Ho-Hó !!!
Mi köze van ennek a „csatornázáshoz”?
Ígérem, a végén ki fog derülni.
De azért a „mellékes” körülményekre is érdemes 1-1
oldalpillantást vetni.
úgy magam is vindikálom a jogot arra
hogy feltárjam azok szennyesét is, akik egyéb
tevékenységekkel, csupa jót akarva,
teszik tönkre mindannyiunk jövőjét.
2018 január
derekán állítólag meglepte az országot a hó.
Télvíz idején
ez persze még ma is sokaknak nemhogy természetes, de egyenesen várják is hogy
végre bekövetkezzék, beborítsa a meztelen földet e jótékony fehérség.
Kitermelődött azonban egy szegmens amely mindenre nyitott: csodamód ők az
efféléket meglepetésként élik meg. Talán ennél is meglepőbb azonban az, hogy
akik hivatásszerűen a sublerukkal a hó-helyzet centizése körül kuporognak, azok
jönnek ilyen esemény bekövetkeztekor a legnagyobb zavarba.
A konkrét helyzet 0,5 és 5 mm leesett hóról tudósított, országos
viszonylatot említve. E viszonylat egészébe ugyan helyhez-kötöttségemből
fakadóan bele nem láttam, ám azt tanusíthatom hogy nálunk, dél-Fejérben, egy
huncut hópehely sem mutatkozott. S egy ismerősöm is – ki rendkívüli tömörséggel
képes megfogalmazni az 1mm leesett hó várható drámai következményeit ekképpen:
„minmekhalunk” – arról tett közzé
fényképes illusztrációt, hogy az udvaráról összesöpört hó mennyiségi megbecsülésére
a macskapöcs mint mérce messzemenően elegendő.
Erre a
vészhelyzetre volt az a reakció, amit a rádió is bemondott: Sity-sutty, 6 ezer
tonna sót szórtak ki az utakra[2].
Bravó. Netán:
Bravisszimó. Vagy inkább: Bár visszamennének az…
Számoljunk egy
kicsinykét, ígérem nem fog fájni.
Kishazánk
területe 93 ezer km2. Ennek az ezred, de inkább a tízezred része az
utak borította felület. Ne legyünk kicsinyesek, vegyük a nagyobbik értéket:
legyen az utak felülete 93 km2. Erre került 6 ezer tonna, azaz 6*106
kg só. Ez 64 g/m2 NaCl terítést jelent.
Akik már
hallottak a mezőgazdasági műtrágyázásról, azoknak nem lehet idegen az adat,
hogy a tápanyag-utánpótlás címén az
egyes fő alkotókból 50-100 g/m2 a kiszórt mennyiség. Ami – ha
sok-sok éven át ismétlődik – önmagában elégséges a talaj élő-struktúrájának a
drasztikus szétrombolásához. (Ma már, e
gyakorlat révén, mind több „művelt” régió közel került ez eszményített
módszerrel a 100%-os rombolás végállomásához.[3])
Namármost. Ha kb. ugyanilyen mértékű kiszórást alkalmaznak egy olyan
anyagból (NaCl) ami nem tápanyag a növénynek, akkor ez legalábbis pazarlás. (Meg „kettős-mérce”. Merthogy az egyedi polgár bökdösésére megfogalmazott jogi-statútumú környezetterheléshez[4] kapcsolódó fürkész tekintet ezen
sózó-szeánszoknál befelé tekintve relaxál.) De az is régóta tudott hogy a
Nátrium, ha felhalmozódik a talajban, elszikesedést okoz. A szikes talaj pedig
gyakorlatilag nem művelhető, erőfeszítéseinkre nézve „tetszhalott”. (Képiesen így festeném: a Csipkerózsika-álmát
alussza, várja a mi elmúlásunkat, hogy majd kedvező geológiai-történések után
ismét háborítatlan életre ébredjen.)
Fejet kell
hajtsak azonban az előtt aki rám-förmedve rögtön kioktat: Ezt a 6 ezer tonna
Nátrium-kloridot NEM a mezőgazdaságilag művelt területekre szórták ki, hanem
tudatosan csakis az utakra. Ahonnan – bár a szárító, s íróasztal-tervekre
fittyet-hányó szél felkap s tovavisz belőle csak ő tudja mennyit – a későbbi
csapadék a maradékot az utak szélére mossa, s a só csak ott ivódik be a
talajba. Ott is mindössze egy szűk sávra koncentrálódva, ellenben éppen emiatt
többszörösre növekedett koncentrációban. Hogy ez azután miként és hol
jelentkezik majd ebben a baromira környezettudatosra felcicomázott újsütetű
hozzáállásban, azt a legkevésbé az ezt igazgató tótumfaktumok tudják.
És jönnek persze a muszáj-érvelők is: „A balesetek megelőzésére kell hogy blablablabla…” Ami előtt megint
meghajolva bólint a polgár. Mert nyilván elfogadhatatlan érv az, hogy ha nem
menne ki önként a jégre akkor nem esne ott sem seggre sem pofára. Hiszen a
globális gazdaság beledöglene a profit-vesztésbe ha ez a nagy jövés-menés
egyetlen pillanatra is megállna – csupán a Természet lényei tudják butuska
ösztöneikkel, hogy jobb kivárni még korgó gyomorral is míg eláll a hófúvás, s
enged az idő.
Tehát a
haszonelvű mitugrászok oktondi serege belekukkantott a kémia-könyvekbe, és a
csőlátás avatott tábornokaiként kiolvasták onnan hogy a jég ha sózzák elolvad.
Valójában a legtöbb szervetlen só, ha a jéggel kontaktusba kerül,
fagyáspont-csökkenést idéz elő. Ami mindössze arra vezet, hogy alacsonyabb hőfokon
fog beállni a (képződött oldat) megfagyása. Például, ha kevéske a kiszórt só a
hó mennyiségéhez képest és -5 oC van eleve, akkor ez annyi mint
halottnak a csók. Ha viszont -5 oC alatt is eredményt akarnak, akkor
ehhez jelentősebb só-mennyiségre van szükség. A jég/NaCl rendszer teljesítő-képességének
a határa amúgy -19 oC, s ezt kb. 2 rész jég + 1 rész NaCl esetén éri
el. Aki tehát erre bazírozná a téli síkosságból való kilábalást, annak lelke
rajta – mert az eszéről már nem beszélhetünk. Vannak persze a NaCl-nél jóval
nagyobb maximális fagyáspont-csökkenést eredményező rendszerek is, ráadásul bizonyos tekintetben környezet-barátabbnak
vehetők mint a szikesedést előmozdító NaCl, azonban akkor sem EZ
a járható út. Ezek az elegyek a laboratóriumi munkákban alkalmazható, segítő,
ősrégi hűtőelegyek, nem pedig a közterületek kirurgusai.
|
 |
Jut eszembe: a Rómaiak „sóval vetették be Karthágó földjét”,
hogy az ősi ellenséget végképp megsemmisítsék, földjeik sivataggá váljanak, egyetlen fűszálnyi
élet se sarjadjon ott. Lám, mire jó a humán-műveltség. Még
kémia-tudás nélkül is pedzheti valaki hogy most valami effélét teszünk, „állami
gondozásban”, önmagunk ellen.
1. Óvatosság mindenek-előtt.
2. A hó zömét (a közlekedési
felületről. valakinek) el/félre kell(ene) tolni.
3. A maradék síkosság csökkentésére pedig a súrlódást kell megnövelni. Erre viszont már a szimpla homok is
megfelelő. (Ausztriában, még a
meglehetősen meredek hegyi utakon sem, ahol pedig 1 nap alatt nem ritkaság a 60
cm friss hó, már a 80-as évek végén sem láttam sózást, a gyönge homokszórás is
megtette.)
A
homok pedig a Természetben végképp nem tesz kárt. Sőt, némi odagondolással a
zöme akár be is gyűjthető a tél végén, újrahasznosításra. Ez-alól csupán az
agyon-kanalizált városok útjai a kivételek, ahol a homok jelentős hányada
lemosódhat az alant-fekvő csatornahálózatba. Ilyenkor érdemes belegondolni: ha
odalenn csakis szürkevíz folyna, nem kellene a szartól fertőzött homok
kibányászásának a rettenetétől aggódva visszamenekülni a sózáshoz. Ami, ugye,
sósvizet eredményez, még a leghatékonyabbra turbózott szennyvíztisztító-állomás
kifolyó-vizeiben is. Amivel részlegesen tengervízzé alakulnak eddigi
édesvizeink. Ezer szerencsénk, hogy a benne élő lények nyelvi eszköztára még
fejletlen ahhoz, hogy petíciókat juttassanak el hozzánk.
Dég, 2018. január 26. Fuggerth Endre
[1]
VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a
szennyvízcsatorna hálózattól? Lépések a klímaváltozás megfékezése felé
[2]
30 ezer m3 az éves penzum. Ez,
a NaCl 2,16 g/cm3 fajsúlya miatt, évi 65 ezer tonna.
„Évente átlagosan
ötven olyan nap van, amikor a magyar utakon síkosság-mentesítésre van szükség.
A közutak jégmentesítésének megoldása az önkormányzatok, Budapesten a Fővárosi
közterület-fenntartó Rt. (FKF) feladata, a házak előtti járdaszakasz rendben
tartása a tulajdonosokra hárul. Az FKF egy átlagos télen mintegy 30 ezer
köbméter nátrium-kloridot használ fel erre a célra, de az önkormányzatok és az
ingatlantulajdonosok is reflexszerűen sóznak.”
[3]
„Over the past 40 years, about
2 billion hectares of soil – equivalent to 15% of the Earth's land area (an area larger than the United States and
Mexico combined) – have been degraded through human activities, and about
30% of the world's cropland have become unproductive. But it takes on average a
whole century just to generate a single millimetre of topsoil lost to erosion. Soil
is therefore, effectively, a non-renewable but rapidly depleting resource.”
Hevenyészett magyarítással:
„ Civilizációs erőfeszítések következtében az utóbbi 40 év
alatt az emberi fajnak sikerült tönkretennie egy USA + Mexikó nagyságú terület
talaját, valamint a Világ termőtalajainak kb. 30%-át improduktívvá tenni.
Párhuzamos láttatásra, a Természet erői (ha háborítatlanok) 100 év alatt is
legfeljebb 1mm talajt képesek (re)generálni. A talaj tehát, jelen-korunkban,
nem egy megújuló hanem egy gyors-ütemben megsemmisülő környezeti-forrás.
[4]
1995. évi LIII. törvény, A környezet védelmének általános szabályairól, 4. § 6.
pontja: „környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a
környezetbe”
megjegyzés írása: (kattintson a linkre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése