Búcsúzás – Obituary
|
A Vízgazda-rendszer kreatív megalkotója
2020. október 14-én, váratlanul, eltávozott közülünk. Búcsúzásom Országh Józseftől (1937-2020) Mint az elhunyt
barátja (gyakorlatilag levélváltásunk kezdete,
2012 óta),
akivel nemcsak a közös haza de a kémia birodalma önfeledt barangolása is
összekötött, hozzá kell szoktassam magam egy olyan jövőhöz amiben Ő már nincs
jelen. Egy ilyen
pillanat eljövetele óhatatlan hogy be ne következzen; ez a Természet rendje –
aminek Ő egész életében engedelmes megfigyelője és tanult szolgálója volt. Azoknak akik
távozásán vigasztalhatatlanul bánkódnak, ajánlom hogy fordítsák figyelmüket
az alábbiak észlelésére: 1.) Ahova Ő
megérkezett, ott nincs zűrzavar, betegség, fájdalom, sem stupiditás. 2.) Mostantól fogva
nincsenek sem rejtőzködő sem titkos ellenségei, s nem kell harcoljon végtelenbe-nyúlóan
fafejű bürokratákkal. 3.) Olyan tudást
hagyott maga után hátra az emberiség számára, amely értékesebb az aranynál. 4.) Mindenki, aki
az Ő lefektetett elveit megvalósítva és követve éli életét, vagy eredményesen
terjeszti tanait, aktív segítője hogy emléke élő maradjon. Ami még
hátravan: kivívni hogy életműve és neve méltó elismertetésben részesüljön.
Egy efféle próbálkozás – a Right Livelihood Award procedúráján
keresztül [amely önmagát (félrevezetően) „Alternatív Nobel díjnak” állítja be], 2016-ban –
csak fájdalmas tapasztalatot hozott: A
díjra jelölése évében halaszthatatlanul át kellett essen egy bonyolult
szívműtéten, s míg erős akarattal felépülőben jogos reményekkel várta az
eseményeket, tapasztalnia kellett hogy a szervezet ügynökei még csak fel sem
keresték, hogy a szokásos kérdéseknek alávetve legalább elindítsák a
mérlegelés folyamatát. Távoztával lehet,
hogy ezen a téren is fordulat áll elő: a nagyvilág számára ugyanis már nem
ismeretlen a Semmelweis szindróma,
s így hajlamos lehet a múlt fájó pontjait e mentén orvosolni. Mi, magyarok,
rendkívül büszkék vagyunk a talentumokra akiket a világnak adtunk – pedig
sírnunk lenne muszáj afölött, hogy nem becsüljük őket míg köztünk élnek. Ami engem illet,
folytatom az írást: F
Leleplezendő azokat az uralkodó gyakorlatokat, ahol
a Vízgazda egyértelműen és
magasan felettük áll. F
És megvilágítani területeket, ahol a Vízgazda működése kínálja az
egyetlen utat, amely a megvalósítható fenntarthatóságot a közelségünkbe
hozhatja. Akként,
ahogyan azt a már megírt könyvemben is tettem* [Szenny és
Víz: a jelen
gyakorlat tükre szembesítve a kézenfekvő megoldással], melyhez
rövidesen a következő is járul: Utazások a Vízgazda
körül: klíma-szenzitív iránytűvel a
fedélzeten - a Törvények Szküllái közt és a Média árnyékában.** * Tételei internetes elérése: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu
** Tételei ezen élőkapcsok mögé sorakoznak: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com
https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com El kell
szomorítsalak, kedves Barátom, hogy
várnod kell rám odaát míg ezekkel itt végzek – hacsak közbe nem jön egy
váratlan elszólítás, hogy az összegyűlt anyagot immár egyedül a Te kezedbe
tegyem le. Dég,
Magyarország, 2020. november 18. |
The
creator of the ingenious Eautarcie concept & practice departed, quite unexpectedly, on 14th October,
2020 Obituary for Joseph Országh (1937-2020) As a friend of the departed (since our very first correspondence, back in 2012), and as one who shares with him both homeland and self-forgetful
roaming throughout the mighty kingdom of chemistry, I have to accommodate myself to
a future that is without him. A moment like this is inevitable to happen; this is Nature’s ways – of which He was in his whole life a most
obedient, attentive and learned servant. For those who sorrow about his leaving us, I should
call their attention to see and perceive: 1.) Whereto he
arrived, is a place without turmoil, illness, pains, and idiocy. 2.) From now
on He has no hidden neither covert
enemies, nor endless war with dead-pan bureaucrats. 3.) He
bequeathed mankind a knowledge that is worth more than gold. 4.) All
those who humbly apply his principles in practice, propagate his thoughts,
will actively help keeping his memory alive.
What remains to be done is to bring his name the
honour he duly deserves. An approach to gain this end – through Right
Livelihood Award [which alleges itself (deceptively) to be an “Alternative Nobel Prize”], in 2016 – went awry: The year he was nominated he went through a serious
heart-operation, and no RLA officers made any effort to
visit him with their usual questionnaire (which is a must to start the
process), while he was recuperating amid justifiable hopes.
With his having leaved us, this matter may turn and
follow an easier route: the World had already learned the “Semmelwies syndrome”,
so it may act to mend what it needs, accordingly. We Hungarians are proud as cocks to give
shining talents to mankind, yet we would have better to cry over not being
able to appreciate them while they live. As to me, I will keep on writing: F To unveil issues where Eautarcie
could be a clear winner against the ruling arrangement. F To illuminate topics where the workings of Eautarcie is the only viable
means that brings sustainability in practical reach.
Just as I did it in my previous book* [Dirt &
Water: the Present Official Practices – as seen in the mirror
of the Plausible Solution], which will soon
be accompanied by the next: Voyages
around/along Eautarcie: With climate-sensitive compass on board, amongst the
Scyllas’ of Laws and in the Shadow of Media.** * Online access to the items: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu
** Items are collected under these links: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com (though most of them are in Hungarian) An English-site
is under slow construction:
https://sewage-and-climate.blogspot.com
I am sorry to announce, my dear Friend: you must wait for me over there till I’ll finish with
these – unless I receive a prompter call in between, as a result of which I
will impart the collected material, but in your hands alone. Dég, Hungary, November 18,
2020 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése