a 2 "Robi"



Aerob  –  Anaerob ?

N "    Mit,  Hol,  Hogyan   ¨ ü
L' befolyásolnak e Latinos dolgok?  ! $

Kaptam egy kérdést – őszintét – s válaszolni próbálok rá.
S őszintén meg kell mondanom: lehet hogy a válaszom nem lesz kielégítő.
(De ez nem csak rajtam múlott – utalok is a háttérre.)
A kérdés az alábbi volt:
Alomszék u és pottyantós v, vagy valami köztes: pl. benti házból pottyantós w (légkivezetéses, ritkán, kb. 1-évente ürített) – különbségeiről. A kérdés:
„Mi történik, ha nem levegőzik a halom, ha anaerob folyamat van?
Mert w használói azt állítják, hogy az aerob marad, mivel faforgácsot szórnak bele, de én gyanítom hogy nem, mert tömődni fog a súlytól.
Csak azt nem tudom megindokolni, hogy miért baj az ha a tömődöttség miatt elindul a rothadás, mikor nekik látszatra ugyanolyan fekete morzsalékos végtermékük lesz, mintha aerob baktériumok televényföldet csináltak volna – és ez utóbbi jelenséget nem is értem hogyan lehet…”

Kezdem a Rossz (vagy a ?) hírrel: nem lesznek képletek, sem kémiai egyenletek.
Már csak azért sem, mert NINCS ezen a területen efféle, részletekbe-menő, kikristályosodott tudás. (Mint utaltam másutt is már rá: a szponzorált projektekkel tudóskodó mitugrászok serege másutt szaglász.)
[Szerintem emiatt kényszerül több ponton óvatosan és szűkre-szabottan fogalmazni Országh József is.]

Nézzük akkor:
Ha a VÍZben zajló folyamatokat tekintjük, ott viszonylag könnyen elkülöníthetőek a levegőt igénylő (aerob) és a nem igénylő (anaerob) folyamatok. Miért?
·       A vízben viszonylag kevés oxigén (O2) oldódik. [1 atm. és 25oC-on ~8 mg/l]
·       Ha ezt elfogyasztja egy folyamat, akkor az aerob feltételek fennállásához további O2-nek kell a vízbe beoldódnia.
·       Viszont az O2 spontán vízbeoldódásának a sebessége meglehetősen kicsi.
·       Ha az O2-t fogyasztó folyamat egy oxigént-igénylő bakteriális szereplőjű átalakulás, akkor az kedvezőtlen esetben nagyobb ütemben fogyasztja a rendelkezésre-álló beoldott oxigént, mint amennyivel a spontán O2 beoldódás lépést tudna tartani.
·       S ha az O2 a vízből elfogy vagy a mennyisége a minimálisra csökken, akkor az aerob folyamatok helyét átveszik az oxigént nem-igénylő folyamatok – ha a közegben ilyen körülményeket kedvelő szervezeti-formák is (látensen) jelen vannak.
Ezért van az, hogy VIZES közegben az AEROB viszonylatok
1.)   vagy erőteljes oxigén-bevezetést igényelnek (keverés/befúvás) [művi, ipari szennyvíztisztító-telepek]
2.)   vagy igen alacsony koncentrációkat (tápanyagból-mikrobákból egyaránt) [„ÉLŐVIZEK”].

Ha a TALAJt vesszük, a helyzet összetettebb.
Tegyük fel legelőbb is, hogy a talajnak van szerkezete (azaz pórusai).
·       Ekkor a rendelkezésre álló oxigén a pórustérfogattal arányos. [Ez tehát távolról sem a ~8 mg/dm3 érték mint a víz esetében, valamint nem is egy limitált állandó érték.]
·       A pótlás sebességét pedig a gáz-diffúzió szabja meg. [S ez sokszorta gyorsabb légcserét tesz lehetővé (ha a járatok porozitása fennáll), mint egy gázfázisú molekula (O2) behatolása egy felületi potenciállal bíró sűrűbb (folyékony) közegbe.] [További lassító faktor az O2 H2O-ba oldódásakor, hogy az O2 molekula apoláros (kifelé töltés-szimmetrikus), a H2O molekula pedig erősen poláros. (A molekulát alkotó H és O atomok rendkívül különböző elekronegatívitásúak; és ez, párosulva a vízmolekula 3 atomjának egymással 120o-os szöget bezáró szerkezetével, a víz-molekulának kifelé jelentős töltés-asszimetriát ad, más-szóval annak nagy a dipólus-momentuma.)]
A „jó” [szerkezetű] talaj levegős, a rossz [szerkezetű] talaj (meglehetősen) levegőtlen. [ld. a SUMMÁ-ban: „3.4.) A szar-alom sorsa” alcímet követően, az 5 db „javít” tételt.]
Ha a jó talajra kerül az időszakosan megtömörödő almos-pottyantás (mint a ritkásan ürített „komposzt-toalett” esetében: w), akkor a jó talaj légzős-porózus struktúráját kialakító/fenntartó lények „ipi-apacs” jellegű élelemszerző portyáikon behatolnak a felettük levő sűrűbb anyagba, majd meg is telepednek hódítóként ott, amivel lassan az annektált tartományokat is levegőssé teszik.
Azon réteg-tartományokban, ahol ideiglenesen anaerob viszonyok uralkodnak, MÁS folyamatok zajlanak addig. Nem nevezném ezeket sem végletesen károsaknak – már azért sem, mert a pontos lezajlásokat nem is ismerjük. Egyetlen valódi veszteségről van biztos tudomásunk: ez a denitrifikáció.
Így nevezik azt a folyamatot, amikor a kémiailag kötött (tehát könnyen „táncba vihető”) nitrogénből inert (még a köszöntést sem fogadó) nitrogén gáz lesz. (Ez a legnagyobb veszteség: ugyanis visszafele a folyamat lassú, ritkán bekövetkező, és nagy energia-igényű.)
[Mindazonáltal, a „harmad-generációs” szennyvíztisztítás éppen ennek a megvalósításával büszkélkedik: a nitráttá oxidált nitrogén-tápanyag élővizekbe kerülő eutrofizációs folyamatát (ami tehát anaerob viszonyok kialakulását-állandósulását jelenti) azzal kerülik el, hogy a nitrát zömét nagy ovációk közepette denitrifikálják, N2 gázzá alakítják.] (E „Hősi eposzra” hamarosan előállok egy írásommal, a Blogomon „Aber…Ráció?” lesz a címe)

Az aerob folyamatok kémiai magyarázatával is visszafogottabban bánnék.
Rendkívül VALÓSZÍNŰ hogy a (növényi alom) cellulóza és a (pisink zömét kitevő) karbamid kölcsönhatásával KEZDŐDIK minden. [Pro és kontra érvek a SUMMÁ-ban: Szagos-e?. után] DE: követi ezt még számtalan reakció. Hiszen a („végtermékként” tekinthető) humusz nem sima cellulóz-karbamid addukt, hanem olyannyira bonyolult makro-molekulák szövedéke, melyek strukturális felépítését a jelenlegi leghatékonyabb szerkezet-vizsgálati módszerek is csak egyes részleteiket illetően képesek feltárni. Így érthető, hogy az ide vezető reakció-utakról (melyek tehát kutatva végképp nem voltak – de talán nem is égetően szükségesek, ha a praktikus oldal is kaphat néha némi hangsúlyt) korrekt hozzáállással semmit nem mondhat felelősségteljes vegyész.

Visszatérve: ha a jó talaj ellenére a rá érkező anyag felhalmozódásának a sebessége nagyobb mint az alulról zajló „élelemszerző” behatolás, akkor az anaerob folyamatok a teljes pottyantott szelvényben állandósulnak, uralkodók lesznek. Ez a helyzet áll elő szinte mindig a régimódi gödrös (tehát 5 oldalról földdel határolt) árnyékszékéknél: v. (De itt is igaz: a kitermelt anyag – ha aerob körülmények közé helyezzüknem vész kárba, egyenértékű komposzt készíthető belőle.)
De az is bekövetkezhet, hogy a nem különösebben jó talajra (de annak egy építménnyel körbevett felületére w) érkezik az alommal vegyes kaka, viszont az érkezés üteme szerencsésen lassúbb annál hogy az felülről azonnal légmentes tömörödést okozzon. Ekkor van ideje beindulni azoknak a folyamatoknak, amelyek a lefedett felületi talaj-szegmens javítását idézik elő (miáltal megnő annak a pórustérfogata). [E kezdőlépés felfogható úgy is, mint egy nem teljes-mértékben lezajlódott felületi komposztálódás.] Így az aerob folyamatok lépést tartanak a felülről érkező anyag mennyiségével. (Ami megmagyarázhatja, hogy „nekik” is televény humusz képződik alant.)

Aki viszont ma is a vízbe szarik, az a társadalom többségi, ez-ügyben is megbízható, törvénytisztelő eleme.


Dég,       2017. május 10.          Fuggerth Endre

megjegyzés írása: (kattintson a linkre)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése