Záróaktus

Záróaktus

2019. május havának 16. napján, egy kézhez-kapott bírósági Ítélettel,

kiderült

– azazhogy véglegesedett;

merthogy ilyen-irányba vivő lépést többet magam sem nem kezdeményezek sem nem teszek –
hogy a jelen apparátus-beli elrendezések mellett megkérdőjelezhetetlen
(már amiatt is merthogy: „fellebbezésnek helye nincs”)

vereséget szenvedett

az a kísérleti próbálkozás[1], amellyel az Országh-féle Vízgazda-rendszer[2] talán legközpontibb fontosságú elemét adó vízkezelési-elrendezés[3] büntetlen megvalósíthatósága irányában folytattam, több éven keresztül.

Igaz, ez a mindinkább védekezésbe-kényszerített küzdelemmé alakuló józan és időszerű próbálkozás fokról-fokra egyre felismerhetetlenebb alakot öltött az egyébként a kísérletemet nyomonkövetni szándékozók számára – ám e kéretlen deviáció nem az én hibámból vezetett mind alamuszibb egyszersmind ördögibb kacskaringókhoz. Először a józanésszel még fülön-fogható „talajterhelési-díj” csírájából indult az ellehetetlenítés, mely mindenestül átugorva az igazolás fázisát azon melegében adóbírsággá lényegült. Az általam – kutató-vegyészi tudásommal, odafigyeléssel, költségekkel – a paragrafus-kurkászók orra alá dörgölt bizonyítékokat (a jog dohos árkusait böngészve inkább) rendre elégtelennek bélyegezve: merthogy azok nem igazodnak a bevasalandó és egyedül üdvözítőnek kikiáltott törvényi előírásokhoz.

Azokhoz amelyek végletes aberráltságát[4]

azaz:

·       totális ütközéseit a megalapozott természettudományos ismeretekkel,

·       tarthatatlan logikai bukfencek és elemi hiányosságok sorozatát,

·       alapvető társadalmi normák hetyke felrúgását,

·       beleértve a bírák által is kötelezően követendő Alaptörvényben rögzítettekkel való világos ütközéseket

minden eddigi hatósági beadványomban egyre részletesebben és mélyebbre-ásóan elősoroltam.

Majd abban a fázisban táncikált sűrű levélváltásokkal bő másfél éven át az ügy, mely azt lovagolta: vajon egyáltalán „ügyfél” vagyok-e abban az ügyben, melyet a saját-birtokú telkünkön a feleségemmel együtt folytatott szimpla élettevékenység róna szerintük terhelőleg a talajra? E jelentős huzavona végén nagy keservvel kisikerítették hogy előttem ez a kapu is zárva: mivelhogy a feleségem nevére érkezik az a vezetékesvíz-számla, amelyhez azután adminisztratíve minden-de-minden csomósodik.

Így történt, hogy ezen előzetes próbaszerű földbedöngölésemet követően – ám a teljeskörű felhatalmazott kényszerűen elfogadott státuszának a kiharcolása után – tárgyaláson szembesülhettem e nemkívánatos metamorfózisok hálójában a feleségem adóhátralékra alapozott pénzbüntetése megvilágításával; melyet egyébként már jóelőre be is hajtottak tőle, nyugdíj-levonások formájában. Mégpedig abban az erőt-felőrlő elrendezésben, amely a vitatott talajterhelés tényét naptári-évekre szabdalja fel, különválasztva és ezzel megsokszorozva az amúgyis értelmetlen ügyeket: hiszen „minden adóév külön-külön adóköteles”. [Erre a kitételre érdemes odafigyelni – később visszaidézni!]

Most nem megyek a részleteibe hogy az első ilyen per hogyan s miként veszett el. Elég legyen itt hozzá az a néhány adalék[5] hogy:

·       A későbbi (2016.) adóévhez kapcsolt ügy megelőzte a korábbit (2014. és 2015. évek).

·       A tárgyalótermi trón magasából az ügy követése során olyan sületlenségek hangzottak el mint: „az ivóvízben keletkező szulfát…”

·       A hadaró verbális Ítélet egészen más tartalmú volt mint a 30 napon is túl írásba-rögzített. Ám mindkettő érintés nélkül átlépett minden kardinális érvem felett: arról a biztonságossá tett sámliról vegzálva az elmét, miszerint „környezetszennyező”=MINDEN. Dacára, hogy e fogalmak különbségtételére még a hevenyészett de hatályos törvényi-szöveg is kimutatható megkülönböztetéssel él, ám az ítélethozó e sámliról a fejünkre olvasva annak az ellenkezőjével operált.

