pá Párizs

CO2  a   Ê   célkeresztben   $$$

 [Nem tréfálok:]
„ELÁSNI” a CO2-t?
Carbon Capture & Storage… ––– …és a Jövő.

A klímaváltozás létét elfogadók tábora – merthogy még mindig létezik, párhuzamosan, a tagadók tábora is – már úgy-ahogy egyetért abban hogy az effektus egyik fő kiváltó oka a légköri CO2 szint folyamatos emelkedése. Ami egyértelműen a fokozódó iramban növekvő emberi „iparkodáshoz” köthető: kielégíthetetlen energiaigény, termelni inunk-szakadtáig, transzportálni innen-oda és vica versa.
Ezen eszement iparkodás és a relatíve közömbös CO2 közül a Legfelsőbb Nemzetközi Tanakodásban az utóbbi lett bűnösként megjelölve. Mostantól tehát még további iparkodásra lesz szükség, mert a meglelt bűnöst is kordában kell tartani. E kordában-tartás koronázatlan királyaként ma az un. CCS (Carbon Capture and Storage, azaz: szén rabulejtés és tározás) technológiát ünneplik.
Mivel a CCS jelenlegi centrális mivolta megkerülhetetlen, jobb ha megtudjuk: miben is áll. Alább ezért megkísérlem röviden összefoglalni a lényegi elemeit, ami egyben magyarázatul fog szolgálni a koronázatlan mivoltára is.
E „szomorútörténet” végepizódjaként ugyanakkor rámutatok arra, hogy lehetne az elgurult koronának méltó helye – csakhogy másutt. Tehát:
========================
Párizsba ezen az őszön beszökött a Klímacsúcs – nemsokkal a lövöldöző-robbantgató terroristák után, előzékeny összhangban azzal az elvárással hogy a torlódó események lehetőleg kerültessenek – és a beharangozó várakozások emelt kereszttüzében nagyban folyik a zártkörű színjáték az összesereglettek színe előtt. Csöpögtetve a híreket az ajtókon kívül-rekedteknek is, miként teszi azt az ecowatch és a climatenewsnetwork is.
Az előbbi megállapítja, nov. 25-én, hogy 2035-ig 156 Gigatonna CO2-t kellene „nem megtermelni” (azaz: eltüntetni a légkörből) hogy a katasztrófák esetleges tompításához szükségesnek gondolt +2oC emelkedésen 50% valószínűséggel belül maradjunk. S hozzáteszi: a feltételezések szerint a CCS technológia ebből 24 Gt CO2-t tud vállalni 2035-ig, ha az óriási fejlesztési költségeket a szektor az eddigi tapasztalatok alapján megfinanszírozza, erre a nagyméretekben még kipróbálatlan technológiára.

World Begins to Turn Its Back on Carbon

Alex Kirby, Climate News Network | November 25, 2015 9:43 am | Comments
… It warns that energy companies must avoid projects that would generate 156 billion tons of carbon dioxide (156Gt CO2) by 2035 in order to be consistent with the carbon budget in the International Energy Agency 450 demand scenario, which sets out an energy pathway with a 50 percent chance of meeting the 2C target…
Unproven Technology
Carbon Tracker’s analysis assumes that carbon capture and storage (CCS) will remove 24Gt of CO2 by 2035, but says this would require a huge expansion of CCS, a technology that remains unproven at a commercial scale and which many scientists doubt will work soon enough.
Az utóbbi hírforrás kissé keményebben fogalmaz, mégpedig előbbről. Már júl. 2-án azzal a címmel üdvözli az ébredő Világot hogy a CCS lement a klozin. Merthogy a várakozó berkekben egekig magasztalt elgondolás kitartó babusgatása ellenére is „kipukkadni látszik a lufi”.

Carbon capture goes down the tubes

July 2, 2015, by Paul Brown

One of the much-heralded solutions to climate change which its supporters believe could enable the world to continue to burn fossil fuels looks likely to be a failure. LONDON, 2 July, 2015 – Carbon capture and storage (CCS) is backed by governments and the International Energy Agency (IEA) as one of the best methods of reducing carbon dioxide levels in the atmosphere and saving the planet from overheating. The problem is that despite this enthusiasm and the fact that CCS (also called carbon sequestration) is technically possible, it is not happening. It is cheaper and easier to build wind and solar farms to produce electricity than it is to collect and store the carbon from coal-powered plants’ emissions. For years CO2 has been used by injecting it into old oil wells to extract more fuel, but the cost of building new plants just to store the gas is proving prohibitive. Hundreds of plants were expected to be up and running by 2030, but so far none has been built.
…Another problem is that the technology for removing carbon from fossil fuels, either before or after combustion, uses 40% more fuel to achieve the same amount of power. In conferences designed to promote the technology enthusiasts wonder how long they can continue, despite the “fine promises” that it was this technology that would save the oil and gas industry…
Mindezek ismeretében, a kronológiai sorrenden is felülemelkedve, a Nemzetközi Energia Ügynökség, a kormányokkal karöltve, váltig bizakodnak a CCS sikerében. Hogy ez a derűlátás miből is táplálkozhat, arra nézvést vegyük górcső alá néhány részletét a folyamatnak:
u.) Mára már nem titok, hogy a CCS technológia (a folyamatba szükségesként beiktatott extra-lépések miatt) 40%-kal több fosszilis tüzelőanyagot kíván mint a CO2-t simán a légkörbe bocsátó eddigi módszer, ugyanannyi energia előállítására.
Egy effajta, újdonatúj mérleg – bármely aspektusából is méregetjük az egyenleget – valóban elbódító. A CCSPost-Combustion” (azaz: égetés-utáni) verziójának folyamatábráját az alábbi kölcsönvett[1] illusztráció szemlélteti (mely a többfajta CCS-elvű elrendezés közül egyben a legegyszerűbb [1]):
[1] A tárgykörben serénykedőket dicséri hogy további CCS módszereket is papírra-vetettek („Pre-Combustion[2] és „Oxyfuel” nevekkel illetve ezeket). Melyek közös jellemzője hogy mind a beruházási mind a működtetési energiát egyaránt növelő további extra-lépések kényszerű beiktatásával egyben sikerült magából az égetési folyamatból normál-esetben kinyerhető energiát is tovább, csaknem a felére csökkenteni.
[És ez nem vicc. A „Pre-Combustion[2] verzió ugyanis már az első lépésként előállítandó un. „Syngas” létrehozására is irdatlan energiát kell befektessen. Kezdve azon hogy az elgondolás levegő helyett oxigénre támaszkodik. (Nosza: N2-O2 elválasztás, mint orr-nehezék.) Ezután a „Syngas”-képzés negatív-hőmérlegű reakcióival konvertálja a szénből majdan nyerhető energiát hidrogénné, hogy végül a hidrogén elégetésével diadalmasan felszabaduló energiából is le-lecsípve finanszírozza a közbeeső lépések energia-szükségletét – míg balkézről kontrolláltan hűti az ekkor túlmelegedő reaktort.]
(A mérnöki zsenialitás persze képes mindezt látványosan megoldani, még akkor is ha a tévelygő agy effajta kacskaringókban tobzódva leli meg békéjét.)
[2] Fejet kell tehát hajtanunk ezen fantáziadús variációkat biztosító lelemények fentebb jelzett elenyészőbb hozadéka előtt, amennyiben azt azzal a várakozással szembesítjük amit a climatenewsnetwork elemzése a beavatatlanoknak előzetesen sugallt. Nevezetesen: a szén eltávolítása a fosszilis tüzelőből az elégetés előtt [„removing carbon from fossil fuels, either before or after combustion”] egy olyasfajta égést vetít retinánk elé, mely aköré fonná mondáit hogy a CO2 eltávolításával kapcsos tervek tökélyre vivése érdekében be sem teszik a szén-tartalmú tüzelőt a tűztérbe – mégha ennek hátulütőjeként (belőle) energia sem termelődik.
v.) A kinyert (és nyomás alatt cseppfolyós állapotban tárolt) CO2 elszállítása, nemritkán ezer kilométerekre, mint további életünk normálisnak-veendő része, nem kell meghátrálásra késztessen bennünket. Részint mert ezen transzportációból fakadó CO2 kibocsátás ugyan tovább ront a CCS technológia globális egyenlegén, ám (ügyes PR esetén) nem rombol annak nimbuszán. Részint pedig – mert ha ez az eszkalálódó transzportáció mégiscsak szöget ütne a fejünkbe – még megkérdőjeleznénk annak az értelmét és létjogosultságát is amellyel naponta kedélyesen pöffeszkedve ide-oda tolják a különféle árukat, akár a fél Földgolyóbison át is; mely transzportáció CO2 mérlege csaknem nullifikálható lehetne a CCS technológiánál is ősibb technikával: a helyben termelt árukat helyben fogyasztani.
w.) Záróaktusként a CCS technológia „eltünteti” a keserves áldozatokkal kinyert és tárolt CO2-t. Miként? A földfelszín alá pumpálja [3]. Abban a hiszemben hogy az ott is marad. Hosszú távon.
…Although CO2 has been injected into geological formations for several decades for various purposes, including enhanced oil recovery, the long term storage of CO2 is a relatively new concept…
…Storage of the CO2 is envisaged either in deep geological formations, or in the form of mineral carbonates. Deep ocean storage is no longer considered feasible because it greatly increases the problem of ocean acidification.[6] Geological formations are currently considered the most promising sequestration sites.
…A general problem is that long term predictions about submarine or underground storage security are very difficult and uncertain, and there is still the risk that CO2 might leak into the atmosphere.[8]
[3] Megpróbálták az Óceánok mélyén is elnyeletni, merthogy a CO2 vízben meglehetősen oldódik. Az eltelt idő azóta a következő tanulságokat hozta:
·       A beoldódott CO2-ből keletkező szénsav el-savasító hatása következtében a tengerek élővilágának rendje teljesen felborul. (Előre borítékolható volt.)
·       Csak a néhány-ezer méternél mélyebb CO2 bepumpálás hatékony, mert a beoldódás megfordítható egyensúlyi folyamat, azaz a felszín-közeli szénsav zöméből rövidesen ismét légköri CO2 lesz. (Gimnáziumi tananyag, kémiából, 1966-ban)
·       A mélytengeri áramlatok térültével-fordultával a mélységi vizekből előbb-utóbb felszín-közeli vizek lesznek, mikoris az előbb vázolt megfordítható folyamat kerül előtérbe. (Gimnáziumi tananyag, földrajzból, 1966-ban)
[E ponton talán megengedhető némi morfondírozás. Távol álljon tőlem azt hangoztatni hogy a 60-as években a hátizsákba-pakolt tudás mintha ma is több szolgálatot tenne. Még-kevésbé azt sugallani hogy akik valaha boldogan bírhatták e kincset, mára azt így-úgy elvesztették (a józan eszükkel együtt). De az bizonyossággal leszögezhető: valami a háttérben erősen munkál.]
Az ám, de rövidebb távon is összegyűlt már arra nézvést némi tapasztalat, hogy esetenként tényszerű a visszaszivárgás. Vagyis, van rizikó abban hogy a furatokon a mélybepumpált CO2-t a megbántott Föld egy rándítással visszafingja a légkörbe. Legény legyen a talpán akkor az a (cc.SS?) technológia amely a felmerülő helyzetet orvosolni kívánja.
A geológiai rétegekben való CO2 elhelyezés hosszútávon csak akkor biztonságos ha a megkötése irreverzibilis, kémiai. Ez jelenlegi Földünkön csak fémoxid-ásványok esetében képzelhető el. Sajnos, a legtöbb gyakori fém oxidja [4] már réges-régen a stabilabb karbonát formájában van jelen, éppen a légköri CO2-t igazgató Természet elrendeződéseként: mészkő (CaCO3), dolomit (Ca+Mg-karbonát).
[4] A viszonylag tetemes vasoxid-ásványok nemigen jöhetnek szóba, mert egy ilyen szándékosan elkarbonátosított érclelőhely örökre ki kellene essen a vas és acélipar látóteréből-terveiből.
Az ernyedetlen szorgalom azonban meghozta gyümölcsét: sikerült egy olyan ásványra lelni, mely potenciálisan értéktelen minden jelenkori tekintetben, mindamellett jelentős mennyiségben van jelen a földkéregben, és „oxidos” formában tartalmaz egy alkáliföldfém elemet: ez az olivine[3] névre keresztelt magnéziumszilikát. Ez, mint fémoxidos-ásvány, termodinamikailag ugyan hajlandó a CO2-vel a stabilabb fém-karbonátos formába átalakulni. Csakhogy (kinetikailag) ezen magnéziumszilikát karbonátosodási reakciójának a sebessége még nagy nyomáson és magas hőmérsékleten is igen lassú. (N.B.: ezért is maradt meg „oxidos” formában.) Namármost, ha a Terv szerint ezt az olivine ásványt előbb ki kell bányászni, majd a CCS-erőmű helyszínére hurcolni, ott porrá-aprítani, majd nyomás és magas hőfok biztosítása mellett apródonként és angyali türelemmel CO2-vel etetve telíteni, majd újra elszállítani, és végül valahol mélyre elásni, akkor ez a beetetés kissé nehezen emészthető.
[N.B.: A reakciósebesség szabta korlát egy publikáció[4] [5] szerint azóta már nem akadály. Maradnak a bányászati, a transzportációs, és a rekultivációs teendők eliminálását felvillantó publikációk.]
[5] Mindamellett nem árt az óvatosság: a Wikipedia (ahonnan közvetve e citátum ránk-mosolyog) szerkesztői nem vegyészek. A szóbanforgó publikáció összefoglalójában pedig nyoma sincs annak hogy abban szó lenne az olivine-ről. (?kalcium ellenben explicit említtetik?) Félreérthetetlenül kiolvasható viszont hogy a tapogatott reakció vizes-közegben zajlik, amúgy heterogén-fázisú. Ami a grandiózus Tervben további perspektívát nyit – vagy éppenséggel zár.

Mindössze ennyi buktató áll annak útjába, hogy a szépreményű CCS technológia valóra váltsa a papíron kikalkulált reményeket: 2035-ig a légkörből szükségesen eltávolítandó 156 Gigatonna CO2-ből 24 Gt-t magára-vállaljon. [6]
[6] Az eddigi malőrök ellenére kijelenthető: a CCS elgondolás nem teljesen életképtelen. Limitált funkciói igenis erőteljesek: csodálatraméltó ütemben zabálja fel a másra-fordítható fejlesztési tőkét, hivalkodásával háttérbe szorít minden mást. Mégis, boldogító lenne, ha a gyakorlati esélyegyenlőség jegyében szünetelne a primadonna-szerepe.
========================
Nézzünk ezek után egy másik kalkulust, egy eltérő elgondolás mentén.
Szarra nem lehet Várat építeni, tartja magát erősen a mondás. [Ezt akár a fentebbiek is alátámaszthatják.]
Viszont ha a VÁR helyett CO2-ről van szó, már egészen más a helyzet. Ugyanis a Szar (szilárd anyagának) zöme nagymolekulájú (szerves) szénvázas-vegyület. Amit a jelenlegi szennyvíztisztító-ipar – saját technológiai bűvöletétől félájultan, a delíriumot-ostromló higiéniai fenyegetettséget sokrétűen meglovagolva, pazarlások-elhallgatások-önámítások hálójában vergődve – oxidatíve szétroncsol, óhatatlanul jelentős CO2-t bocsátva ezzel a légkörbe. Amiről e Klímacsúcs-körüli elvárások mellett a Világ még csak tudomást sem vesz. Alább megmutatjuk, mit is lehet e „nemtelen” anyagra építeni.

Csináljunk hát egy rövid, hozzávetőleges számvetést: Mennyi is lehet az a CO2 amit a szennyvízipar balkézről a légkörbe bocsát?
Kiindulásul vehető hogy 1 ember naponta kb. 0.5kg-t ürít. (Itt megengedett hogy a hitetlenek és szőrszálhasogatók saját méréseket is végezzenek, s szükség szerint a nyert szorzófaktorral korrigálják az eredményt.) Ennek durván véve a fele víz, így adódik 250g szilárd szénvázas vegyület, naponta és személyenként. A szennyvízipar oxidációja kb. a felévelnem bír” (ez a maradék az un. „szennyvíziszap” – ami így már szerintük legális áru), azaz a másik-fele (125g) CO2-ként így-úgy de „elfüstöl”.
E ponton egy percre meg kell álljunk. Az „elfüstölés” kapcsán ugyanis nem áll módunkban ennél konkrétabb kijelentést tenni, mert a részletek a magas tudomány berkein belül nem vizsgáltak. Annyi bizonyos, hogy a folyamatok O2 felvétellel járnak, s hogy a „lágyabb” részek miszlik gyanánt lehasadnak (vízbe-simuló nitrát és foszfát lesz az organikusan kötött N és P-ből). De hogy maga a szénváz hol oxidálódik csupán részlegesen (s marad a benne-levő szén továbbra is kötött: „szennyvíz-iszap”) illetve hol/mikor válik az oxidáció teljessé (azaz CO2-vé, mely távozik a légkörbe), nem kellőképp tanulmányozott. (Ez a jelen kutatási trendek fényében nem is csoda.)
Ezért a gondolat-menetet itt kétfelé bontjuk. Az alább vázolt 2 szcenárió egyike ugyanis biztosan lejátszódik, így a hozzátartozó konklúzió biztosan fennáll. S hogy a két konklúzió közül melyik lesz szerethető, azt Önökre bízom.
1. verzió: Az „elfüstölést” szó szerint vesszük, azaz a szervesen kötött szén szóbanforgó hányada (azaz ~50%) mind CO2-vé alakul. Tekintve hogy e nagymolekulájú szerves vegyületeknek a zöme szénatom, valahol 70 és 100 gramm között lehet e 125 grammnyi mennyiségnek a teljes széntartalma. [Leginkább attól függően hogy a szénben szegényebb, szénhidrát-jellegű rostanyagok (melyekben a C:O mól-arány 0.75:1 körüli) milyen mennyiségben vannak jelen a fekáliában – illetőleg hogy mely típusú nagymolekulák oxidálódnak az eljárás során könnyebben, és melyek maradnak meg a szennyvíziszapban.] Az átlagértéknél maradva, úgy vesszük hogy 85g szén válik CO2-vé. Mivel a C:CO2 mólsúly-arány 12:44, ez 311g légköri CO2 terhelést jelent, naponta és személyenként. Egy évre számítva ez 114kg, személyenként. 6 milliárd [7] földi lakost véve ez 0.684 Gt CO2/év, a 2035-ig terjedő 20 évet tekintve pedig 13.7 Gt CO2 [8].
[7] A jelenleg hivatalos 7.5 milliárdos népességi adat kétségtelenül nagyobb végeredményt adna (nem is beszélve a 2035-ig várható lélekszám-emelkedésről), ám e mérsékléssel figyelembe kívántam venni részint a csecsemőkorúak alacsonyabb „termelését”, részint hogy jelentős éhező tömegek vannak kiknek a hozzájárulása érdemben marginális.
[8] Ezen adatot nagyban módosíthat 2 faktor. Az egyik lefelé: amennyiben a világ népesebb és fejletlenebb részén még messze nem általános a szennyvíztisztítás fedőnévvel illetett iparszerű kaka-megsemmisítés. – Viszont a haladásnak becézett erőltetett menet ott is ebbe az irányba halad, öles léptekkel. A másik felfelé: A haszonállatok hasonló produktumát (mely volumenében az emberi léptéket többszörösen felülmúlja: 1 közönyös tehén annyit szarik mint 10 ambiciózus ember), nem kellően statisztikázottan ugyan, de a „rendelkezésre-állás racionáléjától” motiváltan, hasonló bánásmódban részesítik. (És persze a lefolyóba kerülő fölös ételmaradék, a mosás-mosdáshoz használt tisztító és testápolószerek, mind oxidábilis szénvegyületek lévén, a végső adatot szintúgy növelik.)
Ez a 13.7 Gigatonna CO2 kibocsátás tehát egy megfogható adat, mely a szennyvízipar áldásosnak hirdetett tevékenységét némiképp árnyalja – már ha komolyan gondolja a Konferenciázgató Tábor is ezt a légköri CO2 szint csökkentés körüli felfokozott mizériát.
2. verzió: Ha az energia-faló szennyvíz-oxidáció során alig/kevés CO2 termelődik, akkor majd-minden szén a szennyvíziszapban maradt. Ám ekkor a „haladás oltárán” a teljes szennyvíziszapbólbiogázt” termelnek. Aminek az elégetésével jobbkézről annyi energiát nyernek amennyivel a kapcsos szennyvíz-ipari folyamatot energia-felhasználás tekintetében esetleg sikerül null-szaldósra hozni. Balkézről pedig vitán felül CO2-t bocsátanak ki: mégpedig dupla-annyit mint az 1. verzió alatt, ahol csak a feleannyi anyagról tettük fel hogy az „elfüstöl”.
[Csak a kákán is csomót keresők kedvéért: Megtörténhet hogy az 1. verzió alatti CO2 képződés kisebb mértékű, és biogázt sem termelnek a hátrahagyott szennyvíziszapból. Ez esetben a tisztázatlan mértékű CO2 kibocsátási vád mellett csak a többi súlyosbító faktor terheli a szennyvízipar sokat-bíró lelkiismeretét. Mindenesetre, az hogy ezen ritka eset (számos egyéb, ismert kártétele mellett) nem termel CO2-t, körülbelül annyira tekinthető pozitívnak amennyire előremutató a már vázolt CCS technológia elszánt igyekezetéből adódó valódi mérlege.]
========================

Tegyük fel most – városlakók és falusiak, feleselők és ombudsmanok, akadémikusok és az utca embere, háziasszonyok és Hollywood Csillagai, tüntetők és tünetmentesek, szeretők és gyilkosok egyaránt – hogy nincs szükség a szar szétoxidálásával kérkedő szennyvíziparra, merthogy esetleg kigondolható és megalkotható a szar kezelésére olyan módszer mely nemcsak eredményes, de nem produkál zsigerből légköri CO2-t sem.
Ez más szóval azt jelentené, hogy lenne mód 2035-ig 14 Gigatonna légköri CO2 csökkentésre (az 1. verzió adataival számolva [9])– ami összemérhető skálán mozog az abortáltnak tekinthető CCS technológiából remélt 24 Gt mennyiséggel [10].
[9] A teljes szennyvíziszapban levő szenet véve alapul (ld. 2. verzió) viszont már a duplája, 28 Gigatonna CO2 a tét.
[10] Kiváltképp, ha ezt a CCS-től remélt 24 Gigatonnányi CO2 csökkentést vissza-korrigáljuk, egyrészről a már tudott 40% többletet igénylő fosszilis tüzelőanyag-felhasználás, másrészről az áldozatokkal kinyert folyékony CO2 kényszerű furikáztatása-földalápumpálása során előálló extra-CO2 kibocsátásokból adódó, mit tesz isten, épp CO2-ben mérhető „öko-lábnyomával”.

Örömhír bejelentése következik: már VAN ilyen módszer. Ráadásul kipróbált és működőképes. Mi több, működtetése általánosságban energiát sem igényel. Horribile dictu: egyéb jótékony tulajdonságok és következmények is természetes hozadékai.
Mégis, nehéz a Nagyvilágban szalonképessé, elfogadottá tenni. Részint mert a szarral (is) foglalkozik – s ez mint téma még a legnyitottabb hozzáállásúak eszmecseréin is kényszerrel, ha egyáltalán, fogadott bökkenő. Részint pedig mert magyar – legalábbis származásában: az 1956 után külföldre kényszerült Országh professzor vegyészi pályafutásának életműve. Ő maga ugyan Vízönellátó-nak nevezi, merthogy kerek rendszert alkotott. Melynek csak egyetlenegy következménye hogy a szar nem kerül oxidálásra [11]. Hanem a benne-levő nagymolekulájú szénvázas vegyületek (egy tervezett és könnyűszerrel kivihető néhány-lépcsős átalakulást követően – [mely során a fellépő szagártalom végig kisebb, mint amit a kiskabin magányában tűrve elviselünk!]) a földfelszín legfelsőbb rétegében landolnak, humusz formájában beépülve a talajba, ezerszer biztonságosabban és hatékonyabban megkötve ott a valaha-volt székletbeli szenet mint bármely CCS kezdeményezte CO2-földalápumpálási folyamat tenné. Ráadásul olyan hasznot hajtva mellékesen, aminek a kémiai műtrágyagyártó vegyipar (hatalmas költségekbe verve magát, s nem csekély „CO2-lábnyomot” hagyva energia-faló működésével maga után) mindeddig csak ellene dolgozott: növeli e szarból-nyert, makro és mikro-elemekben is dúskáló humusszal a talajéletet s a talaj termőerejét [12].
[11]Biogáz-mánia” oltárán sem. – S mégis nyerhető energia a folyamatokból! Igaz, egészen másként; ami azonban innen túl messzire vezetne… (Az érdeklődők a komposzt-kazán címszó alatt mélyedhetnek el a témában.)
[12] Amiből kiviláglik, de ki is emelném a mélyebb tanulságot: Míg a „Világ elhivatott elméikülön-külön keresik a megoldást CO2, szennyvíz, hulladék-gazdálkodás, ivóvíz-készlet és sorolhatnám még mi kapcsán, csak hogy nehézfegyverzetű arzenálok dübörgetésével egymással is s a céllal is szembemenjenek, addig a Természet által kínált megoldás – ha valaki odáig alázkodik hogy észrevegye és elgondolkodjék rajta – konfliktusok nélküli rendezőelvvel bír. Ez a felismerés a legnagyobb érdeme – s egyben a központi gondolata – Országh József munkásságának.
========================

·       Bemutatásra került tehát egy módszer, mely megcélozta a légköri CO2 eltüntetését, de amelyről már a bölcsőben kiderült hogy életképtelen.
·       Érintettünk egy másik diadalmas folyamatot, mely suba alatt termeli a CO2-t, miközben – egyéb randaságokat hagyva maga után szanaszétigyekszik rendteremtőnek beállítani önmagát.
·       S eljutottunk egy elhallgatott munkához, mely evidens megoldásokat kínál mindazokra a problémákra melyeket a fenti két processzus generál.

Mindezt azért vetem papírra, mert a 2015. évi Párizsi Klímacsúcs is azzal zárul amivel az indító 1970. évi Római Klub: a működőképes megoldások még csak napirendre sem kerültek. Országh professzor módszere nyilvánosan is elérhető az interneten – akár a nyomtatott, könyv-alakú megjelentetést is felvállalhatná egyike a több-száz kiadónak. Nem. Van helyette „igény” ezernyi míves sarlatánságra.
A jószándékú kezdeményezések – Országh professzor életművének ismerete híján – belefulladnak a saját, gigászi-méretű, semmiről-sem-szóló kampányukba. Az alapvető kérdés tehát nem az hogy van-e életképes módszer a légköri CO2 szintjének hosszútávon is kivihető csökkentésére, hanem ez: Hajlandók-e az „Agyaggalamb-lövészet Felkentjei” valaha is észrevenni, s fülüket-szemüket tágra-nyitva beinni a nagyszerű lehetőségeket, amiket ez a (jelen aspektusból tekintve nem igazán célirányos nevet viselő) Vízönellátó[5] rendszer tartogat mindannyiunk számára?

2015. december 6.        Fuggerth Endre




[1] A link-mögötti tartalom időközben „eltűnt”. Hasonló tartalom után néztem hát (2017. aug. 31-én) s az elszánt érdeklődőknek ezt találtam: CO2 capture technologies: post combustion capture (PCC) (http://www.globalccsinstitute.com/publications/co2-capture-technologies-post-combustion-capture-pcc ) oldali dokumentum: POST COMBUSTION CAPTURE (PCC) JANUARY 2012 (http://hub.globalccsinstitute.com/sites/default/files/publications/29721/co2-capture-technologies-pcc.pdf )
[4] Nickel nanoparticles catalyse reversible hydration of carbon dioxide for mineralization carbon capture and storage, Catal. Sci. Technol., 2013,3, 1234-1239 (http://pubs.rsc.org/en/content/articlelanding/2013/cy/c3cy20791a#!divAbstract )
[5] Vízönellátó: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól?
Lépések a klímaváltozás megfékezése felé http://www.eautarcie.org/hu/index.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése