra alatt elsétálva, vagy a nevével fémjelzett Egyetemet látogatva: KOR és UTÓKOR Ítéletén.)
·  Mendelejev periódusos-rendszere – átütő igazolását csak az atom-szerkezet felderítése hozta.
·      Planck: A sugárzó fekete-test XIX. századi fizikája szerinti magyarázhatatlansága – a kvantum-elmélet létrejöttét hozta.
Ha most e felsorolás végére tenném Országh JózsefVízönellátó” rendszerét, akkor az egyetlen szépséghiba az csupán, hogy a történelem kronológiája e behelyezést még nem igazolta vissza. E helyütt – és másutt is, ha lesz rá alkalom – mindössze az kísérelhető meg, hogy teóriája tudományos alátámasztottságát világítsam meg. Azokkal az extra-kitérőkkel, melyekkel rávilágítok: nemcsak a „kis számok törvénye” alapján van Neki igaza, hanem a nagyszámú ám nagyszájú ellenzőnek, más-egyebet proponálónak nincs. (Legyen az maszek ötletelő vagy akadémiai magaslatokról a semmit-mondás kínjában szánalmasságokat nyekergő tudós. Ez utóbbiakra a későbbiekben hozok példákat.)

Az itt megjelentek zöme azonban feltehetően nem amiatt jött ide el, hogy egy hányatott-sorsú és kétes elfogadottságú teória bugyraiba nyerjenek kéretlen, részletes betekintést. Ökológiáról és Fenntartható gazdálkodásról/rendszerekről szeretnének hallani. Meg fogom mutatni, hogy e kettő egy és ugyanaz. Ehhez azonban távolabbról kell induljak.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

2.) Rá-közelítés
Tekintsük meg figyelmesen a következő [3 perces] videót:
Egyetérthetünk, ugye: Felvillant itt jó-pár „nem-fenntarthatóságú” aspektus. Az összefüggésekből egyelőre csak annyi világos, hogy MIND az ember(?)hez kötődik. Ami máris felhívja a figyelmet arra, hogy a bemutatott rombolásoktól nehéz lesz a fogyasztói társadalomba gyömöszölt emberek sokaságát „elrettenteni”, úgymond.
A mára kialakult társadalmak – önfenntartási ösztönökből fakadóan – többféle funkcióik mellett, védekezési mechanizmussal is bírnak. Az a funkció például, amely a tanításra hivatott, akkor válik ördögivé ha a bizonyíthatóan rosszat/helytelent/túlhaladottat sulykolja továbbra is, miközben elnémítja azt a tudást mely az előbbit végre korrigálhatná. Az a mechanizmus azonban amely végletesen ellehetetlenít minden „túlságosan újszerű” kezdeményezést, nem más mint a fejünk felett levő, lépéseinket gúzsba-kötő, szinte látatlanban szült törvények bőségszaruja. [Néha vannak pillanataim, mikor már arra teszem a tétet, hogy előbb dönti romba az emberi civilizációt az általuk(?) megszaporodó törvények mint a klímaváltozás.] (Hogy ez a törvényekre kitett megjegyzésem ne lógjon a levegőbe mint egy hipotetizáló társadalom-tudományi fejtegetés, a későbbiekben konkrét példákat is hozok rá.)
A rövidfilmben bemutatott effektusok – túl azon hogy mind az emberi civilizáció kéretlen termékei – egymással is többrétű összefüggésben vannak, de a terhüket egyelőre viselő Bolygónk alkotóival is.
·       A környezet nagy-ívű szennyezése (itt: tengeren „Ruler of the Sea”),
·       a természet irtása (fák konvertálása papírossá- irodákba/bürokráciához),
·       a gépesített, dehumanizált túltermelés,
·  az ész-nélküli, öncélú, sehova-se vezető, etikátlan, veszélyeket is hordozó, kutatásoknak álcázott kísérletezés,
·       a szemét és hulladék mennyiségi és elhelyezhetetlenségi problémája.
Összességben a kép tehát épp elég sokkoló.
Még ha az erőforrások és természeti kincsek habzsoló és kimerítő felhasználása e kisfilmben meg sem jelent, s maga az édesvíz mára riasztó sorsa sem kapott itt fényt. Pedig ez a legutolsó, aprónak tűnő, egyetlen tétel is olyannyira fontos, hogy kellő orvosoltságán áll vagy bukik  bolygónkon az emberi élet.

Tekintsünk meg hát egy másik videót [2 perces], mely immár a víz szemszögéből szembesít bennünket az általunk kiprovokált jövővel:
Az alámondást leginkább a tartalma teszi drámaivá.
„Nem élhetünk a Természet ellenére: fütyül ránk. Ő lesz a túlélő, nem mi. Ha nem tartjuk ehhez magunkat, végünk.”

A vízzel kezdi mondanivalóját Országh József is. Még az egész anyagának is a Vízönellátó címet adja. Pedig a víz mellett van benne szó a talajról, biomasszáról, bőven. De még az éghajlat-változás kezelésének lehetőségéről is: s nem szeparáltan, merthogy az összefügg az előzőekkel. Ezért is kerek, egész a teóriája. Nem egyes részleteket kísérel meg ideig-óráig orvosolni, mint a legtöbb mai vízügyi vagy környezetvédelmi címke alatt futtatott kutatás. Melyek elképzelései ráadásul egymás célkitűzéseivel is kibékíthetetlen konfliktusban vannak. Ezért is mondható OJ rendszerére hogy az ökologikus, fenntartható. S akkor már helyben is vagyunk. Már csak az maradt hátra hogy megismerjük.

Mivel Országh professzor – egyéb tevékenységei mellett – majd 30 évig olvasott, anyagot-gyűjtött, kutatott a téma kapcsán, s a megszületett honlapja is vastagon 100 oldalon felüli terjedelmű, merthogy aprólékosan a részletekre is kitér, ezért a mélységi megismerése nyilvánvalóan nem történhet meg csodaszerűen egyetlen 2-órás előadás alatt, ez belátható. Viszont ha azt vesszük, hogy mellette már nem lesz szükség más elrendezések és koncepciók fejünkbe-gyömöszölésére, akkor a leghasznosabb tanulási befektetés az, ha Á-tól Z-ig áttanulmányozza mindenki, akit az ökológia mint téma érint.
Egy sűrített verzióját most elővezetem, s megspékelem olyan megvilágításokkal, melyek az Ő leírásában a köz szélesebb megszólítása okán ugyan nem találhatók meg, viszont az ott elmondottak tudományos hátterére is rávilágítanak, megerősítve állításait.
Előre kell bocsássam, hogy e helyt csak és kizárólag a kommunális vizek kezeléséről lesz szó. [Az ipari tevékenységek víz-gazdálkodását egyenként és egyedileg az adott ipari folyamathoz és létesítményhez kell nagy szakértelemmel, találékonysággal, és felelősséggel igazítsa a terület tudásának precíz birtokában levő mérnök. (Ezt a premisszát is – a kezdetektől mindmáig – sajátosra átgyúrja a profit-orientált termelés-központúság.)]
[Maga a(z ipari) termelés struktúrája és volumene pedig szintén erősen újra-gondolandó: mind a túltermelés mind a belőle fakadó túlzott szemét-képződés fenntarthatatlansága okán.]
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

3.) Az elgondolás: a  Vízönellátó/Vízgazda  rendszer
Az Országh-féle vízönellátás alaptétele így fogalmazható: A tetőre érkező csapadék, mielőtt a földre csorogna és abba beivódna, tetszés szerint felhasználható; s mivel a felhasználás jelzett folyamatának végeredményeként a víz tisztasága is elér egy küszöbértéket, a csapadék – a számunkra hasznos/szükséges kerülőutak megjárta után – pont úgy ivódik a talajba mintha mi ott sem lettünk volna.
Emiatt megkérdőjelezhetetlen az elgondolás ökológiai fenntarthatósága.
Már csak az a kérdés: kivitelezhető-e?

3.1.) Miért is „a tetőre érkező csapadék”:
Baj lenne a „vezetékes” vízzel? Igen-is, nem-is. Alternatívának azonban (egyelőre) megfelel. Nézzünk egy „Előnyök Hátrányok” összevetést.

Vezetékes-víz
Esővíz
Rendelkezésre-állás
Szolgáltató-függő
Saját beruházás után nincs korlát
TÉT:    függetlenség függetlenedés
Ellátás-folytonosság
alapból biztonságos
helytelen méretezés vagy totális klíma-borulás esetén hiány léphet fel
latolgatható
Ellátás-biztonság
havária-esetek veszélyeztethetik (csőtörés, beszennyeződés…)
hálózat-független
VAN különbség: média-hírek („gilisztákaz ivóvízben, lajtos-kocsi,…)
Bekerülés
ÁR-szabályozott”
természetesen INGYEN
Nem kíván magyarázatot.
Támogatás
„konzorciumi érdek
hivatalos ellen-kampány
törvényi sarokba-szorítás kezdete
Ez az, amiről szó nem esik.  „Média-kontroll
Alap-minőség
ásványi-sók jelen
DE: mikro-szennyezők (NO3-, As, +előtisztítási műhibák)
„desztillátum” (= TISZTA)
[de: kölcsönhatások a tározó anyag-ával. (műanyag vs. beton)]
Desztillátum   kontra   „ásványi sók” + extra
Az ásványi sók ZÖMÉT szervezetünk az élelmekből veszi fel – tehát (e tekintetben) nem vagyunk a vízre utalva.
A Vezetékes víz EXTRÁI: nitrát, arzén, (+ „meglepetés” [Stockholmi Vízdíj])
Minőségi következ-mények
Ca: vízlágyítás!! (=vegyszer-terhelés)
Klórozni KELL (Fertőtlenítés: „túl hosszú” az elosztó-rendszer)
„lágy víz”
Nem kell Cl2
A Klór oxidáló-ágens, általa a vizes-közeg „redox-potenciálja” megváltozik – az oxidáló irányba]
Szervezetünk 75%-ban vízből áll, s benne minden bonyolult élettani reakció vizes közegben játszódik. Ha e közeg „finom-hangolása” borul, azzal BÁRMIKOR sérülhet AKÁRMELYIK reakció. Ami a betegségek legszélesebb skáláját idézheti elő.
[Finom-hangolás = ionfajta-ellátottság, koncentráció, ionerősség, pH, redox-potenciál] (A legutolsó tényező az, amit a klórozás tehát „felülír”)
És ami semmibe vétetik.
Hosszú-távú következmény
apadó talajvíz
forrás-kimerítés
„közcsatornás” elvezetés súlyosbít
NINCS
[Vízönellátó esetén helyben marad]
Az Ökológiai fenntarthatóság szempontjából ez a Legfontosabb.
Visszatekintve, a két oldal szín-kódolása nem-várt, egyértelmű előnyt tárt fel. Az igaz, hogy az elgondolás – a jelen kényelmes kiszolgáltság foteléből nézve – tennivalókat kíván. Viszont cserébe ott a Jövő hosszú-távú biztonsága: olcsóbban, tisztábban, egészségesebben, függetlenedve.

3.2.) A „tetszés szerinti felhasználáshoz”:
Hát nem mindegy? Kinyitom a csapot, használom a vizet, tovalököm, (hisz) fizetek érte.
Amennyiben ezt a megmerevedett, szélesen ható és gyakorolt hozzáállást bárki is Ökologikusra tudja mázolni, az joggal aspirálhat a soron-következő Nobel békedíjra – a mázoló-segédei kezéből.
A Vízgazda rendszer így racionalizál:
A.) a kívánalom oldaláról:
·       Van víz. (Hál’ istennek.) [Vagy víz van – még. Nem ugyanaz, s nem is mindegy.]
·   Van tehát belőle esővíz. (S az esővíz már elég tiszta, sokminden célra.: mosás, fürdés… [Gondoljunk csak a Balatonra…])
·  És kellene az esővízből biztonságosan tiszta víz is. (Ivásra, főzésre, edény-mosogatásra, fogmosásra.) No, ez az egyetlen szegmens, ahol a begyűjtött esővizet célszerű lehet további tisztításnak alávetni. [Túl azon, ami a beton-tározó műtárgyakban vele automatikusan is történik: „Barlang-hasonlat”.[5]] Ez házilagosan megoldható, akár (a vízáramba iktatott) aktív-szenet tartalmazó kapszulán történő átszűréssel, akár un. fordított-ozmózis kisberendezéssel. Ebből a fajta vízből viszont már 5-10 liter/fő/nap bőségesen elegendő. Így ennek a költsége és a vele való tennivaló minimális.
B.) a felhasználás oldaláról:
·   Ahhoz hogy a felhasznált vizünk görbesztő procedúrák technologizált sorozata nélkül is kártétel nélkül visszavezethető legyen a Természetbe, célszerű nem beletenni, azt amit csak lehet. Ebbe beleértődik a különféle vegyszerek és pacsulik használatának az ésszerű visszaszorítása is. [Meg az étel-maradéké is: a mosogató-lefolyó nem „konyhamalac”.] De ennél is fontosabb, hogy az a produktumunk, amely egyébként nem igényli a vizet, az ne kerüljön bele. Magyarán szólva: a szar és a húgy e megkülönböztetett főszereplők. De, pontosan, miért is?
Itt minden szégyen nélkül kölcsönveszek a Vízönellátó oldalról 2 képes-ábrát:




Vegyük sorra a tevékenységeinket:
1.)   Ürítünk. Produktumunk = kaka + pisi. Tartalma: baktérium, N+P >90%-a EBBEN van.
2.)   egyéb vízhasználat (mosdás/fürdés, mosogatás): baktérium <1% , N+P is jelentéktelen.
3.)   Miért e 3 komponensre koncentrálunk? Baktérium fertőz”; N+P-nek kiemelt szerepe van az élővilágban. (Nyomon fogjuk követni.)
4.)   Ha az ürítéseinket vízzel keverjük =„fekete-víz”. Az egyéb használt-vizet „szürkevíznek” nevezzük.
5.)   A képződő szürkevíz mennyisége sokkal nagyobb mint a feketevízé. Miért is keverjük össze? Hogy „szennyes” legyen az egész?

Ha e két ábrából nem tudja valaki kiolvasni, hogy a szürkevizet a feketevízzel összekeverni végzetes hiba, akkor az vak. Ha viszont ezt a kavarást egy Vízügyi szakember teszi, akkor bűnös. Ha Akadémikus próbál érveli mellette, az minősíthetetlen. Míg ha a Törvény embere rögzíti ezt mindannyiunkra érvényes, kötelező, és szankcionálható kodifikációkba, akkor ő (mint képesített, és jól fizetett közszolga!) a legfőbb akadálya a társadalmunkat fenyegető zsákutcának.

Azért említem e magaslati pályákon lebegő, irányító-pultos résztvevőket, mert velük is foglalkoznunk kell. Nem elég ugyanis a Vízönellátó teória ismeretterjesztését célzó előadás fehér-holló szerű előfordulása – ami elröppen, tovaszáll, aminek nyoma sincs. A gátló tényezők elleni fellépés éppannyira fontos: az ellenfeszülés, az ellehetetlenítés, a bekerítés, a dezinformációk, és a fenyegetés mind e robusztus sarkokból jőnek.
Mert ezt a kavarást támogatja vállvetve minden fentebbi résztvevő. Azzal hitegetve mindenkit, hogy erre való a szennyvíztisztítás – ami majd mindent megold. Az érvelésük gazdasági oldala – lemeztelenítve – a következő: Ömlesztve kérjük a nem-összevalókat, mert úgy egyszerűbb elszállítanunk. A szállítás elősegítésére ivóvizet kérünk használni. A cső végén majd kezeljük a dolgokat – térítés ellenében – bízzák csak ránk; nem lesz semmi baj.
Foglalkozni fogok nemsokára a mai bevett szennyvíztisztítással is, hogy megvillantsam: hányféle és mekkora is az a semmi. De előbb nézzük: mihez kezd e ponton a Vízönellátó rendszer?

3.3.) A kulcs: a szétválasztás.
A szürkevíz-feketevíz elválasztás leghatékonyabb megoldása az Alomszék használat. [Ez a megoldás ugyan a nagyvárosok bel-kerületeiben nem tűnik ma még adaptálhatónak – Országh professzor hosszabb munkája azonban már ez irányba is kitér – viszont a központi gondolat az Alomszékkel követhető nyomon a legtisztábban. Ezért – itt és most – csak ezt ismertetem.] Könnyebbségként ismét kölcsönveszem a Vízönellátó oldal 2 príma ábráját:
működési elv

kinézet és következmények

Működési elv: Vödör; aljára alom (ez a legkülönfélébb növényi-hulladél lehet); rá érkezik a produktumunk; amit alommal takarunk; esetleg nedvesítjük (erre a saját pisink is „kézre-áll”); lecsukjuk a fedelet.
Kinézet: = bútordarab.
Hozadékok:
·   Víz-megtakarítás [Nem jelentéktelen: 20-35% körül mozoghat.]
· Komposzt [a továbbiakban megmutatjuk ennek az óriási, valójában KÖZPONTI jelentőségét]
·  CSAK szürkevíz képződik. [Amit NEM kell tisztítani: lásd egyrészt a „veszélyes” tartalmát a fenti ábrán, s a magyarázatát nemsokára.] (Felszámolható tehát a – hagyományos?, ránk-erőszakolt?, mint kimutatjuk majd: ROMBOLÓ – „szennyvíz-tisztítás”.)
Ezen ábrákból ugyan minden fontos előny kiolvasható, ám a köznapi ember ódzkodása egy ponton szinte legyűrhetetlen. Nem hiszi el, hogy az Alomszék nem áraszt szar-szagot. Fel nem fogja a különbséget az Alomszék és a rossz-emlékű kerti pottyantós között. Mert ott tartunk – a 21. században – hogy a vélemény felülírni próbálja a kísérleti tényt. A tudós-társadalom kétkedő fejcsóválására sincs itt semmi szükség, mert maga a tudomány is a kísérleti tények alapköveiből épült s épül – s csak később nyernek e tények elvi, teoretikus magyarázatot. (Mindaddig, amíg az intézményesített tudomány nem hajlandó efféle kísérletekbe dugni az orrát, addig nincs alapja a magyarázatot számonkérni. A TÉNY pedig kétségbevonhatatlan.) Fantazmagórikus megokolásokkal ugyanakkor a magam részéről csínján kívánok bánni.
Szagos-e?    reakciók a karbamid és a cellulóz között:
A kézenfekvő hipotézis a szag eltűnésére az, hogy a vizelet szerves-anyagának zömét kitevő karbamid – mely lebomlása során ammóniát termel, aminek erős szaga a nyilvános vizeldékből is ismerős – valamilyen módon reagál a növényi alapú cellulózzal, de legalábbis kötődik ahhoz. A vegytiszta karbamid és cellulóz között azonban nem zajlik semmiféle reakció – ez is laboratóriumi tény. Igen-ám, de esetünkben egyik komponens sem vegytiszta: számtalan (zömében ismeretlen, felderítetlen) mikro-komponens van jelen, melyek eseti/együttes/katalitikus hatását a hivatalos tudomány mindeddig nem vizsgálta! A tapasztalati tény viszont a szagok (nemcsak az ammóniáé, de mindenféle ami a pottyantóshoz köthető) teljes eltűnése.
Kétkedőbb alkatú, vegyészeti irodalomban is lábalni képes kíváncsiaknak gyűjtöttem egy kis csokrot a területen folytatott munkákból, íme:
Cellulose: structure, accessibility and reactivity, by Hans A. Krassig, in Polymer Monographs Volume 11 (Gordon and Breach Science Publishers 1993) 293. oldal, 3. bekezdés közepén:
“Urea is known to be a very effective swelling agent for cellulose, being able to open hydrogen bonds and forming a cellulose carbamide intermediate.”
Some Aspects of the Reaction between Urea and Cellulose by Leon Segal, F.V. Eggerton in Textile Research Journal Vol 31, Issue 5, pp. 460 – 471 (First published date: July-02-2016):
„A reaction occurs between cellulose and urea when cellulose and an aqueous solution of urea are heated to an elevated temperature. Evidence for reaction are"
Improved Synthesis of Cellulose Carbamates with Minimum Urea Based on an Easy Scale-up Method by Feiya Fu, Min Xu, Haoying Wang, Yang Wang, Hao Ge, and Jinping Zhou in ACS Sustainable Chemistry & Engineering 2015 3 (7), 1510-1517
Cellulose carbamates were successfully prepared by heating cellulose/urea mixtures with the urea content of 3.4−4.8 wt % at 150−170 °C for 1.0−2.0 h, and both the reacted mixtures and CCs could be well dissolved in NaOH/ZnO aqueous solution.
Universitat Innsbruck, technology offer:
PROCESS FOR THERMAL TREATMENT TO FORM CELLULOSE CARBAMATE
"Scientists from Innsbruck University, Austria succeeded in identifying a new non-toxic and highly efficient method for introducing carbamate groups to cellulosic materials."
Valamit mégis a Nagyvárosi megoldásról:
  • 1.)   A LÉNYEG (természetesen) itt is az ELVÁLASZTÁS.
  • 2.)   A „2. lényeg” az, hogy minél kevesebb vízzel történjen a produktumunk továbbítása.
  • 3.)   Ezt a SŰRŰ anyagot un. „Alom-átitató” telepekre kell juttatni. Ahol – mintha csak egy nagybani Alomszék lenne – megtörténik az odajuttatott sűrű feketevíz és az OTT felhalmozott alom összekeverése, érése.


3.4.) A szar-alom sorsa:
Számít ez egyáltalán valamit? De még mennyire. Óriási a jelentősége. A következményei pedig elképesztően perspektivikusak. (De ehhez előbb még más egyebeket célszerűbb megismernünk.)
Legelőször is a sorsáról:
Az a paraszti tudás talán még nem ment városon sem feledésbe, hogy a halomba-rakott, magára-hagyott növényi-eredetű hulladék, egy bizonyos érési periódus után, felismerhetetlenül átalakul: morzsalékos anyaggá válik, mely a talajba dolgozva annak minden tulajdonságán javít. Ez a komposzt.
·      Javít a morzsalékosságon: eső vagy öntözés hatására a talaj nem veszti el a szerkezetét, s kiszáradva sem válik cserepessé a felület.
·       Javít az állagán: az erózió is kevesebb kárt tud tenni benne.
·       Javít a víz-háztartásán: tovább és több vizet képes megtartani, s lassabban szárad ki.
·  Javít a talajéleten: a komposzt dús éléskamra a földet lakó miriád apró mikro-organizmusnak. (Ezek aktív jelenléte és közreműködése nélkül éhen-pusztulnának a növények.)
·       Javít a talaj oxigén-ellátottságán: a labirintusos mikropórusos szerkezetben még akkor is marad levegő, ha azt az eső eláztatta. [Éppen azért mert nem omlik össze a struktúrája. Pontosan a jelenlevő komposztot adó óriás-molekulák térbeli szerkezetének az eredményeként.] E levegő híján a talajélet szintjén sok fulladásos halál következne be, nehezítve-hátráltatva a kialakult együttműködést.
Egyvalamin nem képes javítani: a talaj nitrogén és foszfor ellátottságán. Merthogy ezen kémiai elemekből nagyon kevés van azokban a növényi részekben, amelyekből e növényi komposzt készült (szár, gally, kéreg, levél). A nitrogén és a foszfor zöme a növény termésében halmozódik fel. Azt pedig megesszük, s beépítjük a szervezetünkbe, illetőleg frissítjük vele a lecserélendő „fáradt” részeit. A maradékát pedig kikakáljuk. Amennyiben viszont a kakát+pisit is beletesszük a komposztálódásra szánt növényi alkotók közé, akkor az ebből származó komposzt már nitrogén és foszfor tekintetében is javítja a talajt. És pontosan ezt érjük el az Alomszék-használattal.
[Megelőlegezésül: Ha ellenben a kakát és pisit a nagybani szennyvíztisztító telepekre vezetjük, akkor azok ott a szervesen kötött formáiból a zömmel oxidációs beavatkozásokra szervetlen nitráttá és foszfáttá alakulnak, s nem a talajt gazdagítják, hanem a folyók vizében tesznek kárt. Mindezeket rövidesen elemezni fogom, mihelyst eljutok a szennyvíztisztítás áttekintéséhez.)]
Ürülékünket tehát – az eltakarítandó, veszélyesnek kikiáltott rondaságból – természeti erőforrássá alakítja át az Alomszék-használat, s az azt követő alom-komposzt képzés. Figyelmezzünk arra is, hogy ennek során rengeteg növényi eredetű „szemetet” is felhasználtunk, ugyancsak jó célra. Ez nevezhető eredményes és egyben ökologikus „takarításnak. E mellékterméket kéretlenül nem produkáló takarításon túl, a szar-alom legalapvetőbb jelentősége talajon tett, fentebb felsorolt 5+1 „javít” tétel.
Az eddig elmondottakból már mozaikszerűen összeállhat mindenkiben a kép, mely egyike a legdrámaibb bemutatása annak: mit is hozott, és mit is tartogat számunkra az angol-wc. Országh Józsefet idézem:
„Ezzel kapcsolatban gyakran említem a vízöblítéses vécé ökomérlegét. Az a vízmennyiség, amit egy ilyen vécében egy személy évente elpazarol, elég lenne annak a földdarabnak az öntözésére, amelyik a kérdéses személy élelmét termeli. A szennyvíztisztító által szétrombolt (és nitrát szennyezéssé alakított) a vécéből kijövő szerves biotömeg, elég lenne, megfelelő komposzt formájában, ugyanannak a földdarabnak a trágyázásához. Ebből kézenfekvő az a tény, hogy minden vécét használó személy a bioszférában saját élelmi alapját rombolja szét.
Tartható-e ezek fényében az a hisztérikus hőbörgés, hogy végig kell csatornázni a még kimaradt falvakat is? Ahelyett hogy a művi szar-megsemmisítés nagyipari centrumait zárnák be és szanálnák?

3.5.) A szürkevíz sorsa:
Ugyan, mi lehetne? Amikor a víz kincs, baktérium pedig alig van benne (~1%, ld. fent).
Mégis át kell gondolni: hogyan és hova kerüljön?
Ami a veszélyes baktériumokat illet, hát persze: fürdéskor megmossuk a fenekünket is, meg a pisis bugyi mosóvize is ebben landol. Most akkor, kell-e félni tőle, netán kilőjük az űrbe? Az E. coli baktérium az, amire a köznépet a markában tartó higiéniás hisztéria, s vele az egész ipari-méretű szennyvíztisztítási őrület fel van építve. Ezért e téma megér néhány gondolatot – nemsokára.
A valódi dilemmát az adja, hogy a szürkevízben is hemzsegnek a nem az élővízbe való molekulák (szappan, ételmaradék…). A természeti vizekbe engedve tehát ezek kárt okoznának – mindaddig míg fel nem hígulnak kellőképp, vagy amíg a tartalmuk fel nem dolgozódik, így vagy úgy. A kár abból fakad, hogy a szennyező, zömében nagymolekulájú szerves anyagok az alsóbbrendű élőlényeknek bőséges táplálékot adnak, mire ezek a folyó- és álló-vizekben elszaporodnak. Bizonyos társuló nitrogén és foszfor tartalom mellett ez eutrofizációhoz vezet, maga a zajló folyamat pedig e vizekben tetemes oxigén-hiányt okoz – amibe a felsőbb szerveződésű vízi-élőlények elpusztulhatnak. (A keletkezett hal-hullák pedig tovább táplálják az eutrofizáció folyamatát.)
A megoldás persze pofon-egyszerű. A szürkevizet a  talajba  kell juttatni.
Már a legelején, az alaptételben is utaltunk rá: „pont úgy ivódik a talajba mintha mi ott sem lettünk volna”. Merthogy „a számunkra hasznos/szükséges kerülőutak megjárta után” vagyunk éppen. No de mi van e felhasznált víz „tisztaságának a küszöbértékével”? Hisz most mondtuk: jócskán hemzseg benne a sokféle szerves-molekula, melyre bármely apró élőlény ugrásra kész.
Hát épp ez a szép az egészben. A talajlakó mikroorganizmusok ha zabálnak, nem eutrofizációt okoznak: hanem a felszaporodó szerves produktumaikkal, s önmaguk szaporodó számával/tömegével együtt, a talaj össz-szervesanyag tartalmát – más néven: annak potenciális humusz-szintjét – növelik. S mindeközben oxigén-hiány sem lép fel a talajban, e zabálással együtt-járó megnövekedett lihegés hatására, mert ott (kivált a szar-alommal már feljavítottban) a rengeteg makro- és mikro-pórus okán lényegesen több a rendelkezésre-álló levegő, mint amennyit a víz magába oldani képes. Röviden: mindazok az effektusok, amelyek az élővizeket károsan érintenék, a talajt a legelőnyösebben befolyásolják.
Hogy most az-e a slussz-poén, hogy ezáltal maga a víz is helyben, a közelünkben marad – nem pedig kidől, a folyóinkon át az országból, ahogyan az bármely központosított szennyvíz-begyűjtés velejárója – azt a maguknak témát kereső, kérődző filozófusoknak hagyom.

3.6.) Mérlegvonás
Bár még vannak fontos részletek hátra – részben már beígértek – idején-való hogy az egyiknek végre eleget tegyek, s  némi összevetésben párhuzamba állítsuk a nagyüzemi szennyvíztisztítás ma uralkodó rendszerének tulajdonságait és következményeit a Vízönellátó megfelelő elemével.

a mát uraló, legitimált,
Szennyvíztisztítási verzió
használt (=szürke) víz
és szar-alom kezelése
a Vízönellátó szerint
Beruházás – létrehozás
1. Közcsatornák hálózata. (Ha kell, a szántóföldeken is át.)
2. Nagybani tisztító-mű.
3. Járulékosak. (Szennyvíz-iszap eltüntetés, „Bio-gáz” reaktor…)
1. Alomszék barkácsolás.
2. Szürkevíz tározó + elszivárogtató (opcionális).
A tételek olvashatók. Ezek százmilliárdokat jelentenek (országosan, állami szinten).
[a „JÖVŐ”-be invesztálva?]
Működtetés – karbantartás
1. Szállításhoz: átemelő-szivattyúk, öblítések
2. A tisztítóműben: energia-igény (SOK), felügyelet-igény (folyamat-követés, rendszer-ellenőrzés [munkaerő, labor])
Semmi extra
CSAK az EGYIK oldalt terheli.
Meghibásodás
1. Csatornában: kiülepedés/dugolás, elszivárgás
2. Tisztítóműben: áramszünet (teljes borulás), alkatrész-hiba (üzemzavar, cseredarab)
NINCS / SEMMI
DETTO
Kár-esetek:
1. nagygépi munkálatok
2. eseti zivatar

Cső-kár. (felfedezéséig a szaros-víz a földbe) [a cél ennek az elkerülése volt]
Kiönt a csatorna. (a felszínre szélesen szétterítve a szar)
[E. Coli felelősök/ügyeletesek szórják eszetlenül és méretlenül a klórmészt mindenüvé]
(Vö.: téli sózás)
Túl-hígul” a szennyvíz. (áldozatul esik a „Tisztítási-hatásfok” – meg ami vele jár)
tehát: NEM töltheti el a tervezett időt a műben
azaz: megy ahogy jött (=tisztítatlanul) az élővizekbe

NIL. (Nem közterület.)

A komposzt-prizmában álló szar-alomban már részben immobilizált részben átalakult a szar. [Ami kimosódhat belőle, tehát közel nem olyan veszélyes, mint a szerteáramló felbugyogó friss szaros-lé a közcsatornából.]
Mivel a (fedett) komposzt-prizma a talajon áll, ritka-nagy égi áldás kell hogy alulról a vízben tocsogjon – szemben a városok aszfaltozott felületeivel, ahol nincs földbe-szivárgás csak csatorna-kiöntés.
Magát a ketrecben álló komposzt-prizmát pedig csak egy dühöngő folyó árja lenne képes megbontani, elsodorni – az égből aláhulló áldás semmiképp.
Ugye új az efféle összevetés?
Közüzemi díj
NANÁ: „csatorna-díj”
NINCS.
Ami van: FENYEGETÉS + ZSAROLÁS
(=”talajterhelési-díj”)
Elég könnyen értelmezhető. A „be-terelési” szándék is.
Fentiekből nem úgy tűnik, mintha az uralkodó szisztémánál lenne az előny.

Lássuk, hátha a Kínálat Repertoárja megfordítja a fenti trendet:
Hozadékok
Titkolt/elhallgatott
ElhallgatTATott
Szerves-anyag
zöme eltűnik/elvész (oxidáció, lebontás)
mindenestül megmarad (és a talajt gazdagítja)
A különbség a hozzáállásból fakad:
oxidál / roncsol / „eltüntet”    –    MEGHAGY (csak szelíden átalakít)
nitrát
bőségesen képződik
veszettül mozgékony: nitrátos vizek
növényi hasznosulása jóval nehezítettebb
NINCS
a szerves kötésben lévő nitrogén nem vándorol a vízzel

viszont közvetlen tápanyag)
CSAKIS az Oxidációs beavatkozásra képződik.
Akkor viszont igen gyorsan vándorol lefele (kicsi a kőzetekkel a szorpciós kölcsönhatása TÉNY)
A mélységbe még nem-vándorolt nitrát beépítése is NEHEZÍTETT: előbb NH3-ra vissza kell redukálják! (aminosav, nukleotidok mind Redukált-formában tartalmazzák a nitrogént).
Ha NINCS oxidáció: SZERVES-kötésben, de mindenképpen REDUKÁLT formában marad a nitrogén (NH3):
              ezek (a nagyobb szorpciós kölcsönhatás miatt) lassabban/alig vándorolnak…
        …de ezalatt „meg is eszik” a felső talajréteget lakó mikroorganizmusok.
foszfor/foszfát

bőséges
élővizekben eutrofizáció
ugyanannyi
de NEM károsítja a vizeket!
a talajt viszont gazdagítja!
A Mennyiség azonos.
Az „Elöntési-technológiakülönbözik: VÍZ vs. TALAJ
CO2
távolról sem elhanyagolható
(a szerves-anyag oxidációjának elkussolt terméke)
[vö.: Klíma-stratégiák latolgatása]
szinte alig
(a komposzt „lélegzésének” megfelelően)
Hiszen SZÁNDÉKOSAN eloxidálják a szerves-anyagot!
Az effektusról pedig HALLGATNAK.
(Aztán jönnek a „klíma-stratégiáikkal”. [6])
szennyvíz-iszap
akár jó is lehetne, de
SZENNYEZETT!!!
NINCS
Van amit az atyaúristennek sem sikerül eloxidálniuk.
Ez TERMÉK címkét kap. IGENÁM de SZENNYEZETT!
Miért? az IPAR vizeivel való közösítés okán.
víz-mérleg
NEGATÍV: évente 1 Balatonnyi víz kerül ki általa (is) az országból
Teljes egyensúly.
Magáért beszél. Mutatja hogy KI akar ITT Sivatagot.
Fel nem mért
Talaj-rombolás: a szerves- és táp-anyag kivonást (= mezőgazdasági termelés) nem kompenzálja SEMMI.
[a műtrágya pláne nem]
Talajerő visszaállítás/gazdagítás.
Az összes kibocsátott anyag legkönnyebb formában a körciklusba illő visszavezetésével, ODA ahonnan vétetett.
TALAJ: Indirekt felélés + direkt megsemmisítés   vs.   „Gondos gazda
Műtrágya: (Csupán 2 pontot érintek)
1.) Vegyük a LEGNAGYOBB volumenben használtat: NH4NO3. Ez NITRÁTOT visz közvetlenül a talajba. (Aminek a hatásait fentebb már érintettük.) [És e ponton függ össze a helytelen mezőgazdasági szemlélet, és a szükségtelen nagybani szennyvíztisztítási tevékenység]
2.) Minden víz-oldható ionos anyag (és a SZERVETLEN műtrágyák mind ilyenek) a talajt több irányból rombolja.
·                      talaj-struktúra összeomlás – kolloidkémia;
·                     mikro-élőlények/növények dehidratálódása – mintha mi sós tengervizet innánk
Ennyi minden, egy rakáson, azért már el kellene gondolkodtasson valakit „ODAFÖNT”…
Merthogy, mindössze az eddig-tartó feltárásból is kiviláglik:
A (kommunális)  VÍZ  felhasználásunkkal kapcsolatos összes problémát eredményesen és ökologikusan oldja meg a Vízönellátó elképzelés.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

4.) Az akadálypálya működtetői/résztvevői
Ami jelenleg tudható, az a következő:
·       Az MTA kezébe vette a Vízügyeket  [7]:
Döntött az MTA az Országos Vízprogram megkezdéséről (2016. július 11.)
Ahol a legkonkrétabb elképzelés az alábbi volt: [Szöllősi-Nagy András: „…ökológiával és vízzel foglalkozó interdiszciplináris tudományos intézmény megszervezését javasolta.”.
·     Államelnökünk aggódva járja a Világot Víz és Klíma ügyben [8] – ám jelen anyaggal bejutni Hozzá teljesen lehetetlen. [Ajtónállójától eddig 3 semmitmondó elutasító levelet kaptam.]
Az illető irodalom-történész, kritikus. Affinitása a bekínált témához ennek tükrében mérendő. Magyarázat és mentség persze 2 különböző dolog. Nehezen fésülhető harmonikusan egybe. Mint ahogyan a masíroz és a mankó sem.
·       Aki a Vízönellátó rendszer alkalmazását bevállalja, az titokban kell ezt tegye.
Legtöbbjük 2000 lélekszám alatti faluban él, melyeket eddig még nem szorított sarokba a törvény.
A csatornázás úthengere azonban nem állt le, csupán „erőt gyűjt”.
·   Legalizálni a Vízönellátó rendszer bármelyik elemét lehetetlen. Törvény s Jegyző utánad nyúl (ha neki úgy tetszik), s üldöz, bírságol, végrehajt. [Velem ez történik, már a 3. éve.]
·       Törvény-módosítási kezdeményezésemre nem reagál senki.
Eddigi legnagyobb vállrózsa-skalpom egy női tü. alezredes hivatalvezető, aki negáló értelemben rakta helyére a felvetetteket, protokolláris hibák fennforgására irányítva a központi figyelmet.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

5.) Két fontos/praktikus részlet
Folytassuk hát egyelőre a sort ott, ahol az értelemmel előbbre tudunk haladni.
5.1.) Gyógyszer-maradékok sorsa ?
Az egyik kérdéskör, amely még a szennyvíztisztítási szakembereket is foglalkoztatja, az hogy mi s hogyan lesz a szennyvízzel az élővizekbe kerülő gyógyszer-maradékok és intermediereik sorsa – merthogy az általuk végzett „tisztítás” ezekre nézve tökéletesen hatástalan. A fenti táblázatba sorolás helyett, alább bocsátom rendelkezésre azokat az érveket, melyek segítenek a homály-oszlatásban – bár a mindent bizonyító kísérleti hátteret (mint labor-nélküli, nyugdíjas vegyész) már nem tehetem hozzá.
[Ha nem orrol meg senki ezért, akkor alább egy korábban szült írásomból [9] merítek, mely elég tömör és egyben lényegre-törő]
Amivel a piedesztálra helyezett jelenlegi szennyvíztisztítás soha nem fog megbirkózni azt a mezei ad-hoc komposztálás simán megoldja. Mese? Nem, kémiai evidencia. Ugyanis bármely reakció lezajlása (legyen itt egy adott gyógyszer-maradék lebomlása) alapjában 3 tényezőtől függ.
1. Az aktív reaktánsok koncentrációjától.
A szennyvíz híg-vizes oldatában ez értelemszerűen meglehetősen csekély (máskülönben ezektől kellene utólag a vizet valahogyan megtisztítani!); nem úgy a szilárd komposzt-kupacban (ahol szinte minden anyag reaktánsként szerepelhet).
2. A rendelkezésre álló időtől.
A szennyvíz tartózkodási ideje a tisztítóműben jelentősen korlátozott, a folyamatosan érkező és fogadandó hatalmas volumene miatt. Nem így a komposztálás esetében, ahol az összehasonlításban töredéknyi térfogatú komposzt kupaca akár 1 év hosszat is háborítatlanul elpihenhet.
3. A lehetőségek tárházától.
Picit világosabban: a szennyvíz híg-vizes oldatában meglehetősen kevés-féle aktív reaktáns vagyon, így a lehetséges reakciók száma is korlátozott, miértis felettébb gyakori az eset hogy ezekből egyik sem jön be. Magyarán: nincs is mód rá hogy megtörténjék a lebontás.
A komposzt-kupac ezzel szemben nyüzsög a mikro-organizmusoktól: mind egy-egy reaktánsnak vehető. Ráadásul magasabb szervezettségük miatt multi-funkcionális képességekkel felruházottak (többféle anyagot is tudnak táplálékukként kezelni: azaz, mindezeket átalakítják-lebontják). S ezen túl még gyors evolúciós-adaptációs képességűek is. [Gondoljunk csak a szintén a mikro-organizmusok kategóriájába tartozó kórokozókra, melyek igen rövid idő alatt „kicselezik” az ellenük bevetett egyre újabb antibiotikumokat.] Így az lenne az igazi csoda ha valami általuk megemésztetlen (azaz átalakulatlan) maradna.”

5.2.) Higiéniás fenyegetettség ?
Most értünk oda, hogy ígéretemhez híven az E. Coli [10] kapcsán is elmondjak néhány gondolatot.
Fektessünk le néhány tényt:
u Az E. Coli létezik.
v Az E. Coli bennünk is létezik.
w Az E. Coli-t üríti a szervezet.
 Az E. Coli mérgező – legalábbis számunkra, szájon át.
[v valójában u és w következménye.]
Kérdés: Levonható-e ezekből az a következtetés, hogy az E. Coli-t meg kell semmisíteni?
A.  efelé próbál ösztökélni.
B. u azt indikálja hogy egy ilyen törekvés hiábavaló.
C. v felveti azt a súlyos kérdést, hogy „működni fog-e nélküle bennünk minden?
D. w elgondolkodtathat arról, hátha ez is (szükséges?) tápanyag más élő-szervezetek számára – hasonlatosan a többi „ürített” termékhez.
Ha tehát A. sugallatára cselekednénk, akkor erőfeszítéseink B. szerint nemcsak sziszifusziak de hamvába-holtak is, C. szerint ránk nézve lehetnek veszélyesek, D. pedig arra int hogy ismét ártó kézzel avatkozhatunk a biodiverzitásba.
Vagyis a kérdésre a válasz a leghatározottabban tagadó. Ez kristálytisztán megvilágítja hát a jelenlegi szennyvíztisztítás higiéniás-intelmű központi gondolatát: Hibás, életképtelen, kivihetetlen, többrétűen súlyosan veszélyeztető.
Kérdés ezek-után: Hogyan védhetjük meg magunkat a  alatt jelzett veszélytől?
I. Ne fogyasszuk közvetlenül.
II. Tartsunk tisztes távolságot. (kézmosás)
III. Kezeljük a dolgokat a helyén.
I. és II. talán még álmunkból felriasztva is könnyedén betartható. III. pedig úgy teljesíthető ha az E. Coli-t udvartartásostul betálaljuk a földlakó mikro-organizmusok népes táborának az étlapra. Mégpedig kétfordulósan: először a komposztálandó halomba szar-alomként, majd a komposzt teljes érése után a talajba. [A nem-sokkal fentebb részletezett kémiai evidenciák okán biztosra vehető, hogy már az érett komposzt is szinte mentes lesz a („mérgező”) E. Coli-tól. (Ám nem „nyomtalanul” semmisül meg: választ adva u-re is, C.-re is.)] Nem  a  vízbe, tehát – még „tisztítás” után sem! [Látjuk majd: a Stockholmi Vízdíj kapcsán is hogy ez nem biztonságos út.] Már csak amiatt sem, mert borítékolható hogy előbb fogunk meginni néhány pohár vizet (ki-tudja mily előéletűt) mint enni egy kanálka talajt (amiből a falánk parányok már rég kizabálták a fenyegető E. Coli-t).
Megvan hát e kérdésre is a válasz: az Országh-féle út  célhoz vezet,  és akadály-mentes.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

6.) Szakmai + Szakpolitikai Színvonal
Mindezek tükrében már megkísérelhetünk értelmezni 1-2 Vízügyi-szakpolitikai  kijelentést, elszólást, tényt.
6.1.) Egyik gyöngyszem a Balaton megmentését mint sikertörténetet [11] állítja be. Nézzünk e siker mélyére.
1.) A Balaton az 1980-as évekre erősen eutrofizált állapotba került. (Nádasok + hínár térnyerése, felszín algásodása, halpusztulás lépten-nyomon.)
2.) A tudás – mely szerint az eutrofizáció folyamatának erősségét elsősorban a vizes-közeg foszfor-tartalmának a nagysága határozza meg – régóta közkincs.
3.) Azt, hogy a térségben ekkortájt kezdődött nagybani szennyvíztisztítás keretében működő telepek e folyamat csökkentésében eredménytelenek, nemigen tették közzé. Talán azért, mert érezték hogy e technológiai nekibuzdulás – a tőle remélt és általa kapott effektusok tekintetében – a köz szemében inkább kudarc mint kincs.
4.) Ezen rágódva jöhetett lassan a Megvilágosodás, melyet követett a Terv, majd a nagy-ívű Végrehajtás. Melyre tartalmilag az alábbi friss kijelentésükből nyerhetünk elképzelést: „Jelentős vízkormányzások A Balaton parti sávjában keletkező szennyvizek nagy részét a tó tehermentesítése érdekében idegen vízgyűjtőre kivezetik[12]. [Az érintett területek a Sió, Koppány-patak, Veszprémi-Séd, Cinca-(Bozót)-patak vízfolyásai.]
Amivel valóban csökkent a Balatonban az eutrofizáció. A „siker kulcsa tehát így summázható:
·    Ha nem a bilibe öntik az ügyetlenségüket hanem a teknőbe, akkor a bili tiszta marad. Óriási ötlet. Már csak a tekenő tartalmáról kell elterelni a figyelmet.
·   Az meg külön szenzáció, hogy alig kellett 20-30 akadémiai év ahhoz, hogy ez az ötlet kitermelődjék.
·    Mindazonáltal, ünnepi-önméltatásuk záróakkordjaiban ez is fellelhető [13]: „a tápanyag terhelését tovább kell csökkenteni, hogy a kedvezőtlen vízminőségű időszakokat (időszakosan és lokálisan jelentkező vízvirágzás/alga tömegprodukció) el lehessen kerülni.
Nem kommentálom: pártolom a gondolkodás szabadságát.

6.2.) Engedtessék meg némi tamáskodás team-munka kapcsán is:
Fenti „siker-történetet” lenyelte (megrágatlanul) Lovász László, az MTA elnöke is, midőn kötelességszerűen bevezette a 2016-ban meghirdetett és útjára-indított Országos Vízprogramot. E világhíres, s az utókor figyelmét is méltán kiérdemlő matematikusunk eme tétova közreműködését pusztán azért említem hogy előrevetítsem: Ugyan mi nagyszerű gyümölcsöt teremhet majdan az az interdiszciplináris együttműködésez Országos Vízprogram megfogalmazásakor szinte az egyedüli konkrét javaslat volt? Melyet mint szalmaszálat mutatott fel Szöllősi-Nagy András [14], kinek saját hozzájáruló diszciplínája gyakorlatilag a hidrológiai-áramlástechnikai rendszerek modellezésére korlátozódik.
Ha akad bátorság szembenézni azzal, hogy a korszak-váltó újdonságok mindig egyetlen koponyából termelődtek ki (lásd a bevezetőmben tett tudománytörténeti sétát), de még a korszakos felfedezések szikrája is izolált agyakból pattant elő (Kepler, Newton – vagy hogy hazai vizekre evezzünk: Irinyi, Bólyai, Jedlik), akkor joggal merül fel a kérdés: Mikor és mi jó származott abból eddig, ha eltérő diszciplínájú nobilitások agyalásra összekapaszkodtak?
Félreértés ne essék. Nem az „inter-diszciplinaritás” ellen beszélek, hanem azt tartom: ahhoz hogy e tanakodás ne legyen meddő, a tudás legjobb ha egyetlen koponyán belül székel, s inkább multi-diszciplináris formában. Erre eklatáns példa Országh József. [Akiről a leendő csoport résztvevői még csak nem is hallottak.]

6.3.) Átnéztem egy boldogtalan pillanatomban az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelentését a „Jelentős Vízgazdálkodási Kérdéseink” témakörről, s ott annyi iszonytatót találtam, hogy elemzést készítettem belőle, kivonatolással – amely hozzáférhető, elolvasható [15]. Ide (a Balatont érintőn túl) mindössze 1 elemet emelnék belőle át. Ez (a Nagykunsági térségről) így szól: „jelentős szennyező forrásnak tekinthető a szennyvíztisztítókból kikerülő tisztított szennyvíz. Ezen vizek a belvízcsatornában vezetve nem hígulnak fel kellő mértékben. [16]
Amit ha értelmezni próbálunk: Tehát mindegy mit is bocsátanak ki, csakis a hígulásra számíthatnak. Akkor: Miféle tisztítást is perfektuálnak ezek a szennyvíztisztítók?

6.4.) A fenti anyag arra indíttatott hogy megkurkásszam: mennyire megfelelő vajon az egyes szennyvíztisztító-telepek működése? … A kémiai elemzések tükrében.
Miután szembesültem a találtakkal, erről is muszáj volt készítenem egy összefoglalót [17]. Itt nem részletezem az elemzést, csak bemutatom magát a Táblázatot:
            (eredeti forrás: Kibocsátott tisztított szennyvíz minőség (dmrv zrt.) [18] )
Az alább felsorolt szennyvíztisztító-telepek ÉVES „önellenőrző” méréseit láthatják. KOI, NH3, NO3-, össz-nitrogén és össz-foszfor tekintetében – a végén egy EU-„osztályzattal” (a releváns határértékek tekintetében).
A nem-beszínezett értékek „átmennek”, a különféleképp színkódoltak egyre súlyosabb megbukásokat jeleznek. Láthatóan csak NÉHÁNYUK nem bukott meg a 3 főbb komponensből (KOI, ΣN, ΣP). Viszont ezek is megbuktak valamin, ami épp ennyire fontos: a Nitrit- szintjén. Ez ugyanis a legmérgezőbb szervetlen nitrogén-forma; így ezt is mérni szokás.
Szembe-helyezhető e siralmas vizsgaképpel a saját használtvíz-kezelésem eredménye: 3 év óta jól teljesít, és stabil.
Telephely
időpont
NO2-
!!!
KOIkr
O2 mg/l
NH3-NH4+
N mg/l
NO3_
mg/l
Σ N
N mg/l
Σ P
P mg/l
EU
„bukta”
Határ - Mért
(hazai)
Határ - Mért
(hazai)
Mért
Határ - Mért
(hazai)
Mért
X > 4*
X > 2*
Balassagyarmat
2015.11.24
0.08
125
<30
20
0.1
42
-
16.3
1.1
N
Csömör
2015.09.14
1.1
125
152
10
19
36.5
30
42.7
4.0
N P Koi
Dejtár
2015.08.11
47.6
125
81
10
0.2
52
35
32.8
4.6
N P
Dobogókő
2015.11.18
<0.03
200
<30
-
0.05
201
-
67.2
3.3
N P
Dunakeszi
2016.01.06
0.87
75
43
5
0.55
64
25
21.5
1.7
N
Érsekvadkert
2016.01.06
0.62
75
50
10
0.1
163
50
46.6
0.74
N
Galgaguta
2015.11.17
0.24
125
188
20
69.5
<1
-
88
8.4
N P Koi
Horpács
2016.01.06
0.64
75
55
10
0.8
59
50
21.4
0.90
N
Nógrád
2015.12.08
0.61
125
33
10
0.1
84
30
28.4
0.96
N
Nőtincs
2015.12.08
1.16
125
49
10
0.2
46
30
17.4
2.1
N
Pilisszentkereszt
2015.11.18
1.9
75
41
-
0.55
24.5
-
11.5
0.70
nitrit
Pilisvörösvár
2015.11.30
2.4
75
<30
5
0.3
41
25
15
0.87
nitrit
Rétsági Ip.park
2015.09.22
3.2
75
55
10
4.4
19
50
15.6
1.2
nitrit
Szente
2015.12.14
<0.03
300
103
-
70
<1
-
83.8
1.9
N
Szentendre
2015.11.30
1.3
125
56
10
0.1
74
35
23.3
1.7
N
Sződ
2015.09.15
4.5
200
54
10
0.35
7
-
7.8
5.6
P
Szügy
2015.08.11
1.9
200
64
-
71.5
3
-
91.4
9.6
N P
Vác
2016.01.06
1.1
125
53
10
1.6
54
35
21.2
10.
N P
Veresegyház
2016.01.13
1.8
50
31
2
0.25
15.5
15
8.54
<0.5
nitrit
Zebegény
2015.11.16
2.6
200
59
10
2.6
39.5
35
18.2
2.1
N
%
Saját „kísérleti”
$
2015.03.15


40

0.39
9



Ø
2016.02.28


<30

7.8
<1



Ø
2016.06.29


27

5.1
<1



Ø
2016.10.17-27




4.6



0.73
Ø
2016.11.15
0.35






3.6

Ø
2017.03.01
0.52

32

4.8
0.2

5.9
0.9
Ø
[Ugyanis a betartandó EU-határértékek [19]:   KOI = 125,   Σ N = 15,   Σ P = 2 (mg/l)]
A Táblázat alsó része a Szürkevíz-tisztítási eredményességemet prezentálja.
[Mint feljebb már meg lett okolva: a szürkevíz „tisztítása” nem szükséges.
Mi több, felesleges. De ha (a fafejűeknek) kell, hát lehetséges.]
Ez alapján vagyok büntetve. Pontosabban ennek a figyelembe nem-vételével. Még pontosabban a Törvények figyelembe vételével.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

7.) A Törvény Szelleme
Akkor most kukkantsunk be a Törvényi területre is.
A környezetvédelmi törvény ismeretlen megfogalmazói jónak látták az alábbi passzussal  [20]honorálni” azok áldozatvállalását, akik (bár gyakran maguk sem értik a teljes csíziót) szeretnének valamit tenni a fenntartható környezetért:
Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön jogszabályok szerint egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz és a kibocsátás közvetlen környezetében a kibocsátó által létesített megfigyelő objektumban a talajjal kapcsolatban lévő felszín alatti vízben a kibocsátó által évente vizsgált nitrát-, ammónium-, szulfát-, kloridtartalom egyik komponens tekintetében sem haladja meg 20%-kal a 2005. évben, illetve a közcsatorna üzembe helyezését követő hónapban végzett alapállapot-felmérés keretében mért értékeket.
4  tétel emeltem ki, (sárga háttérrel) melyektől szörnyethal az értelem.
szulfát   Kockakövek az alap-műveltségből:
·  A szulfát kőzetalkotó komponens. (Azaz: akár több, akár kevesebb van belőle a talajban, nem szennyező.)
·   Kommunális kibocsátású vizekben gyakorlatilag nincs jelen (nitrogént és foszfort ürít az ember).
·    Ha valami úton-módon mégis szulfát kerülne e vizekbe, a Magyarországon zömmel meszes talajok CaCO3 tartalmával azonnal reakcióba lép és oldhatatlan CaSO4-vé alakul, s mint kőzet lesz jelen, készenlétben a növények számára tápanyagforrásul.
felszín alatti vízben      Miért nem a kibocsátott vízben?
Tudvalevő ugyanis, hogy a talajvíz mozog. Így, ezen általunk nem befolyásolható mozgás következtében, egy szennyező alany tiszta vizsgálati lapot mutathat fel, míg az alóla elvándorló szennyezettebb vizekből származó mérési eredmények egy arrébb-lakó vétlent sújthatnak.
megfigyelő objektum   Az effajta, az előbbi megokolás miatt teljesen értelmetlen objektumokkal megtűzdelt talajvíz hasonlatos ahhoz az emberhez, akiből mindenféle csövek lógnak ki és szondák vezetnek befele: ezek sem nem az egészség tükrei, sem nem ugyanennek a biztosítékai, hosszútávon.
sem haladja meg 20%-kal       Privát véleményem szerint a 20%-nyi megengedett rombolás is sok – a „fenntartható környezet” [Æ Áder úr megfogalmazása] jegyében is – kiváltképp ha van metodika mellyel ez is kiküszöbölhető
És 1 tételt pedig kék háttérrel: mely leleplező  az  összefonódásokra.
Azok az „egyedi szennyvíztisztító kisberendezések”, melyek telepítése és működtetése tekintetében a sehol nem nevesítettkülön jogszabályokmegengedőek, nem a Zöld-Mikulás termékei hanem a multinacionális nagyvállalatokéi. Akik termékeik engedélyezéséért naná hogy átmennek azokon a bürokratikus-fizetős procedúrákon amibe a jóhiszemű egyedi állampolgár belegebedne; s nem másért csak hogy ott szerezzenek még piacot ahol csak tudnak. Termékeik alkalmazásának a közcsatornával szemben egyébként mindössze egyetlen előnye van: a használt-víz legalább helyben, a talajban marad. Maga a tisztítás mechanizmusa ugyanolyan romboló-elvű mint a nagybani szennyvíztisztító-telepeké. Testvériesen megosztozhatnak hát az okozott károk fölötti felelősségen – ha majd eljő a napja.

Ezeket a kézre-állóságokat alkalmazhatja szemrebbenés nélkül bármelyik falusi jegyző, ha feltett szándéka hogy kicsináljon valakit, kétszínű ájtatossággal a törvényesség fedezékéből.
Miközben ugyane Törvény, induláskor még – a célt helyesen jelölve meg – így fogalmaz [21]: „A környezet és természet védelme, terhelésének mérséklése, a környezethasználóknak a környezet és természet megóvását szolgáló tevékenységre való ösztönzése, …”, melyet a továbbiakban így pontosít: „A Törvény célja, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 60. §-ának rendelkezéseivel összhangban elősegítse a környezetbe történő anyag- vagy energiakibocsátás csökkentését, a környezet és természet megóvása érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazását,
Amivel egyetértésben, mind többen szeretnék azt tenni amit én: Belső morális ösztönzésem hatására (valamint tudományos kutatói előéletemtől segítetten, és ebből fakadó tájékozottságomból adódóan is) olyan víztisztítási módszert valósítok meg falusi telkemen, mely tevékenységgel maximálisan óvom a környezetemet, s mely minden tekintetben felülmúlja a jelenleg legálisan végezhető szennyvíztisztítást. S így ezt mint a jelenlegi leghatékonyabbat, alkalmazni kellene, de mindenképpen elősegítenie, merthogy ez a jelen törvény kimondott célja.”
Ha ezek után, ugyanezen Törvény, (a mögöttes paragrafusok ellentmondásos zagyvaságával) bárkinek is
·       lehetővé teszi (a megjelölt céllal ellentétben)
·       hogy gátoljon és büntessen (a deklarált elősegítés helyett)
·  midőn a romboló-hatású, jelenlegi technológia felé kibúvót nem hagyó erőszakossággal taszigál, dacára hogy támogatatlanul is megvalósítom s alkalmazom a leghatékonyabb (tisztítási) megoldást,
akkor ez ugye pláne nem  Óvás és Ösztönzés, s akkor ezzel a Törvénnyel alapvető baj van.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

8.) Klíma: Ráhatás/szabályozás?
Hagyjuk el most a borzalmak terepét – remélve hogy a Jövő így vagy úgy de átlép e szereplőkön s alkotásaikon – s nézzünk valami szív-vidítót.
Míg az előadás vázán töprengtem, nem sikerült dűlőre jutnom mi a szerencsésebb: Ha előre beharangozom a nagy hírt, vagy ha egy távolról induló levezetés során meglepetésszerűen spontán az ölünkbe csöppen. Ugyanis nem kisebb dologról van szó, mint a Klímaváltozásról.
·     Amiről mindenki beszél, papol – színpadának nagyságához mérten.
·     Amitől joggal retteghet mindenki – aki mélységében felfogta.
·     Amit ma annyian méricskélnek, vizslatnak-kutatnak, cikkeznek belőle – bár idegen nekik mint egyszeri tótnak a hottentotta.
·     Amire épkézláb megoldással eleddig senki nem volt képes előrukkolni.
Pedig a megoldás lehetősége a változások fékezésére, s egyszersmind a szabályozására itt van a kertek alatt. MŰKÖDŐKÉPESEN.
·     Hacsak be nem szántják fejlesztés alatt álló Hold-ekével. [22]
·  Hacsak be nem sózzák vastagon azt a kertet, (általunk finanszírozandó) komoly áldozatokkal begyűjtött intergalaktikus csillagporral.
·  Hacsak el nem takarodik az a rengeteg önjelölt klímakutató, akik a semmiből előteremve ma minden konferencia-termet dugig töltenek, s kiknek papperlapapp-jaitól visszhangzik a Világ.
A megoldás csírája a Vízönellátó rendszerben van.
Hohó ! Hát csak a csírája? – Igen.
·     Ahogyan a tölgyfa makk is csak csírát mutat – ha a Petri-csészében marad. De oxigént s életteret tálcán kínáló tölgyfaerdőt ád, ha a makkok sokaságának elegendő teret s időt adnak – a Petri-csésze korlátain túl.
·     Ugyanez a helyzet a Vízönellátóval is. A klímaváltozásra ható makroszkopikus effektust csak akkor tudja előidézni, ha  nagyban,  globálisan  alkalmazzák.
Nézzük a magyarázó összefüggéseket – aminek a főbb elemeit innen-onnan már ismerjük, de ezúttal kissé más sorrendben rakjuk össze a kockákat.
N.B.: A „beágyazódott” alap-hipotézis mindezidáig ez: A CO2üvegház”-hatású gáz, s innen jön minden baj. [Ezt többen vitatják is [23]. Tegyék. A lényeg ugyanis nem pusztán az üvegház-hatásban van.] Hanem abban, hogy a CO2 a teljes bioszféra működő-képességében központi szerepet játszik. Ha ennek szintjében, körforgásában zavar áll elő, akkor e zavarnak messze-ható következményei vannak. Ebből fakad klímaváltozás, felmelegedés.
u A légköri CO2 szint felborult (= nagyban megnövekedett). IGAZ. [De egyúttal a tengerbe oldódott CO2 is…]
v E növekedés okaként a fosszilis tüzelő-anyagok megnövekedett felhasználása lett megjelölve. Ez pillanatnyilag IGAZ-nak van beállítva.
w Ha v csak részben-igaz, akkor mi a TELJES igazság?
 Tudvalevő további, CO2 szintet alakító tényezők:

Tényező
példa
hatása a CO2 mérlegre
u
Mezőgazdasági földhasználat
a) terjeszkedés (mert kimerült…)
b) helytelen használat (ismételt tar-szántások)

erdő-irtás (égetéssel)
talajrombolás

ld. w
passzív képződés
v
Fa-kitermelés
a) használati célra

b) tüzelésre
aktív megkötő ágens mennyisége csökken
direkt képződés
w
Erdőtüzek
(gyakoriságuk a felmelegedés által gerjesztett ütemű)
a) aktív megkötő ágens mennyisége csökken
b) direkt képződés

Terv-szerű
biomassza
megsemmisítés
a) Szennyvíz-ipar



b) bio-dízel” termelés
elkerülhető CO2 termelés
elkerülhető talaj-rombolás (ld. u)
nem zéró-ciklusúu
 Mindezidáig v és  aránya nem pontosított, vitatott. Ugyanakkor az tisztán kiolvasható, hogy míg v legfeljebb egy-irányból rombol (hozzáad a légköri CO2 szinthez), addig  minden tényezője két-irányból ront a helyzeten: Nemcsak CO2-t termel, de egyúttal csökkenti is azt a potenciált, mely szerepet játszhatna abban, hogy a légköri CO2 ismét megkötődjék.
Konklúziók:
A.) alatti tényezők sokszorta károsabbak mint v alatti.
B.) v esetleges teljes felszámolása esetén is  megállíthatatlanul pörgeti tovább a klímaváltozást.
C.) v és  együttes felszámolása esetén:
·     Nem tudjuk ellátni magunkat.
· A mára legyöngített bioszféra spontán regenerálódása tíz-százezer években kalkulálható. Addig semmi nem védi meg a civilizációt a gyakori és sokk-szerű pofonoktól.
D.)  hatásainak gyengítése esetén fékezhetődnek a kedvezőtlen folyamatok – talán még v részleges működése mellett is.
Reményt tehát csak D.) pont alatt lelünk.
Kérdés: Megvalósítható-e hogy  hatásai visszaszoruljanak?
Nézzük, hol tudunk a káros folyamatokba a legkönnyebben beavatkozni?
(Talán OTT ahol épp mi idéztük elő.)
  a) tételről már kimutattuk hogy minden következményében messzemenően káros. [Életszerű tehát, hogy „áldozati bárányként”, felszámolásával a közjót szolgálja.] Utaltunk arra is, hogy a szar-alom komposztként visszajuttatva a talajt minden tekintetben javítja. De eddig nem emeltem ki, hogy kémiailag kötött szenet is visz magával a talajba, amely ott viszonylag stabilan elvan. (Ugyanis, minden egyes N atom mellett ott van jó-néhány C atom is, ha a nitrogén szerves [más-szóval: Szén-vázas] vegyületbe van kötve.) [Lefordítom a technokratáknak: ezzel a fortéllyal a légkörből kivont CO2-t sikerült elásni, nagyon kis ráfordítással, nagyon biztonságosan.]
Tud-e ez az „elásott” szén-tartalom valamivel többet is, mint parányit billenteni a „nagy CO2 mérleg” nyelvén?
Amennyiben jól sáfárkodunk vele, igen. A szar-alom ugyanis teljes-értékű trágya: nitrogén- és foszfor-tartalma épp az, amit a megelőző termelésekkel kizsaroltak a talajból. A vissza-pótlással a talaj termékenysége fokozatosan helyreáll. A termékenyebb talajokon gyorsabb ütemben és több növényi anyag termelődik. Ezek azután mind a levegő CO2 tartalmából élnek, azt fogyasztják: immobilizálják a fotoszintézissel a saját szöveteikbe raktározva (keményítő, cellulóz).
·   Ha az így képződött biomassza tömegnek azt a részét nézzük amelyet ezek után érintetlenül hagyunk (erdősítés), akkor az megszakítás nélkül tovább építi saját anyagába a légkörbeli fölös CO2-t, az egészséges növekedésének az ütemében.
·     A fogyasztásra kerülő részét pedig kezeljük ismét a Vízönellátó alapelvei szerint: az elfogyasztott (növényi és állati) termékek N+P-ben gazdag részeinek reinkarnációját (=kaka+pisi) elegyítsük az N+P szegény növényi-hulladékkal, s az érett szar-alom járja be minden esetben a fenti utat.
Ezáltal a folyamatok felgyorsulnak: mind több biomassza áll elő. Olyan is amely közvetlenül CO2-t fogyaszt a légkörből, s olyan is amely gyors növekedést biztosít e CO2 zabálóknak – miközben maga stabilan szenet visz magával le, melyet tartósan raktároz a talajban.
Ezek az egymást segítő, és egyben a Természettel sehol nem ellentétes vagy ütköző folyamatok garantáltan nettó CO2 fogyasztók.
Megtaláltuk hát a CO2 dilemmára a kivezető utat, mégpedig a  a) pontból kiindulva.
A  alatti többi tényezőre tett hatások kibontására és azok értelem-szerű alakulására azonban a jelen keret szűk hogy kitérjek. [De ezek amúgyis már csak „illeszkedő” részletek lennének.]
Két alapvető dolgot azonban szeretnék még e Klímaváltozási megfontolásokhoz hozzáfűzni:
1.) A légköri CO2 felélés ön-indukált felgyorsulásának az szab majd gátat, ha a keletkezett össz-biomassza továbbépüléséhez a még rendelkezésre álló CO2 már túl kevés. Ekkor beáll egy egyensúly. [Amely azonban a mainál lényegesen nagyobb tompító, puffer-hatással képes korlátok között tartani az esetleges kilengéseket – lévén a CO2-t szabályozó élő-anyag tömege lényegesen nagyobb és aktívabb.]
2.) Azt hogy mekkora lesz/legyen ez az „egyensúlyi biomassza-tömeg”, lehet befolyásolni. Mégpedig az elfekvő, biológiailag inaktív szénvagyon kontrollált „rendelkezésre-bocsátásával”. Ha ugyanis van további beépíthető CO2, és az gyorsan épül be a meglevő biomasszába, akkor az nem a légköri CO2 szint monoton emelkedését hozza, hanem a szükségszerűen jelenlevő légköri CO2 szint ingadozásait tompító élő természeti rendszer erejét/potenciálját növeli. Lefordítva a hitetlenkedőknek: bizonyos mértékű folytatólagos fosszilis tüzelőanyag-felhasználás akár építő-jellegű is lehet – a Vízönellátó rendszer (kulcs-elemének) globális alkalmazásával. EZ is Országh József egyedülálló gondolata. [Szabad a konfrontáció. De a gondolkodás és a magunkba-szállás is.]

Semmiféle praktika, amely nem szaporítja vissza az aktív, élő biomassza-tömeget, nem hoz a területen érdemi megoldást. Ilyen értelemben a technológiai zöld-energiák (napelem, szél-erőmű…) semmit nem érnek, nem versenytársak.
[A helyük másutt van.]

Meglenne  tehát a megoldás a legnagyobb fejfájásunkra is …
hacsak  nem hagyjuk a kezdeményezést továbbra is rossz kezekben.
Mint amilyen például a Párizsi Klímacsúcson központi szerepben tündöklő CCS (Carbon Capture & Storage) technológia erőltetése. Mely elemzésére itt már végképp nincs idő – de az érdeklődőknek rövidesen átteszem e régebben megírt elemzésemet a nyilvánosan elérhető blogomra. [MEGTÖRTÉNT [24]] Ha röviden, képies analógiával kellene lefessem a jelzett erőlködést, a hozzáállásuk a következő:
A kerengő cápák közt a vízben fulladozó hajótöröttek megsegítésére olyan tervet ácsoltak a szárazföld belsejében össze, amely kakaó-biztos tutajokban gondolkodik, ám a vízrebocsátást még késlelteti hogy a szokásos női és férfi WC mellett a transz-neműek kabinja vajon milyen bel-borítású legyen.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

9.) Összegzés – 2 ellenpéldával
Remélem, sikerült bemutatnom munkáján keresztül Országh József érdemeit.
Ha nem, hadd illesszek be ide még agy adalékot, „rágcsálni-valónak”. Egy neves tudóstársa  [25] így foglalta össze Planck jellemét: „…konzervatív volt, elutasító a forradalmi újítások iránt, és szkeptikus a spekulációkkal szemben. Hite azonban a logikus gondolatokkal alátámasztott tények kényszerítő erejében olyan nagy volt, hogy nem habozott kimondani egy állítást, ami minden hagyománynak ellentmond, mert meg volt győződve arról, hogy nincs más kiút.
-   -   -   -   -   -
S ha már az Érdemeket említettem, ide tartozna még egy rövidke történet.
Stockholmi Vízdíj [26] Szindróma
Mára már több díj is létezik, melyek a legkiemelkedőbb, Környezetvédelemmel kapcsolatos teljesítményeket kívánják elismerni – ÉVENTE.
Nézzük: mi jó is háramlik ezekből ránk?
Bemutatnám a 2016. évi nyertest – pontosabban azt, hogy mivel is érdemelte ki e magas kitüntetést.
1993-ban, az USA-beli Milwaukee városában [27] történt egy „baleset”. 400,000 fogyasztót érintett, akik közül 69 már az elején nyomban meg is halt. Egy bizonyos élősdi került ugyanis az ivóvízbe. Átment a városi Vízszolgáltató előtisztító-szűrőin. De hogyan került oda?
Alapos oknyomozással kiderítették: a városi Szennyvíztisztító-mű éppen 2 mérfölddel odébb bocsátja a tóba a kimenő vizeit, mint ahonnan a városi Vízmű veszi azt.
Maga a kórokozó (Cryptosporidium [28]) egyébként mind az ember, mind az állatok beleiben honos. [Párhuzam az E. Coli-val.] A „gyógyszer-maradékok lebontása” részben taglaltakkor már láttuk: a bonyolult veszélyes anyagokkal a bevett szennyvíztisztítás képtelen megbirkózni. Ráadásul: a központi ivóvíz-ellátásba iktatott kényszerű klórozás ezt az ágenst nem is képes elpusztítani.
Hova is kerültünk? Váratlanul a sűrűjébe. Ki fog onnan kihozni?
·  Az ivóvíz-szolgáltató – amely nem képes sem kiszűrni, sem elpusztítani a kórokozót?
·       Vagy az elfolyó-vizünkért másodszor is a markát-tartó Szennyvíz-vállalat – amely változatlanul kibocsátja azt az élővízbe?
Diadalmas egy körforgás. Mindenesetre, eldöntetett, hogy aki eme mikro-véglény körül serte-pertélve írt számos dolgozatot, az – végülis VAN közös elem – e Szomorú-Szenzáció végjátékaként díjat érdemel.
Nem tudom: osztozhatunk-e az örömmámorban?
Swift, saját korába helyezve, a jelenséget (disztingvált méltatással) ekként aposztrofálja: „a legyek és köpetek tárgyában tett finom felfedezéseinek hasznát illetően[29] (eredetiben: „the great usefulness of his sublime discoveries upon the subject of flies and spittle”)]
N.B.: Ajánlom a díj kapcsán az (élőkapcsok alatti) eredeti angol szöveget is tanulmányozásra: még faramucibb összefüggések is felmerülnek.

… valamint:
Műtrágyák kapcsán: még 1 részlet, az ünnepelt freskóról.
(Amely egyben nagyobb mélységek traumájára is rávilágít.)
u A pisi (szilárd anyagának a) zömét a karbamid teszi ki.
v Ha bemegyünk a Gazdaboltba, és ott nem-ionos N-műtrágyát kérünk, akkor a karbamidot ajánlják. Van benne ráció:
  • Merthogy LASSAN bomlik le (NH3-ra) – ami tehát redukált N-forma, és így könnyen felvehető.
  • S a lassú lebomlás miatt HOSSZÚ ideig szolgál.
w Kérdés: Miért GYÁRT a Vegyipar [nagy elánnal, energia-ráfordítással, „CO2 lábnyom” hagyásával] egy olyan anyagot, amelyet egy másik elrendezés (Szennyvíz-ipar) [szintén nagy dérrel-dúrral, jelentős erőfeszítések közepette] MEGSEMMISÍT ?
 Érdemes mérleg-szerűen is felmérni:
Melyik a több: az a pisa amit diadal-ittasan elpusztítanak, vagy az a karbamid amit krahácsolva felköhög a vegyipar?
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

10.) Kapcsolódó területek
Még 2 emberről s munkájukról szeretnék említést tenni, kikkel témáim kutatása közben „összefutottam”.
Egyikük a legutolsó témánk  u b) pontja alatti problémákra kínál Természetes orvoslást. Ilyetén módon, mind az elmélet amit terjeszt, mind a praktizáló gazdai tevékenysége szervesen illeszkedik a Klíma-mentő elgondolások közé. A neve: Kökény Attila, talajdoktor[30].
Másikuk a Víz s Élet kapcsolati rendszerében gondolkodva, a Víz nagybani megőrzésének a fontosságát hirdeti a táj önregenerációja szempontjából – beleértve a táj lakóinak életminőség-kilátásait. Az erőltetett víz-kitermelés és párhuzamos víz-kihessegetés elleni fellépése erős párhuzamban van Országh József Vízönellátó programjának megfelelő elemeivel. A neve: Balogh Péter (Élő-Tisza) [31]


Köszönöm figyelmüket.           Dég,    2017. április 22.         dr. Fuggerth Endre


[1] Országh József bemutatása: http://www.eautarcie.org/hu/01b.html
[2] Videó-változat, néhány hozzászólással (1:33:35-től): https://youtu.be/u3gURZ3PHOE
[3] Steve Cutts 2012.dec.21-i remekbeszabott 3 perces videója, az EMBER-ről:
[4] Az Óceán. Harrison Ford hangjával, 2.5 min:
„A csapadék földet érve a talajt alkotó különféle szerkezetű és összetételű (gyakran karbonátos), de végső-soron szilikát-alapú kőzeteken hatol át, s lesz belőle iható minőségű talajvíz vagy forrásvíz; mert az áthatolás folyamatának eredményeként nemcsak hogy megtisztul az út közben esetleg összeszedett szennyeződésektől (ha a vaksors rothadó aljnövényzetre vagy friss bölényszarra sodorta az esőcseppet), de magába old e kőzetekből olyan ásványi anyagokat is melyek jelenléte az ivóvízben tudtunk nélkül is elengedhetetlenül szükséges. Az egész folyamat kitűnően leutánozható egy a földfelszín alá telepített betonból készített tartállyal, melyben (miként a hegyek gyomrában) elegendő időt tölt el a bevezetett esővíz hogy a fenti szilikátos kölcsönhatások és karbonátos beoldódások minél előbbre haladjanak. (Néhány egymást követő betontartály kaszkád-szerű összekapcsolása további előnyökkel járhat.)”
[6] Klíma-stratégia, avagy a Tehetetlenség Beismerése Pályázati Csomagolásban:
[7] Döntött az MTA az országos vízprogram megkezdéséről:
[9]A Megtisztulás Útja. Kulcs a szennyvíztisztítási szakemberek átképzéséhez” 4. pontjában:
[10] Iszonytatóan sok fajta gyűjtőneve ez. Melyek zöme hasznos, sőt nélkülözhetetlen (bélflóránkon belül éve) az egészségünkhöz – és rendkívül kevés a „mérgező” alfaj. Ez utóbbiak környezetbeni túlélési esélyeiről/mechanizmusairól jelenleg sem lezártak a kutatások. Elindulásul: https://en.wikipedia.org/wiki/Escherichia_coli
[11] Pl. a 2017-09-08 datálású videóban: https://furedtv.hu/video/sikertrtnet-a-limnolgia-elmlt-90-ve , vagy explicit 2:58-3:06 között az MTA egyik videójában: http://niif.videotorium.hu/hu/recordings/13133/megnyito-beszed
[12] Országos Vízügyi Főigazgatóság, Jelentős Vízgazdálkodási Kérdéseink, Balaton Részvízgyűjtő csatolmány: 6. oldal 2.4: http://vpf.vizugy.hu/reg/ovf/doc/Balaton%20Reszvizgyujto%20JVK%20vitaanyag.pdf
[13] ref.12 másik csatolmánya: Balaton (4-2) közvetlen alegység , 9. oldal 3.2.1. alatt: http://vpf.vizugy.hu/reg/ovf/doc/4-2%20Balaton%20kozvetlen%20alegyseg%20JVK%20vitaanyag%20(KDTVIZIG).pdf
[14] Jelen propozíciójáról ld. ref.7 alatt; végzettségéről+életútjáról: http://www.mtte.hu/sites/default/files/hirek/Szollosi-Nagy%202016%20febru%C3%A1r%20CV%20magyar.pdf
[15] A hazai Vízügyi szervek önelemzéseinek a kivonata: CSŐDBEN a szennyvíztisztítás.
[16] ref.12 másik csatolmánya: Nagykunsági (2-18) alegység : 7. oldal 2.7. http://vpf.vizugy.hu/reg/ovf/doc/2-18%20Nagykunsagi%20alegyseg%20JVK%20vitaanyag%20(KOTIVIZIG).pdf
[17]Tisztán-látás. 20 szennyvíztisztító-telep LEGÁLISAN a környezetbe bocsátott vizeinek kémiai paraméterei. Összevetésben a saját tisztítóművemmel.” https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/2017/03/tisztan-latas-varoslako-aki-oly_20.html
N.B.: a honlapon mindig csak az aktuális utolsó év adatai hozzáférhetőek. A mért adataik könnyebb publikus elérhetőségéért is, azokat rendszeresen figyelve kivonatolom, mint „Elmúlt 1 év. Változott-e bármi is a Nagybani Szennyvíztisztítás Népkonyháján?” írásomban:https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/elmult.html
[20] 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról. Talajterhelési díj 11.§ (2) pontja.
[21] Cél-megjelőlés + Általános rendelkezések 1.§. uott: https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300089.TV
[22] Egy ilyen próbálkozásról, a jótétemény köntösében ámulatba-ejteni akaróról: „Bill Gates Feltalálja a Vécéthttps://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/wc.html
[23] Legnagyobb kihívást erre nézve a magyar Miskolczi Ferenc fizikus tette:
The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth's Atmosphere by Ferenc Mark Miskolczi in Development in Earth Science Volume 2, 2014 31-52pp. „data show that the global average clear sky greenhouse effect has remained unchanged with time. A theoretically predicted infrared optical thickness is fully consistent with, and supports the observed value.”
[24] „ELÁSNI” a CO2-t? Carbon Capture & Storage… – …és a Jövő. https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/pa-parizs.html
[25] Max Born írta Planckról. https://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Planck
[29] Jonathan Swift: Hordómese. Kitérő modern stílusban. (Európa Könyvkiadó 1958, fordította: Kéry László, 95. oldalon) [Az eredeti pl. itt: https://ebooks.adelaide.edu.au/s/swift/jonathan/s97t/part10.html ]

[31] Ember és Tisza - fenntarthatósági tanulságok: http://emberestisza.blogspot.hu/ ; Szövetség az Élő Tiszáért: http://www.elotiszaert.hu/

megjegyzés írása: (kattintson a linkre)