Oldalak

This Site isn't "Green". It complies with Nature. And Nature is Colorful.

Items marked with * are bilingual

Credo/...db


Tudás és Tudós.
Hogy érzékelhessük a különbséget.
A „tudományos-közeg” mindinkább érték-degradáló és papír-szaporító nyüzsgéséből történt önkéntes távozásom hosszú némaságát egyedül amiatt szakítottam meg, hogy a Vízgazda-rendszer páratlanul egyszerű és egyben zseniális koncepciója terjesztésének a felkarolói közé besoroljak. Indításképpen magamra vállalva, hogy e teória össznépi-szinten pillanatnyilag legidegenkedőbben fogadott elemével való összebarátkozást előmozdítsam. Ennek keretében helyeztem vizsgálataimban egymás mellé a (fintorogva lenézett és eltüntetésre ítélt) szarunkat és a szennyvízipar (egek-magasságába emelt, egyben a törvény roppantó-erejével kötelezően ránk-kényszerített) tevékenységét, hogy előbukkanhasson: hol is az érték, s hol a károkozás és rombolás.
E vizsgálataim előrehaladtával bukkantam rá 2 olyan területre, melyek szerves összefüggésben tárgyalhatók a Vízgazda rendezőelvein belül is, de önálló művelésük is – amennyiben nem akadályozott – hatalmas előrelépés lehet a követendő, helyes irányba. E 2 terület fontosságát már viszonylag korai írásomban is rögzítettem (SUMMA 10.) Kapcsolódó területek alatt), igaz, ott csak utalással, a kötődő előadás időbeni limitáltságából adódóan.
Azóta e 2 társ-metodikából az egyik részben felkaroltatott (a Nemzeti Agrárkamara jóvoltából ismeretterjesztő országjáró előadásokkal végezheti az ezirányú felvilágosítást a gazdák között a módszer egy eltökélt hazai képviselője) – csak hogy azonnal őt magát ellehetetlenítő szándékú támadással illesse (gyakorlatilag egyetlen kiragadott részlet kapcsán) egy méltatlankodó, „odaföntről”.
Midőn e támadás a látóterembe került, megkerestem egy elemzéssel az illetőt. Azzal a feltett szándékkal, hogy rányissam elméjét részint azokra a szélesebb összefüggésekre melyek szemei előtt eleddig nem mutatkoztak, részint azokra az ellentmondásokra melyek a támadásában megfogalmazott kritikákban fellelhetők – amennyiben a sekélyes utalások helyett vesszük a fáradságot és (valódi tudományos igénnyel) mélyebbre hatolunk: a gyökereknek számító eredeti-közlések tartalmához.
Tettem ezt amiatt is, mert az illető egyéb tevékenysége összetettebb érdeklődést tűnt sugallani; s amiatt is, mert érveimmel történő megnyerése több előnnyel is járthatott volna: meggyorsítani az amúgyis akadályokkal küzdő új módszerek előtti gátak lebontását.
Azonban, részéről a fogadtatás olyan idegenszerű elemektől hemzsegett amelyek egyenként is elképedésre adhatnak okot (s követték ezeket egyre súlyosbodó hasonló megnyilvánulásai), hogy ezeket is megítélendő célszerűnek találtam a vonulatot a maga teljességében, az eredeti tartalom megvágatlanságával, szélesebb publikum elé bocsátani.
E meglehetősen nehéz tartalmak (hiszen eredetileg pusztán szűkebb körbeni megrágásra szánva íródott) követésének az elősegítésére e helyt kommentjeimmel tagolom a levelezés anyagát, hogy a gondolkodás alapképességét a túliskolázottsággal el nem vesztő szélesebb réteg is követhesse azok szellemi-bukdácsolását, akik e fénycsóva hiányában mint a tudomány apostolai tündökölnének előttünk.

1.) A megkereső-levelem szövege. [A csatolt melléklet alább lesz látható.]
Nyílt levél   Darvas   professzornak
néhány közvetlenül ill. kissé-távolabbról érintettnek is olvashatósággal.

Glifozát és TMMG összefüggésében érintve a
gyakorlat vs. elmélet,
ismeretterjesztés vs. tudományos-igény
pro és kontráit, kitérésekkel
a tudományosság kritériumaira
valamint annak teljesülési színvonalára,
kapcsolódó munkákon keresztüli illusztrálással.

2019. július 18.                      dr. Fuggerth Endre
(Csatolva pdf-ként a 12-oldalas elemző-levél;
címzettek még: Kökény Attila, Dr. Roszík Péter, Prof. Dr. Országh József)
2.) D.B. 1. válasza  [júl. 19. P 18:42] (melyben rögvest lehagyott kettőt a megcímzettek közül):
Kedves uram!
A levele megérkezett. Nincs jó hírem, nem mostanában lesz időm átböngészni a levelét.
Éppen csak belefutottam a levelébe. Nem vagyok az ELTE alkalmazottja, csupán külsős (korábban törzs) tagja vagyok/voltam az egyik doktori iskolájának.
Kökény Attilát személyesen nem ismerem, de a bejegyezett, majd törölt, elég prosztó, mértéket nem ismerő véleményeinek egy részét megküldték nekem.
Nem tartom őt szakembernek, de ön nyugodtan teheti ezt.
Nem akarom meggyőzni arról, hogy nekem van igazam, de tegye meg, hogy maga sem próbálja ezt viszont.
Szóval, ne várjon választ.
Üdvözlettel                 Darvas Béla c. egyetemi tanár
3.) Az 1. reflexióm. Türelemmel kérve és igazítva a figyelmét a küldött melléklet tartalma felé (helyreállítva egyben a teljes címlistát is):
Darvas Béla DSc
ökotoxikológus, c. egyetemi tanár
Küldtem Önnek egy elemzést, a glifozát kapcsán felmerülő főbb kérdésekről, eredeti-közlések tartalmainak a bevonásával.
Mivel Ön a területen szakértőként számontartott, s megnyilvánulásai e tárgyban messzebbre is csordogálnak, elvárható lenne hogy állásfoglalását a küldeményem tartalma alapján is kifejtse.
A nekem 1-napon belül (2019. július 19. 18:12) küldött rövidke válasza, melyben a leveléből idézett alábbi pillérekre támaszkodva tér ki a felvetettek megmérettetése elől („sohasem találkoztam az ön nevével a glyphosate hatóanyag kapcsán”; „ne várjon választ”), nem üti meg az állásfoglalás legalsóbb mércéjét sem. Egyszerűen kibúvás a tartalommal szembesülés elől.
Kérem tehát, hogy teendői menetrendjébe szíveskedjen beilleszteni az általam írottakra a tudományos-igényű válaszadást. Elsiklani az abban előtártak fölött ugyanis nem lehet. Sem nekem, akinek a tevékenysége ugyan „nem ismert a glifozát körül”, Önnek meg pláne nem, hiszen a terület kiemelt szakértőjeként tartva számon lépten-nyomon megnyilatkozik, kéretlenül is.
Az, hogy a glifozát-elítélő nyüzsgésben eddig semmiféle szerephez nem köthető a nevem, sem a már lefektetett és kibontott sem a még függőben hagyott érdemi-tartalmak megfontolásakor nem jelent semmit. Egy vegyésznek ugyanis nemcsak privilégiuma, de szerzett tudása folytán alapképessége is, hogy a kémiailag tapasztalt valósággal összhangban levő állításokat tudjon megfogalmazni és bizonytani bármely elé-vetődő molekuláról – pláne ha akad kísérleti-tény is amibe fogódzkodhat. Ez tehát az én belépőm arra a területre, melyet oly irdatlan-sok nem-vegyész csoszogva koptat, s hol hetet-havat összehord.
2019. július 20.             dr. Fuggerth Endre
4.) D.B. 2. válasza  [júl. 22. H 10:29] (ezúttal már az összes többi címzettet lehagyva.):
Kedves uram!
Úgy tűnik problémái vannak a szövegértéssel.
A leveleire válaszoltam. Az első levelének melléklete nem üti meg azt szintet, amire válaszolnom kellene.
Nincs benne semmi eredeti, így ’belépőnek’ tudományos vitához nem szolgáltat elégséges alapot.
Valóságos munkát végzek, amibe nem fér bele a fölösleges csevegés olyan túlbuzgó ismeretlennel, mint ön.
Javaslom Kökény grafikussal beszélje meg az ’elméleteit’. Ő bizonyára értékeli majd azokat és így megnyugodhat.
Ne kísérletezzen velem, és ne írjon további leveleket. Nem vagyok közéleti szereplő és magának vagy Kökény úrnak ismerőse sem.
Ha van megjelent tudományos (!) cikke akkor azt küldje meg. Azt elolvasom, de a körülményesen szépelgő szövegeire nincs időm.
Üdvözlettel                 Darvas Béla DSc, c. egyetemi tanár
Ps. Számtalan kémikust ismerek, akik a saját kutatásaik jogán publikálnak nemzetközi újságokban. Kezdje ezzel! Ehhez persze mérni és találni kellene valami újszerűt, aztán leírni egy színvonalas szakmai újságban.
5.) Lássuk hát most, együtt, ezen előrevetések tükrében, a melléklet tartalmát  (Mely tehát elküldésekor 5 személy részére volt csupán nyilvános.):
Darvas Béla DSc
ELTE TTK
másolatot kapott:
Kökény Attilatalajdoktor
Dr. Roszík Péter Magyar Biokultúra Szövetség
Dr. Országh József (Belgium) a Vízgazda megalkotója
dr. Fuggerth Endre
ELTE TTK vegyész (1970-75)
Tisztelt Darvas professzor!
Bizonyára furcsállja hogy előzetes érintkezési-pontok híján levelet adresszálok Ön felé, ám többrétű mondandóim vannak.
Elsőbben is az a mellékkörülmény, hogy e tartalomnak – érintettségük/érdeklődésük okán – mások is címzettjei. Levelem fő-üzenetének tűnő részét az Ön egyik kritikai-írása[1] váltotta ki (ahonnan az út egyenesen vezetett tovább[2]) – ahova érdeklődésem egy mellékszálán át vezetett a követett ösvény. [Így e levéllel érintettek még Kökény Attila (az Ön által megkritizált), Dr. Roszík Péter (aki felé Ön is elküldte munkáját), és Dr. Országh József (akinek hatalmas-ívű munkájából ebbe az irányba is vetül némi fény, mint jóval hátrább láttatik).] A hevességében-szült, bizonyára kiérdemeletlen fullánkokkal bíró azonnali-válaszom helyett eltöltöttem előbb egy napot az Ön többirányú működése és gondolatai felderítésével/tanulmányozásával. Jó hogy így tettem: több olyan fontos elemre bukkantam melyekben támogatásom (ha ilyenre valaha is szükség lenne) feltétel-nélküli; magam is szinte azonos kottából játszom mint amit az Önt olvasók lenyelni kényszerülnek.
6.) Mint azóta kiderült a két kotta mégiscsak más hangolású.
A tárgyra térek. Az Ön glifóművesség c. írása heves elszántsággal nekiment Kökény Attilának. Felületes olvasóim nekem is alig-burkolt szemrehányást tesznek, midőn kipécézni kényszerülök köztünk-élő luminárisokat, s „személyeskedést” rónak fel nekem. E talajközeli-röptű őszinte lelkek sajnos nem bírnak azzal a rálátással, mely segítené őket abban hogy különbséget tegyenek a (morálisan elítélhető) személyeskedés és a szükséges kérdőre-vonások következményeinek az ódiumát is vállaló, a konkrétumokkal való szembenézést kicsikarni igyekvő személyre-szóló megszólítás között. Ön, fent jelzett bírálatában, bizonyos magasabb-rendű értékek általam is érthető és átérzett védelmében, alaposan nekiment a megkérdőjelezett téma elemzése során az illetőnek, s nemes elhivatottságától hevülten átcsúszott a kiérdemelt bírálatból a megszégyenítésbe.[3] Amiért szólnom kell, az az alábbi:
7.) E melléklet is egyike azon „személyre-szóló megszólításaimnak” melyek ódiumát vállalom; azonban melynek tartalmával való szembenézést címzett rendre csak kerülget, s később személyeskedésbe áthajló tánclépéseivel kívánja pótolni.
Attila megfogalmazásai valóban pongyolák, különösen ha azokat a már kristályosabb-formát öltött tudomány rigorózus szűrőin keresztül vizslatja a hozzáértő. Efféle támadások élét tompítandó itt csupán kettő szempontot érintenék:
1.) Attila szándékai szerint is, felvilágosító írásai ismeretterjesztő-jellegűek.
2.) Túl azon hogy szükséges szót ejtenie a téma gyakorlatához nélkülözhetetlen anyag körüli híresztelésekről és aggályokról, nincs eltökélt szándéka „tudományoskodni”: maga is tudja hogy máshonnan jött, nincs ehhez elegendő/megfelelő eszköztára.
Fontosabb ennél azonban sokkal az, hogy Attila a helyes, a követendő utat mutatja – mi több: ülteti át idehaza a gyakorlatba. Ezért, megítélésekor, a megkérdőjelezhető rész-állításait vitató mélyebbre kellene ásson.
8.) D.B. könnyű prédát látva, azonnal lecsapott a pongyolaságokra. Minden más szempont mérlegelése nélkül.
Csak hogy villogtassa agya barázdáit.
Talán a legelső ásónyom az lehetne, ha valaki észleli: Attila nem deklarálja a módszert saját invenciójaként; másoktól hozta/tanulta, s őszinte kísérletező-kedvvel próbál hozzátenni itt-ott – miközben megosztani igyekszik alapmódszert s tapasztalatait, mindazokkal akik a perspektivikusan romló jelenlegi agrár-viszonyok ellen tenni próbálnak.
9.) Ezt ismerhette fel a NAK, s adott Attilának segítően kísérleti-terepet.
Egyik ilyen tanműhely lehet bárki számára Kanada, de Európában is már a múlt évezredben[4] átfogó ismeretek jelentek meg annak a módszernek[5] a speciális hozadékairól, amelyet ma Attila nálunk honosít, s előnyeit kommunikálni próbálja. Amennyiben tehát valakinek tudományos-igényű vitára kerekedne kedve, akkor ezeket a cikkeket[6] kellene inkább górcső alá venni. A ref.6 alatti tartalmakat értően forgató meglepetéssel értesülhet arról, hogy amit a ma hirtelen megszaporodó-számban mutatkozó un. klímatudósok karbon-szekvesztráció néven emlegetnek unos-untalan (s amire a gépiesebb mérnöki-tudományok a CCS[7] technológiával rukkolnak elő), az e korai munkákban mily egyértelmű és természetes megoldásokkal volt eszközölhető. S Attila, önként vállalt hivatásul, ennek az eszmének a gyakorlati, hazai terjesztését tekinti – feladva ezzel (a szintén speciális végzettséget/képességeket igénylő informatikusi) eredeti végzettségét, s egyéb szakirányú végzettség hiánya következtében kiszolgáltatva magát meg nem érdemelt támadásoknak.
10.) Itt tehát elég sokminden lett felkínálva D.B-nek, hogy belekapaszkodva tudását bővítse/alakítsa – de Ő az a fajta hős aki kizárólag a maga útjait járja, a körkörösség adta visszatérés belső biztonságából merítve erőt s meggyőződést.
Ugyanis – merem remélni – hogy a fenti cikkek önmagukban is elegendőek lesznek meggyőzni Önt arról, hogy ismeretlen terepen alkotott elhamarkodott véleményt. Maradna ezek után egyetlen komoly vád, a glifozát körüli, melyben Ön, ökotoxikológusi specializálódása folytán, valóban megszívlelendő helyreigazítást tehetne. A továbbiakban tehát ennek a részletnek szentelnék alaposabb figyelmet.
11.) Eljutottunk hát ahhoz a vesszőparipához, amelyen lovagolva D.B. a világot járja, s melyhez oly gyakran és önfeledten nyúl.
A nyúldogálás e pajkossága kapcsán érintek egy magasabb-szempontú megfontolást is, hátha az „hazatalál”:
Tudjuk, hogy mára minden szabadon kutatható – ha az érdemlegességi és etikai megfontolások teljesen félresöpretnek. Egyre inkább előtérbe kerül azonban, hogy e mellőzött megfontolások központibb szerepet kellene kapjanak, pl. a génmódosítások terén – melynek egyik aspektusa a GM-növények termesztése körüli vita, mely tárgyban mint olvasom Ön is szerteágazó részvétellel bír – így nem lehet érdektelen e megfontolásokkal szélesebb körben is élni. Felvetni például, hogy egy tetszőlegesen kipécézett anyag tulajdonságai, sorsa, hatásai, összefüggései a gender-tudományokkal és egyéb kánonjogi-kérdések vajon meddig nevezhetők igényes és szükséges kutatásnak, s hova is lenne teendő az „innentől már szemét” jelzőtábla helye.
12.) Fenti megfigyelésre persze nagy valószínűséggel minden cikk-gyártásra berendezkedett illetőben elszakadhat a cérna – kivált ha ismeri önnön szüleményeinek a tartalmatlanságát, s a jelzett trend adja létének egyedüli alapjait.

13.) Mégis, baráti-jobbot kínálok, hogy együtt sétáljunk végig azon az úton – és a lehető legkevesebb kanyarral – amely rávilágít a félreértéseire (a félre-interpretálásokról nem is szólva):
[Az erősen szakmai részletekkel bíró alanti kromatográfiás részlet, sajnos, nem-könnyen lenne „emberközelbe” hozható; a továbbiakhoz azonban elegendő mindössze a végkövetkeztetést memorizálni.]
Alább azt a hálátlan feladatot vállaltam magamra, hogy az Ön teljes jóhiszeműséggel és nagy körültekintéssel megírt, világnyelven megjelent könyvrészlete[8] nyomán (melyet ref.1 végefelé ajánl az olvasók figyelmébe, 3 db magyarnyelvű összefoglaló munkája[9] mellett) hatolok az abban citált és azzal összefüggő eredeti források érdemlegessége felé. A glifozát e monumentális-igényű bemutatása során Ön elismerésre méltó aprólékossággal gyűjtötte egybe a vonatkozó analitikai módszereket is.[10] Ezen analitikai háttérmunkák sokrétűsége jelzi: a kimutatás – különösen a mind kisebb koncentrációk/előfordulások esetében – speciális nehézségekbe ütközik, különleges elrendezéseket kíván. Az ott elősorolt inkoherens dolgozat-halmaz mögé, a jövendő elemzések kivitelezői számára, ha van erre fogadókészség, adnék egy összefoglaló útbaigazítást.
[Merthogy az Ön felsorolásában prioritás vagy értékelés nem hangsúlyos; ahogyan mások hasonló áttekintéseiben sem. – Pedig a „review” legértékesebb eleme az értékelés s a nyomán megfogalmazható kritika lehetne, ha már eredeti amúgy sincs benne; ezt a halat viszont már rég partra-vetették a beköszöntött udvariassági-hullámok.] Tehát:
Mind a glifozát mind a primer/legfontosabb bomlásterméke (AMPA) viszonylag kismolekula, emiatt a gázkromatográfia, a módszer jelenlegi magas fejlettségénél fogva, előnyösen bevethetőnek tűnhet. (Szemben a folyadék-kromatográfia modern változataival, aholis kromofór-csoport híján az alapvető detektálási nehézségek áthidalása különleges/drága technikák hozzáadását kívánja: postcolunm-derivatizálás, MS-technikák.) Mindkét molekula ionos és erősen poláros természete azonban előzetes származékképzést igényel hogy GC-elemzésre kellően illékony legyen. Ez a technika azonban már régen és jól kiforrott, nehézségeket nem okoz. GC-elemzés esetén pedig a FID univerzális és eléggé érzékeny megszólalási-faktort biztosít minden elégethető szerves vegyület számára. Sőt. Amennyiben a derivatizálás perhalogén-származékká történik, úgy a szintén megállapodott kifejlesztésű elektron-befogásos detektor alkalmazása nemcsak a kimutathatóság érzékenységét növeli nagyságrendekkel, de a megszólalási-faktorok specifikussá válásával rendkívül bonyolult mátrixból is szinte háttérzaj nélkül emelkednek ki a kérdéses/követendő vegyület jelenlétére utaló csúcsok. [Az un. P-szelektív detektor ugyan még-specifikusabb, ám érzékenységében alatta marad az ECD (halmozott)-halogénekre adott műszer-válaszának.]
[Való igaz, hogy az előzetes derivatizálási-lépés hozzáadott munka- és idő-igényt ró az elemzőre, azonban ha a valódi cél a glifozát „sub-level” szintű oknyomozó-követése, akkor semmiféle kényelem vagy gazdaságosság nem indokolja e jól-kontrollálható lépések megtételének a negligálását.]
A kipécézett glifozát és „tettestársa” követésére tehát van már érzékeny módszer. Ennek birtokában már csak az a kérdés: valójában miért, milyen szándékkal, és milyen események összefüggésében végeztetik a nyomozás.

14.) Alább következnek hát azok a részletek, amelyek érdemben hathatnak fordítólag. Enyém csupán a gondolatmenet – a sorolt/felhasznált tények pedig az eredeti-közlések kijelentései, vágatlanul, a kínált élőkapcsokkal felidézhetően.
A.) Merthogy, a vegyületek alap-toxicitását vizsgálóknak van definiált célja. De, azért, „zárójelben”, 1-2 gondolat:
1.) A konyhasó is „toxikus” – bizonyos dózis fölött. (A hiánya pedig egyenesen letális.)
2.) Ha a bennünket körülvevő Természetben nem lenne eredendően is számunkra toxikus anyag, akkor az evolúció nem ruházott volna fel bennünket immunrendszerrel.
Ezekkel a hátravetésekkel csak arra utalnék hogy igenis „van határ", és munkál nem kevés dőreség is.

B.) Fontosabb azonban az a kérdés, hogy ténylegesen mi a sorsa a Természetbe kikerült glifozátnak. Erre vonatkozóan nyilatkozik Ön, valamint egyéb források is, ekként:
2012-es könyvrészlete (ref.8) 259. oldalán e vonatkozásban ezeket említi:
As for decomposition in water or soil, the stability of glyphosate depends of a number of parameters.”; „decomposition dynamics of glyphosate is greatly dependent on the microbial activity of soil”; „Soil microbial activity, however, depends on a number of additional parameters, including soil temperature, abundance of air and water, and a number of not yet defined factors, creating rather variable conditions for the decomposition of glyphosate (Stenrød et al., 2005; 2006).
Lefordítanám e tudományos-konkrétumokat köznyelvre: Az, hogy a szapulandó vegyület stabil-e avagy bomlik a talajban vagy a vízben, SOK tényezőtől függ. Maga a bomlás dinamikája FÜGG a talaj mikrobiális aktivitásától. Ez utóbbi „aktivitás” pedig tovább függ egy CSOMÓ további tényezőtől, amelyek közt SOK olyan van amely még NEM-DEFINIÁLT – elkerülve ezzel a szóhasználatot/bevallást: NEM-is-ISMERT. Egy más terület rövid egzaktságával ez így írható:
Fstabilitás/bomlás = f(sok tényező… [köztük gmikrobiális aktivitás(csomó változó[köztük SOK nem-ismert/nem-definiált])])
[Ha ez kard lenne, nem mernék tiszta lelkiismerettel csatába küldeni vele senkit. Akinek pedig ez kiforrott eredmény, annak lelke rajta.]
15.) A „sors”-kérdés tehát egyelőre meglehetősen tisztázatlan hátterű. Viszont a citált megszövegezéssel e szerteágazó bizonytalanság
(D.B. szerint, pusztán a közlés erejével) a tudományosság „rangjára” emelkedett.
No most: Ami a glifozát vándorlását a felszíni ill. talajvíz felé illeti, annak a rizikójáról némileg konkrétabb egy 2008-as állítás[11]: the risk of ground and surface water pollution by glyphosate seems limited because of sorption onto variable-charge soil minerals, e.g. aluminium and iron oxides, and because of microbial degradation. Megemlítésre kerül ugyan itt is, hogy maga a talajhoz-kötődés és a lebomlás valóban rengeteg tényező függvénye, magát a vándorlást mégis 2 alap-tényező mutatkozik uralni: a talajszerkezet és az esőzések: Although sorption and degradation are affected by many factors that might be expected to affect glyphosate mobility in soils, glyphosate leaching seems mainly determined by soil structure and rainfall. Megerősítve még-egyszer hogy e vándorlás igencsak korlátozott mértékű, hozzátéve ugyan hogy az ebben az irányban szerzett tapasztalat még meglehetősen szűkös: Although the transport of glyphosate from land to water environments seems very limited, knowledge about subsurface leaching and surface runoff of glyphosate as well as the importance of this transport as related to ground and surface water quality is scarce.
2011-re viszont már nagyonis konkrét tapasztalatokat summáz egy forrás[12] a vándorlás misztériumáról, amely a vízválasztók vonzáskörzetében levő, nagy glifozát terhelésű agrárvidékeken vizsgálódott. Eredményei szerint a kijuttatott glifozátnak ~0,01-1,0% hányada mosódott a felszíni vizekbe, éspedig 3 egyértelmű tényezőhöz rendelhetően: The frequency and magnitude of detections varied across basins, and the load, as a percentage of use, ranged from 0.009 to 0.86% and could be related to three general characteristics: source strength, rainfall runoff and flow route. Ezeket a tényezőket – hogy kétség ne essen felőlük – konklúziójában precizírozza is: CONCLUSIONS: Glyphosate use in a watershed results in some occurrence in surface water; however, the watersheds most at risk for the offsite transport of glyphosate are those with high application rates, rainfall that results in overland runoff and a flow route that does not include transport through the soil. Vagyis a vízbe-vándorlás fülön-csípett okai:
1.) túldozírozás,
2.) a csapadék leszalad a talajfelszínen,
3.) a leszaladó víz útközben nem kerül intimebb kontaktusba sehol-sem a talajjal úgy, hogy azon mintegy átszűrődne.
Ha most, 2019-ben, visszatekintünk, és a 2012-ben orrunk alá dörgölt megfogalmazások sallangoktól lecsupaszított logikai csontvázát nézzük, azok bizony közel egyenértékűek azzal, miszerint jelen tudásunk e dolgok összességéről a semmi és az 1% körül mozog. De akkor mire ez a nagymellényű világméretű hőzöngés? Ha viszont észleljük a 2008-as, de különösen a 2011-es közlemények bevágásait, akkor azt rögzíthetjük hogy a köd erősen oszlóban van: a talaj (akármi és akárhogyan is munkál benne) teszi illetve tenné a dolgát, csupán bele kellene ivódjon a csapadék, nem pedig átfutnia rajta. (Hát nem valami ezzel egyenértékű – bár e forrásokra nem hivatkozó – állítás mellett kardoskodik Kökény Attila is?) [És ez vajon melyik talajjal történhet meg jobban? Hát nem a szántott és takaratlan, ezáltal humuszt-felélve szerkezetében silányuló, takaratlanságában porrá omló, víz hatására sárrá válva eltömörödő, jobbára már csak kőzettel. Hanem a TMMG módszerével humusz-növelt, az előző évek veteményei bolygatatlanul korhadó gyökerei által hátrahagyott mélyre-hatoló talajjáratokban és mikropórusokban gazdag, a ritka gépjárások taposási-kártételét a talajfedéssel effektíven tompító, és ezek által eredendően is jó-vízháztartásu televénnyel.] Szóval, ezen ismeretekből szelídülni illene a világméretű hőzöngés-rohamnak.
16.) Annyi a fentiek alapján minimálisan is rögzíthető, hogy D.B-nek, átfogó áttekintése 2012-es megalkotásakor, fogalma sem volt a jelzett és alaposan útbaigazító 2008. és 2011. évi tartalmakról – vagy gondosan kerülte ezeket, mint amelyek borítólag összeegyeztethetetlenek a már berögződött elképzeléseivel.
Az, hogy az általam most bemutatott feltárások nyomába szegődve átgondolná eddigi vélekedéseit, adhatná a kulcsot visszatalálni a tudományos terephez.

C.) Központi viszont az a kérdés, hogy MI MIATT is kell üldözve követni ezt az „átkos anyagot”? Pedig ez a legkönnyebben megválaszolható rész. Egyedül amiatt nem haszontalan az ekörüli nyomozati-ténykedés, mert VISSZAÉLÉS[13] történik a vegyület körül. Nevezetesen: túl-használat. Mégpedig abból – az eredeti céllal semmiféleképp nem harmonizáló – elgondolásból, hogy direkt-alkalmazású kontakt-bevetésével magán a cél-kultúrán az érés-gyorsító, „lábon-szárító” hatását gazdasági-előnyökért kiaknázhassák. Erre azonban senki nem kérte és hatalmazta fel a folyamatban résztvevőket. Ebből s nem másból adódik, s egyre eszkalálódik, minden glifozát-címkézetű probléma. (Amint erre a már idézett citátum részlete is egyértelműen utal: B.) 2011-es cikk alatti 1.) pont.) Ezek fényében érdemes újfent a Kökény Attila által népszerűsített TMMG részleteibe belegondolni: Sehol nem használják a glifozátot érés-gyorsításra. A vetendő terület előzetes gyomtalanítását segíti elő[14] ez a ma karanténba-záratás előzetes-fogságában levő egyébként zseniális anyag, az áttérés azon kezdeti éveiben, amikor a terület nem-fedett múltjából adódóan a gyomosodás még kezelhetetlen mértékű lenne. [Tehát összehasonlításban is jóval kevesebb a TMMG általi glifozát-terhelés mint a talajfedés nélkül operáló (s emiatt gáttalanul gyomosodó) hagyományos agrár-technikáké. Amennyiben mindkettő a glifozáttal kívánja kordában-tartani a gyomosodást] Ez a visszafogott tevékenység viszont olyannyira különbözik a direkt-mérgező lábon-szárítók kizárólagosan profit-orientált tevékenységétől amely nemcsak észrevételt de megfontolást is érdemel. [Mint ahogyan az is – nem is értem miként lépett át efölött az Ön figyelme – hogy Attila kifejezetten GMO ellenes. (Zavaró tán, hogy érvelései közt, összehasonlításképpen, emlegeti a GM-növényeket?) A glifozát ideiglenes és célirányos alkalmazása átmeneti/kényszerű szükségszerűség a TMMG-áttérés során. Az, hogy e megkérdőjelezhető tevékenység védelmében érveket próbál sorakoztatni a szintén nem-szakmai közönsége számára (ld. ismételten ref.3 alatti 2.) pontot), bátor vállalkozás – bizonyos (nagyobb magasságokból észlelhető) botorságok ellenére.]
A további üldözési-mánia diétára-fogására előhúznék még 2 nyulat a kalapból – pontosabban az Ön már érintett könyv-részletéből (ref.8). Mindkettő a 260. oldalon lelhető fel:
1.) Just like soil bacteria, aqueous microorganisms e.g., microalgae may also utilise glyphosate as source of phosphorous (Wong, 2000). Ha ezt a táp-elem utánpótlás szempontjából forgatjuk, a talaj esetében még váratlan haszonnal is számolhatunk: a talajlakó mikro-lények a glifozát metabolizálásával feltárják, s pusztulásukkal a növény számára elérhetővé teszik a foszfor-tartalmat.
[Víz esetén a helyzet viszont fordított. De oda nem is jutna a glifozátból ha csak az eredeti célra használnák önmérséklettel (részletezve már fentebb: ref.11 és 12) – a neki képzeletben felrótt eutrofizációhoz bőséges egyéb tápanyagot juttat a véres-valóságban a diadalittas szennyvízipar.[15]]
2.) An interesting detail is that glyphosate may be formed during water treatment for purification from organic micropollutants. Glyphosate and AMPA were found to be formed during ozonisation of dilute aqueous solution of the complexing agent ethylenediaminetetra(methylenephosphonic acid) (Klinger et al., 1998; Nowack, 2003). Szóval nem szükséges az önemésztő bűntudat s nyomában a stressz amiatt hogy valaki stikában nyomnyi glifozáthoz folyamodik, s az netán, minden balfordulatot begyűjtve, az élővízben landol. Elég rábízni magunkat a szennyvíztisztítás örökkön serény mérnökeire, majd ők kiókumlálják hogy az a máshol „kiszerkesztett” szennyező egyből ott legyen a vízben, akár a semmiből is. (Csekélyebb találékonyságból fakadó intenzívebb kártételeik is szélesebben hírt[16] érdemelnének.)
17.) Rámutattam hát arra a nagyfokú visszaélésre, ami miatt a glifozát használata valóban fürkész szem előtt kell maradjon; egyszersmind arra is, hogy a TMMG-eljárás lényegének mindehhez semmi köze.
Kimazsoláztam továbbá heroikus-vállalkozású könyvrészletéből 2 olyan tételt amivel maga nem tud (az érdekesség említésén túl) mit kezdeni, s megvillantottam ott olyan tágabb-összefüggéseket melyek kivezethetnék ökotoxikológusi magányából.

18.) Elérkeztünk a ponthoz, ahol összevethetjük Kökény Attila pongyolaságát a tudományos-közlésbe rögzült tartalom nimbuszával:
Magyarul: kivesézek egy cikket.
Ugye, ezt azért szabad, még az inaktív kutatónak is?
Avagy egyedül a hibás cikkek rakásra szülése a tudomány?
D.) Ezek után már csak az a vádpont maradhatna, hogy „a suszter maradjon a kaptafánál”. Nézzük hát, próbaszerűen, a hivatásos kaptafakészítők egy minősített alkotását[17]. Ez pedig az a munka, melynek tárgya a giliszták halandósága és meddőség-növekedése a glifozát által. E cikkben, miként minden eredeti munkában, a kísérlet felállítása és kivitelezésének a körülményei a leg-perdöntőbbek (hiszen ezek alapján lehet az elemzéseket/bizonyítékokat elfogadni vagy eldobni); nézzük hát ezeket:
1.) Study system and experimental setup
The experiment was performed between March and July 2013 in a greenhouse at the University of Natural Resources and Life Sciences Vienna (BOKU), Austria. We used 36 plastic pots (volume: 45 l, diameter: 42 cm, depth: 39 cm) filled with a 70 : 30 (vol/vol) mixture of soil from an arable field (soil type: Haplic Chernozem; BOKU Experimental Farm Groß-Enzersdorf) and quartz sand (grain size 1.4–2.2 mm) to create mesocosms. The substrate was homogenized using a concrete mixer, sieved (10 mm mesh size) and filled into the pots at a bulk density of 1.3 g cm−3.
i) A kísérleti felállás gyors-olvasata már ad fogódzókat az eldobáshoz felkészülni: A jelzett átmérő és mélység 0,18 m2 felületet és70 liternyi térfogatot definiál – szemben a cikkbeli 45 literrel.
19.) Hadilábon áll (szerző és bírálója egyaránt) az 1x1-vel.
ii) A csernozjom-talaj és a tiszta kvarc keverése nem ad „összeérett” talajt. A szitálás (10 mesh= 2mm) által pedig [ami a szöveg hátrábbi része szerint arra hivatott hogy az eredetileg jelenlevő gilisztákat kirostálják] elvész bizonyos porció. A hozzáadott kvarc-homokból bizonyosan (a méret-eloszlás nem-ismeretében e hányad nagysága tehát tisztázatlan), a csernozjom-talajból pedig fogalmunk sincs mennyi. (Ha van 2 mm-nél nagyobb frakciója, akkor éppen a szerkezettartó, tehát legértékesebb rész lett e manipulációval eltávolítva). Hogy ez a talaj-szintetizátum mire is jó, arról ejtek alább 1-2 gondolatot, de hogy a szitálás után már semmi köze a dagályosan rögzített 70:30 arányhoz, az szinte biztos.
Persze erre a szöszmöszre egy outsidertől lehet még legyinteni, de vegyük mellé az Ön által is idézett, nagyra-tartott forrást (ref.1, Nagy István miniszterhez írt levélben): Ahhoz, hogy egyensúlyba jussanak a talaj szerves anyagának építését és bontását végző folyamatok, ezalatt pedig kialakuljon az adott talajra és termőhelyre jellemző humusz, időre, esetenként több száz vagy ezer évre van szükség. (Talajtan – †Stefanovits Pál, †Filep György és †Füleky György). Hova is lett besűrítve a fenti kavaró-szitáló serénykedésbe az egyensúlyba-jutáshoz szükségesnek deklarált több száz év? Mire is való ez a szükségtelen kvarc-homok bekeverés? Rá fogok térni. De előbb hozzátennék a talajtani-idézet kapcsán is valami nem-elhanyagolhatót: Nevezett szerzők (talán csak a minden pofon-gyanús helyzet mellé nem állítható rendőr logikájával összhangban) kihagyták azt hogy magára-hagyott esetben. S akkor ott áll egymás mellet 2 eset: Az egyik szitálva-kavar nagy-hirtelen, hogy kísérletet mímelve valamit papírra zizegjen s vele dicséretet/tudományos-babért arasson; a másik komplex TMMG-művelést végez, nem izolált Petri-csészében, s néhány év eredményeként érdemi változásról mer számot adni, csakhogy elvitassák tőle még a megszólalás jogát is?
20.) Az efféle összevetésekkel szembesítve kellene D.B. választ adjon: milyen alapon szólja le a TMMG által előidézett kedvező változásokat, és milyen ráció mentén huny szemet a jelzett tudományos kavarodás fölött?
A kvarc-homok hozzáadásáról pedig másnak is állna a világ hogy megkérdezze: Kvarc-nélküli talajban ugyan mi lenne a helyzet? Mivégre e kvarcolás? Tudva azt hogy a kvarc-homok szemcséiben nincsenek üregek, de még a felülete sem tagolt (poliéder-jellegű vagy gömb-közeli alkatúak), vízmegtartó képessége a minimális alatt van. Ez nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy porozitással bíró talajba keverve könnyítse a kevert-talajra juttatott víz/oldat beszűrődését és elősegítse annak szétterülését, szétoszlását/bejutását a szerkezet-gazdag felületekre és azok porozitással bíró üregeibe. Ezzel pedig csökkenti a lassúbb perkolációból jőhető hatást. Mely az eredeti-talajban még fennáll: az oldatban levő/bevezetett glifozát ott már korán kötődik az aktív centrumokhoz, s nem oszlana azonnal szanaszét. Az eredeti-talajban tehát még kialakulhat a glifozát-bevitel ellenére is az a helyzet, hogy a giliszták elkerülhessék a glifozát-dús lokációkat. (Valahogy úgy, mint ahogyan mi sem lépünk a kutyaszarba ha kikerülhetjük, kivéve ha valaki nekifenekedve gondoskodik a teljes szétterítésén, s nekünk a tér túlsó oldalán van dolgunk.) A terep tehát szándékosan előkészíttetett.
21.) Ha viszont mégsem szándékosság, akkor helytelen kísérlettervezés.
[Ami a rátermettségről mesél.]
Ami miatt okafogyott az egész vállalkozás.
[Akkor pedig nem tudni: mit is keres ez a cikk a tudományban? ]
iii) Nem kívánnám az időt rabolni annak a kivesézésével sem, hogy mit tesz az előbbiekhez és mennyire szakít a valós-környezet imitálásával az, hogy a terület felülről folyamatosan áztatva van, alulról pedig száradásnak is kitett („During the experimental period, each mesocosm was irrigated equally using an automatic sprinkler system; mesocosms were placed on slats, allowing for free drainage.), mert ezek beszédesek annak akinek füle van, s lenne még másról is mondanivalóm.
2.) Ezek után érdekes igazán maga a szer dozírozása:
Each +H mesocosm was sprayed with 7.2 ml of ‘Roundup® Alphée’ (glyphosate concentration 7.2 g l−1; Scotts Celaflor, Mainz, Germany) on two consecutive days (in sum 14.4 ml), and 10 ml of ‘Roundup® Speed’ (glyphosate concentration 7.2 g l−1; Scotts Celaflor, Mainz, Germany) two days afterwards. In total for all applications, 176.12 ml m−2 of herbicide was applied…
i) Itt is egy számolási-hiba alapozza meg a területre jellemző tudományosságot: Túl azon hogy a 176 ml/m2 mint érték helytelen (ugyanis 2*7,2+10=24,4 ml 0,18 m2 felületre juttatva 135 ml/m2 értéket ad) herbicid-terhelésre nézve ez semmitmondó, ha nem kalkuláljuk bele valahogyan hogy milyen töménységű is volt az alkalmazott oldat.
22.) A hadiállapot állandósulóban.
ii) Mi most itt megtesszük. Különös tekintettel arra a vélelemre miszerint önkorlátozással még alul is dozírozták a kísérletüket: …which is 53% lower than the recommended plant-based application rate of 1000 plants l−1 for ‘Roundup® Speed’ and 62% lower than the recommended dose of 800 plants l−1 for ‘Roundup® Alphée’. Ez a vélelem abból a jámborságból fakad, hogy a tőszámmal való passzolás igyekezetében feledik a tövekhez rendelt terület-nagyságot: When seedlings were 1 cm high, 17 seedlings per species were transplanted to the pots in a triangular pattern (5.5 cm between plant individuals; plant density: 51 plants mesocosms−1). Náluk tehát 17 db növényke jut 0,18 m2 területre, míg az 1 kukoricatőhöz rendelt termesztési terület legalább ekkora ha nem nagyobb. [A tudomány csecsét mérsékeltebb mohósággal szopdosó gazdáknak viszont soha nem jutna eszükbe hogy a tenyésznövényt összekeverjék a gyomnövénnyel; még kevésbé hogy az utóbbiakat számlálgassák, s a legkevésbé hogy ezekre alapozva osszanak-szorozzanak.]
23.) A kísérlet-tervezés öttusa-pályáján e telepítési 1x1-vel tehát további akadályok veretnek.
A kísérlettervezők agya-járása követése helyett inkább nézzük a terhelésre vonatkozó abszolút számokat: A javasolt kijuttatás (a hazánkban forgalomban levő anyagon, gyomirtási célzattal) 100 ml oldat 100 m2 területre a 360 g/l koncentrációjú anyagból. Azaz 36 g glifozát 100 m2-re, vagyis 0,36 g/m2, amiből tehát 0,065 gramm jutna a 0,18 m2-nyi kísérleti területre. Ezzel szemben a 24,4 ml-nyi 7,2 g/l koncentrációjú oldat 0,176 gramm glifozátot juttat ugyanekkora területre. Vagyis szűken 3-szorosát az előírásnak. Ráadásul 3 egymást gyorsan követő alkalommal. Nehogy „levegőt kapjon a fuldokló”.
[A mérsékletüket indikálni jelzett aluldozírozás és a bemutatott 3-szoros túllépésből adódó ~6-szoros mértékű tévedést a tőszámokra-alapozott számításokkal már nem kívánom absztrakt egyezéssel alátámasztani, hiszen az esetleges inkongruenciára elégséges lehet a 2-ízbeli felmutatott bizonyosság mely az elemi-számítások terén tapintható hontalanságra utal, s melyben osztozik a szerzőkkel a cikket közlésre átengedő bírálók karitatív közössége is.]
A kísérletben megvalósított dozírozás tehát, a fentebb körvonalazott talaj-imitációban – pláne az automatizált „öntözés” hatására – valóban kifejti a hatását.
24.) A szándékos túl-dozírozással végül felkerül az i-re a pont.
DE: ez MIND belefér a „tudományos” közlésbe… Ahonnan azután rendre citálják. Immár hittételként. Arra persze nemigen adódhat egyszerű ráhatás, kivált nem az események jelenkori erős-sodratú szabadságában, hogy ne foglalkozhasson egy ezirányba eltökélt kedvére az ő gilisztájával.

25.) El kellett ezek-után eresszek egy messzebbre-vezető gondolatot – mely irányban úgy észleltem, korábban D.B. is tapogatódzott:
Arra hogy az egykor tiszteletet-parancsoló tudományt mikor rántotta a magasból e nem-sokra becsülhető posványba az idők sora és a rangért való tülekedés, bizonyos helyeken Ön is rátapint[18]: a bólogató-akadémikus beemelésével történő össz-agyvelő hígulás, melyet a szükségtelen és mértéktelen premizáció csak továbbgerjeszt. Mely jelenség akkor válik igazán elbizonytalanítóvá és kívánkozik a tollhegyre, ha egy efféle középszerűség döntő/meghatározó pozícióba kerül. Ahol csakis kárt okozhat, ha mással nem hát a hallgatásával, az értetlenségével[19]. [Az élőkapocs mögötti egyén elemzett tevékenysége egyebekben olyannyira általános, hogy a bemutatott összefüggés akár szűrőként is szolgálhatna az MTA-tagság újra-felépítéséhez.]
26.) Tévedtem. D.B. – eddig befutott reakciói alapján – új kategóriába sorol: az értetlenül kritizálóéba.

E.) Kommentálnék még két kitérőjét, ha nem fárasztó:
1.) Az egyikben kioktatásban részesíti Attilát a hatásmechanizmus, a felvétel, és a transzlokáció különbségeit illetően (ref.2 p11): a hatóanyag bazipetális (levéltől a gyökérig) útvonalon éri el a gyökereket. A permetszer jelentős része azonban a talajra kerül, és közvetlenül éri el a gyökereket. A gyökerek környezetében a mikroorganizmusok és a gyökérváladék a glyphosate túlnyomó többségét AMPA-vá bontja, majd ez acropetális (gyökértől a levélig) irányultsággal a levelek felé indul. A különbségtétellel nincs vitám.
Az alátámasztást citáló példához[20] viszont tennék megfontolásokat.
27.) Továbbra is baráti-jobbot kínálva.
Másvalaki téves eredményei fölött egyetértve megállapítani: csínján kellene bánni a már leközölt tartalmakkal is, nemhogy gondolkodás nélkül építeni rájuk.
Ott teanövényt öntöznek glifozát-oldattal, minthacsak az tápoldat lenne. A tanulmány summázatában ez áll: The negative effects appeared to grown tea saplings when the nutrient solution contained glyphosate above 200 mg L–1. A 200 mg/l töménységű glifozátos tápoldatozásra úgymond negatívan reagál a teanövény. Nem tudhatom ugyan a közölt részletből, hogy milyen gyakran kapja a kísérleti-alany a beöntözést és mekkora az öntözőkanna, de „valami” mégis számolható. Egy (felnőtt) teanövény térigénye kb. 1x1 m, továbbá maga a növény meglehetősen vízigényes. D.) 2.) ii) alól azt is tudjuk már, hogy ha a cél pusztán „mezei” gyomirtás, akkor ~65 mg glifozátot ajánlanak 0,18 m2 területre, míg a giliszták elősegített hazavágásához már 176 mg szükségeltetik ugyanekkora területre (ha ennek előmozdítására egyéb rejtett furfangok is bevettetnek). A tudatosan alkalmazott 200 mg/l oldatból e mennyiségeket 325 ill. 880 ml tartalmaz. Öntsük ki bármelyik oldat-volument is a teanövény 1 m2 területére, az bizony jócskán száraz marad. Tehát ennyit biztosan kap a növény – ha nem ennek a sokszorosát. De akkor min csodálkozunk? Szóval – ha ez nem gerjeszt bazi-nagy-patáliát – javasolhatnám akár azt is projektuális felderítésre, miként viselkedne a teanövény tömény kénsavban. (Merthogy abban is van 4% víz.)
28.) Mertem remélni, hogy ez a túlzó hasonlat – miként az idejében jött Makarenkói pofon – kifejti jótékony terelő hatását.
De még a sav-próba előtt, engedtessék meg egy vegyész-kívülállótól a szédítő kút mélyére nézni: Van-e ennek a tea-történetnek bármi veleje?
29.) Velő-próba következik hát, ahol korántsem biztos hogy az utca embere messze lemarad…
i) Azt ugyanis, hogy a növényi-életben létezik bazipetális és acropetális út, az ujjunkból is kiszophatjuk:
·       Előző ha nem létezne, nem gyarapodhatna a gyökérzet tömege, a fent asszimiláltak odaszállításából adódóan.
·       Utóbbi ha nem létezne, nem lenne ásványi-komponense a föld-feletti résznek.
Ezeket az érdemlegességeket – a harckészültség ritkás szünetei engedte köldöknézésekkor, szemet-húnyva a mai nevezéktantól való (ám a fenyítés súlyát még nem kiérdemlő) esetleges eltéréseik fölött, melyek ma apró lámpásokként fény mutatnak a sötétségben – akár az ókori görögök is leszűrhették, az atomelmélet megalkotása mellett, mindenfajta kísérleti-elrendezés és járulékos-támogatás nélkül.
ii) Ha egy molekula „átfér” a talaj/növényi-test határfalán, ráadásul nagy-bőségű jelenléte szinte kínálja magát, akkor nem lehet különösebben meglepő hogy a növényi-szövetekben is megjelenik.
iii) Ha odabenn csupán ezt a föl-le utat járogatja oda-vissza, az éppen arra utalna hogy nincs különösebb kölcsönhatás (és így kár-okozás sem: ld. a ref.9 alatt idézett szövegrészlet ottani elemzését), csak szétterülés. [Mint aki a rodeó helyett a múzeumba tévedt, s nem leli sem a helyét sem a kijáratot.]
iv) Ám ha a szétterülése közben lassanként kötődési-helyekre talál, akkor ott sorsa két-irányba futhat:
·       A kölcsönhatás során megváltozik:
o   barátként: beépülve a szervezetbe azt táplálja/szaporítja,
o   ellenségként: kárt-okozni igyekszik (de: immunrendszer!), miközben maga metabolizálódik.
·       A kölcsönhatásra nem változik:
o   Ha a kölcsönhatás reverzibilis, akkor iii) szerint járdogálhat fel-s-alá.
o   Ha a kölcsönhatás irreverzibilis [mint a már felderített a sikiminsav-anyagcsereút esetén (ref.9 alatt is vázoltan)], akkor e blokkolás hatása lehet [ha a blokkolt pozíciók ritkák vagy vitális szerepet töltenek be] messzire-vivő is: Lassanként belepusztulhat a növény. Célzott mechanizmus. A glifozáté.
v) az i) alatt is elégségesen megindokolt kétféle vándorlási útirány létezése miatt gyakorlatilag mindegy hogy a glifozát honnan érkezik: célzott gyomírtás esetén felülről, e kandi-kísérlet során alulról.
[N.B.: az acroptetális utat/behatolást primerré tevő talajon keresztüli bejuttatás a célzott felhasználáshoz képesti glifozát-mennyiség hatalmas-többszörösét igényli, hiszen már tudjuk: a talaj meglehetős hatékonysággal szűri-bontja ezt a poláros felépítése miatt a talaj ásványi-alkotóihoz szeretettel kötődő molekulát. – Tehát, a gyomirtási-célzattal kijuttatott kontrollált mennyiségnek a sansza, hogy acropetális mechanizmussal később kárt okozzon élő növényben, gyakorlatilag nulla.]
Nem volt eredetileg a tervemben, de itt visszalapoztam, s az iménti kvantitatív-jellegű konklúzióval történő összeolvasásra kínálom Attila egy szintén megkritizált, az élelembiztonságot-érintő központi-szerepű állítását (ref.2 p5): „Az a glifozát, amit nem permeteznek a főnövényre, nem fog megjelenni a főnövény termésében, így az élelmiszerekben sem.” Melyre adott kritikájában Ön a kibúvás művészetét mutatja be: „Környezetanalitikai szempontból nagyon szűklátókörű ez a gondolkodás. A jelentős vízoldhatóságú vegyületek a talajon keresztül a különféle vizeinkben jelennek meg. Vizekben a glyphosate bomlása lelassul. Hatása érinti ezt követően a vízi ökoszisztémákat és az ivóvizen (továbbá származékain: sör, bor stb.) keresztül a területen élőket is.” A le-szűklátókörözés után rögvest hatalmasat kanyarodik a vizek felé, s az ott lehetséges szörnyűségekről regél. (S ha valakinek van kedve/ideje, utánanézhet: vajon a vízzel kerül-e a sörbe a glifozát, avagy a sörárpa érés-gyorsításakor a főnövényre permetezett mértéktelen mennyiségű permetszerből?)
vi) Az hogy a teanövény minden zugában találtak mind glifozátot mind AMPA-t, az előbbieken túl semmit nem igazol.
·       Sem azt hogy az AMPA a növényben keletkezett metabolit; hiszen már ismert hogy a talajban viszonylag könnyen lezajlik a hozzá-vezető átalakulás – s ekként az AMPA már kész formájában léphetett be a növénybe.
·       Sem azt hogy bármelyik „gonosz-molekula” megjárta volna mind a két útirányt.
[Hacsak nem a közlésre vágyó felderítő lila-masnit kötve rájuk egyenként a nyomukba nem szegődik, avagy velük útinaplót irat.]
(De ha későbbi részletek ezt a vonatkozást mégis tisztáznák [pl. izolált le/fel-szállító szövetek elemzése], akkor sem jutnánk előbbre mint amit már a iii) alatt felvillantott szétterülésből tudunk.)
30.) Vissza kell hát térjek a központibb problémára:
Ami borít minden eddigi értéket.
Ami egyenes magyarázata testületi kívülállásomnak:
Latolgatom, vajon eljött-e már a pillanat arra, hogy javasoljam annak a barátságos mérlegelését, kivált a fentiek tükrében: MERRE is tart a tudomány? Alkotnak-e ott bármit is – cikkek garmadáján túl? A tudás duplázódik-e egyre gyorsabban avagy a sületlenség hatványozódik mértéktelenül? Ha mindenki „kapitánykodik”, ki marad matróznak? És ennyi regiment kapitánnyal ugyan merre megy majd a hajó? Már ha egyáltalán menni fog: a fűtő vagy vitorlamester hiánya előbb-utóbb visszaüt.
2.) A másikban kitér Attila megjegyzésének a lényege elől, s riposzthoz folyamodván valami egészen oda nem tartózó felé terel, amely egyébként megint egy dicsőséges zsákutca amit az emberiség kitalált magának. Higgye el átérzem, mennyire nehéz egy pompásnak tűnő riposzt ki nem mondásától visszafogni magunkat, s néha magam sem érzem mindenkor, vajon a határ innenső-oldalán sikerült-e még maradnom. [Lehet hogy már szolgáltattam is erre példát…] Ott tehát, ahol úgy véli hogy Attila sorait elemzi („Az egészséges talaj az egészséges növény alapfeltétele, amely az egészséges ökológiai környezeten (sic!) és terményen keresztül segít az emberi egészség megteremtésében és fenntartásában.), s erre Ön azzal reagál hogy Van talaj nélküli gazdálkodási forma is. Lehet nem szeretni, de létezik és a növényei egészségesek, bár ehhez sok segédanyagot használnak fel., ott túllő a célon (ref.2 p19). Ez lenne még a kisebbik baj („Hosszúpuska”); de mellé is durrant, nem is kevéssé („pontatlan-apuska”). Ha ugyanis e célzással nem a haltenyésztésre gondolt, vagy azon algák és moszatok termesztésére amit hús helyett kísérletezik egy maroknyi csoport az emberiség étkezőasztalára tenni mint megváltást, akkor marad a hidroponika. Ahol tényleg nincs jelen a talaj, csak a tápsók állott-vizes oldata (esetleg némi kavics/etc. ágy), a Természettől hermetikusan izolált környezetben. Az ilyen feltételek közt felcseperedett (eredetileg szárazföldi evolúcióval kifejlődött) növényekről azonban azt állítani hogy egészségesek, nagyon felszínes megfigyelés. Elég az ízlelőbimbónk visszajelzése hogy megkülönböztessünk egy üvegházi paradicsomot egy szabadfölditől, nemhogy a hidropónikás utánzattól. [Nem tudom találkozott-e már az élccel, miszerint a Holland-paradicsom a víz ötödik halmazállapota?] A nagyfelbontású igényes kromatográfiás módszerek e jelentős tartalombeli különbségeket a műszerválaszok objektivitásával jelzik is. Így tehát, ha valaki egy specimenről, amely a fajtájára jellemző/mérvadó komponensekben a hiányok és mennyiségi-eltérések ekkora fokát mutatja, azt állítja hogy az egészséges, akkor az ehhez bólogatók neki kell lássanak e minőségjelző-szó újradefiniálásának, jelentős bővítési/átalakítási munkálatokkal szembesülve. Ha valami nem olyan feltételek közt nődögél ahogyan az az evolúciója során kialakult, akkor az, ha azonnal el nem pusztul akkor sínylődik (ami a betegséghez inkább egyenes út mint az egészséghez), esetleg hosszabb további evolúció során alkalmazkodva valami mássá alakul át. Körülbelül úgy, mint a hagyományos családból kiszakított gyermek, ha ördögi újítással örökbeadás eredményeként „szivárványos” felnőttek idillje közt rendeltetik felcseperednie.
31.) E kitérő a hidroponika felé részemről csak annyiban volt jogosult, amennyire D.B. is csapongva keresi a lehetőségeket hogy lépten-nyomon szúrjon valakibe, akinek a védekezésnél fontosabb tennivalói vannak.
Él bennem ugyanakkor a remény, hogy e kitérő mások számára nem volt haszontalan.

F.) Engedtessék meg hogy végső kitérőként megjegyezzem: Nemcsak a szakembernek, de a magára adó szimpla tudósnak is óvakodnia kellene a logikai bukfencektől. Meg attól is hogy ugyanazt a tételt hol a fején hol a talpán állva használja, saját mondandója igazolásául.
32.) Ezen tételeket D.B-nek önvizsgálatul szántam, az 5 eredeti címzett szűkebb társaságában maradva. Ha viszont egy palack ki kell nyittassék, onnantól szabadon ízlelgethető a tartalma:
1.) Mint pl. ami a többszörös-negációjú tartalommal való zsonglőrködésből adódhat. Azzal, hogy az Ön kijelentése szerint A további gond a kijelentéssel [mármint azzal hogy K.A. szerint a glifozát rákkeltő-hatása nem nyert eddig igazolást] az, hogy a rákkeltés gyanújának eloszlatására vonatkozóan nincs elfogadható dokumentáció, (ref.2 p17) maga a rákkeltő-hatás még nem nyert semmiféle bizonyítást. Ráadásul az utalás[21], amivel szűkszavú állítását alátámasztani igyekszik, rendkívül tág keretek közt vizsgálódva evickél ennél még-levegősebb konklúzióra, amelynek csupán egyetlen parasztja a glifozát: Élelmiszer szempontból lényeges fontosabb kérdésekben (táplálkozási eredetű patogének, mikotoxinok, növényvédőszer-maradékok, nehézfémek, állatorvosi gyógyszerek maradékai, ipari szerves szennyezők) viszont teljes hazánkban a csönd. Sőt, mezőgazdasági döntéshozóink a glyphosate vagy a neonikotinoid, illetve a véralvadásgátló rágcsálóirtók tekintetében is engedékeny álláspontot képviselnek, miközben ezzel egyidejűleg túlhangsúlyozzák a GM-élelmiszerekkel kapcsolatos eddig bizonyítatlan egészségügyi veszélyeket. [Ezáltal K.A. szembesítve lett egy akkora hóbelevanccal amihez – saját kijelentése alapján – igazán semmi köze.]
2.) Ugyanez az utalás (ref.21), az előbb idézett részlettől valamivel feljebb így alapoz: Nem állom meg, hogy ne írjak itt az ún. meta-analízisekkel kapcsolatos mély ellenszenvemről. Ezek az okoskodó csoportosulások mások kísérletes adatait dolgozzák fel újra, és ún. saját következtetést vonnak le a munkát végzők adataiból. Saját tapasztalatomból tudom (az én adataimra is ráröpült két ilyen csapat), hogy bele sem képesek látni meghatározó részleteiben azokba a kísérletekbe, amit felhasználnak. Én ezt véleményműfajnak gondolom és nem tudományos lapokba valónak. [Íme egy pont, melyben teljesen egyetértek Önnel.]
Igenám, de a jelzett számonkérés előtt egyetlen oldallal (ref.2 p16) Ön vastagon kiáll egy elemző[22] mellett [perbeli állításait[23] is idézően, tromfként használva az ott elejtett csekélységeket, megintcsak Attila „megalapozatlan” kijelentésével szemben – miközben a perelő illető gyakorlatilag fürdőt vett a tömény glifozát permetszer oldatában (a hátán csorgott a lé folyamatosan[24]…)]. Aki, matematikusként nyúlva mások kísérletes anyagaihoz, óhatatlanul a legkülönfélébb statisztikai-módszerekre hagyatkozva szüli azokról kijelentéseit, s e korlátaiból eredendően megtestesített képviselője azoknak akiket Ön (ha nem épp K.A. a célpont) ekként aposztrofált: bele sem képesek látni meghatározó részleteiben azokba a kísérletekbe, amit felhasználnak”.
A legkevesebb ami e széles-ívű koreográfiáról elmondható, hogy Ön vélemény-műfajt állít szembe vélemény-műfajjal, közbeiktatva néhány tudományos-magasságú emelkedőt kitérő gyanánt, csakhogy az egyikről (a jelen cél érdekében) azt a látszatot keltse hogy az is tudományos-rangú, miáltal a másikat a földbe-döngölje.

33.) Melyben a semmibe oszlik D.B. hipotézise a puszipajtásságról.
Nem kívánom azonban már itt sem eltagadni, hogy az események sodrában – a puszitól eltekintve – a központi sodorvonaltól egyre inkább a termékenyebb part felé tartva, az ott dolgozókkal látom értékesebbnek kiépíteni a „pajtási” viszonyt:
Visszatérnék még egy gondolat erejéig Kökény Attilára: Vele is véletlenül (és csak a virtuális téren át) kerültem kapcsolatba, éspedig nem kifejezetten az egyetértés talajáról kiindulva. Nem észleltem üzenetváltásaink során benne sem haragot sem elutasítást, bár kemény hangot ütöttem meg. Szerencse tán mindkettőnkre, hogy addigra a fejemben a vegyészi-képzés alapozása mellé egyéb adalékok is besorakoztak, s végül közös nevezőre tudtunk vergődni. A magam részéről különösen tisztelem és értékelem azt az erőfeszítést, amely nagyfokú önfeláldozást követően azon fáradozik hogy munkájával másoknak is gyümölcsöt teremjen, mégha e „termesztési-technika” minden intim részletével nem is képes a megfelelő csínnal bánni.
Említem mindezeket amiatt is, mert egy közlés előtt álló cikkben magam is kiállók a TMMG módszer mellett, mint amelynek összefüggései elválaszthatatlanok egy nagyobb munkától[25], mely már régóta érdemtelenül a hivatalos tudomány perifériájára szorítva tengődik, szintén zömében ismeretterjesztőire redukált megfogalmazásban, dacára hogy megalkotója a hagyományos iskolákban szerezte ismereteit: Országh József[26] vegyész-professzor, 1938-as születéssel, majd 30 évnyi munkával teóriája mögött.
34.) Tehát nem magamutogatás, hanem beállni más munkája mögé, támogatással – ez az én vállalásom.
S e támogatás szélesítéséért, G.) alatt megvillantok D.B. előtt egy összefüggést, mely nemcsak magyarázatot ad valami vágyott elérhetetlenség megvalósíthatóságára, és egyben kivezet ebből a glifozát-önkívületből, de tágabb és zöldellő mezőkre is kalauzol:

G.) Mely nagyobb munka egy apróbb részletével szeretnék megvilágítani egy tévedést (mely sajnos olyannyira általános az akadémiai-magaslatokon hogy helytelen lenne ha egyedül Önnek rónám fel). Egy elkalandozásában (ref.2 p7) ezt rögzíti: A humusz általában nem köti meg a szermaradékokat (a szermaradványos humusz frankó lenne?), arra csak bizonyos hatóanyagok hajlamosak (pl. 2,4-D), amelyek kötődése a talajszemcsékhez erősebb, mint az onnan való leoldódás képessége.
Mindez egy statikus, termodinamikai-szemléletű, praktikusan fenomenologikus megközelítés. Azonban a Természet él és munkál. Kimaradt tehát a kinetika, s az a bizonyos 1% körüli dilemma (ref.2 p9 A talajban élő mikroszervezetek jó, ha 1%-át ismerjük.). Sem egyiket sem másikat dőreség lenne most tőlem várni hogy tisztázott arculatukkal előálljak: kutatások szükségeltetnek – de nem a giliszta-halandóság demonstratív-szándéka ellenére is csak részben-sikeres holokauszt-előidézése körülnyálazására. Magyarázat gyanánt így csak néhány irányjelzőt mutatnék fel:
1.) Nem más mint a humusz az, ami otthont ad a talajlakó mikroorgnizmusok milliárdjainak (belőle táplálkoznak, elhalásukkor szaporítják azt).
2.) Ha egy „szennyező” a (talajban jobbára homogénen – bár irányultságában más-más koncentrációban – eloszló) humusszal kontaktusba kerül, akkor ott e falánk lények nem lesznek restek lecsapni az érkező ingyen-táplálékra – feltéve hogy az eddigi evolúciójuk során ezek megemésztésére kifejlesztettek már lebontó-mechanizmust. [A Természet ebbeli határait halandó nehezen mérheti fel: már specifikus műanyag-lebontó baktériumokat is kitermelt.[27] – Az emberiség jövendő sorsát azonban nem merném erre bazírozni, a felmerülő időskálák összemérhetetlensége folytán.]
3.) Maga a humusz tehát az, amely mégiscsak megteremti a lehetőségét annak, hogy akár természet-idegen anyagok is eltűnjenek, jóvá/hasznossá alakulva, a humuszban lakó serény parányok által.
E gondolatkísérleti hajókázás alatt ma még valóban kevés a szükséges víz. De az a munka[28], amely a komposzt-kupacban (amely gyakorlatilag kőzet-frakció nélküli leendő talaj-alkotóként humusznak vehető – bár még épp csak az ilyen-irányú átalakulásban van) mutatta sikeresen ki egy állatgyógyászati antibiotikum gyors és maradék-nélküli lebomlását (szemben az agyon-technologizált szennyvíztisztítással, amely az effélékkel sehogyan sem bír[29]), támpont lehet arra nézve is, merre kellene keresni a valódi-tudomány hajózását támogatóan segítő vizeket. [Persze, a komposzt-kupacban lényegesen nagyobb a nyüzsi mint a 3-10% humusztartalmú, már egészségesnek mondható talajokban – épp ezért kisebb lehet a folyamatok sebessége/hatékonysága – de a mérlegelendő szempont irányadó.] A ref.28 alattihoz hasonló gondosan végzett kísérletek valóban tisztázhatnának kétségeket, s használható tudással gyarapíthatnák ismereteinket. Persze, itt sem eszetlenül: figyelembe lehet venni intéseimet[30], és iránymutatásaimat[31]. [Mintsem önpaktuális impakt-faktorokkal álltatni önmagunkat, s ezekkel etetve ámítani egy szélesebb, hozzá-nemértő közönséget.]
Az említetthez hasonló hipotetikusságok egymást elválaszthatatlanul támogató elemeinek a halmaza – melyek mindegyike azonban a kémiai-szemlélettel tökéletes összhangban van, s melyeket a rászánt kísérletek rendre vissza is igazolnak – alkotják azt az új rendszert, amely rendezőelve végre válaszokat adhat ma leküzdhetetlennek látszó dilemmákra. Ez tehát Országh József Vízgazda-rendszere (ref.25).

Mielőtt belemerülne az Ön elé kínált, sajnálatosan lényegesen kevesebb peer-reviewed kutatási-háttért felmutató anyag fölötti meditálásba, előre kínálnék egy fogódzót, mely a tárgyalt esethez a legszorosabban kapcsolódik. S mely rávilágít arra is hogy (a glifozát körüli, az elúzívitásokat kétségtelenül magánhordozó barangoló boszorkányüldözés céltalansága helyett) érdemesebb vállalkozás lenne egy nyilvánvaló és többszörös bűnös nyomába szegődni, ha lehetne még nagyobb eréllyel.
Az Ön – talán csak véletlenül – elejtett utalása (ref.8 p260, C.) 2. alatt érintve) behozta e színpadra a szennyvíztisztítást. Igaz, mindössze statisztaként épp csak felbukkanó szereplőnek, ám e vaskosabb közszereplő e villámjelenet alatt is érzékelteti: miként képes előremutató-szándékú kutatásaival (hoppá-effektusként, feddési utóvonzat nélkül) odavarázsolni egyenesen a „tisztított” vízbe akár a semmiből is a glifozátot. Azt, aminek a mérsékelt és célzatos használatát ostorozva kitaszítani látjuk – médiákban, tüntetéseken, petíciókon – olyan tudósok kezdeményező/támogató ringbe-szállása által, akik eközben szemellenzősen elsiklanak tornyosuló nagyobb bűnök mellett.
Ezen utalására tett megjegyzésemben kitekintő felhívással éltem a szennyvízipar okozta globálisabb károkra. Most, az ezekkel foglalkozó anyagokból (ref.16, ref.25) csupán azt az összefüggést világítanám meg: mi haszna lenne a szennyvízkezelést feladva az Alomszék koncepcióján alapuló biomassza-kezelésnek a (pl. a TMMG általi minimális-mértékű) glifozát-használat szempontjából. A szennyvízipar által megsemmisítéssel elherdált emberi ürülék helyes komposztálásával olyan (gyógyszer-maradékoktól satöbbitől is megszabadított/ártalmatlanított: ld: ref.28) anyag nyerhető, amelynek egyéb jótékony-hatásokkal is bíró terítésével éppen annak a talaj-felszín közeli humusznak a mennyisége növekedne meg, amelyik elsőként lép érintkezésbe a gyomirtó-permetezések következményeként a talaj-felszínre kerülő permetanyag-részlettel (valamint a permetszer által elhalt, földre-csukló növényi-anyag maradékaiban még ott bujkáló permetszer-hatóanyaggal). S a G.) alatti 1.)-3.) pontokban vázoltakra visszatekintve, most célszerű újragondolni: primitívnek ítélt/tekintett módszer segítségével mily kézenfekvő, könnyen-végrehajtható, és biztonságot-nyújtó megoldást kínál a Vízgazda-rendszer eme egyetlen eleme is – itt nem taglalt egyéb előnyeiről nem is szólva.
Szeretném remélni hogy a fentebbi gondolatmenet s a sorakoztatott érvek nyomán Ön is átgondolja ezirányba tett kijelentéseit, s anélkül hogy az enyészeté lenne egészen a máskülönben szellemes és vitriolos alkotása, megtalálja a módját a korrekciónak. Beleértve ebbe azt is, hogy a szerzett ismeretbővüléssel esetleg az ügy támogatóinak a táborába vált át. Ez – az Ön karakán helyzet-felvállalásainak az ismeretében – számottevő nyereség lenne mind a TMMG mind a Vízgazda előmozdítása szempontjából. (Melyben magam is jelenleg csak egy aprócska, ismeretlen folt vagyok.)
35.) D.B. átérzett „korrekciói” – ezen tartalomhoz kötődően, az általa választott módszerekkel – megtekinthetők itt [2019. július 22. 15:47 óta].

Üdvözlettel,      2019. július 18.           Fuggerth Endre

36.) Valamint további 2 db D.B-vel összedolgozó FB-oldalon:
       a Környezetbarát mezőgazdaság oldalán, valamint
       a Magyar Ökotoxikológiai Társaság oldalon itt.
A 35.) alatt jelzett Kerekasztali bejegyzéshez írt hozzászólásomat az észlelés után törölték. (Meg ki is tiltottak, nehogy bármit is hozzászólhassak még.) Kerülő-úton azonban mégiscsak sikerült újra feltennem a már törölt hozzászólás-tartalmat. S éltem e lehetőséggel az itt jelzett újabb oldalakon is – csak hogy másnap reggelre ezeket is elérje a törlés+kitiltás sorsa (egyetlen helyet kivéve: ezt még észlelniük kell előbb).
A feltett szöveg – ítélje meg mindenki maga a tartalmát – az alábbi volt:
Alap-hozzászólás:
„Javasolnám az idetévedtnek az alábbi gyors-tesztet:
Azonos-e a gőzölgő Jókai-bableves a tányérban azzal, hogy a boltban van bab, hagyma, zöldség, krumpli, kolbászhús, burizs, tejföl, fűszerek?
Ugye, nem.
S vajon mekkora lehet az azonosság, ha a boltban a felsoroltak több mint fele hiányzik is?
Ennek fényében kínálom a VALÓDI tartalomra kíváncsiaknak összevetésre az eredeti mellékletet: https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/credodb.html
A törlés észlelését kiegészítő előzetes toldásom pedig:
„Javasolnám az oldal adminisztrátorának, hogy kísérelje meg a konzekvens magatartást:
Eltávolította a tegnapi hozzászólásomat, arra hivatkozva hogy abban egy élőkapocs tovább vitte volna megvilágításra a D.B. által kezdeményezett polémiát, ám e takarító szerint ez az út nem megengedhető hogy járható legyen.
Rá kell irányítsam hát a közfigyelmet, hogy ugyanezt a feszes szigort nem alkalmazza a vele azonnal-egyetértő hozzászólásakor, holott szekundánsa is hasonló eszközzel élt: Bokkon Imre egészen a Sopronbánfalvi kolostorig tolta a szekeret.
De nemcsak a hozzászólásom lett törölve, hanem a takarító-személyzet megszüntette a lehetőséget hogy nevem alatti hozzászólással bejelentkezzem.
Emiatt ismételten elhelyezem a törölt hozzászólásomat – mindkét poszt mögött amely e polémia nyomán született – hogy minden őszinte érdeklődő választhasson kedvére és szabadon a beavatottság mértékéről:”

 (A történet folytatása a db2 oldalon követhető nyomon.)



[3] Nem kizárt hogy emögött egyfajta, a rangbesorolás igazságtalansága fölött érzett sértettség is munkál. (Ld.: https://www.es.hu/cikk/2018-05-04/darvas-bela/a-kurzus-versenye.html) Pedig erre semmi ok. Két gondolat ezirányba, ha megengedi:
1.) Ha sietség nélkül elmélyül a szakember és a szak-tudós tartalmi/fogalmi különbségeiben, akkor nem is igazán kívánhatja hogy abban a mezőnyben egyáltalán elinduljon amely (Önt idézném: ref.2 p1) „A küzdősportokban nem véletlenül vannak súlycsoportok. Ez itt nem az enyém.”.
2.) Figyelemmel arra hogy a föld művelését effektíve nem a dolgozószobájukban rostokló tudósok végzik hanem náluk jóval kevesebb akadémiai-tudással felruházott emberek, az általuk végzettek amúgyis csak a megértettek függvényei lehetnek. [Ennek kapcsán magam is tapasztalni kényszerültem hogy a gonddal csokorba-kötött tudás még ízesítve sem kerül 100%-ban megemésztésre (gyakran lenyelésre sem), hiába az ismeretek széleskörűbb terjesztésére fordított erőfeszítés.] Az átadás-befogadás mechanizmusa és hatékonysága rendkívüli kiterjedésű fehérfoltokkal bír, dacára az iskolázottságból fakadó elvárásoknak. Hogy a megértés mégsem a kutyaugatás szintjén reked meg, arra hadd hozzak egy távolabbra-mutató analógiát: A haza védelmében meglehetősen gyakorta szükséges felszólítások cirkuláréját sem valószínű hogy ától-zéig megértette az írástudatlanságában minimális szókinccsel bíró, netán az idegen-ajkú honlakó, mégis tudta mi a teendője. Nem kívánnám tehát elvitatni azok tevékenységének a jogosságát, akik – úgymond – közvetlenebb kapcsolatot tudnak létesíteni a dolog kétkezi-végét megmarkolókkal.
[5] https://en.wikipedia.org/wiki/No-till_farming Ahol az organikus-verzió jelzett 4 alappillére közül a 2. ez: „prevent recurring weeds from popping up”; s ehhez bizony VALAMIT be kell vetni. A kérdéses támadás tehát már itt le lenne redukálható erre: Ha e prevenció szere nem a glifozát, akkor mi egyéb legyen? Mert az, hogy „Az EU-ban 2016-ban még kilencven körüli gyomirtó-hatóanyag volt engedélyezve.”(ref.2 p21) éppúgy nem nevezhető tudományos érvnek; mindaddig amíg azon engedélyezett sokféleségek nem vizsgáltatnak éppoly alapos eréllyel mint tétetik épp a kiszemelt glifozáttal.
Jogos tehát a feltételezés, hogy mindez a cirkusz amiatt van hogy a glifozát útból-eltakarításával más terméknek csináljon piacot. [Ezt pedzegeti Attila is.] A felelőtlen túltermelések következtében kimunkált „beépített-elromlás” csak az összetettebb portékák esetén valósítható kontrolláltan meg, a kémiai molekulába (hálistennek) ilyesfélét beépíteni lehetetlenség: ezért kell a furfang, a „tudományosságokkal” operáló bekerítés [ezek színvonalának a bemutatására a cikk fősodrában hátrább hozok majd példákat], melyet azután követhet a hálálkodástól is üdvözült kiközösítés.
[A beépített-elromlásra csak legyintőknek pedig fájdalommentes elmúlást kívánok, hiszen foglalkozni vele bajjal járhat, aktívan szembemenni vele pedig életveszélyes is lehet.]
[9] http://www.bdarvas.hu/tudomany/okotoxikologia/idn6097 ref.8 kiterjedtebb elemzése miatt e magyar-nyelvű cikkekbe nem kívánnék mélyebben elmerülni, de – a bevett csúsztatások művészetének illusztrálására – hadd tegyem ide a következőt: E 3 db cikk középsőjében (http://bdarvas.hu/download/pdf/MKL_dbsza2.pdf, a folyóirat számozása szerinti 244. oldalon), az 1 és 3 citátumokhoz utaló szövegrészlet állítás alátámasztása („Az is ismertté vált, hogy az italainkon és táplálékaink útján a szervezetünkbe kerül, ahol belép a véráramba, majd a vizelet útján ürül [1, 3].”)) az 1. citált forrásban biztosan nem szerepel, a 3. pedig (amely nem más mint az épp jelzett ref.8) túlontúl hosszú ahhoz hogy ez a hivatkozás (ha egyáltalán van abban ehhez rendelhető tartalom) ebben a formában elfogadható lehessen.
Maga az itt bevágott szövegutalás viszont megenged egyéb következtetést:
Amennyiben egy a szervezetbe-került anyag abból változatlan formában ürül, akkor ott-tartózkodása során csakis reverzibilis folyamatok résztvevője lehetett. [Máskülönben a szervezetnek, amellyel reakcióba lépve arra hatást gyakorolt s maga ezáltal átalakult, újra kellett volna szintetizálnia ezt a test-idegen anyagot.] Azt, hogy egy pusztán reverzibilis kölcsönhatás miként s mennyire változtatja meg a másik partnert, nem lehet általánosságban deklarálni. Az ilyen kölcsönhatások túlnyomó többségére azonban inkább az a jellemző hogy semmilyen maradandó változás nem idéződik általa elő…
Eltekintve tehát valamiféle glifozát-centrumú katalitikus-szereposztású mechanizmustól (aholis tehát a glifozát végső-soron nem szenved maga szerkezeti-változást), az élő-szervezetbe bemenő és onnan sértetlenül kijövő glifozát szervezetre-kifejtett romboló-hatása sokkal inkább a levegőbelógó feltevés mint igazolt tény. Az eddig feltárt legkonkrétabb hatás-mechanizmus is az erősen irreverzibilisbe-hajló kölcsönhatás olyan formáját prezentálja* amelyből a glifozát csak erélyesebb molekuláris-behatásokkal szabadítható fel: kémiai-feltárással, akár a laboratórium elemző-asztalán, akár az elpusztult növényre lecsapó talajlakók falánk étvágya és „emésztése” által. Azt hogy ez a „falánkság” okoz-e gyomorrontást (múlandót, maradandót, letálist), arra vonatkozóan persze még születhetnek dolgozatok. (Az alig-ismert mikrovilágban munkálkodó speciesek hozzávetőleges számát közelről sem ismerve nem is kevés.)
* Minden erre utaló másodlagos-forrás ekként indokol; így az Ön hivatkozott cikkéből idézve: „a sikiminsav-anyagcsereút, s ezen keresztül az aromás aminosavak bioszintézisének gátlása. A glyphosate a folyamat köztiterméke, az 5-enol-piruvil-sikiminsav-3-foszfát (EPSP) képződését gátolja meg azáltal, hogy a [normális/zavartalan esetben a] reaktáns [szerepét betöltő] foszfoenol-piroszőlősav helyett [maga a glifozát] kötődik a reakciót katalizáló EPSPszintáz (EPSPS) enzimhez[Mely enzim tehát, mint a vitális szervezet-építésben nélkülözhetetlen katalizátor szerepét betöltő centrum, a glifozát erősebb hozzákötődése által működésében blokkolt.]
Fenti, a toxikológia rejtett mélységeivel nem birkózó, pusztán a kémia alappillérein nyugvó érvsorozat persze addig és csak addig helytálló, amíg ezen alappillérek közül valamelyik vitális romba nem dől. Miként ezt a feketetestek sugárzásá ártalmatlannak tűnő tanulmányozása hozta a fizikában jó száz évvel ezelőtt: létrehozva ezáltal némely új, átírva viszonylag kevés régi, és praktikusan változatlanul hagyva a legtöbb alapelemet és disciplinát. Ám amint e földrengést az akkori fizikában is fizikus váltotta ki, ha a kémiára köszöntene egy hasonló kataklizma, nagyon valószínű hogy vegyész lenne a kiváltó, nem pedig a giliszta-kutatók átmeneti duzzanatot mutató vénájából fog eredhetni.
[10] 5.1 Residue analysis of glyphosate fejezet alatt ref.8 p256-tól.
[13] A visszaélések hosszú és szomorú sorában nem ez az első. Ha említem az atombomba – atomenergia, vagy a TNT-töltetű bombák és a dinamittá-szelídített változat alagút-építő felhasználását, akkor az ezirányú gondolkodás folyama a konkrét eset kapcsán is elmélyülhet.
[14] vö. ref.5 sárga-háttérrel kiemelt részletében jelzett kívánalommal.
[18] https://index.hu/tudomany/darvas2041/: „Azt gondolom, hogy az akadémikusságnak hatalmas károkat okozott a mellérendelt - a magyar tudományos világban addig elképzelhetetlen nagyságú - tiszteletdíj. Ettől kezdve már nem csak az érdemesek gyülekeztek a címért, hanem baráti társaságok megkülönböztető figyelmességgel bővítgették a köreiket. Ma mindez már sokkal inkább pénzről és befolyásról szól, mint az érdemességről.
[24] https://darvasbela.atlatszo.hu/2018/09/02/24731/Háti permetező állt a rendelkezésére, amely szivárgott (a nyakáról – címkép – hátáról készült képek ezt jól példázzák), s a munka során a permetszert belélegezte.
[26] Publicisztikai bemutatása: http://www.eautarcie.org/hu/01b.html
szakmai önéletrajzban: http://www.eautarcie.org/hu/01b2.html
az önértékelés szemüvegén keresztül: http://www.eautarcie.org/hu/01c.html
[29] https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/takaras_9.html 29. lábjegyzetben sorolt cikk-hivatkozások és kommentjei


megjegyzés írása: (kattintson a linkre)



12 megjegyzés:

  1. Üdvözlöm, engem az érdekelne, h Önt miért érdekli ez a Darvas-Kökény cicaharc? Röviden meg tudná fogalmazni?

    VálaszTörlés
  2. Kedves „ders”!
    Érdeklődésére válaszként jelzem, hogy viszonylag HOSSZAN (és meglehetősen expliciten) jeleztem már ezen blog-tételben is (a bevezetőjében, de a taglalt levélben is (az 5. reflexiómtól kezdve) azokat az indokokat, amelyek a „kapcsolat-felvételhez” vezettek.
    Ha az ottani indokaimat elmulasztotta volna észlelni, úgy a visszalapozás segíthet. Amennyiben viszont RÖVIDÍTETT változatként szeretné megragadni ezeket, úgy fel kell hívjam a figyelmét: a tömör tartalom mindig további önálló gondolkodást igényel, hogy az összefüggések megvilágosodjanak.
    Fogódzóul és kísérletképpen, mégis: hátha útbaigazítóak az újraolvasáskor:
    1.) A TMMG fontossága rendkívüli. (Sajnálatos, hogy a téma hazai szinten tudományosan nem-feldolgozott.)
    2.) D.B-nek ez észlelhetően új terep.
    3.) A TMMG és a glifozát ÁLTALÁNOS gyakorlata/helyzete rendkívül csekély átfedéssel bír.
    4.) Ezen átfedő részletek tisztázása mellett észlelnem kellett a glifozát-közleményekben több súlyos tarthatatlanságot.
    5.) Ezek tisztázását is előmozdítandó indult a jelzett megkeresésem.
    6.) Az érintett tételek fontossága, valamint a tudományos-tévedések kiiktatása miatt magam nem „cicaharc”-ként tekintek D.B. által kezdeményezett (és sajnos egyre nívótlanabb) lamentálásokra.
    7.) Bizonyos értelemben a TMMG is része egy nagyobb, még-kevésbé ismert koncepciónak, melynek az ismertetésén szintúgy fáradozom. (EGYEBEKBEN, A JELEN BLOG EGÉSZE – a benne-jelzett „Könyvvel” – VALÓJÁBAN ENNEK SZENTELT.) [Erre is lelhető utalás a „Credo”-ban: a bevezetésen túl a diszkutált levél több részletében is, ahol közös érintkezési-pontok kínáltatnak. Pl. implicite és jelzés-értékűen B.) 2.) alatt; egy aprónak tűnő ám fontos részlet tisztázása kapcsán pedig explicit magyarázatokkal, lényegesen hosszabban a G.) pont alatt.]
    8.) A kép fokozatos tisztulását (valamint az ismeretek jelentős bővülését/átértékelését) jelenthetné, ha D.B-hez kötődő 4 utolsó blog-bejegyzést [Credo, db2, DaBe-ráció, Dtox] (egyszersmind a bennük levő élőkapocs-tartalmakat) egyetlen képpé gyúrva egységesítené a tisztán-látni óhajtó.
    Üdvözlettel, 2019. augusztus 27. FE

    VálaszTörlés
  3. ders a keresztnevem, nem kell idezojelbe rakni (haag ders a teljes nevem)
    a "talajdoktort" kell idezojelbe rakni, meg ha onjelolo titulus is, meg ha nagyon is lenezek barmifele tudomanyos cimet is, legyen az akar egyetemi tanar, meg ha cimzetes is (plane mostansag Mo-on)
    nagyon nem szeretem a tudalekos, lekezelo stilust sem (mint peldaul ez a valasz), viszont jol kezelem, kerdezze csak meg Bela batyamat
    tehat On szerint ez a cicaharc fogja eldonteni a TMMG es glifozat sorsat, ha ugy tetszik, egyszerubben, az igazsagot?
    a cimzettek kozott orommel olvasom Orszagh tanar ur nevet, ezek szerint meg az elok sorat gyarapitja, hat pont az o munkassaganak a gyakorlati megvalositasa mutatja meg a skatulyaszemlelet korlatait, de mindennek felett tisztelem jo szandekat, ennek nyomat sem latom a "talajdoktornal", Bela batyamnal azert ez felfedezheto a gogosseg arnyekaban

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ders!
    Előszöris hadd gratuláljak – amennyiben nem magyar-gyökerű akkor többszörösen is – hogy bírja/gyakorolja az anyanyelvemet.
    A Magyarországi címzetességekről közös a lesújtó véleményünk; ld. ebben a blogban is: mta:NT
    EZ éppen az egyik legerősebb hátráltatója Országh József Vízgazda-rendszere tudományos befogadásának. [Mint már jeleztem, jelen blog teljes terjedelme – s ezen túlmenő újabb-keletű írásaim is rendre – a Vízgazda ismertségének az előmozdítására született. S próbálok lavírozni bennük a tágabb-közösség felé nyitó ismeretterjesztő (és szabadosabb nyelvi-megfogalmazású) valamint a tudományos-igényt is felmutató érvelés között – bevállalva e köztes-helyzet által olyan vádakat is, hogy „hol van ez a ’peer-reviewed’ folyóiratban megjelenő tudományos közleménytől”. Amely periodikákról tudni kell hogy efféle tartalmakra akkor sem voltak vevők amikor OJ próbálkozott, évtizedekkel ezelőtt; s amelyekben megjelent cikkekről mutattam ki a fentebb már megjelölt blog-tartalmakban, hogy mind szerző mind bíráló elemi-hibák sorozatát elkövetve bukdácsol.] (Igen, Országh professzor él még, s személyes kapcsolatot ápolunk.)
    Érzésem szerint a „talajdoktor” elnevezés felvétele önmagában nem minősítő, hanem rendelkezik bizonyos figyelem-felkeltő útbaigazítással. Egyfajta „trademark”, mint anno volt Houdinié. Emellett kiemelendő (s az illető sem vélekedik önmagáról másként) hogy jószándékú outsiderről van szó. Akinek a jelenléte ÉPPEN AMIATT nélkülözhetetlen, mert a hazai hivatalos-tudomány kórusában nincs jelenleg senki aki felvállalná az ő szerepét. [Ezt az űrt kíséreltem meg néhány bedobott gondolattal „lakottá tenni”.]
    D.B. viszonyulása mindezekhez sajnos nagyonis egyoldalú. Leragad a glifozátnál, s körülötte kereng-bolyong: akár van találkozási-pont, akár nincs. Igyekeztem erre a szakadékra is rávilágítani: nem úgy tűnt hogy sikerrel vette.
    Kérem zárásul, hogy ne tekintse személye elleni élnek a „kioktató-hangvételűnek” érzett soraimat: összegyűlt tapasztalataim mutatják, hogy olvasóim zöme többet ért meg soraimból ha újra-meg-újra olvassa, mely által távolabbi-részletek fogaskerekei is összekapcsolódnak.
    Üdvözlettel, 2019. augusztus 28. FE

    VálaszTörlés
  5. Magyar anyanyelvu vagyok (apai agon svab felmenokkel) es pocsek a nyelverzekem.
    Ha gyakorlati szemmel nezem, semmi jelentosege a tudomanyos befogadasnak, csak lehetoseget adna nagyobb lepteku erdekeknek, korrupcionak es erosen ketlem, h barkit az elfogadott tudomanyos megalapozottsag hianya tart vissza a rendszer kiprobalasatol, hasznalatatol (csapviz vs. pet, homeopatia stb. vagy eppen a klimakrizis), sztm ezen erdemes lenne eltoprengenie, ha a sziven viseli ezt a munkat.
    Ha a talajdoktor joszandeku, miert nem ingyenesek az eloadasai, miert nem erhetoek el irott/kepi/hang formaban? Miert nincs egyaltalan semmilyen elodas, jegyzet, hogyan mukodik igy egyutt SzIE-mel peldaul? A talajdoktor fizet az angol eredeti tartalmakert? Miert nincs sajat igy megmuvelt foldje? Miert allt ossze es miert rugta ki a milliardos?
    Miert nem fizetos a vizgazda oldal? Miert fizetos egy komposztbudi "tanfolyam"? Miert gondolom ugy, h ha egy megelhetesi talajdoktornak adnek 5 milliard forintot, soha kozelebe se menne egy szantofoldnek?

    VálaszTörlés
  6. Nem áltatom magam hogy minden felvetésére tudnám az adekvát választ.
    Egyet-kettőt azért megkísérlek vázolni:
    Rendkívül fontosnak tartom a Vízgazda tudományos elfogadásának a megtörténtét. Ennek hiányában épp az „elefántcsonttoronyból” mutogatnak folyamatosan a kívülrekedtre, mégpedig nem ritkán azzal az inszinuációval, hogy az valójában áltudománnyal házal. (Lásd akár D.B. citált bejegyzését a Dtox blog-tételben ref.3 alatt.) Képzeljük csak el, ha a legnagyobb ütközéseket kiváltó eredményekre (Mendelejev, Planck…) hasonlóan sütögettek volna efféle megbélyegzéseket, hol tartanánk ma? És maradt volna-e bármi is a tudományosságból?
    Igaz, a tudományos-elismerés híján is bárki babrálgathat a Vízgazda mentén – ám ha a melléfogásainak híre megy, nem ő lesz az egyedüli kárvallott, hanem maga a komplett teória lesz a célpont, az szenvedi a támadást meg. Arról nem is beszélve, hogy mindaddig amíg a Vízgazda elemeire ráhúzható/ráolvasható az engedélyezetlenség, addig a törvény is kőkeményen utánanyúl a próbálkozó-kísérletezőnek. Lapozzon csak bele ezekbe a blog-tételekbe: Tisztán-látás, T/Örvény, Könyv „Gócpont” része. Ezekből kiolvashatja: a töprengés fázisán messze túl vagyok.
    Kökény Attila tevékenységét – távolról sem folyamatosan – de már régebb-óta követem. [Utaltam rá, D.B-nek is: a 2017. áprilisi születésű SUMMA legvégén.] Akkoriban VOLT lapja (a SUMMA -ban a bizonyító nyom erre!), saját írásaival… Valószínűleg D.B. folyamatos és erőszakos, személyeskedésektől sem mentes támadásai elől vonult vissza. (Ki így ki úgy reagál.) Ennek ellenére, FB-oldalán próbál megmaradni rövid közlésekkel, ugyanis érdeklődő-tábora jelentősen nagyobb mint D.B. bármelyik FB-oldaláé. (Kedveli/követi 8480/8925 vs. 374/397 ember.)
    A legutóbb beharangozott Dr. Weil előadás talán épp amiatt volt fizetős, mert az utazó amerikai vendégprofesszor nem szívbajos e téren.
    Attila effektív tevékenységéről nincsenek megalapozott, részletekkel-bíró ismereteim. El tudom azonban képzelni (mint aki a saját 600 négyszög-öles telkemen gyümölcsöst tartok), hogy országos ismeretterjesztői körútja egyéb tevékenységeit erősen limitálja. Mindezek ellenére képek s egyéb résztvevők nyilatkozatai demonstrálják, hogy valahogyan erre is képes időt szakítani, s a TMMG-földművelés terén is aktív.
    (S bizonyít-e egyebet a pletykán túl az hogy „kirúgta” egy milliárdos, mint a felek összeférhetetlenségét – vagy értetlenséget a milliárdos részéről? Végülis: vajon a vagyon máris orákulummá avatja a milliárdost? Vagy – ha egy efféle kapcsolat megszűnik – mondhatná-e bárki is hogy „ő rúgta ki a milliárdost”? Szóval, az efféle hírek nem valódi értékmérők – legalábbis számomra nem. Eszköz persze lehet a lejáratásra, de az is inkább visszafele minősít.)

    VálaszTörlés
  7. Orulok a parbeszednek.
    Hat en nagyivben leszarom a jogszabalyokat (aszem nem kell olyan peldakat hoznom, h mi lett volna ez v az a talalmany, fejlesztes sorsa, ha a jogszabalyra varnak) es meg sokan masok is, csak ok mas celbol, tudja abbol lesz az atveres, nyereszkedes stb.
    Probaltam utalni kezkozelbol a csapvizre, h sok "tudomanyos" tamogatast kap, az meberek megis inkabb pet palackost isznak. A klimakrizis 5szigma pontossagu, megis sokan megkerdojelezik, de beszelhetnenk arrol is, h az ember csak egy faj az allatok kozott, hanyan "hinnek" el?
    Ajanlok ket csoportot, egy reszuk mar vagy alkalmazza, vagy radikalisabbak, mint a vizgazda oldal wwoof.net ic.org de mindenkeppen nyitottak a megoldasokra.
    Talajdoktoros kerdeseim kozul szepen csak kedvere csemegezett ... azert az szamomra kiderult, h regebb ota ismerem a munkassagat. Nekem inkabb azzal volt bajom, h osszeallt egy milliardossal es hop az igehirdetes mar nem is volt olyan fontos.
    Egybekent egeszen korai ismeretterjesztesnel emlekeim szerint szo nem volt a glifozatrol, jol emlekszem? ha igen, mikor tunt fel? Ahogy mar utaltam ra, sok egyeb mellett, mondjuk ezert is lenne fontos egy jegyzet, egy eloadas, egy tananyag, legalabb onmagaval szinkronba hozni.
    Erdekes, h a vizgazdanal tudomanyos befogadasra torekszik, a talajdoktor eseteben viszont meg egy elvarhato minimum hianya sem zavarja, ugyanezt latom az uzletpolitikakat is osszehasonlitva, a vizgazda ingyenes, a talajdoktor nem.


    VálaszTörlés
  8. Kedves Ders!
    A jogszabályokat illetően rendkívül közeli az álláspontunk. Magam ezt – nemcsak ismereteim de tapasztalataim alapján is – még a működtető felépítményre is kiterjesztem, bár körültekintőbb megfogalmazásban tálaltam (még 2014. januárjában), az Alapok záró-bekezdésében.
    K.A-val kapcsolatban nem én csipegetek válogatva, hanem D.B. vájkál mindenfelé. Magam csupán ezek némelyikére reflektálok, meglebbentve hogy egy elfogulatlanabb körültekintés más fényt is vethetne a dolgokra.
    Abban is tökéletesen egyetértünk, hogy kívánatos lenne egy autentikusabbnak tekinthető munka a TMMG körül: hátha ez csillapítaná a kedélyeket, s inkább a megismerés ösvényére vezetné vissza a kritikusabb-szereplőket is. Fontolgatok is egy efféle megközelítést, de félő hogy a szűkebb-szakma összezár egy nem-agrárszektorból érkező cikke előtt. A glifozátot – mint a „leg-fogyaszthatóbb” ellenség-képet – éppen D.B. dobta be, ellehetetlenítőnek. Emiatt az eljövendő munka nem kerülheti meg ennek az aspektusnak a megvilágítását sem.

    VálaszTörlés
  9. Csak irja meg azt a cikket, eloadast, akarmit!
    Visszakanyarodva a jogszabalyokhoz, a szalmabalasok is hasonlo problemaval kuzdenek, de talan ott mar elfogadott, szabvany epitoanyag lett (vagy sok mas orszagban) attorest meg sem hozott. De peldaul ok is a tudast konyv formajaban terjesztik es egyesuletkent mukodnek + persze vannak sarlatanok is vagy ott van a sorkollektor.hu sztorija, h az elhunyt Szalai Peter kalyhasrol ne is beszeljek, barki elott peldakep lehet ...
    Krisnasokat biztos ismeri, a talajdoktor tuti, hat ok is konyv vagy az okovolgy honalpon keresztul terjesztik ismereteiket (ugye csatorna nuku ... ), de most akkor h integralodik a no till, plane a glifozat, az nekem nincs meg. (Acsne es DB is korulnezhetne arrafele okologiai gazdalkodast illetoen, de hat naluk a kornyezetbarat mezogazdasagnal meg a rackak is egy udvari vasbeton kerites elott pozolnak :)
    Mo-n tobb faluban sem felelt meg az ivoviz minosege az eu-s hatarertekeknek, jogszabaly ide v oda, pedig "alkotmanyos" jogunk van a tiszta kornyezethez, ugye.

    VálaszTörlés
  10. Meg fogom írni.
    A "befogadás" lehet kétséges.
    Ha érdekli a cikk végleges elérhetősége, hol/hogyan értesítsem?
    [Privát levelezési-címet talál a blog jobb-fölső sarkában.]

    VálaszTörlés