·       S mindezt – valójában ennél sokszorta többet, erősebben irritálókat is – egy gondosan kimunkált csomagban az Alkotmánybíróság elé terjesztettem; ahonnan az 2 ízben is azzal az indokkal jött vissza hogy a „beadványom a befogadási kritériumokra nézve elégtelen, vizsgálata tehát automatikusan ejtetik”. [Ez, ugye, egy „nagy szabadsági-fokkal” alkalmazható klauza, mely az ottani magaslatokon igencsak könnyűvé és fakultatívvá teszi a „munkát”.]

Mindezek lezajoltával, midőn nekem (a már levezényelt „tök-azonos” ügy vereségével a hátam mögött) megítélésük szerint nem maradt semmi mozgásterem, érkezett sumákul az értesítés: Ki lett tűzve a korábbi-időszakhoz köthető ügy tárgyalási ideje.

·       Nem máskorra mint az ügyben elsőrendű érintettként számontartott feleségem születésnapjára. [Mondanom se kell: személyi-adatainak immár előzetes birtokában.]

·       Reggeli 8:30 időpontra: amikor tudvalevő hogy Dégről tömegközlekedéssel Veszprémbe érkezni lehetetlenség.

Írtam hát egy válaszlevelet, melyben azonban a fő érvem valami egészen más volt. Mégpedig az, amit az előző (2016. évet tárgyaló) vereségből joggal meríthettem. A vonatkozó részlet:

Maga a tárgyalás egyébiránt okafogyott. Indoklás: Az Önök hivatalának égisze alatt nemrégiben érintettségünkkel lezajlott tárgyalás, mely a 2016. évvel kapcsolatos talajterheléshez kötött ügyet kísérelte meg körbejárni, ítélete [11.K.27.416/2018/23.] 2. oldalán alulról a 3. sorától (az ügyben ekkor alperes FMKH álláspontját idézve) így fogalmaz: „adókötelezettségnek az adózó az Art. rendelkezése szerint adóévenként köteles eleget tenni, mely mind a bevallási, mind a befizetési kötelezettségre alkalmazandó.” Melyet, mint az FMKH „védiratát” elemezve, szó szerint meg is ismétel (4. oldal 1. sortól). S melyet maga az ítélethozó harmadszor is papírra vet (8. oldal 5. sortól), azzal a rávezetéssel, hogy „a bíróság az alperesi érvelést elfogadva” ugyanezen álláspontot tudta mértékadóul venni. Ezen eltökélt ragaszkodás szelleméhez igazodva mára könnyű átlátni, hogy a most Önök elé került ügy – mely tehát KETTŐ (a 2014. és a 2015.) adóév át nem gondolt összevonásával járta meg eddig mind a bevallási-fázishoz köthető „ellenőrzésnek” nevezett mind a befizetést-kicsikaró előzetes-végrehajtási fázist, úgy a kezdeményező Dégi Önkormányzatnál mint a fellebbezésünket ókumláló FMKH-nál, a fentebb nevezett ítélet hatályos törvényi alapokra támaszkodó citált indoklásával szembemegy. Ehhez igazodóan – nehogy a törvénytelen eljárások zuhatagából nemkívánt következmények háramoljanak a tételekben érintett felek bármelyikére is – az Önök által kitűzött tárgyalás, teljes anyagával együtt, semmisnek nyilvánítandó, azzal az esetleges útmutatással az érintettek számára, mely a már citált fogódzókhoz igazodik.

No. Hát ezt a bekínált gubancot odafönn úgy lovagolták meg – erről szól a tegnap kézhezvett levél – hogy helyette, a képességeikhez igazodó önbelátással, szamárra ültek. Ahonnan megfellebbezhetetlen Ítéletük ekként sorakoztatja döccentve az agyuk-kiizzadta sorokat: „Az április 5-én beérkezett kérelem alapján az április 11-i tárgyalást a bíróság már nem tudta elhalasztani, a beadványt tartalma alapján nem lehetett a keresettől elállásnak tekinteni, így a tárgyalást megtartotta és ítéletet hozott.” Egyetlen mondatban ennyi kutyulás már akár a szellemi-fogyatékosok párbajában, akár a fehér-galléros bűnözők közt is párját ritkító teljesítmény.

1.)   A legsúlyosabb vétek: Nemlétezőnek tekintette éppen a megakasztásra betálalt indokot: Kettő adóév egy ügybe pakolva, szemben a korábbi Ítéletük indoklásával.

2.)   A taláros kettős-mérce: 11-5=6 nap e szférákban nem elegendő ahhoz hogy lemondják az alperes felé a tárgyalást. (A közölt tartalom felfogásáról nem is beszélve.)

Ugyanakkor: Egy betörő támadásával szemben a magát/birtokát védekezni-kényszerülő ellen indított eljárásban pedig akár évekig forgatják rágni képtelen értelmükkel azt az elvárást, miszerint a betörőn kártételt ejtő delikvens, az őt ért váratlan támadás pillanatában, a védekezés sürgető hatása alatt, nem gondolta kellő alapossággal át a cselekedetét.

3.)   A rovásunkra bevethető szabad mismásolás: Mosakodással a „Keresettől való nem-elállás” homályos szűkszavúságával áll elő, holott nem ez az alapkérdés. Hanem az, hogy az adóévek összevonása miatt az ügy kezdettől fogva eldobásra kárhoztatott – melyet épp ugyanebből a Hivatalból nemrégen hozott Ítélet támaszt akaratlanul is alá. Tehát szó sem volt a figyelmeztető beadványomban „kérelemről”.

Ezen pillérekről, ezért az általuk önként vállalt szamaragolásért, kötelez bennünket az Ítélet (a tőlünk már előzetes-végrehajtással bevasalt 150 ezer Ft fenti-vonzatú adóbírságon túl)15 eFt „eljárási illeték” valamint 12.5 eFT „perköltség” megfizetésére. Az utóbbi tétel indoklásánál megvillan a pitiánerség és a pofátlanság is: „az alperesi nyilatkozatot jogtanácsos készítette és a per tárgyalásán is rész vett. A perköltség magában foglalja az alperes által igényelt útiköltséget is.” Nem állíthatom ennyiből biztos talajról, hogy ha ezt az előzékenységet az alperes előre tudja, akkor nem bérel-e az odautazáshoz helikoptert inkább, de az alábbi rögzíthető. A 2016. év ügyéhez kötött, 2018. év végefele zajlott tárgyalások egyik fordulójában sem jelent meg ugyanezen „alperesi nyilatkozatot készítő jogtanácsos”, mégis megítélték neki és kivetették ránk a zsebébe-vándorló „perköltséget”. [És ugyan milyen legális elrendezéssel adja ki „gebinbe” azt a munkát az alperes FMKH, amelyet amúgy az ott dolgozó jogvégzettek készítettek, és már emiatt is nekik kellene azt hivatalból megvédeniük?]

Aki afölött dilemmázna, mi értelmes célja lehet az újrakezdéssel megismételendő lépéseknek, annak röviden utalok ezekre:

1.) Az eddigiek érvénytelenítése magában kell foglalja a rajtunk előzetes-végrehajtással kicsikart, adóbírsággal-növelt pénzösszeg visszaszolgáltatását.

2.) Az újraindított eljárásnál módomban állna élni azon akkreditált mérési-eredmények próbaszerű benyújtásával amelyeket a Wessling Kft-vel végeztettem, és amelyek meggyőzően bizonyítják hogy a „környezet szennyezéséért” – ha az összevetés alapján kell essék a választás – nem a háztartásunk a felelős hanem a büntetlenül nagyban operáló szennyvízipar.[6]

3.) Ennek kapcsán demonstráltan lelepleződne az, hogy mindhiába a tudományos-megközelítésű mérések garmadája, azokat a hatályos törvények alapján nem lehet figyelembe venni; mert a szolgáltatandó-adatok a folyvást fejünkre-olvasott béna paragrafusok mereven-rögzített és rendkívül sajátos (a valósághoz, a tudáshoz, az értelemhez sehogyan se köthető) követelményrendszeréhez kellene a legpasszentosabban igazodjanak.

4.) Ezen „kártya” jobb-időkre begyűjtését követően, a megfellebbezhetetlen erőszaknak engedve, ezúttal további vita nélkül befizetnénk a kikalkulált „talajterhelési-díjat”, amelyre így legalább nem rakódna +50% adóbírság. [Ezt amiatt is célszerű meglépni, mert a szintén kötelezően felmutatandó „vízjogi engedély” egy olyan további zsarolási pont felénk, amelynek a polgár amúgy sem tud eleget tenni: a megadása a talajterhelési-díj behajtásában érdekelt önkormányzat hatáskörébe tartozik, aki bolond lenne önmaga ellen önként gólt rúgni.]

5.) Az 1.) alatti érvénytelenítés hozadéka lenne az is, hogy nincs a tárgyaláshoz köthető és kirovással behajtható „illeték” és „perköltség”, hiszen tárgyalni sem volt mit. Ez viszont – mint a fentiek mutatják – bántóan ellenkezne azzal a mélyen-munkáló vezérelvvel, mely szerint aki a Hatóság labirintusába egyszer bemerészkedik, abból annyit kell ott kifacsarni amennyit csak az asztalukhoz-láncoltak találékonysága megenged, egészen addig amíg a menekülés vágyától hajtott szerencsétlen meg nem találja a kijáratot, s a pusztába visszavonulva praktikusan nyoma vész.

A krónikás hűségéhez tartozik beismernem, hogy e friss Ítélet elolvasása érlelésekor szerteágazó vágyak füzére vonult át agyamon. Kezdve a klasszikus irodalomból vettől („Ha nem túlhajtott ez óhaj, a ragya verje ki minden…”, L. Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai) egészen az életerős népi-megnyilvánulásig („A Jóisten bassza rájuk a Temetőkaput!”, egyetemi-évfolyamtársam földművelő apjától).

Lehiggadva másnapra csöppet, a tapasztalataimmal összhangba-hozható iránymutatásokat az alábbi, szalon- és nyomda-képesebb sarkításban fogalmaznám meg az utókornak:

Miként a tudományoskodó „szakemberek” hegynyi szemetét is mind a feledés kútjába kellene vágni, hogy végre az elhivatott kevés tudós munkájának a gyümölcse mutassa az irányt, akként kellene a törvényesség látszatával tetszésük szerint operáló, a fejünk felett kérdőrevonhatatlanságuk biztonságából basáskodó jogi-aktoroktól is alapos eltakarításukkal szabadulni. Annak okáért, hogy ezek megtétele után, végre ismét a Természet törvényeit elsődlegesnek elismerve és azokhoz igazodva élhessük életünket; a velünk született igazságérzet újrakristályosodó, salak- és sallang-mentes gyémántja csillogása igaz támaszában.

Mindezekkel lezárni kívánom azt a folyamatot, mely során aktív kapcsolatot kerestem a „törvény szolgái” álruháját jólfizetetten viselő bádogistenekkel. Mely nem zárja ki, hogy e kényszerű kapcsolatból származott anyagokat a dokumentáló erejüknél fogva beépítem abba a történetbe, melynek címként várhatóan a „Polgárháború  a  Vízért” nevet adom, s melyen mostantól kezdve erőmtől-időmtől engedve dolgozom.

[Előzetes érdeklődés, vételi-szándék mellétevésével – nem haszonszerzés céljából, hisz a „megtérülés” előző könyvemnél is eleve vastagon ráfizetésesnek bizonyult – valamelyes motivációul szolgálna, ha e feldolgozásra váró szennyes dzsungel érthetőre simításában nagy undoromban el-elakadnék. (vegyesz.a.gaton@gmail.com címre)]

Dég,       2019. május 17.          Fuggerth Endre

---

[1] A próbálkozás bizonyos folyamatait felmérni-célzó mélyebb betekintés:
Kísérlet (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/kiserlet.html)

[2] VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól?

Lépések a klímaváltozás megfékezése felé (http://www.eautarcie.org/hu/index.html)

[3] A háztartási szürke-víz egyedi kezelése (http://www.eautarcie.org/hu/04a.html); Szürkevíz

[4] Ezekből bőven eleget feltár a T/Örvény (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/torveny.html); de a listát könnyűszerrel bővítettem az időben utána-következő Hatósági-találkozásaimkor . (Ez utóbbiakat precízen a majdani „Polgárháború a Vízért” kötetben.)

[5] Némely kardinális rész szóról-szóra „élvezhető” a Könyv (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/konyv.html) „A Gócpont” részében.

[6] Háttérként szolgálhat ehhez a TREND (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html).