db2

db² :   Dőlő Bálvány

Vizsgálatok*  –  noszogató felkérésre

* A történet megelőző szálait a Credo/…db tartalmazza.
A végső-következtetések pedig a DaBe-ráció alatt tekinthetők meg.

Az alábbi tartalom személyre-szóló elküldése időpontjában (2019.07.26.) elsőrendű-címzett már „kiszerkesztett” saját Kerekasztalán (július 22-vel kezdődően, melyet azután tovább folytatott…). Igaz, csupán „M”-ként, azzal igazítva a neki bókolók figyelmét, hogy „jelenségről” akart írni, nem személyről.

1.) A korrektség kedvéért: 1.) Korrigálni szükséges fentiekben is: Nem „megkaptam” (pláne nem D.B-től), hanem értesültem róla, s ennek nyomán feltárult előttem. 2.) Aki meg akarja ismerni a fenti logika mentén eltávolított „invitáló” hozzászólásomat, az vissza kell lapozzon a történet kezdetét leíró 36.) jelzésű megjegyzésemhez. 3.) Messzemenően egyetértésemmel találkozik ugyanakkor D.B. azon kitétele, hogy az Ő műfaja nem „iszapbirkózás”, mint jelzem is alant.

A jelenség alanya viszont erősen óhajtaná ha a jelenség nem azokon a görbeségeken keresztül lenne szemlélhető melyek D.B. vitatható érdemei; s egyébként sem retteg vállalni önnön sorait. Emiatt hozzászólással próbálkozott, hogy a Kerekasztalon leveléből kiollózott tartalmak elferdített értelmezése helyett az eredeti gondolatmenetre irányíthassa a figyelmet. Ám ezen hozzászólás eltávolíttatott, a további hozzászólás lehetősége pedig kiiktatott.

Ezen egyoldalú beavatkozások diadalaként egyetlen szereplő maradt, pergetni a Kerekasztal meséit, mindenféle kontroll nélkül. Kicsit olyan ez a hősködés, mint azé a díjbirkózóé, aki úgy szeret harcolni hogy egyedül van a ketrecben. Mindenesetre, ott otthonosan mozog.

E behatárolt körülmények – valamint D.B. megtapasztalt kezdeményezései – afelé tereltek, hogy az érdemi információ-átadás lehetővé-tételére magam egy D.B. cenzúrájától független nyilvánosan látogatható felülethez forduljak.

S míg Ő egy jelenséget vél tollára tűzni, azalatt olyan szimptómákat mutat, melyek duzzanatra vagy daganatra utalók. Előbbi magára hagyható, mert ha felfakad s gennye elfolyik, a beavatkozás az orvosi szakma szerint nem imperatív. Ám daganat esetén más a teendő. Az ekörüli operációs lehetőségeket illetően azonban mind a konzíliumot mind a végrehajtást avatottabbak kezére hagynám, magam csak bizonyos megvilágításokkal és feltárásokkal járulnék hozzá a terep-előkészítéshez.

Jelen tartalom elé kívánkozik szorosan az a pökhendi levélke, mellyel letudni kívánta a dolgok mélyére hatolást D.B. – miközben, mostanra már tudjuk: ketrec-parádéi nyitányára készült.

2.) D.B. tehát így:   [júl. 22. H 10:29] (Már tudjuk: az összes többi címzettet lehagyva.):

Kedves uram!

Úgy tűnik problémái vannak a szövegértéssel.

A leveleire válaszoltam. Az első levelének melléklete nem üti meg azt szintet, amire válaszolnom kellene.

Nincs benne semmi eredeti, így ’belépőnek’ tudományos vitához nem szolgáltat elégséges alapot.

Valóságos munkát végzek, amibe nem fér bele a fölösleges csevegés olyan túlbuzgó ismeretlennel, mint ön.

Javaslom Kökény grafikussal beszélje meg az ’elméleteit’. Ő bizonyára értékeli majd azokat és így megnyugodhat.

Ne kísérletezzen velem, és ne írjon további leveleket. Nem vagyok közéleti szereplő és magának vagy Kökény úrnak ismerőse sem.

Ha van megjelent tudományos (!) cikke akkor azt küldje meg. Azt elolvasom, de a körülményesen szépelgő szövegeire nincs időm.

Üdvözlettel                 Darvas Béla DSc, c. egyetemi tanár

Ps. Számtalan kémikust ismerek, akik a saját kutatásaik jogán publikálnak nemzetközi újságokban. Kezdje ezzel! Ehhez persze mérni és találni kellene valami újszerűt, aztán leírni egy színvonalas szakmai újságban.

3.) Taglalni kezdem hát ismét a gondolatmenetet, nehogy egy apró fiaskó később nagyobb galibát okozzon – a szövegértési terepen:

Darvas Béla DSc

ökotoxikológus, c. egyetemi tanárnak

I.

2019. július 22. 10:29 beérkezésű Email-válaszában Ön ismét lehagyta, ezúttal már az összes érdekelt/figyelő megszólítottat, nehogy válasz-imitációs soraiból önálló vélekedéssel is arra a következtetésre jussanak, melyekkel alant szembesítenem kell Önt.

Magam, ha vitát kezdeményezek, kivált ha az csak szélmentén is de érinti a tudományt [amely a tudományból élősködőktől alapvetően különböző entitás; mégha az iskolákon átvergődött ötlettelen fajankók sorskegyeltjeinek a norma-alatti kultúrája ezt mára úgy-ahogy egybe is mosta], 2 szempontot minden fölé rendelek:

1.) A vita érdemi lezártáig minden meginvitált résztvevőnek módja legyen minden elhangzottról értesülnie. [Megteremtve ezáltal az objektivitás szélesebb kereteit a szubjektivitástól azért óhatatlanul befolyásolt vélemény-alkotási területen.]

2.) Az elemzésre-váró tényszerűségek és állítások logikai-tartalomra redukálásával (elemi értékeikre: igaz ill. hamis voltára), s ha szükséges, e primer (immár logikai abszolút-értékkel bíró) elemekből szülhető állítások további tesztelésével, immár a logikán belül-maradó hasonló-célzatú vizsgálatokkal vonni le a következtetéseket. Melyek objektivitása a követett út miatt immár sem nem feltételes-mód, sem nem vélemény-kategória.

4.) A Kerekasztalra belátogató meggyőződhet arról, hogy „M”-t érintően mindkét említett szempont mélyen az egyszemélyes ketrecharc ottani szabályai alá rendelt.

II.

Mivel I.1.) működési-szempontjait jelen reflexiómban ismét helyreállítottam, az Ön ismétlődő letéréseit erről a pályáról e helyt most nem kommentálnám.

A I.2.) alatt vázolt felállás viszont, úgy tetszik, ismeretlen terep Ön előtt. Pedig ez a próbaköve minden tudományosságnak. A hegymagasságokat ostromló publikációk regimentjével szemben is igaza lehet akár egy még a padokat-koptató növendéknek is, ha a levont konklúziók a jelzett alapokon nyugodva szemben-állnak akár a legünnepeltebb teóriával is. A partikuláris részletek akármekkora halmaza sem tudomány hanem csak szedett-vedett kupac; s ha a jelzett követelmény-rendszerrel ütköztetve közülük csak néhány is csúfosan megbukik, akkor a létrehozója sem tekinthető tovább körültekintő tudósnak, csupán a tudós álruháját bitorló kókler címére bírhat jogos követeléssel.

5.) Amit Duray Miklós aforizmája veretesen tömörít. [„Elvált a szar a víztől.”] A pillanatnyilag üres állítást az elsőre küldött mellékletem viszont tartalommal már feltöltötte: A tudományos-bukdácsolás bemutatása az ottani 14.) megjegyzésemtől kezdődik, 16.)-nál már megvillan a szembesítés, 18.)-29.)-ig mind mélyebb szellemi-szakadékok táratnak fel, melyek nyomán fel kell tegyem 30.) alatt a központi, ám nagyon kellemetlen kérdést, egyben sürgető önvizsgálatot kérve D.B-től, F.) 1.) és 2.) tartalmai mentén.

Efféle ormótlanságok illusztrálására fektettem időt s energiát abba az elemzésbe, amely pdf-mellékletként (hogy a bonyolultabb szöveg-elrendezés alaktartó maradjon) lett fűzve az indító, 1-mondatos levelemhez. Azt, hogy e melléklet olvasásában, feldolgozásában, megértésében Ön vajon mennyire jutott előre, máig nem tudhatom. Legutóbbi levele tromfjainak egyikében ugyanis azt rögzíti hogy
„A leveleire válaszoltam.”. Amennyiben e kijelentése az 1-mondatos kísérőlevelemre vonatkozik, akkor vissza kell kérdezzek: Kinek is van szövegértési gondja?

Ha viszont mégis belelapozott az ottani mellékletbe [s ezt sugallnák a Kökény Attilára mutogató ismételt kitételei – bár Ön ilyen kijelentésekre légből-kapottan is képes], ám bármi oknál fogva elakadt volna a gondosan felépített tartalomban [„melléklete nem üti meg azt szintet, amire válaszolnom kellene. Nincs benne semmi eredeti, így ’belépőnek’ tudományos vitához nem szolgáltat elégséges alapot.” – itt tehát ismét felmerülhet a szövegértési-képesség bizonyos foka], akkor ismételten fel kell hívjam a figyelmét. Ama mellékletben olyan sületlenségekre mutatok rá már leközölt publikációkban [Ott éppen egy harmadik fél dolgozatában: számítási-hiba, rossz kísérlet-tervezés, célirányos manipuláció, figyelmetlenség a képtelenség határain is túl], ami a vélemény-alkotásnál messze többért is kiált. Ha Ön az effélék mellett szó nélkül elmegy, netán eredményeikre is támaszkodik, azzal óhatatlanul összefűző kapcsot létesít Önnön kultikus lénye és a bemutatott sületlenségek között.

6.) Feszül a kérdés: Melyik platformon óhajt D.B. álldogálni; s vajon melyik villamosra száll fel?

III.

Jelzi a zavartalan felhőkben trónolás iránti vágyát az is, hogy nem kíván ismeretlen szereplővel közéleti-természetű vitát folytatni, mert drága idejét nem vesztegetheti erre. [„Valóságos munkát végzek, amibe nem fér bele a fölösleges csevegés olyan túlbuzgó ismeretlennel, mint ön.”]

7.) Úgy néz ki, 6.)-ra is hamar megkapjuk a választ. Csakhogy, az is tele van ellentmondással. Mint aki össze-vissza beszél:

1.) Mégis vesztegeti; önként; nem is keveset. Erről szól ugyanis az Ön honlapja tartalmának a zöme[1]. Benne azzal az ominózus írással[2], amelyben nekimegy Kökény Attilának, csak hogy fitogtassa jártasságát egy szűk téma mentén. [S e jártatás során Ön olyan háttér-anyagokra is támaszkodik melyeknek ormótlan hibáit feltártam – viszont elfelejt „arra járni” ahol éppen ellentmondanak Önnek (erre is hoztam példát a negligált elemzésemben).] Aki, mellesleg, olyan fontos és szükséges tevékenységet vállal magára, gyakorlati megvalósításával egyetemben, laikusként, amely az Önhöz hasonló tanultabbak feladata lenne – amennyiben a helyes úton járnának, nem pedig kontraszelektált sekélyes semmiségek mentén tobzódva piszmognának, mindenféle valóságos hozadék nélkül.

[Bátorítanám innen is Kökény Attilát, hogy helyezze nyugodtan vissza az eltávolított ismeretterjesztő-célzatú írását az érdeklődők javára. Ha a már megszületett lejárató-kritika miatt szükségét érezné, bízom benne hogy bármely korrekt tudományos-szereplőtől megkapja azt a támogatást, amely segítőleg helyreigazítja némely kevésbé sikerült megfogalmazását; adott esetben tőlem is.]

8.) A diagnózis pontosításához azonban alaposabb körbetekintés szükséges…

2.) A drága ideje alatt szült alkotásaiból megvizsgáltam 1-2-t, s megszemléltem a vonulatot[3] is amelyből e fénymázas-szerénységek kinőttek. Nem fárasztanám a jelen célközönséget azzal, hogy ezeken az érdektelenségeken átrágják magukat (bizonyára az Ő idejük is sokkalta drágább ennél), de számomra e kényszer-mélybeszállással megvilágosodott, hogy a kísérlet-tervezés Önnek sem erőssége. Azt hogy egy anyag viselkedése a különféle talajokban milyen, egy cikkében[4] Ön a vegyület vándorlásához rendelhető haladási-sebesség mérőszámával igyekszik praktikusan azonosítani. S e vándorlást elúciós-módban tartott oszlopkromatográfiával imitálva azt képzeli, hogy ennek az elrendezésnek bármi köze is lenne a valósághoz. Holott a kísérleti elrendezése kizárólag a vízzel 100%-ban elárasztott talajokkal lehetne korrelálható; azokkal is csak akkor, ha az áramlás egyirányú lenne (lefele, alul elfolyási-lehetőséggel). Az efféle semmihez-kötődő, valamint a sokváltozós céltalanságok közt csipegetve bolyongó cikkek[5] haszontalanságán túl, ezen „kutatások” legfőbb bűne a kártétel. A kártételnek az a csak radikálisan orvosolható fajtája, amely elveszi a teret s levegőt más elől, megrabolja és kimeríti a kísérletezésre-fordítható forrásokat úgy, hogy érdemi kezdeményezésekre már egy peták se marad. Ökotoxikológia címén Ön élősködik, és profitál azon (számukban egyre csak gyarapodó) kártékonynak ítélt molekulákkal önként kezdeményezett randevúiból, amelyek kiiktatása lenne a távlati cél. Ezzel szemben azon vizsgálatok, melyek e kártékonyságukban már bizonyított újkori szereplők további ürgetése-forgatása helyett pl. a biokultúrás termesztési-viszonyok megfigyeléseit állíthatnák az empirikusról a tudományosabb talajra, mindegyre csak késlekednek, háttérbe szorulván a fenti végeérhetetlen pepecselés művelőitől.

9.) …mely kézzelfogható eredményre vezetett.

10.) Ám nehogy felróják nekem, hogy a humánum virágának ama gyönge hajtása, mely a legnagyobb bűnösöktől sem vonja meg az utolsó kívánság teljesítését, kezeimtől hervadásra ítélt, kitérek alább D.B. körvonalazott óhajára:

IV.

Ön számonkéri ismeretlen személyemen a „megméretett” alkotást, némi újszerűség felmutatását is beleértve. [„Számtalan kémikust ismerek, akik a saját kutatásaik jogán publikálnak nemzetközi újságokban. Kezdje ezzel! Ehhez persze mérni és találni kellene valami újszerűt, aztán leírni egy színvonalas szakmai újságban.”] Az abszolút-értékek körülményesebb meghatározása helyett a „relativitás-elmélet” köznapibb változata lesz itt segítségünkre. A mérleg serpenyőibe behelyezzük a kétoldali tételeket, s megfigyeljük a billenés irányát. Az egyik oldalon sorakozik az Ön 297 db publikációja, a másik oldalon szerénykedik 2 db tőlem. [Néhány több-szerzős alkotást szándékosan nem számoltam ide: nem oszt-szoroz.] (E kettőt –felhívására („Ha van megjelent tudományos (!) cikke akkor azt küldje meg. Azt elolvasom…”) mellékletként csatolom is.)

Előre kell bocsássak egy parabolát azoknak, akik pusztán e feltüntetett számok* jelentős különbségén lovagolva éreznék magukat azonnal nyeregben.

* Elhagyva még az ókori görög-perzsa összetűzésekből kínálkozó kedvező és ismert analógiákat is.

* Csak érintőlegesen említve: Ha mindössze a cikkek száma lenne az arany-rendezőelv, akkor helyénvaló lehetne újra-rangsorolni a Bolyai – Semmelweis – Darvas vonulatot is. Előbbi ugyanis mindössze egyetlen munkával jelentkezett nyomtatásban (s az sem peer-reviewed folyóiratban, hanem a családi-almanach részét képező oktatási-segédlet „last-minute” kiegészítőjeként, értő és körültekintő édesapja jóvoltából). Igaz, a bőrönd-hagyatékában maradt még néhány kéziratos számelméleti-tétel, de a konzervek felbontásához és fogyasztásához fel kellett előbb nőni 2-3 további matematikus-nemzedéknek. Utóbbi pedig egyetlen cikket sem mondhat magáénak: Emlékirat-jellegű könyvét is csupán barátai erős unszolására hozta tető alá.

A hol kérkedő hol lenéző összehasonlítgatás a megjelentetett publikációk számára támaszkodva akkor ölt megfoghatóbb testet, ha összevetjük azt azzal a hencegéssel amely ekként pirít az ismeretlenre: Én már több-százszor is lőttem a puskámmal! Mire az ismeretlen: Ez való igaz, megtekintettem a reportokat: az Agyaggalamb Lövészklubban történt; mind mellé ment. Nekem csak 2-ízben nyílt alkalmam meghúzni a ravaszt: élesben a harctéren; telitalálat volt mind a kettő.

Töltsük fel e fiktív párbeszédet tartalommal.

1.) Karrierem kezdetének 1. hónapjában megoldottam sikerrel egy olyan elválasztást[6], amelyet az Intézet kutatói – hosszú évek sikertelen próbálkozásai után – már nem is reméltek.

·       Megtoldva ezt azokkal a pikáns részletekkel is, hogy az akkor még gyermekcipőben járó HPLC hazai-szinten még-járatlanabb kolonna-töltésébe is belenyúlva alkottam speciális-hordozóval töltött kolonnát;

·       preparatív-méretben megismételt elválasztással módot adtam rá hogy az E és Z izomerek PMR által szerkezetazonosításra kerülhessenek (ref.19 tartalma maga az azonosítás);

·       s a kromatográfiás-körökben hallgatagon gyakorolt „szerencsés-kéz” mázlija helyett rámutattam a tudatos választás rációjára is, kiemelve hogy a konformációs-elemzésből adódó fixált konformér térszerkezete okán, a pusztán elektronsűrűség-különbségekből származó effektus is éppúgy különbséget generál az elválasztást moduláló ezüst-komplexek stabilitásában mint a korábban már feltárt és igazolt sztérikus-hatás.

2.) Ön – mint a publikációs-listája kezdeti évei rögzítik – nálam 4-5 évvel érettebb stádiumában a hagymalégy röpdöséseihez hasonló mélységű megfigyeléseket rögzített a naplójába… jobbára oktatói/famulusi-segédlettel. Karrier-építése e gyermekded sámlijáról – szaktársi összefogódzásokkal és más bedolgozók által – fércmunkák további szánalmas sorozatát felöklendve jelzi folyamatos jelenlétét, mígcsak a lista akkorára nem dagad hogy az a képzet ragadja magával: orákulummá vált – s ekként is nyilatkozgat. Ha egy gondos régész megkapargatja ez avítt építmény mázolt burkolatát, netán egy elszánt elemző mintát venne e teli moslékos-bödönből, vajmi kevés értékre vagy újszerű elgondolásra akadna benne. De e kandi vizslatók észlelnék azt is, hogy a trónusa alá hordott munkák velejét adó és valódi kihívást/precizitást igénylő részleteit mások tették hozzá: rendszerint vegyészek[7], bedolgozóként fel-feltűnve a szerzők közt is, végezve e fölösleges elemzéseket, melyekre olyan kalapot húzott a főszerző következtetése, amely nívójában s értelmében rokon a kísérlet-tervezés körül általa már felmutatottal. [Lassan tehát a helyére kerülnek az apróbb részletek is: „Számtalan kémikust ismerek…”]

3.) Helyezzük ezzel szembe most azt az egyszemélyi tevékenységet, amely megalkot a semmiből egy olyan módszert[8], amely a gázkromatográfia egy-dimenzióba zárattatásának véget vethet. [Mely körül világszerte akkor már 20 év óta eredménytelenül kajtat az egész szakma, nyelve a semmibe a kutatási-pénzeket.] 5 hallgatag év eltökélt és összehangolt munkájával előállt: teoretikailag, kísérleti alátámasztással, s azzal korreláló modellezéssel egyaránt. [Majd elfeledtem hozzátenni: szponzorálatlanul.] Nem hinném hogy bárkinek is kétsége lehetne, melyik oldal mellé kívánkozik a minősítés: érték[9], újdonság[10].

11.) A boldogító vég helyett mégis szokatlan konklúzióra jutunk – ami jelenleg a tudomány területeit illeti: Ennek általánosabb vetületét Montesquieu ekként fogalmazza: „Kétségtelen, hogy a franciák, akiket szomszédaik annyira ócsárolnak, valóban bezárnak néhány bolondot egy házba; arról igyekeznek így meggyőzni a világot, hogy a többi épeszű.”

V.

Azonban, figyelemmel arra a magatartásra is mely mellőz minden jogos kritikát s az egymás melletti elbeszélés csendes őrületével halad a semmibe** – mely mint mára kiderült része az Ön ars poétikájának is [„Nem akarom meggyőzni arról, hogy nekem van igazam, de tegye meg, hogy maga sem próbálja ezt viszont. (júl. 19. 18:42)”]

** Képzeljük csak el az efféle „békés egymás-mellett szarakodás” hozadékát:

·     A matematikában: Senki nem ellenőrzi a többiek esetleges hibáit. A tételekbe merevülő helytelen állítások következtében minden azokra épülő további munka helytelen lenne, az egész tudomány-ág megbénulna.

·     Lehet-e hát ezt az utat követni akármelyik természettudományban is, a tényleges összeomlás bizonyos bekövetkezte nélkül?

 – magam jobbnak ítéltem a fenti eredményeim után hátatfordítani a tudományon belül kifejlődött ezen rákfene okán e rákfeneség aktív terjesztőinek, minden személyes veszteségem ellenére. Fenntartva és vindikálva ugyanakkor a jogot, hogy rámutathassak időnként arcátlan csúsztatásokra, érdemtelen teljesítményekre, díjazott idiótaságokra. Kizárólag és szigorúan csakis tudományos ismérvek alapján.

12.) Ahol azért mégis fogódzó adatik, látni: melyikünkben van spiritusz, és ki van a spirituszban:

VI.

Végül nem lehet érdektelen némi fénycsóvát vetni arra is, hogy míg az Ön aktív keze-munkája a közölt dolgozatokból kiolvashatóan itt-ott expliciten is megjelölve olyan bonyolult tevékenységekre redukálódik mint megbizgeréléssel szétroncsolni növényi-szöveteket [a „vortexed” eszköz-használatára utalok, mielőtt Amazóniában lukadna ki a kiragadott utóértelmezése], hogy azután odapasszolja azt az aktuális vegyész-bedolgozónak az érdemi-munkára, addig a kezem alól kikerült, számomra rutin-munkák miféleségéből és nívójából összeállítottam egy képsort.[11] [Valószínű hogy ezeket csupán vegyész-végzettségű képes értékén látni.] Az pedig, hogy effélékkel nem tolakodtam a „közlésbe”, éppen azt a szemléletmódot tükrözi amelynek a két végletén állunk: Magam problémát oldok meg (rendszerint másoknak), nem pedig erőlködve cikkeket potyogtatok.

2019. július 24.             dr. Fuggerth Endre

[Ami a ref.6 és ref.8 alatt jelzett mellékleteket illeti, a szűkebb levelezés társasága megkapta.

A tudományos-pályán működők elérhetik az ott feltüntetett élőkapcsokkal.

A laikus érdeklődőknek pedig kérésre szívesen megküldöm.]

---

[1] http://www.bdarvas.hu/honlap

[2] http://bdarvas.hu/download/pdf/Glifomuves.pdf

[3] D.B. publikációs listája: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10001699

[4] 9. tétel ott: Study on Soil Mobility of Two Neonicotinoid Insecticides

(https://www.hindawi.com/journals/jchem/2016/4546584/ , teljes olvashatóság)
Ahol efféle mélységek táratnak fel:

·     Löszön és agyag-talajon visszatartás adódik, homokon és perliten azonban nem.
([the investigated 2 compounds] were retained in loam and clay soils and showed ready elution through sandy soil and pumice.)

·     Magas humusztartalom hatékony visszatartást eredményez, míg az agyagtartalom elhúzódó leürülést okoz. (Soil characterized by high organic matter content retained the ingredients, whereas high clay content resulted in long release of compounds.)

[Szinte bűnösnek érzem magam, hogy ezen ökölszabályokat már rég „kiszoptam az ujjamból” (valószínűleg sokadmagammal). Igaz, nem a cikkben megnevezett 2 komponensre, hanem annál jóval általánosabban.]

Az is megtudható onnan, hogy e fontos felderítések finanszírozására 3 forrás is csapra-veretett:

·      Identification of Metabolites of Biologically Active Ingredients and Characterization of Their Chemical/Ecotoxicological Effects” (OTKA 112978

·      Investigation of Systemic Pesticides Including Their Distribution in Plants and Appearance in Guttation Liquid” (AD010, 2014–2018)

·      Assessment of (Bio)chemical and Biological Main and Side-Effects of Agricultural Organic Microcontaminants” (AD006, 2013–2017)

S a tartalmat megbirizgálóknak már a cím is elég lehet észlelni: cikk és projekt-célkitűzések közt mily vértelen a korreláció.

[5] Szerző annyi-mindennel foglalkozik hogy az elképesztő. Talán ennél is elképesztőbb, hogy olyasmivel is amivel mások már őelőtte, igen alaposan. Nehogy utánzónak tűnjön hát mikor a nyomukba szegődik, másképp nyúl a témához. Nézzünk egy példát: mibe s hogyan nyúlt.

A kemizált agráriumban használt vegyszerek megjelennek a növényekben. [Nem újdonság, eszméletes lénynek.] A vegyszer-használat elkerülésének módozatai helyett inkább kutatgatják útjait, rettenetes a-lapossággal:

o   cél-vegyületekre koncentrálnak;

o   mag-csávázáshoz kapcsolódóan;

o   szomszédos gyomnövényekben való megjelenéssel.

Egy 2016-os angol munka (Contamination of wild plants near neonicotinoid seed-treated crops, and implications for non-target insects by Cristina Botías, Arthur David, Elizabeth M. Hill, Dave Goulson in Science of the Total Environment 2016 269-278pp https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2016.05.065 ) sokmindent felfed ekörül: számszerűsít levélre, pollenre, gyomnövényre, ng/g dimenzióban. Ráirányítva az LD₅₀ értékeken át a figyelmet az előidéződhető méhpusztulásra – többek között. Ez rögvest további kutatást generálhat, hiszen megadható lehetne mindez mg/L dimenzióban is, s akkor az máris önálló eredmény. Ehhez viszont a növény által kiizzadott cseppeket kell megelemezni [a folyamat angol neve guttation kb.=öklendés]. Ezt annyira új megközelítésnek veszi Szerző hogy nekivág, szélesíteni a repertoárt. (A team: Mörtl, Mária ; Darvas, Béla ; Vehovszky, Ágnes ; Győri, János ; Székács, András, a küzdőtér: Contamination of the guttation liquid of two common weeds with neonicotinoids from coated maize seeds planted in close proximity, megjelent: Science of the Total Environment 2019 1137-1143pp
[1. tétel a publikációs-listán] https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2018.08.271) Háttérben ott modulál, hogy a méhek valószínűleg ivással veszik magukhoz e mérgeket nem pedig kontakt úton tapad a talpukra a nap-szárította levelekről; s élni kíván a Tervszövő azzal a feltevéssel is, hogy a méh útja során mindvégig absztinens és kifejezetten a mérgezett-kútra spórol. Ha részrehajlással vádolnak is, minden szimpátiám a méheké; mégis, kövessük ezúttal Darvas és teamje erőfeszítéseit: nézzük, a kiötlöttek kapcsán mit öklendtek fel?

Sajnálatos, de megint elbuktak, már a kísérlettervezésnél. Akkor pedig a következtetéseknek is annyi.

Mutatnám hogy hol és miben:

Kísérleteikben 2 elrendezést használnak (a kétféle gyom mián, melyek guttációja szélsőségesen eltérő, s ekként bölcs előregondolással lefedetik általuk a köztes-tartomány minden guttája): egy kisebb cserepet meg egy nagyobbat, benne földdel. Előbbi 12 utóbbi 30 cm átmérőjű, s tartalmaznak 1 dm³ ill. 25 dm³ talajt. És öntöztetnek rituálisan, hogy legyen guttáció: 10 ml/nap a kicsinek, 1000 ml/nap a nagynak. Jön ehhez még az, hogy a kicsi-edény alul zárt felül meg fedett – hogy csökkenjen a vízveszteség/párolgás, mert ebben van az alig-izzadó gyomtárs. („Indoor cultivation experiments were carried out in small pots (diameter:12 cm, without drainage holes, irrigated daily with 10 mL of water per pot; plants covered by a beaker in order to ensure the high relative humidity and to decrease guttation liquid evaporation).”) A nagy-edény viszont alul nyitott, s kültéren benapozott. („Outdoor (semi-field) cultivation experiments were performed in large pots (diameter:30 cm, with drainage holes, irrigated with 1 L of water per pot every day in the afternoon). Plants were grown outdoors in large pots (25 L volume), and direct sunlight during their cultivation enhanced their water demand.”)

Ha itt a kis-edényre koncentrálunk, számolható hogy a ~113 cm² felület mellett ~9 cm mély talaj 10 nap alatt [s EKKOR kezd megjelenni a guttációs-lében az üldözött, nem előbb] 100 ml vizet kap, amely a zártság miatt gyakorlatilag mind ott marad. Ennyi vízmennyiség éppen 9 cm mélységig áztatja be a csontszáraz talajt is. [De korántsem lehetett „csontszáraz”, hiszen frissen beültetett gyom-palántát kellett életben tartson – lásd alább] A kísérlet 30. napján innen már nehéz lenne látni: a sártenger tetejéről hova is folyik a víz? A nagy-edénynél özönvíz-szindróma nem állhat fenn, hisz alul lukas. Viszont kap naponta ~14 mm eső-ekvivalensnyit, 30 nap alatt pedig 425 mm-t. Ami abszolút irreális mennyiség, a természetes viszonyainktól irdatlan távolságban.

Amit e gondolati után-lóduláshoz még hozzáfűznék: Kísérletileg bőven ellucskosított hát mindkét talaj ahhoz, hogy a magra-kent csávázószer szabadon szétmosódjon a talajban – annak minden mellék-következményével.
[A csodákat tompítandó vegyük még hozzá hogy 5 cm távolságra helyeztetett a gazda- és a társ –növény. A csávázott magról az „átoldódás” megteendő távolsága azonban még ennél is kisebb: a társ-növény palántájának a gyökérzete 1 hétig erősödhetett, terjedhetett. Ami a vitális gyomnövények esetén nem elhanyagolható. („One week after transferring the seedlings into the pots, a single maize seed coated with CLO or TMX was seeded in each pot at a distance of approximately 5 cm from the weed plant”)] A természetes-folyamatok eme imitációja éppannyi relevanciával bír a valóságra, mint amennyire mi azonosíthatók lennénk az árnyékunkkal.

Két slusszpoén még elgondolkodtató lehet:

·     Fig.1 kivételével gyakorlatilag egybeesik a maximum a fő és a gyomnövényen. (Alátámasztva a bőségesen alkalmazott víz említett hatását.)

·     Minden görbe szinte zéróra csendesül ~30 nap után. (Csak én hiányolok ehhez társítható gondolat-foszlányokat?)

[6] Argentation chromatography of some stilbene derivates J. Chromat. 169 (1979) 469-473

(https://doi.org/10.1016/0021-9673(75)85085-0 ) [ld. 1. melléklet]

[7] Mint aminek eklatáns példája: Monitoring Pesticide Residues in Surface and Ground Water in Hungary: Surveys in 1990–2015 (https://www.hindawi.com/journals/jchem/2015/717948/ , teljes cikk)

Ahol az effektív HPLC ill. GC/MS elemzések Ha nem Mörtl Mária szerzőtárshoz köthetőek, akkor ő nem tudni mi egyebet végzett volna, vegyész létére.

Azért 2 pikáns részlet még idekívánkozik:

1)       A táblázatba tömörített, számokkal visszaköszönő mérési eredmények teljességgel hiányoznak. Ezt a hiátust rendkívül hosszú mesekönyv-részlet próbálja feledtetni. Olyan tarkaságokkal mint ami 3.1. vége-fele olvasható:

2002-ben Vác vezetékes ivóvizében _~100 ng/L Acetochlor koncentráció adódott, míg a Duna vize ellenőrző-mérésekor ugyanott ugyanerre 80 ng/L értéket kaptak. A megjegyzés után (miszerint a folyás-iránnyal _~10 km-vel feljebb-levő Verőce közelében a Duna vizében 34-64 ng/L volt ugyane szennyező-komponens szintje) jő a következtetés: A [zömében kavics-ágyú] Váci parti-szűrésen visszatartás nélkül áthatol a Dunában levő Acetochlor, s ekként állhatott elő a 80-asból a 100-as érték. (A 34-64-ről 80-ra történő emelkedés magyarázatához viszont már szabadjegyet kap az olvasó.)

Ehhez csak annyit tennék hozzá: amennyiben a mérések eredményeire VAN abszolút garancia, akkor a szenvedésekkel kicsikart magyarázat nem kell oda tartozzon. Máskülönben átcsúszhat a tudományosnak indult taglalás a „Megdöbbentő mesékbe”.

2)       Kökény Attila figyelmébe ajánlom már korábban tett észlelésem újabb igazolását: Szerző – ha úgy tartja kedve – akármit állít a glifozátról. Itt éppen azt hogy a talajban (mégiscsak?) igen gyorsan lebomlik, legalábbis AMPA-vá .(Amit viszont nem mutat ki az „immunoassay” módszerük. Így a sötétséget ebben az irányban vágni lehet.) 2.3. rész alatt: „due to the fast decomposition of glyphosate”

[8] Zone Gas Chromatography, Anal. Chem. 1989, 61, 1478-1485

(https://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ac00189a003) [2. melléklet]

[9] A többváltozós „ZGC-függvény” egyik alapesete hatalmas-mérvű mintadúsítást eredményez – melynek következménye a hasonló-méretű érzékenység-növekedés a kimutathatósági-határt illetően. Ez az alapállás viszonylag könnyen átment többek agyán: számtalan US szabadalom jelzésértékű erre, mint jóval később felfedeztem (egyiknek sem vagyok profitáló részese).

[10] Nem úgy az általános eset. Itt az agyak mindmáig kerülő-utakon járnak. Melyek 30 csöndben eltelt év után eljutottak az önbevallásig is: a remélt korlátok áttörése általuk nem valósult meg.

[11]

A.) Efféle saját készítésű töltött-kolonnák szolgálták a munkámat:

B.) Saját-őrlésű és frakcionálású hordozóból házilagos-módszerrel készített (HP)TLC lemezek hatékonysága  – a nyugati-termék kiváltására:

C.) Nyom-elemzés és eredet-vizsgálat, A.) alatti eredetű kolonnákkal:

D.) Mák-hatóanyagok gyors-elemzéséhez:

[több-száz minta automatikus-elemzése 1-2 hét alatt – hogy a mák-nemesítést végző agrár-team 2 vetéssel is haladhasson 1 éven belül]

A már bemutatottak tükrében,

[melyet sajnálatosan nem színesíthetek további tudást és képességet tükröző elvégzett munkáimmal

·     mint a kor szintjén levő Lantanida-szeparációnál lényegesen egyszerűbb és olcsóbb elválasztás
TLC-prezentációja, vagy

·     szelén-nyomok kvantitatív GC-követéséhez szükséges kelációs-reagens előzetes szintézise,

[Ugyanis csak keveseknek adatott meg akkoriban, hogy valutáért drágán beszerzett és kézhezkapott spéci-vegyszerekkel dolgozhassanak – netán ezeket löttyintsék össze, s a keletkező kvaccsot mint eredményt publikálják.]

mert e csekélységeket veszni hagytam a már megindokolt kilépésemkor]

ráirányítanám a még éberebbek figyelmét a következőre:

A metodikáknak azt a sziporkázó sokszínűséget felmutató kavalkádját mely az Ön publikációiban gunnyad, rendre mind másokkal művelteti [mint ref.7 alatt indikálva érintettem már]. S nem közömbös szempont az sem, hogy ezek mindegyike már használatra-kész metodika [néhol bele is illeszti a használati-utasítás receptjét a cikkeibe, szöveg-dúsításként], s az eredő „újszerűséghez” bármelyik csak annyival járul hozzá, amennyit ellensúlyul adhat a már az elején elrontott kísérleti-felállásnak és -koncepciónak.

Ha lefordítom ezt köznapibb érthetőségre, akkor mindez ennyit tesz: Önt mágnásnak hiheti a felületes szemlélő, mert mindennap új kocsi volánja mögött látja. Holott csak libériás inas azzal a kulimunkával, amellyel beparkolni viszi a garázsba mások luxus-autóját – igen gyakran garázst tévesztve.

ugrás vissza a Tartalomra

megjegyzés írása: (kattintson a linkre)

https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/2017/04/diskurzus-blog-temairol.html