DTox
Ökológiai INTERMEZZO a Vízgazdánál
Előre kell bocsássam, hogy Országh József vegyészprofesszor Vízgazda-rendszere[1]
mellett kifejtett támogató munkásságom[2]
önként vállalt, éppúgy szponzorálatlan miként az Ő eredeti tevékenysége, s megfogalmazásaiban mindkettőnké jobbára
az ismeretterjesztői szintre szorítkozik – dacára mindkettőnk tudományos
múltjának.
A téma megközelítésének a szélesebb
tömegek felé szóló műfajválasztásába az is erősen belejátszott, hogy a
tudományt maguknak kisajátítók a klubtagság biztosította érdektelenség
közönyével sétálnak el bármi mellett ami túlmutat a klubéleten, vagy
éppenséggel ellenségesen viszonyulnak a témához: rendszerint és kimutathatóan a
megértés szándéka nélkül, olykor belekapva az anyagba, hogy azután
felmutathassák kapkodásuk eredményeként az üres markukat.
A minap egy szellemi guberáló hasonló
vállalkozásba[3]
kezdett. Mivel előzetes megnyilvánulásai[4]
már messze elégségesnek bizonyultak[5]
ahhoz hogy az illető behatároltságai konkrét
falakat nyerjenek[6],
így személyével nem kívánok tovább foglalkozni. A mai téma ennél sokkalta
fontosabb. Szólni arról hogy mi lenne a tudomány – és bemutatni hogy mi nem az.
Nehéz vállalkozás lesz. A tudományból
élősködők elutasító hozzáállása borítékolható, a nagyközönség pedig részint nehezen
viseli az átmeneti bálvány-nélküliséget, részint jobbára eszköztelen hogy
egyértelmű konklúziókra jusson az általuk nemjárt terepen. A vállalkozás
sikerét azonban nem ködös-általánosságú filozófia fogja biztosítani: oda kell
menjünk, ahol a butaság eltemetve vagyon. Túl azon, hogy tettem már efféle
túravezetést néhány ilyen maradványt megpiszkálva (ref.5-ben jelzett 2 írásom illusztrálja
a merítést),
most bemutatok még egy továbbit. Nem mintha nem lehetne szinte mindenfelé
efféle szemetet találni csőstül, de épp ezt lökte utamba az a kéretlen levél (ref.3), melynek egyéb-irányú célzata azt kiemelni:
mekkora tudós százfelé kapkodó szerzője, s mily parány vagyok én, ki nem
óhajtok a szemétgyártó közösségével osztozni abban az öntelt bódulatban, hogy halmozódó
hányadékuk lenne maga a tudomány.
A
Vízgazda-rendszernek
ugyan semmi köze a mezőn a barmok által elpotyogtatott ganajhoz – lévén
elsősorban az ürítéseink (akár
emberi akár állati)
biomasszájának a célirányos komposztálásában érdekelt, ám e kényszeres guberáló
– személyem felett tipródva – már ezt
is célbavette.
Patogén szófosónk
azóta afelől is megnyilatkozott, hogy a komposztálás anaerob folyamat. Nem egyszer, nem véletlen elszólással. – Ha
alkalmazni lehetne a vízválasztót, miszerint „Tudás teszi a tudóst” (nem pedig a közleményeinek a száma), akkor
gyorsan és eredményesen rövidre lehetne zárni a magamutogatás végvonaglásait.
Íme:
Éppen
ennek a részleteit bogozom ki a Takarás[7]
c. írásomban (mely
valóban nem könnyű olvasmány: épít előző írásaim tényanyagára, de
széles-spektrumú publikált tudományos anyagok tartalmait is ütközteti), mely kiváltotta
a legutóbbi veszettség-rohamot. Azt, aminek felületi-szimptómái közt leledzik
az a képzet miszerint az alomszék-használók nem folyamodnak wc-papírhoz,
valamint az a mező ahova Ojkoszi
könyve szárnyain visszarepülve landol, le-nembomló állati ganajkupacokra
mutogatva vádlón.
Hogy
e rakoncátlan ugrabugrával valamit is kezdhessünk, vázolom a vádat:
Egy állatgyógyászatilag használatos szer (ivermectin), midőn a ganajjal együtt
ürül, állítólag gátolja a ganaj lebomlását. Kissé fárasztó az ismétlés, de
vissza kell utaljak a rohamozó által „szemlézett” Takarás cikk 36.
lábjegyzetére, amely eklatáns példaként kísérletileg igazolt tudományos
hátteret mutat fel arra, hogy a Vízgazda-elvű komposztálás kitűnő
megoldás lenne az efféle nehézségek egyszerű leküzdésére. De ugatónk szaladó
figyelme olyannyira sekély, hogy ehhez az összefüggéshez úgy látszik x-edik nekifutásra sem jut le. Nagyon
nem is kárhoztatható ezért, hiszen az effélékből tükröződő talentuma erősen
igénybevett azirányba, hogy acélgyári bedolgozónak állítsa be személyem és
munkásságom, azon az alapon hogy valaha egy ideig a Vasipari Kutató volt kényszerűen a „kenyéradóm”. Ez a megfigyelése
barátságosan rokonítható azok társasági pletykáival, akik Gauguint ma is szürke banktisztviselőként tartják számon, mert a
festői-hagyatékhoz se érzékük se szellemük nem képes közelíteni sem.
Ojkoszi magaslatból
reccsen hát a hang: Gyűlik a le-nembomló
ganaj, már-már bokáig ér… - melyhez csapódik: mindenért a vegyészek a
felelősek. E komplementáris vádhoz most csak ennyit: Kétségtelen, hogy mióta a
vegyészi-tudással felruházottakat az IPAR
vonta „szárnyai” alá, azóta szerepük nagyban a definiált kívánalmakat szolgáló
bedolgozóéra degradálódott; jelentős mennyiségű kártékony és felesleges
molekulát állítanak elő, majd adaptálják tömeggyártásra, ahonnan pedig már a
létünk alapjainak felmagasztosított PIAC
intézkedik mindezek ötletszerű nagybani szétszóratására. (Zárójelben ide kívánkozik: aki e folyamatból kilép, az búcsút inthet
ezen aktivitásokból jőhető tudományos karriernek is.) Zsákba s a folyó-mélyére
hát a vegyészekkel, mert egyedül az a tevékenység az üdvözítő és egyben
tudományos, amely a ganajban tanyátverő rovarok petéit számlálja össze az
ujjain.
Dacára a két-évtizedes Ojkoszi képnek, az említett ganajmezőnek
nincs nyoma – pedig (ha Ojkoska
oldalán lenne a Grál) az 20 év alatt igencsak megöblösödött volna. Ám se Guinness rekord ekörül, se az élelmes
amerikai vállalkozói-szellem nem csapott le rá, amely pedig nem lenne rest az
efféle egyedi-látványosságot magas belépti-díj ellenében mutogatni.
Kutassunk hát az eltűnt idők nyomában,
hátha mégis diabolikus magyarázatát leljük ennek a ganaj-megmaradási
ökotoxikológiai saroktételnek.
Az „Ojkoszi”
kínálat 3 idevonatkozó citátuma[8]
mögött rendre olyan tartalmak vannak, melyek egyes rovarok kolonizációs
képességét/sebességét vizsgálják annak vetületében, hogy a ganaj amelynek a
lebontásában aktív szerepük szokott lenni, olyan állatból származik-e amely
kapott invermectin kezelést vagy sem. Mivel ilyen keretek közt „szárnyalhat a kutatás”,
magam komolyabb tartalom után kerestem. Annál is inkább, mert az Ojkoszi 300. citátum szerzője munkái mögött
efféle beltartalmak zavarják az elmét:
[Vagyis, a
21-napos ganaj esetén éppen a kezeletlenben
nincs skarabeusz-tojás.]
Az általam választott publikáció (mostantól inkább
ezt a szót használom, megkülönböztetésül a tudományos eredménytől) amely ezt a
„megmaradási-effektust” kívánja, alátámasztani: Parasitol Res (2006) 100:93–102 [DOI 10.1007/s00436-006-0240-x], 2006-ból való, s
a cikk summázata meglehetősen deklaratív. Hogy mennyire stabil e sámliról a
szónoklat, ahhoz vizsgáljuk meg a sámli lábait:
A kísérleti részből kiolvasható, hogy12 db
állattal folyt le a kísérlet, 8 kezelt, 4 kezeletlen; Argentínában a 37o
déli szélességi-kör táján, 2001. ápr.16-júl.6 terminusban. A nagy műgonddal
kitervelt kivitelezés az állatok beetetését követő 1, 3, 7, 14, 21 eltelt napon
ejtett friss pottyantásokat elemezi egyrészről (days post-treatment (dpt)), valamint
ugyanezeket 1, 3, 7, 14, 21, 30, 60 nap állás után (days post-deposition (dpd)). [Az előzőből az
állat szervezetében lezajlott metabolizáció foka köszön vissza, az utóbbi pedig
alátámaszthatja hogy „baj van a szar körül”.]
A bizonyíték központi szerepét az alábbi
ábra tölti be:
[Az ábrák magyarázó szöveges-részét
nagyítva is mellékeltem, a könnyebb olvashatóság kedvéért.]
|
 |
Az ábra (b) részében semmi meglepő: a szervezeten belüli metabolizmus
kifejezett. Az állott ganajok vizsgálatát prezentáló (a) grafikon azonban irregularitásokat mutat:
Az 1. napos ürítés 1 napi állás után
feleannyi szert mutat [0,27ppm
az (a) grafikon 1dpt görbéjén] mint ugyanez „friss”
állapotban [0,51ppm
a (b) grafikon 1dpt pontjában]. E kongruencia
hiánya már önmagában elég súlyos tényező. Két további nap múlva viszont ez a
0,27ppm szermaradványt mutató a ganaj már 0,64ppm-t tartalmaz a méréseik
szerint [az
(a) grafikon 1dpt görbéje 2. mérési
pontja: 3dpd-nél].
Erre 2 magyarázat adódhat.
1)
A
mérések megbízhatósági-szintje akkora, hogy a jelzett értékek [0,27 vs. 0,64] még a hibahatáron
belül azonosak. (Ezt
pillanatnyilag el kell vessük, mert a többi görbe egymáshoz képesti lefutása
ezesetben nem mutathatna ennyire pofás képet.)
2)
Marad
ekkor az a magyarázat, hogy a szer in
situ képződése okozta a nagyobb mért értéket. Erre utaló jelek a grafikon
több részletéből is kiolvashatók: a 21 nap óta álló ganajban megint „deus ex machina” növekedett a szer
mennyisége, mégpedig az 1. és a 7. napi pottyantásban is [(a) grafikon: 21 dpd-hez tartozó 1 és
7
dpt értékek];
s ugyanerre utaló gyöngébb effektusra utal a 14 dpt görbe jelzett
emelkedése a dpd=60. napnál.
S
ha továbbra is feltételezzük az elemzések megbízhatóságát, akkor vigaszt nyújthat
e labilitásokra az a korábbi ismeret, hogy maga a szer – annak idején, mikor még az ökotoxikológusok egyéb
répákon hegyezték a fogukat – a talajból lett izolálva.[9]
Így az lenne igazán váratlan fordulat, ha a molekula nyomtalanul eltűnne a
semmibe.
További
bizonyítékként mutatja fel a dolgozat a ganaj szervesanyag-tartalmának
változásait. Ezt demonstrálná az alábbi ábrájuk:
 |
 |
Azt, hogy az „organic matter %” mit is fed,
ebből a szövegrészletből kellene kihámozni: „This was estimated as the weight loss of
faeces dried at 60°C until obtainment of a constant weight and subsequent
burning of inorganic content in muffle furnace at 550°C for 6 h.”. Ha az argentin-angol
ehhez kevés segítséget is ad, a dolog veleje az kell legyen, hogy a 60oC-on
súlyállandóságig szárított ganaj izzítási maradékából számolt az érték. Az ábra
(a) részéből az integet vissza, hogy
már a kontrol-ganaj
szervesanyag-tartalma sem állandó, pedig ez „dpt-független” kell legyen
hiszen NINCS szer-beetetés; vagyis
kizárólag az időjárási és étkezési különbségekből fakadhat az észlelt
variabilitás. Ehhez képest a szerrel kezelt állatok ganaja messze
kiegyenlítettebb ebben a vonatkozásban. Magyarul: nem világos, miféle hatást is
kívánna az ábra demonstratíve alátámasztani? Az meg (az ábrával
összevetésben)
ettől függetlenül is elgondolkodtató, hogy a publikációban Results
rész Organic
matter kitétele alatt ez
olvasható: „The highest percentages of organic matter were found
at 1 and 3 dpt (p<0.05) (Fig. 3a).”
De a csodás bizonyítékra várónak van még egy lenyelendő pirula: az ábra (b) részén nem tudható hogy melyik
grafikon mihez is tartozik. Nem mintha számítana…
Sorol a cikk még
egyéb „bizonyítékokat” is („Effect of ivermectin on abundance and
diversity of organisms”), azonban itt már annyi a szerzők által
előrebocsátott hiány, kivétel, és bizonytalanság, hogy ezek megböngészését a
fakultatív szorgalomra hagynám…
Amit
viszont szívesen látnék, az maga az elemzés háttere, a
mérési-adatok megbízhatósága.
Erre vonatkozóan
viszont a publikációban csak egy szűk utalás adatik: „to
determine the concentrations of ivermectin by using a Shimadzu 10A fluorescence
detector for high-performance liquid chromatography according to Lifschitz et
al. (2000).”
Azaz, a
meghatározás az alábbi cikkben leírtak szerint történt: „Lifschitz A, Virkel G, Sallovitz J,
Sutra JF, Galtier P, Alvinerie M, Lanusse C (2000) Comparative distribution of
ivermectin and doramectin to tissues of parasite location in cattle. Vet Parasitol 87:327–338” [doi:10.1016/s0304-4017(99)00175-2] (24 db citátum)
Midőn ennek
utánamentem, ott ez volt az útbaigazítás: „IVM and DRM concentrations were
determined by high performance liquid chromatography (HPLC) with fluorescence
detection using automated solid phase extraction, following a procedure
previously described by Alvinerie et al. (1993)”
Sóhajtottam egyet,
s utánakerestem ennek is: „M Alvinerie, Jf Sutra, P Galtier. Ivermectin in goat
plasma and milk after subcutaneous injection. Veterinary Research, BioMed Central, 1993, 24 (5), pp.417-421. ffhal-00902156”
[https://hal.archives-ouvertes.fr/hal-00902156] (14 db citátum).
Ahol a vonatkozó
jelzés ez volt: „Both the plasma and milk samples were analyzed for
ivermectin concentration using a previously described method (De Montigny et
al, 1990).”
Tovább hát ide: „De Montigny P, Shim JSK, Pivinichny JV (1990) Liquid
chromatographic determination of ivermectin in animal plasma with
trifluoroacetic anhydride and N-methylimidazole as the derivatization reagent. J Pharm Biomed Anal 8, 507-511” [doi:10.1016/0731-7085(90)80060-3] (12 db citátum).
No, itt végre
megtaláltam a kromatográfiás körülményeket (HPLC elemzés off-line pre-injection
derivatizálást követően),
valamint az elválasztás képies bizonyítékát is. A származékképzés trifluorecetsav-anhidriddel
(TFAA) zajlik N-metil-imidazol
katalizátor jelenlétében, 30 sec alatt gyakorlatilag komplett, és
fluorimetriásan kitűnő szelektivitással követhető. Maga a kromatogram ekként
fest:
Ez
első pillantásra rendkívül meggyőző. Ha viszont valaki felfigyel a cikk ezen apró
részletére („Figure 4(B) shows the chromatogram of a corresponding drug-free plasma sample without
the internal standard.”), akkor elgondolkodhat: Ha A és B ugyanolyan
plazma-mintából származott, s az egyedüli különbség a drog-tartalom volt, akkor
az extrakciós stb. lépések után maradó mátrixnak azonosnak kellene lennie. Ám a
kép alapján erről szó sincs: a 4-6 min intervallumhoz tartozó háttérzaj nemcsak
intenzitásában de jellegében is erőteljesen különbözik a két esetben. Ezzel a
bizonyíték hitele kissé meginog.
Lenne még egy
megfigyelésem, akár befolyásolja a közölteket akár nem:
A
pre-derivatizálásnál leírtakból kiderül, hogy injektálásonként ~20 ml TFAA kerül a kolonnára. [Innen számolható: „Derivatization
procedure The dry residue was dissolved in 100 ml of the N-methylimidazole solution in
acetonitrile (1:1, v/v). To initiate the derivatization, 150 ml of
the trifluoroacetic anhydride solution in acetonitrile (1:2, v/v) was added.
After completion of the reaction (<30 s) an aliquot (100 ml)
of this solution was injected directly into the chromatograph.”] A kromatográfia
alaptétele szerint csakis reverzibilis kölcsönhatás esetén eluálható bármely a
kolonnába vitt vegyület. Amennyiben reakció lép fel a kolonna-ágy anyaga és az
injektálással bevitt vegyület között, úgy nemcsak az utóbbi elúciója nem
remélhető, de az előbbi is módosulást szenved. E módosulással az adott kolonna
kromatográfiás tulajdonsága megváltozik, számos következményt vonva maga után.
A TFAA igen aktív reagens: Erélyes és
hatékony mindenféle O-acilezében. S
mivel a cikkben leírt Zorbax C8 kolonna-töltet
Si-C8 kapcsolatú
lefedettsége mellet bőven van még a felületen szabad Si-OH centrum [de ugyanez a helyzet a Lifschitz cikkbeli Supelcosil C18 töltet
esetében is],
ezek részleges acilezése nem kizárt, kivált ha ismétlődő nagyobb mennyiség
kerül az acilező-szerből a kolonna-töltetre.
Nem
kívánom ennyiből a Parasitol Res
(2006) 100:93–102 szerzőit úgy beállítani, mint akik nem képesek
kapitányi-biztonsággal uralni azt az elválasztást, amelynek bizonytalanságait
éppen jeleztem. Akkor sem, ha a módszerből csupán annyit láttak, amennyit abból
a harmadkézen történt át- meg át-utalások megengedtek – máskülönben egyenes
utalás lett volna a dolgozatukban De
Montigny munkájára. Elég annyit tudnunk, hogy a bemutatott tényrögzítő
ábráik nem támasztanak alá semmit. S ha emlékezetbe idézzük, hogy a talajban
honos talajlakóból izolált molekula származását tekintve Természet-kongruens, akkor két irányban futhat a gondolat:
1)
Végzetes
baj eleve kizárt.
2)
Ha
netán időleges „felfordulás” állna elő, az nem másból mint a molekula
természetes-előfordulástól eltérő „sűrűség-eloszlásából” adódik, mely
visszaállításán azonban számtalan entrópia-növelő faktor munkál.
Szóval,
a vizsgált publikáció – s feltehetően a vele kapcsolatba hozható megannyi
citált munka – mind a semmi körül bolyong, nem kevés ráfordításokkal semmit nem
bizonyítva. Ellenben nyilvánvaló marhaságokat testál az utókorra, az általuk
kezdetlegesen bejáratott degeneráció fokozatos elhatalmasodásában bízva, a
közeghez már akklimatizálódott rokonlelkeik vádló felmutogatásaitól ápoltan,
nyomatékosítva minduntalan hogy ez a vonulat lenne a tiszteletreméltó Tudomány.
Megfontolható
ezek fényében újra: Ki a tudós?
• Aki efféle publikációk ganaját termi,
s pottyantásai számával hivalkodik?
• Aki inkább otthagyja a mások által
összeszart terepet?
• Aki képes leleplezni a tudomány függönye
mögött tornyosuló szar-lerakatot?
|
2019. augusztus
14.
[1] VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan
függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna
hálózattól? Lépések a klímaváltozás megfékezése felé (http://www.eautarcie.org/hu/index.html)
[2] Ennek pillanatnyilag dokumentált
része könyvformába lett tömörítve (Fuggerth Endre: Szenny és Víz, 2018 [http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/szenny-es-viz])
[3] „Ganajtudományok – Mint aki halkan
belelépett” (https://www.facebook.com/Kerekaszt/posts/2445040659051197)
[4] „Levélhullás a glyphosate
hatóanyagról – Újabb önjelölt orákulum” (https://www.facebook.com/Kerekaszt/posts/2431316820423581)
és „A DES hajdani ’matatója’ a glyphosate ürügyén –
Kórház a város szélén” (https://www.facebook.com/Kerekaszt/posts/2434417733446823)
[5] A válaszadás lekezelő mellőzése
miatt publikussá tett felvetéseim:
„Tudás és Tudós. Hogy érzékelhessük a különbséget.” (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/credodb.html)],
„Dőlő Bálvány Vizsgálatok – noszogató felkérésre” (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/db2.html)
[8] „Virágot Oikosnak”(http://mek.oszk.hu/09800/09886/09886.pdf) 299-301. tételek az
irodalomjegyzékben
[9] Honnan jön az ivermectin: „The
discovery of the avermectin family
of compounds, from which ivermectin
is chemically derived” (https://en.wikipedia.org/wiki/Ivermectin) [A különbség a két vegyület
között mindössze annyi, hogy az avermectin spiro-cilusos gyűrűjében levő C=C
kettőskötés az ivermectinben telített: 22,23-dihidro
származék. (Ez egy kíméletes hidrogénezési-lépéssel megoldható.) A számos egyéb,
reaktívabb
funkciós-csoporttal bíró molekula-pár fragmentációs lebomlásában ill.
leépítésében – ha/amikor erre sor kerül – a 22,23-pozícióbeli
jelzett eltérés nem játszik meghatározóan különbségtevő szerepet.]
S honnan jő az avermectin: „These naturally occurring compounds are
generated as fermentation products by Streptomyces avermitilis, a soil actinomycete.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Avermectin) [Vagyis: a Természetből lett
izolálva. Melyet a sikeres kémiai szerkezet-felderítés után szerkezet-igazoló
szintézis követett.]
megjegyzés írása: (kattintson a linkre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése