Ho-Hó

Ho-Hó !!!

Mi köze van ennek a „csatornázáshoz”?
Ígérem, a végén ki fog derülni.
De azért a „mellékes” körülményekre is érdemes 1-1 oldalpillantást vetni.
Ahogyan a Vízönellátó-rendszer[1] sem csupán a vízről szól hanem az egész Ökoszisztémát érinti,
úgy magam is vindikálom a jogot arra hogy feltárjam azok szennyesét is, akik egyéb tevékenységekkel, csupa jót akarva, teszik tönkre mindannyiunk jövőjét.

2018 január derekán állítólag meglepte az országot a hó.
Télvíz idején ez persze még ma is sokaknak nemhogy természetes, de egyenesen várják is hogy végre bekövetkezzék, beborítsa a meztelen földet e jótékony fehérség. Kitermelődött azonban egy szegmens amely mindenre nyitott: csodamód ők az efféléket meglepetésként élik meg. Talán ennél is meglepőbb azonban az, hogy akik hivatásszerűen a sublerukkal a hó-helyzet centizése körül kuporognak, azok jönnek ilyen esemény bekövetkeztekor a legnagyobb zavarba.
A konkrét helyzet 0,5 és 5 mm leesett hóról tudósított, országos viszonylatot említve. E viszonylat egészébe ugyan helyhez-kötöttségemből fakadóan bele nem láttam, ám azt tanusíthatom hogy nálunk, dél-Fejérben, egy huncut hópehely sem mutatkozott. S egy ismerősöm is – ki rendkívüli tömörséggel képes megfogalmazni az 1mm leesett hó várható drámai következményeit ekképpen: „minmekhalunk” – arról tett közzé fényképes illusztrációt, hogy az udvaráról összesöpört hó mennyiségi megbecsülésére a macskapöcs mint mérce messzemenően elegendő.
Erre a vészhelyzetre volt az a reakció, amit a rádió is bemondott: Sity-sutty, 6 ezer tonna sót szórtak ki az utakra[2].
Bravó. Netán: Bravisszimó. Vagy inkább: Bár visszamennének az…
Számoljunk egy kicsinykét, ígérem nem fog fájni.
Kishazánk területe 93 ezer km2. Ennek az ezred, de inkább a tízezred része az utak borította felület. Ne legyünk kicsinyesek, vegyük a nagyobbik értéket: legyen az utak felülete 93 km2. Erre került 6 ezer tonna, azaz 6*106 kg só. Ez 64 g/m2 NaCl terítést jelent.
Akik már hallottak a mezőgazdasági műtrágyázásról, azoknak nem lehet idegen az adat, hogy a tápanyag-utánpótlás címén az egyes fő alkotókból 50-100 g/m2 a kiszórt mennyiség. Ami – ha sok-sok éven át ismétlődik – önmagában elégséges a talaj élő-struktúrájának a drasztikus szétrombolásához. (Ma már, e gyakorlat révén, mind több „művelt” régió közel került ez eszményített módszerrel a 100%-os rombolás végállomásához.[3])
Namármost. Ha kb. ugyanilyen mértékű kiszórást alkalmaznak egy olyan anyagból (NaCl) ami nem tápanyag a növénynek, akkor ez legalábbis pazarlás. (Meg „kettős-mérce”. Merthogy az egyedi polgár bökdösésére megfogalmazott jogi-statútumú környezetterheléshez[4] kapcsolódó fürkész tekintet ezen sózó-szeánszoknál befelé tekintve relaxál.) De az is régóta tudott hogy a Nátrium, ha felhalmozódik a talajban, elszikesedést okoz. A szikes talaj pedig gyakorlatilag nem művelhető, erőfeszítéseinkre nézve „tetszhalott”. (Képiesen így festeném: a Csipkerózsika-álmát alussza, várja a mi elmúlásunkat, hogy majd kedvező geológiai-történések után ismét háborítatlan életre ébredjen.)
Fejet kell hajtsak azonban az előtt aki rám-förmedve rögtön kioktat: Ezt a 6 ezer tonna Nátrium-kloridot NEM a mezőgazdaságilag művelt területekre szórták ki, hanem tudatosan csakis az utakra. Ahonnan – bár a szárító, s íróasztal-tervekre fittyet-hányó szél felkap s tovavisz belőle csak ő tudja mennyit – a későbbi csapadék a maradékot az utak szélére mossa, s a só csak ott ivódik be a talajba. Ott is mindössze egy szűk sávra koncentrálódva, ellenben éppen emiatt többszörösre növekedett koncentrációban. Hogy ez azután miként és hol jelentkezik majd ebben a baromira környezettudatosra felcicomázott újsütetű hozzáállásban, azt a legkevésbé az ezt igazgató tótumfaktumok tudják.
És jönnek persze a muszáj-érvelők is: „A balesetek megelőzésére kell hogy blablablabla…” Ami előtt megint meghajolva bólint a polgár. Mert nyilván elfogadhatatlan érv az, hogy ha nem menne ki önként a jégre akkor nem esne ott sem seggre sem pofára. Hiszen a globális gazdaság beledöglene a profit-vesztésbe ha ez a nagy jövés-menés egyetlen pillanatra is megállna – csupán a Természet lényei tudják butuska ösztöneikkel, hogy jobb kivárni még korgó gyomorral is míg eláll a hófúvás, s enged az idő.
Tehát a haszonelvű mitugrászok oktondi serege belekukkantott a kémia-könyvekbe, és a csőlátás avatott tábornokaiként kiolvasták onnan hogy a jég ha sózzák elolvad. Valójában a legtöbb szervetlen só, ha a jéggel kontaktusba kerül, fagyáspont-csökkenést idéz elő. Ami mindössze arra vezet, hogy alacsonyabb hőfokon fog beállni a (képződött oldat) megfagyása. Például, ha kevéske a kiszórt só a hó mennyiségéhez képest és -5 oC van eleve, akkor ez annyi mint halottnak a csók. Ha viszont -5 oC alatt is eredményt akarnak, akkor ehhez jelentősebb só-mennyiségre van szükség. A jég/NaCl rendszer teljesítő-képességének a határa amúgy -19 oC, s ezt kb. 2 rész jég + 1 rész NaCl esetén éri el. Aki tehát erre bazírozná a téli síkosságból való kilábalást, annak lelke rajta – mert az eszéről már nem beszélhetünk. Vannak persze a NaCl-nél jóval nagyobb maximális fagyáspont-csökkenést eredményező rendszerek is, ráadásul bizonyos tekintetben környezet-barátabbnak vehetők mint a szikesedést előmozdító NaCl, azonban akkor sem EZ a járható út. Ezek az elegyek a laboratóriumi munkákban alkalmazható, segítő, ősrégi hűtőelegyek, nem pedig a közterületek kirurgusai.


 E képek/adatok forrása: [5]
Jut eszembe: a Rómaiaksóval vetették be Karthágó földjét”, hogy az ősi ellenséget végképp megsemmisítsék, földjeik sivataggá váljanak, egyetlen fűszálnyi élet se sarjadjon ott. Lám, mire jó a humán-műveltség. Még kémia-tudás nélkül is pedzheti valaki hogy most valami effélét teszünk, „állami gondozásban”, önmagunk ellen.
Mi lehet akkor a megoldás azok számára akik épp kinnrekedtek, vagy szükséges feladat ellátása miatt kell odakinn mozogjanak? A rossz hír, hogy erre mindenható labdacs nem létezik, így többrétű a védekezési-feladat, úgymint:
1. Óvatosság mindenek-előtt.
2. A hó zömét (a közlekedési felületről. valakinek) el/félre kell(ene) tolni.
3. A maradék síkosság csökkentésére pedig a súrlódást kell megnövelni. Erre viszont már a szimpla homok is megfelelő. (Ausztriában, még a meglehetősen meredek hegyi utakon sem, ahol pedig 1 nap alatt nem ritkaság a 60 cm friss hó, már a 80-as évek végén sem láttam sózást, a gyönge homokszórás is megtette.)
A homok pedig a Természetben végképp nem tesz kárt. Sőt, némi odagondolással a zöme akár be is gyűjthető a tél végén, újrahasznosításra. Ez-alól csupán az agyon-kanalizált városok útjai a kivételek, ahol a homok jelentős hányada lemosódhat az alant-fekvő csatornahálózatba. Ilyenkor érdemes belegondolni: ha odalenn csakis szürkevíz folyna, nem kellene a szartól fertőzött homok kibányászásának a rettenetétől aggódva visszamenekülni a sózáshoz. Ami, ugye, sósvizet eredményez, még a leghatékonyabbra turbózott szennyvíztisztító-állomás kifolyó-vizeiben is. Amivel részlegesen tengervízzé alakulnak eddigi édesvizeink. Ezer szerencsénk, hogy a benne élő lények nyelvi eszköztára még fejletlen ahhoz, hogy petíciókat juttassanak el hozzánk.

Dég,       2018. január 26.         Fuggerth Endre





[1] VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól? Lépések a klímaváltozás megfékezése felé
[2] 30 ezer m3 az éves penzum. Ez, a NaCl 2,16 g/cm3 fajsúlya miatt, évi 65 ezer tonna.
Évente átlagosan ötven olyan nap van, amikor a magyar utakon síkosság-mentesítésre van szükség. A közutak jégmentesítésének megoldása az önkormányzatok, Budapesten a Fővárosi közterület-fenntartó Rt. (FKF) feladata, a házak előtti járdaszakasz rendben tartása a tulajdonosokra hárul. Az FKF egy átlagos télen mintegy 30 ezer köbméter nátrium-kloridot használ fel erre a célra, de az önkormányzatok és az ingatlantulajdonosok is reflexszerűen sóznak.
[3]Over the past 40 years, about 2 billion hectares of soil – equivalent to 15% of the Earth's land area (an area larger than the United States and Mexico combined) – have been degraded through human activities, and about 30% of the world's cropland have become unproductive. But it takes on average a whole century just to generate a single millimetre of topsoil lost to erosion. Soil is therefore, effectively, a non-renewable but rapidly depleting resource.
Hevenyészett magyarítással:
„ Civilizációs erőfeszítések következtében az utóbbi 40 év alatt az emberi fajnak sikerült tönkretennie egy USA + Mexikó nagyságú terület talaját, valamint a Világ termőtalajainak kb. 30%-át improduktívvá tenni. Párhuzamos láttatásra, a Természet erői (ha háborítatlanok) 100 év alatt is legfeljebb 1mm talajt képesek (re)generálni. A talaj tehát, jelen-korunkban, nem egy megújuló hanem egy gyors-ütemben megsemmisülő környezeti-forrás.
[4] 1995. évi LIII. törvény, A környezet védelmének általános szabályairól, 4. § 6. pontja: „környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe