Kísérlet

Kísérlet

Ad-e a KÖZÖS GOND
okot a KÖZÖS GONDOLKODÁSra ?
Tétova-tudomány – vagy tesze-tosza tudósok?

Próbálkozásaim margójára:

Megismerhető-e a Világmindenség? – (Egyáltalán: érdemes-e efelé törekedni, mindenáron?)
Megismerhető-e a másik ember nyílt véleménye? – (Netán zárt kapukat döngetek?)
Képes-e objektivitásra a véleményformálás? – (Vagy ennek a mibenléte is feledve már?)
HA NEM, jaj minden nagy-léptékű alkotásnak.
Egy ideje már egy ilyen alkotás megismertetése körül küzdök:
A szerzője magyar,
elméletéből profitálhatna Bolygónk minden közössége,
…míg a magas kitüntetések kötött-pályán röpdösnek, tőle távol,
…évente százszámra.
Alább vázlatosan bemutatom, hol is tartok, meddig is jutottam.
Hátha más is neki-döccenti a vállát a megrekedt szekérnek.


Minden újdonság elfogadtatása nehéz. E nehézségeket rendszerint csak az Idő gyűri alá. Gyorsító-tényező lehet esetenként a szorongató Szükség, valamint a Felismerés: hogy az helyes, és jót hoz.
Már jó 10 éve hogy a Sors véletlen randevút adott nekem egy nagyszerű újdonsággal. Országh József Vízönellátó/Vízgazda[1] rendszeréről van szó. Mely nemcsak önmagában nagyszerű – mint egy utánozhatatlan Csontváry kép, mint a Bolyai-szülte hiperbolikus geometria – de égető szükség is lenne rá hogy alkalmazzuk. Ehhez persze szükségeltetne egy bizonyos rétegtől a Felismerés, hogy elinduljon a szélesebb-körű Megismerése. Mely azután akár lavinaszerűen is elindítója lehetne a (már-már elkésett) Alkalmazásának.
Ezért, jelen kísérletem arra irányult, hogy MEGTALÁLJAM AZT A RÉTEGET akik Felismerik ezen újdonság hatósugarát, fontosságát. Ehhez egy vázlatos Megismerést sem ártott elibük tárnom.

Első célcsoportom gimnazista osztálytársaim egy elérhető szelete volt.[2] Nem kell mosolyogni ezen. A Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium Matematika-tagozata nem a hatodrangú koponyák gyűjtőhelye. A Matematikai Diákolimpiák magyar törzskara innen jövel, s Lovász László személyében MTA elnököt is adott. Nos: 8 megcélzottból 2 méltatott válaszra. Mindkettővel sokfordulós privát levelezést bonyolítottam le. Az egyikük hajthatatlan volt.[3] (Azután is, hogy végre felvillant benne egy szikrája a felismerésnek: Országh József tényleg mond valamit.) Ő ugyanis más dolgokat tart nagyon fontosnak. A másikuk ugyan jobban hallgatott a szóra, de végülis süket volt az érvekre: mindig mással jött elő, az összefüggéseknek egy porcikájára sem érzett rá.[4] Elég lehangoló eredmény volt, elsőre. [Az igazsághoz tartozik, hogy (jóval később) sikerült „becsatlakoztatnom” egy 9. osztálytársat is, aki se-perc alatt fölfogta az összeálló képet, és fel se merült benne az hogy másnak ez nem jön be. Azonban ő (ezen a terepen) nagyon kis pont, tenni nemigen tud ez-irányba semmit.]
Levontam a következtetést. Ha ennyire (mellé) szór e tekintetben egy egyébként művelt csoport, akkor célravezetőbb lehet megcélozni egyetlen személyt. Ekkor ugyanis nincs „szórás”. Van viszont rizikó. Ha nem jól világítom meg a témát, vagy ha neki ez a fényár még mindig csak pince-sötét, akkor nem jutunk előbbre. A gyümölcsöző előbbre-jutásnak azonban csak akkor lenne reális esélye, ha a megcélzott személy pozíciója elég magas ahhoz, hogy intézményes elindítója lehessen a Megismerés szélesebb előmozdításának.

Ezen elgondolások alapján céloztam meg először Államelnökünket, aki maga is töri a fejét azokon a problémákon amiket a bekínált újdonság prímán orvosolhatna, s kampányol is ezen gondolatok tudatosítása mellett erősen és folyamatosan, itt is ott is. 3 levelemmel is megkerestem: eredménytelenül. Elítélni – pusztán az eddig történtek alapján – mégsem egyértelmű. Ugyanis a Hivatal ajtónállójától fordult vissza mindhárom levelem.[5] Tartalmait így Elnökünk nem állítható hogy látta volna; a visszafordító megítélés felelőssége az ajtónálló nyakába szakadhat.
Nem feladva az elgondolást, zaklatni kezdtem egy másik illusztris személyt is: az MTA Elnökét. Végülis, tudomány-félével házalnék, talán megfelelőbb ajtón is kopogtatok. Meg aztán, Vele van némi közös is a múltunkban: azonos oskola padjait koptattuk. Ő ott akkor a Matematikai Diákolimpiáról szállította a győzelmet – én pedig a Kémiairól[6]. Sok víz lefolyt azóta persze, s a Sors kit ezzel ajándékozott meg kit azzal vert, ám mivel kémia a matériája a felkarolandó újdonságnak, gondoltam: szavam lehet.
Kitartó erőszakosságom végül itt is abba torkollt, hogy az MTA címzetes ajtónállója lett válaszadóm, olyas tartalmakkal hárítva el minden további buzgólkodásomat miszerint a Törvény is rögzíti az MTA azon jogállását hogy akkor és arra csukja be szorosra szemét és fülét amire csak éppen jónak látja.[7] Azt már csak szőrmentén érintem, hogy ezen egyedülálló testület, mely hazai tudósaink krémjét hivatott kebelébe zárni, e Törvény-adta csukott füllel és szemmel épp ezidőtájt lódul neki egy „Országos Vízprogram[8] címmel illetett vállalkozásnak, mely kitűzött céljainak zöme megoldva rendre fellelhető a bekopogó de olvasásra is elutasított ajánlatban. Hogy az ottani krém, saját ötletelésére hagyva, hogyan kenődik majd szét a tornyosuló akadályokon, mindössze átmeneti csillogást kölcsönözve azoknak e bevonattal, az a Jövő zenéje. A már elhangzott indítóaktusok[9] viszont egyértelműsítik a műfajt s repertoárt, a vájt-fülűek számára.
Magára hagyva e bennfentes társaságot – addig is hadd alkossanak a terepen: 10-20 évnyi háborítatlan szalmacséplést követően a zömük a nyugdíj révébe ér, míg mások a kitüntetéseik pitykéivel az erre rezervált Pantheonból sugallják immár visszavonhatatlan nagyságuk nimbuszát – új célcsoport után gondolkodám. Lehet ugyanis, hogy a világ legnagyobb matematikusa (s Lovász László kétségkívül ezek közé tartozik[10]) is annyira specializálódott agyú, mely agy nem engedi gazdájának a más tudományterületen való kalandozást, pláne nem az ítélkezés biztonságát. De az is borítékolható, hogy egy agrár-mérnök, aki 800 fölöttire rúgó publikációs-lajstromát nagyon-is 800 alatti témából hozta össze[11], s most az MTA Környezetvédelmi Bizottságának Elnöki székét tudja maga alatt, ha elibetolná valaki megemésztésre az Országh-féle anyagot, minimum kellene a könyöke mellé valaki aki biztosítja hogy átlábaljon rajta – a megértés felől azonban így sincs abszolút garancia.

A semmittevésre kárhoztatva, el kellett játsszam a gondolattal: már harapós-természetű énemet kizárva, ki-miféle lehetne vajon az a könyök-melletti szereplő, aki egyáltalán alkalmas lehetne kalauznak egy efféle vállalkozásban? A spekulációknak orrot mutató, módszeres vizsgálatot – mely az ablakpucolóval kezdené, s az ombudsmanon át haladva (…akit naiv hittel egy kétségbeesett pillanatban mégiscsak célbavettem…) a zugügyvéddel zárul – hosszadalmas volta és egyéb megfontolások miatt mellőzendőnek ítéltem. A szűkülő körben topogva adódott a kézenfekvő: Országh József vegyész, jómagam is az vagyok, maradjunk hát ebben a közösségben.
Vegyészek közt alapvető vegyészi kérdés ugyanis nem szabad hogy
a) érzelmeket keltsen,
b) megosztó értelmű maradjon,
c) s távolmaradásra sem okot-adó.
Ám mára a vegyészek társadalma is túlontúl széles, mindjüket meg nem szólíthatom. Ha viszont válogatok köztük – s ezáltal jönne össze a pozitív vétó – úgy manipulálással lehetnék vádolható. A mintának tehát statisztikusnak, reprezentatívnak, s nem utolsósorban rendelkezésre állónak kell lennie. Úgy vélem, erre a célra egy ELTE TTK vegyész-évfolyam közössége megfelelő. Így tehát, ezév júliusában, saját évfolyamtársaim 23 fős elérhető közösségét szólítottam meg: tegyenek állásfoglalást Országh József koncepciójának a helyes volta mellett, vagy fogalmazzák meg artikuláltan a felmerülő kritikát. A levelezés köztünk majd 2 hónapig zajlott, ám mindössze 10 belépővel, s meglehetősen vegyes kép tárult elém. A 2017. szeptember 19-i végleges zárást követően kilátásba helyezett kiértékelés (melyet megígértem feléjük elküldeni) olvasatomban az alábbi:

Táblázatos tömörítésben így fest:
ID
szakterület
egyetértés
(0-10)
kritika
(0-10)
megjegyzés
K.E.
fizikai-kémia
6-8
2-3
szubjektív/tartózkodó elemekkel tarkított
O.K.
tömeg-spektroszkópia
+ ELTE TTK matek-szak (3 félév)
10
0
privátból ollózva: Neki a Klíma-aspektus is jó.
G.P.
ESR spektroszkópia
(a tréfán túlmutatót is reméltem)
V.P.
szerves szintézisek
10
0
(hiányolja a társak intenzívebb részvételét)
Sz.J.
nem érzi magát kompetensnek
H.Ll.
légkör-kémikus
10
0
a Klíma-aspektusban kérdőjeleket lát
N.F.
(társadalom-kritika)
J.Z.
kromatográfia,
(szennyvíz-kutató?)
2-4
8
cáfolataimra szakmailag nem reagált
H.Lv.
oktató
2 ?
(talányos)
nemigen ad fogódzót.
Gy.I.
?
nem érzi magát kompetensnek
F.E.
szerves kémia,
kromatográfia
10
0
kezdeményező + cáfolati válaszokat adó
Klíma-aspektus OK.
O.J.
elektrokémikus
10
0
(a teória szülője)

Mely mögé az alábbi elemzést csatolom:
1.) A címlista 23 főjéből mindössze 10 lépett be. [A 23 cím mögött ugyanennyi élő személyt jogos feltételeznem, ugyanis az 1 évvel korábban megrendezett 40. évi találkozón 4 olyan illető is jelen volt jó színben aki ide viszont nem jelentkezett be – s további, itt nem részletezendő tényanyag is ez-irányba mutat.] Magasabb részvételi arányra számítottam ugyan, de összevetésben a gimnazista osztálytársaim visszajelzéses részvételi arányával (8-ból 2) akár örülhetnék is. Visszafogottságra int azonban, hogy nagy valószínűséggel ez a ~43% egyben a plató, bármilyen célközönség esetén. Amennyiben ezen résztvevők láncfolyamatot indítanának be a teória el/megismertetésére, akkor dőreség is lenne magasabb arányt kívánni.
2.) Azonban nem ez a helyzet – de ilyet (explicite) nem is kértem (ez alkalommal) tőlük. Volt ugyan aki visszakérdezett: terjesztheti/megoszthatja-e ismerősei közt a véleményezésre bekínált anyagot. Természetesen örülök már az efféle gondolat felmerülésének is, hiszen a terjesztés a nagybani terv értelemszerű, következő állomása lenne.
Ide kívánkozik az a vetület is, miszerint a nagybani megvalósítást (különösen az Alomszék körülit) így vagy úgy de mindenki elképzelhetetlennek tartja – akár egyetértő akár szkeptikus az egész koncepcióval. Tették ezen záradékot annak ellenére hogy efelől nem kértem véleményezést. Azért nem, mert ez teljesen más téma. A nagybani megvalósításnak nem a tudományos helytállóság felől van akadálya: az döntéshozatali, szervezés-technikai, és törvényi oldalakról jelentkezik.
Az átlagpolgár nem fog és nem kíván az élet minden mozzanatában döntéshozói szerepkörrel részt venni: nívósan kiszolgálva szeretné tudni alapszükségleteit, hogy a maga mindennapi tevékenységére koncentrálhasson. Ha ezt az angol-vécével kínálja be neki a társadalom, akkor minden gondolkodás és skrupulus nélkül a vízbe szarik (egyes-egyedül az ösztönnel megáldott szárazföldi állatok közt). Ha viszont a szag-effektus nélküli Alomszéket vagy a mérnökileg kidolgozott „töménybudit” rakja alá, akkor abba fogja vonakodás és huzavona nélkül intézni a dolgát.
A lehetőséget a nagybani áttérésre tehát nem az egyedi polgárok bármekkora tömege akadályozza, hanem az a szervezeti felépítés, amely szorosan összezár minden más alternatíva előtt, segítőleg pozíciójában hagyva azokat a konzorciális felépítményeket, melyek mára a Napnál is világosabban kimutathatóan a Természet körforgásába romboló módon a legdurvábban avatkoznak bele.[12]
Az alapvető akadályozó tehát a jelen szervezeti felépítés. Meglehetősen hiú ábránd arra várni hogy – saját bűneiket látva – megfordul bennük a bornyú. Mint ahogyan arra sem érdemes nagy tétben fogadni hogy – segédlettel vagy önerőből – átlátják és megértik Országh József anyagának nagyszerű lehetőségeit és következményeit, s ebbe az irányba önként átrendezik soraikat, tennivalóikat, reguláikat.
A regnáló szervezeti felépítés azonban csak akkor/addig lehet akadályozó/kerékkötő tényező amíg működőképes. Ez tehát a pont, ahol a rés meglelendő. Itt tenni-venni viszont már végképp nem tartozik a jelen kísérlethez; egészen más vállalkozást kíván. [A nekem szurkolók és utamon bátorítók felé jelzem: dolgozom effélén is. (S akit érdekelne – ha eljő a napja – szem és fültanúja lehet.)]
3.) A 10 belépő közül azonban mindössze 4 az, aki pozitív értelemben foglalt állást. Kérdés: Kiértékelhető-e ezek után e megszondázásból bármi is – kivált ha felfrissítjük: voltaképp 23 megszólítottról volt szó? Bátorkodom kijelenteni: IGEN. Csakhogy más dolgok is kiderülnek ebből; megengedve azt hogy bizonyos konklúziók alátámasztottsága inkább-csak irányjelző mint 100%-os értékű mutató.
Legelőször, tekintsük a központi kérdést: „rendben van-e” Országh József elmélete?
Eldönthetetlennek akkor mondhatnók e szondázás alapján, ha 50-50% lenne a szakmai véleményt formálók közt az elfogadók és az elutasítók aránya. Jelen esetben azonban ez az arány 5:1 (itt ötödiknek hozzáadtam a saját megítélésemet – hiszen én is az évfolyam tagja vagyok), ami szignifikánsan az elfogadás pozitív tartománya.
Ezt az 5:1 arányt tovább javítja az, hogy az egyedüli elutasító a kritikainak szánt észrevételeire adott cáfolataimat érdemi válasz nélkül hagyta (holott ezután is mutatott aktivitást), valamint hogy követően egyes vetületekben puhította saját álláspontja bizonyos részleteit. A fennmaradó 5 résztvevő pedig nem rontja ezt az arányt. Ugyanis négyen valójában nem szóltak szakmailag hozzá, csupán a bejelentkezésükkel tiszteltek meg, az ötödik pedig (jóval bőbeszédűbben ugyan, de) kvázi ugyanezt tette.
Ez együttesen módot adna az elfogadottsági arányt akár 5:0-ra módosítani (cáfolataim elfogadása esetén), akár 5,5:0,5-re (visszalépés/felpuhítás bizonyos frontokon). Ami rendkívül meggyőző egyértelműséget takar; ráadásul olyan „ítészektől” akik szakmailag kompetensek az anyag megértésére + bírálatára.
Kiemelnék itt még egy körülményt, amely tovább erősíti ezt az állítást. Megfigyelhető, hogy minden egyetértő szűkebb szakmai területe más és más: fizikai-kémia, tömeg-spektroszkópia, szerves-szintézisek, légkörkémia, kromatográfia. Azaz, egyrészt nem egy homogén vagy belterjes társaság szerencsés választásán múlott az azonos megítélés (ami némi kétkedésre adhatott volna okot), másrészt példázza hogy a legkülönfélébb irányú specializálódás sem gátja a koncepció jóváhagyásának, mely utóbbi kimondatlanul is arra utal, hogy valóban a kémiai alapismeretek közvetlen közelében van az a bázis amelyre Országh József rendszere támaszkodik.
N.B.:    Ezért is valószínűtlen hogy hibás lenne.
(Akkor ugyanis az egész jelenlegi kémiát kellene a sutba dobnunk.)
És emiatt is remélhető, hogy nem túl mély de korrekt alapismerettel rendelkező alanyok szintúgy maradék nélkül felfoghassák a lényegét.
(Teszik is, csakhogy ők – a hivatalos felülnézetből – láthatatlanok.[13])
Ez utóbbi következtetést még markánsabban támasztja alá az, hogy a rendszer megalkotója pedig szűkebb értelemben elektrokémikus – azaz egy további, a fentiektől eltérő kémiai részterület művelője.
4.) A lényeggel meg is volnánk: Országh József koncepciója megméretett és rendben találtatott.
Modulációs erővel bírhat ugyan a nem-megszólalók jelentős száma, s kisebb részben a csak érintőlegesen bejelentkezők „semmit-mondása” is, de ezen megnyilvánulások mögött többféle, igen eltérő természetű ok lakozhat. Ezek feltárása sem nem kitűzött feladatom, sem a rendelkezésre-álló információ nem elégséges ehhez. Mégis, meg kell említsek egy utalást, amely meglehetősen fontos dologra mutat rá. Egyik bejelentkezőben volt annyi bátorság, melyet méltó talapzatra állít a vele párosult őszinteség, hogy kijelentse: kár volt vegyésznek tanulnia, de maradt mégis mert „jó volt a társaság”.
Ez valószínűleg más fakultásokon is számottevő hajtómotor. Erős egyéniség kell ahhoz hogy valaki leírja a veszteséget, s önmagát új pályára állítsa. Mint tette volt a 2. szemeszter végén egy évfolyamtársunk, aki átment a fizika-szakra. Vagy – hogy országosan is ismert példát hozzak – Jókai Mór. Aki sutba-vágta a patvaristaságot, s elmondhatjuk mára, hogy mindannyiunk örömére.
Nem tudni, javítana-e jelenkorunk pangó irodalmi egén az, ha jogászaink nagy tömegét szorgalmas hessegetéssel zavarnánk a patvarba, de már az hogy a pereskedési huzavonák előnyösen lerövidülnének ezáltal önmagában is nyereség lenne, nem beszélve további olyan áldásokról mely egy ilyen folyamat felszabadító hozadéka lenne a többi társadalmi résztvevő életének zavartalanságára.
[Fenti beiktatott kitérőt bátran átugorhatják mindazok, akik alapos megrágás után úgy vélekednek át kellett volna ugorniuk.]
Ennyi bátorság és őszinteség ritkán párosul azzal a nyílt szókimondással, mely alapján sürgősen újra kell értelmezzem a „vegyész-évfolyam” tartalmi jelentését. Annál is inkább, mert a kiinduló-ponti kijelentésem („Egy teljes vegyészévfolyam nem tévedhet”) akkor és csak akkor áll, ha mindük elszántan vérbeli vegyésznek tanul, és akként gondolkodik, tényked, dolgozik. Amennyiben ez borul mert kitudja-hány tagjára nem áll, máris csak a maradék-hányad egyetértését kell lesnünk valamely vélemény-szondázáskor.
Hogy mekkora ez a hányad? Ez nehezen behatárolható. Akiben a bátorság, őszinteség, szókimondás együttesének bármelyike is hiányzik, az nagy valószínűséggel be sem jelentkezik nehogy lelepleződjön. Ez persze nem jelenti automatikusan azt hogy mindazok akik nem jelentkeztek be közéjük tartoznak. Mindenesetre, ez a – magát félig vagy egészben vegyésznek valójában alkalmatlannak ítélő – tábor lehet elég számottevő is. [Ha idealizmusom vaksága nem verne oly gyakran, erre már korábban rá kellett volna jöjjek.] Van ennek a ténynek azonban messzebbre-ható következménye is, amit érdemes a mérlegre tenni. De itt – nehogy e vád az én rosszízű kitalációmnak tűnjön – inkább egyetemi oktatók megállapításaiból idéznék:
„Elvben egyszerűen növelhetnénk a méreteket, kétszerannyi felvettből kétszerannyi diplomást képezve, csakhogy eközben az átlagszínvonal leesett. Egyszerűen azért, mert az országban csak adott számú műszakilag intelligens ember van, …” (Kollár István BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar hozzászólása Nagy Sándor: A két fő ciklusú képzés egy lehetséges modellje a természettudományok területén tanulmányához/ban.)[14]
A diákság összes fizikai és kémiai tudásszintje a modern társadalom követelményeit figyelembe véve nagy valószínűséggel egy kritikus szint alá csökkent.” (Homonnay Zoltán (ELTE TTK): A természettudományi mesterképzés helyzete.)[15]
Megállapításaik tükrében majdhogynem szerencsésnek mondható hogy (jelen esetben) ez a tábor nem óhajtott vehemensen véleményt nyilvánítani. A vártnál alacsonyabb részvétel kapott tehát némi háttérmagyarázatot.
Ha azonban az összes távolmaradó nem ezen ok miatt nem nyilvánított véleményt – s ezt a lehetőséget (mint már utaltam is rá) nem szabad kizárni – akkor ezen hallgatagság magyarázatául mást kell keressünk. Teljes analízisre itt sem törekszem, de egy centrális fontosságú kérdésre rá kell hogy irányítsam a figyelmet: Ha az igazán tanultak elzárkóznak az olyan, a tudásukkal egyébként eldönthető kérdések megválaszolásától, amelyek fontos mérföldkövei lehetnek az össz-társadalmat is érintő tennivalók megítélésében, akkor mit is nevezünk felelősségtudatnak?
Ugyane kérdés feltehető lett volna 2010-ben is, az Ajkai vörösiszap-katasztrófa orvoslására tett lépések kapcsán is. A közvélemény szinte könyörögve várta a tudósvilágtól a megoldást. Akadémiai részvételről zsongtak a hírek. Mi lett belőle? Gipszet zúdítottak a folyókba. Hogy oldhatatlanná téve az majd kicsapja a NaOH lúgosságát Ca(OH)2 formájában.
A vegyészi alapkurzusbeli Tömeghatás-törvény és reá-épülő Oldékonysági-szorzat mibenléte netán feledve? Pedig elég világosan útmutatóak ebben az esetben: hogy mi mit csap ki, miáltal arra is hogy ki kit csap be.
Kíváncsi lennék, ha az alaphelyzet egy zárthelyi egyik feladata lenne, nem többen adnának-e kivitelezhető megoldást e katasztrófahelyzet elhárító-kezelésére a jobb osztályzat reményében, mint a téma kapcsán már levizsgázott nagynevű testület?
=  =  =  =  =  =  =  =  =  =  =
A kiértékelésnek ezzel a végére értem. Megállapítható volt hogy a vegyészi-felmérés
a) pozitívan megerősíti Országh József koncepciójának a helyességét,
b) létszámban elegendő volt a részvétel,
c) a hiányzók és a véleményt nem-formálók az a) alatti képet zavaróan nem befolyásolják.

„Revíziós” célzatú kísérletek elé:
Bármely, általánosabb (pláne: célzatosan választott testület általi) megmérettetés esetén pedig figyelembe veendő az alábbi: Ne mondhasson vétót az ügyben az aki
1.) nem érti/nincs birtokában a hozzávaló és szükséges tudományos alapok/részleteknek.
2.) elfogult mert érdekei egy kötött oldalon tartják.
3.) vak, mert éleslátását csőlátássá alakította az a környezet, amely őt azzal a célzattal alkalmazta, hogy kötött-pályán mozogva „kutasson”.

2017. szeptember 27.               dr. Fuggerth Endre




[7] ref.5 alatti Tisztán-látás”-ban (ottani ref.5 1. ábrája)
b) valamint kivonatolt tartalma, megjegyzéseimmel fűszerezve:a ref.5 alatti Tisztán-látás”-ban (ottani ref.6)
[9] Kivált ref.8.b) utolsó bekezdése.
[10] Teljesítményektől hemzsegő életútján túl (http://tudomany.blog.hu/2014/11/17/lovasz_laszlo_matematikus_munkassaga )
a matematikusoknak kiosztott legnagyobb díjakból kettőnek is tulajdonosa:
Wolf-díj (1999) (https://en.wikipedia.org/wiki/Wolf_Prize_in_Mathematics )
és Kyoto-díj (2010) (https://en.wikipedia.org/wiki/Kyoto_Prize_in_Basic_Sciences ).
[11] Ezt bemutatni külön írás szükséges. Már dolgozom rajta.
[13] S jó is hogy így van. Ha ugyanis a „tudósvilág” (roppant igyekezete ellenére) csődöt mond, vagy érdektelenségből bármi-másból eredően fel sem veszi a kesztyűt, akkor – mint más történelmi párhuzamok erre nézve bíztatóak – ez a „pórnép” lesz az örökség átadója.