Zsákutcák


Zsákutcák

Itt az ideje hogy bemutassam azt a két elrendezést, amelyet alternatívaként tukmálnak azokra, akiknek megadta a sors vagy a szerencse hogy elkerüljék a nagybani kényszer-csatornázást. Ezek a kívánatosnak lefestett elrendezések távlatosan ÉPPANNYIRA helytelenek és kerülendők, mint maga a csatorna-ráköttetésekkel központosított művi szennyvíztisztítás.
[Sajnálatos módon, ezek mögé a gombamódra szaporodó „zöld-szervezetek” is támogatólag beállnak – valódi szakmaiság hiányában. Már a „Te szedd” jellegű mozgalmak langyvize sem hatásos. (A „Te pedig ne szemetelj” szemléletmódig kellene tolni a határt.) Az efféle „okosságok” mögül próbálnak maguknak nagyobb mellényt szerezni, midőn (az alapok értése nélkül) felsorakoznak és kiállnak a két alább bemutatásra kerülő alternatíva mellett.]
A művi szennyvíztisztítás tarthatatlanságáról, és általa a természetes folyamatok megerőszakolásáról bőven tájékozódhat aki még nem tette a blogom több írásából.[1] Ugyanott indikálva van, s másutt is bővebben kifejtett, hogy VAN MÓDSZER mely
·       ezen civilizációs kitalációjú,
·       a higiéniai félelmeket felnagyítva meglovagoló,
·       szükségtelen bonyolultságú,
·       energiazabáló,
·       folyamataiban sérülékeny technológiai virblik helyett
·       (melyet szépség-flastromként a behízelgő és megtévesztő szennyvíztisztítás név alatt futtat az ebből hatalmasat kaszáló, globális-érdekeltségű működtető)
v  a legegyszerűbb módon,
v  és mégis hatékonyan oldja meg a megoldandót,
v  anélkül hogy bármi kárt is okozna a környezetünkben.
Sőt, ezen elhallgattatott elrendezés[2], mely a környezettel tehát messzemenően harmonizál, egyben az EGYETLEN amely nem hat borítólag a Természet körfolyamataira: mi több, (vissza)építi azokat.


És EZEN KÍVÁNALMAK TELJESÜLÉSÉT kell célként mindenek elé és fölé emelve szem előtt tartani – midőn egy duruzsolással elővezetett alternatív módszernek bedőlne (pláne a megvalósítás anyagi elkötelezettségével) valaki. Ugyanis nem kell semmiféle mély tudomány ezt felfogni: HA EGY ÖNFENNTARTÓ KÖRFORGÁS MEGSZAKAD, AKKOR A KÖRFORGÁS „ZAVARÁVAL” AZ ÖNFENNTARTÁS IS (VÉGLETESEN) CSORBUL. (S azután sorjázhatnak a végtelenített elgondolások és kényszerintézkedések – további borulásokat eredményezve.) Következzen a két felmagasztalt alternatíva bemutatása: arról az oldalairól amelyek eleddig „jótékonyan” árnyékban tartattak.

♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞

1.   Az  „egyedi kisberendezések

Ezek a kisberendezések – felépítésük és működésük alapján – pontosan utánozzák a nagybani művi-szennyvíztisztítás logikáját és folyamatait. (A mai fejlett technológiák már mindent képesek méreteikben lekicsinyíteni, s így tálcán a házhoz vinni.) Aki a nagybani eljárás vérző és gennyedő, gyógyíthatatlan sebeit már észlelte, netán más feltárásaimra támaszkodva meg is értette, az már ennyivel is hátat-fordíthat ez „újdonságnak”.
Mégis, mi lenne a vonzó benne, miért proponálják?
A motiváció itt is anyagi indíttatású: rengeteg pénzt hoz – a gyártójának/eladójának. A szinte tukmáló-hangú, vigéceik által a falvak jóhiszemű lakosságához levitt bemagolt felvilágosításokon az összes elhangozható érv közül mindössze kettő az ami megállja a helyét:
·       Nem kell kiépíteni egy összefüggő csatorna-hálózatot.
·       és a (már egyszer használt) víz helyben marad.A.)
A többi:   félrevezetés,   elhallgatás,   szakmaiatlanság.

Üzleti okok miatt félrevezetik a helybelieket, akiknek rózsaszínűre festve a terméket horribilis áronB.) a nyakukba varrni szándékoznak. Tudatosan lepel alatt tartva azt a már meglevő törvényi hátteret is, amely lesben állva csak arra vár, hogy a megtörtént telepítéssel a helyzet immár visszafordíthatatlanná váljon.C.)
A.) Csakhogy ezt a célt máshogyan is el lehet érni…[3]
B.) Szűk 10 évvel ezelőtt e termékek között volt még olyan is, amelyet 250 ezer Ft-ért vesztegettek. Mostanra – mint a Nagyszékelyi árajánlat is – már 1-2 Millió Ft-ról szólnak.[4] Vajon mi indokolhatja ezt? Hát nem az elmúlt évek szuper-alacsony inflációja. Hanem az, hogy a nagybani csatornafektetések lehetőségei országos viszonylatban meglehetősen beszűkültek. A nagyobb települések (2000 lélekszám felett) már bedöngöltettek, a kisebb településeken pedig a helyi terepviszonyok jelentősen drágítólag hatnának a csatornázással központosított szennyvízkezelés kivitelezésére. Ha viszont a kisberendezések árát feltornázzák a csatornázott-verzió közelébe, akkor a profitjuk megvan – lényegesen kevesebb teendő mellett. Érthető-e az igyekezetük?
Természetesen, e cégeknek a bürokratikus útvesztőkön le kell perkálniuk az engedélyeztetési-procedúrához köthető vastag költségeket, viszont cserébe ezen irodistáktól flepnit kapnak a termékükre, miszerint az szabadon forgalmazható. Szemben mindennemű egyéni találékonysággal, amik ezek hiányában kapnak tilosat – vagy (akaratosság esetén, jelenleg) a törvény pallosát a nyakukba.[5]
C.) Az „önkéntes” telepítőkre majdan vonatkozó magasabb törvények kuszaságába nem vezetném egyelőre a tétova olvasót.[6] Legyen elég itt annyi hozzá hogy:
1. Kiigazodni abban a dzsungelben nem is lehetséges.
2. Mióta a Jog végleg maga alá gyűrte az Igazságot (és még csak senki el sem siratta), az egész törvényi felépítmény létjogosultsága megkérdőjelezhető.
3. Olyan területek szabályozására is arcpirulást helyettesítő arroganciával merészkednek, amelyeknek sem a részleteivel sem az alapjával nincsenek tisztában.

Nézzük az elhallgatásokat. Mivel egy eset akkor elemezhető a legkonkrétabban ha az maga is konkrét, így alább az „IN-DRAIN” termék[7] telepítési követelményeit, kritériumait, javallatait tárom fel. [Nagyjából a fele a jelenleg forgalmazott kisberendezéseknek ugyanezen az elven működik – a másik fele pedig ezeknek egy részben bonyolultabb részben meghibásodásra hajlamosabb változata.]
A magasságos alapelv itt az, hogy az elszivárogtató csőhálózat egy ~60 cm mélyenD.) elhelyezendő kavicságyban fekszik. (Ezáltal „garantálják” hogy a szikkasztó-mező záros határidőn belül nem tömődik majd el.)
D.) Nem szívesen bolygatom itt azt a csekélységet, hogy a vizet álló vagy pangó formában tartalmazó földalatti csőrendszerek csak a fagyhatár alatt telepítve biztonságosak hosszútávon, s ez a mi délkörünkön 80 cm mélységben lett megállapítva. (Montrealban ugyanez 120 cm, Moszkvában pedig 180 cm.)
Ez a boldog kerttulajdonosra nézve azzal jár, hogy ebben a mélységben (melyhez előzetesen ki kell termelnie a felette levő földmennyiséget) szépen elplanírozza a szükséges mennyiségű kavicsot/kőzúzalékot.[8] E „talajjavító” közjáték verejtékét letörölve és keserű-piruláját lenyelve, tudomásul kell továbbá vennie hogy e terület fölött onnantól nincs szabad keze. Még gyökérzöldséget sem javall a gyártó ott termeszteni, a fák belógó gyökerei okán pedig (melyek a szivárgó vízre éhesen rombolólag hathatnak a „hosszú élettartalmúnak” deklarált csőrendszerre) az a követendő orvoslat, hogy a bajok megelőzése érdekében jobb ha eleve kivágják az érintetteket. E.)
E.) De mely fák is a valójában érintettek? Elterjedt és máig uralkodó az a leegyszerűsítő hiedelem, hogy a fa gyökere a mélyben a lombkorona terjedelméhez hasonlatos. Ez viszont nem igaz. A főbb támasztógyökerek kivételével a gyökerek zöme a talajszint alatti 40-80 cm mélységben van: ott találnak temperált életteret, ahol számukra még minden egyéb szükséges anyag és feltétel is megvan. E mélységben viszont még egy 3-4 méter magas almafa gyökerei is elkúszhatnak a törzstől akár 15 méterre is. (S ha arrafelé jelentős vizet észlel, akkor a növény oda koncentrál, s az a része megerősödik.)
Kapott tehát e kisberendezés telepítésére hajló résztvevő egy területet a sajátjából, amivel semmit nem kezdhet, viszont amelyet (fák hiányában) hétágra besüti a nap.
Ha pedig valakivel meg akarják etetni azt az általánosító maszlagot, hogy ezzel az új „közmű-pótló” kisberendezéssel az ingatlan értéke nőni fog,[9] akkor gondolja át a fentiek fényében, mintha maga lenne a vevő. Ha kiderül hogy az ápolt, zöldellő, vékonyka gyep alatt kősivatag terül el, akkor ez mennyivel csökkenti magát a vételi vágyat? Ha meg eltitkolják, s utólag szeretettel fákat ültet e terület fölé, akkor nem érti miért is sínylődnek, miközben tönkreteszik a vízért mohón cserkésző gyökerek az elszivárogtató csőrendszert. (S onnantól lesz fejvakarás: hova, mit, hogyan? S ezalatt kitől mit is kap.)
Ha ennyi sem elég, akkor hadd irányítom a figyelmet arra, hogy a termékkel járó egyetlen valós nyereségből sem lesz semmi haszna. A használt-víz helyben-maradásának az előnye is praktikusan, számára a semmivé foszlik. Hozzá ugyanis nem férhet, hogy kedve/belátása szerint másodszor is használja: öntözésre.[10] (A kettős használattal akár felére is csökkenthetné a bejövő-vízhasználatot – s ezzel a hozzákapcsolódó vízszámlát.) A geológiai rétegek vízháztartásának a pótlásában természetszerűleg e helyben-maradás hasznos szerepet játszik, ama szűk területen ahol zömmel lefele szivárog a „tisztított” víz – mindaddig amíg ez az elszivárogtató-mező váratlanul el nem dugul. Addigra viszont mind a tájékoztató „szakértő”, mind a cége már hetedhét határon is túl jár. De mitől is dugulna el? Ennek már szakmai oka van, így ez-irányba kell tovább haladjunk.
Előtte azonban szaglásszuk körbe még a legbizonytalanabbat: Meddig tart majd a Kánaán? Milyen hosszú valójában az élettartama ennek az elrendezésnek? [A minap halottam egy újdonságról amit éppen-csak most próbálnak ki, ezzel a lendületes szöveggel alapozva a terjesztése elé: „100-szor tartósabb mint a már 100 éve forgalomban levő”.] Kételyeket és óvatosságra intő körülményeket fentebb ugyan már érintettem, de a kereső-motorok istenei most abszolút tényekkel siettek a segítségemre:[11]
Néhány összecsengő megfigyelés az előrejelzéseimmel:
„Üzemeltetési tapasztalatok - Fontos a berendezés típusa - szakszerű üzemeltetés és lakossági együttműködés mellett jól üzemelnek. - Iszapképződés van, az elhelyezése költséges - Szűrőmező eltömődés gyakori- mosathatóvá átalakítják - Csapadékos időben talajvíz visszafolyás jelentkezik Dióskálon – elöntözés - ÚJ ÉPÍTÉSI ENGEDÉLY NEM ADHATÓ KI!
„Az egyedi szennyvíztisztítás beruházási és üzemeltetési költsége nem kisebb a közműves szennyvízelvezetés költségénél”
„A tisztított szennyvíz minőségi követelményei magasak Biológiai rendszerű kisberendezések programszerű telepítésénél a helyben történő iszapkezelést meg kell oldani Az egyedi berendezések üzemeltetésének szabályozását át kell gondolni
Talán nem indokolatlan feltenni: Quo vadis, „kisberendező”?

Szakmaiatlanságok:
Nem igényel székfoglalót annak az átlátása, hogy drasztikusan más a helyzet akkor ha egy adott helyen csak vizet talál a növény gyökere, vagy vele együtt azon nyomban bőséges tápanyagot is. Az utóbbi esetben borítékolható hogy a gyökér ott fog e tápanyag felvételével megerősödni ahol azt a legközelebb megtalálja. Így fog rátalálni a legkisebb résre is[12], szétdúlva az alant fekvő csöveket, hogy immár korlátozás nélkül hozzáférjen a tápanyaghoz. Kívülről szemlélve, ekkor a szűrőmező még működni látszik. A helyzetben akkor áll be drámai változás, amikor a csövekbe behatoló gyökerek annyira megerősödnek/meghíznak, hogy azokat rendre eldugítják. Innentől lesz nagy a tanácstalanság.
De mitől is talál a gyökér e mező környezetében bőséges tápanyagot? Vegyük szép sorjában:
·       A széles határban megtermeljük az élelmünket. (De még idegenhonból is bőségesen jövel.)
·       Ezek (ásványi) tápanyagokat vontak ki azokból a távolabbi földekből – amiket magukba-építve felhalmoztak.
·       Ezeket a terményeket begyűjtjük, s elfogyasztjuk.
·       Majd átalakítva/lebontva (testszöveteinket az étkezéssel apródonként megújítva/felfrissítve, s egyben mozgásban is tartva) az ásványi alkotóknak tekintett elemeket (ezek zömét a nitrogén, foszfor, kálium és kén adják) a terciánk behatároltságában kikakáljuk.
·       Mi több, felsőbb sugallatok nyomására úgy igyekszünk megszabadulni e tehertől, hogy azt egy még-szűkebbre limitált földdarabba pumpáljuk.
Csak lezárva a gondolatmenetet: ezzel a kirívó méret-aránytalansággal BUKIK EL a jelen elrendezésre a fenntarthatóság körfolyamata.
Mi lesz hát e bőséges tápanyag sorsa e szűk határok közt?
·       Amennyiben tényleg nem talál növényre amely hasznosítaná – s ez a telepítési javallat elképzelési sugallata – akkor az mind csakis lefelé vándorolhat. Komponenstől függően ugyan jelentékenyen különböző sebességgel mozogva lefele, de a nagybani élővilág számára (geológiai léptékű időre) elvesztve. (Balkézről, ott hosszantartó károkat okozva: pl. nitrátos talajvizek)
·       Ha viszont mégis megtalálja e tápanyagot a fás-szárú évelő vegetáció, akkor számára a széles határból e szűk helyre összesikerített tápanyag rengeteg. Miért is ne viselkedne aszerint, ahogyan fentebb leírtuk?
Ide kívánkozik még annak a ténynek az említése, hogy bármennyire is igyekeznek ezek a kisberendezések a nagybani hasonlót miniatürizálni, távolról sem érik el azok mutatóit. Ez világosan kivehető azon adatokból amelyeket néhány gyártó megad a saját termékéről, és eléggé árulkodó azon termékekre nézve, amelyek már úgy mentek át a (fentebb jelzett „engedélyeztetési”) szűrőn, hogy efféle csacska adatokkal „nem terhelik” a vásárlót.[13]
S ne feledkezzünk meg a vásárlás előtti mámorban arról se, hogy ha már ezen ágensek sikeresen eladták azt a mesét hogy berendezéseik hót-tiszta vizet szivárogtatnak el, akkor ugye (az anyag-megmaradás elve alapján) ebben az is benne foglaltatik hogy a tartályokban képződő iszapban van minden tápanyag? Az ennek kezelésére vonatkozó precíz teendők azonban a lehető legelnagyoltabbak: szippantani. És? Mi legyen vele?
Mindezen aggodalmak és teendők fel sem vetődnének – s a portékával házaló ügynök mondókáját sem kellene ámuldozva vagy ásítozva végighallgatni – ha az érintettek (de legalábbis a választandó út kijelölésében felhatalmazottak) vennék a fáradságot hogy elolvassák és megértsék:
Országh József Vízgazda rendszere görnyesztő beruházások nélkül is megoldást kínál erre (SOKMINDEN MÁS EGYÉB MELLETT), éspedig vitathatatlanul fenntarthatót. A Természet rendjében magát már kiismerőnek csupáncsak elhatározás kérdése a bevállalása.
Mint minden önműködő rendszer, persze ez is irritálja a szerkezet-gyártókat. Meg az is nyomós érv lehet bizonyos berkekben ellene, hogy ez a könnyedén megvalósítható rendszer „nem hoz hasznot”. Márhogy Nekik. Merthogy Mindenkinek éppenséggel hozna. Nem is keveset, nem is akármilyet. Pedig a nemes célt – mázsányi publikációik alatt eltemetve, számukra elérhetetlen pillangó – „odafönn” is sokan kergetnék.[14]
Csak-hát, a „fönt és lent” – nemcsak Petőfi megfogalmazásában – számos dologban eltér. Sok „műveletlen” falusi/tanya-lakó értett meg eleget a Vízgazda alapelveiből ahhoz, hogy önként áttérjen az életvitelszerű alkalmazására – mígcsak a Jövő rettenete (ha nem teszünk ellene valamit[15]) a Törvény lassan matató keze, hozzájuk is elér. És rengeteg a büszke entellektüel, aki csepűrágóként szajkózva tüntet naponta kisebb célok mellett, miközben az ivóvíz kellős közepébe rondít esztétikus környezetű magányában.
Marad még némi kevéske, keserédes kémiai megemésztenivaló a dolgok teljesebb megértéséhez. E kisberendezés eladása érdekében az ammóniával való riogatás sem nem releváns, sem nem helytálló. Ugyanis, e termékek örömteli hozadékának könyvelik el eladóik az emberi szervezetre közvetlenül kétségtelen mérgezőbb-hatású ammónia eltüntetését: helyette abból a kisberendezésük nitrátot termel. A nagy-büdös valóság azonban a következő: a növény a nitrátra mint táplálékra kevésbé éhes. A nitrogént e földi társbérlőink szívesebben fedezik ammóniából mint nitrátból. [Közbevetve: akkor az ammónia számukra NEM mérgező.[16] Ha mégsem így lenne, akkor az éves rutinú ismételgetett ammóniumnitrát szórás gyakorlata helyett (melyet de facto termésnövelőnek is könyvelhetnek el) elég lenne a kiirtásukhoz mindössze egyszer meghinteni ezzel az ammónium-sóval földeket.] A nitrátba ugyanis rengeteg extra-energiát kell még feccölnie a növénynek, mire számára az hasznosítható lesz: redukálnia kell azt több lépésen át ammóniává.
Hogy ezt élettelibbé s közelebb varázsoljam lakmározni is szerető társaim számára: E nitrátos bikfang olyan élmény a növény számára, mint ha nekünk a vendéglőben készétel helyett a nyers hozzávalókat dugnák az orrunk alá. Ha nem az éhkoppot választjuk, odébb kell állnunk (a növény erre nem képes), vagy nekifeszülünk sápadtan az elhatározástól a nyers rakomány helybeni emészthetővé tételének (ami meg nekünk nem fog gond nélkül menni –ott).
Mindazonáltal, mivel irdatlan e komponensből lokálisan a bőség, a növény ugyan visszafogottabb elánnal nyámmogva, de a szokatlan tartalékokat nem feladva, ehhez mérhető ütemben éldegél.
E nitrát-bőség másik következménye az, hogy ama „nitrátos talajvizek” mind súlyosabb problémájához ezáltal ez a csilingelő ajándék-berendezés is – a műtrágyával lélegző-gépen tartott mezőgazdaság leírhatatlanul hatalmasabb volumenű hasonló kártétele mellet – automatice hozzájárul.
·       Szóval: ki is akar ezek kapcsán környezetvédelemről előadást tartani?
·       Egyáltalán: értik-e a „felkentek” hogy mi is az? [Ha így lenne, betiltanák, nem engedélyeznék ezeket a termékeket.]

2.   A  „nád-tocsogós elszittyózás

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy szenvedelmes horgász. Ez a jólélek annyira szerette a nagy méla magányban a pecabotot szorongatni, hogy akkor sem igyekezett haza amikor rájött a szarhatnék. A csónak peremét legott megülve, egyenesen a vízbe pottyintott. Sok-sok ilyen pottyantás után, összegyűlt porhüvelyének egy fentebbi régiójában annyi tapasztalat, melyet egy zápornap kényszerítette iddogálás szüneteiben elővezetett cimboráinak. „Képzeljétek, komák: amikor a nyílt vízen tör rám a szükség, magam is odébb kell evezzek az ordenáré szag miatt, ám mikor a nádasban kap el a szapora, s a mutatvány után a csolnakkal rendszerint moccanni se tudok, mégse rezzen meg az orromon a bőr.” Igaz-e vagy sem, voltak-e még fültanuk vagy settenkedtek-e arra egyéb kémek, eljött az idő mikor e csacska tartalom köré bio-köntöst vontak.
E köntös-készítő kézművesek tanoncaik előtt így érveltek tovább, immár zsámolyos pulpitusuk magasáról:
·       A nád a vízben megél.
·       A szar a vízben úszik – mára nincs civilizált csecsemő ki ezt ne tudná.
·       A szarban felvehető tápanyagok vannak a növényvilág számára – a nád pedig a tápanyagtól dagad.
·       Nosza, engedjük össze a kettőt, s nyerünk mindegyikkel: a szar eltűnik, a nád hízik.
A katartikus vég: a nád megnyirbálásából némi jövedelem is csurran, a környezetvédelem apostoli kalapját pedig nem ellenkezünk ha ezek után a fejünkre illesztik.

Ekkorka gondolattal nehéz mit kezdeni.
Ám, ha összevetésben tekintjük a megelőzőekben taglalt kisberendezésekkel, akkor az éberebbeknek bevillanhat, hogy itt elveszett egy olyan előny amelyet az előbbi még kínált. Itt ugyanis, a szarosvíz nádashoz-elvezetéséhez, megint csak múlhatatlan hogy csatornarendszer épüljön ki e levek összeterelésére. „No basszus” – mondaná erre a kákán is csomót kereső – „a kaka visszaüt.” Mi azonban ne legyünk kicsinyesek: ha a végső működésben nincs fennakadás, akkor le kell ezt is nyelni – vegyen bátran mindenki példát a szerény nádasról.

Ha most MÉGIS valaki nekifeküdne és összeszámolná (egy kis-közösségben akár a kezén, az akadémia magaslatain a szuperszámítógépekkel) hogy vajon hány ember fogyasztana zokszó nélkül minden étkezési fogásra nádat, ha ízlése s vágya szerint egyebet is választhatna? Akkor csoda ha nem ütne szeget e számolgatók kobakjába az, hogy a legkomplexebb összetételű s emiatt a legértékesebb tápanyagforrást nem egy picsányi kiterjedésű nádassal kellene mesterségesen felzabáltatni (pusztán azon indíttatásból hogy a szarosvíz „veszély-okozás” nélkül eltűnjön). Hanem vissza kellene azt komposzt formájában forgatni azokra a földekre, ahol a további élelmeinket megtermelni szándékozunk – hiszen eleve onnan vétettek ki, onnan hiányoznak, egyre nagyobb mértékben.
Ez az a pont, ahol kiviláglik a természeti körfolyamat szándékos megszakítása. Nem lehet egy óriási területről származó (táp)anyagot [mely azon földből való ahol ez az élelem termett, melyet begyűjtöttünk, megettük, és kaka+pisa formájában kiürítettünk] egy szűk lukban elhelyezni – a végtelenségig. Az előbbi kimerül, az utóbbi eldugul – előbb-utóbb. Bárki is ókumlálta ki ezt a nádas-elrendezésű szemérmetes-szépségű altatást, a legelemibb hibát követte el: a természeti körforgás erőszakolt megszakításával a fenntarthatóság elvét vette semmibe.

Mindazonáltal, ezen kolosszális elven működtetett szarosvíz-kezelő rendszer (táltosai előszeretettel „természetközelinek” titulálják – amiben annyi vitathatatlan, hogy közel kell legyen az a természeti-környezet ahova ez az összeterelt foslé hívatlanul elcsordogál) mára több helyen is működik,[17] éspedig pöcsétes engedéllyel.
Ami egy további figurával gazdagítja az eddig is sötét-tónusú, már így is túl sok szereplős freskót… Vajh, jön-e kedvező fuvallat, mely mind e szereplőket a szárnyán (akár a mennybe is, de örökre) elröpítené?

⚖ ☠ ⚖ ☠ ⚖ ☠ ⚖

Láttuk hát a két alternatív főcsapást. Mint krónikás, a végzett munka jussán hozzáteszem:
Olyanok ezek a mesterséges elképzelésű erőfeszítések a Természet-adta lehetőségekkel szemben, mint amikor a tudóskodó (az alázatos felderítés helyett) nekifog dérrel-dúrral a számára érthetetlennek. Hogy ez intelem a vegyészi pályán túliakhoz is szóljon, lefordítom a tanulságot a matematika többek által beszélt nyelvére:
·       Eleve hibás egyenletből indulnak ki,
·       (részleges) hozzá nem-értéssel a levezetéskor további hibákat követnek el,
·       s mire izzadva felköhögik a végeredményt, már azt sem lehet tudni:
AZ  MIRŐL  IS  SZÓL.

Dég,       2018. február 20.       dr.Fuggerth Endre



[1] Szabadon választhatóan, a Tartalom útmutatásai szerint. (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/2017/12/tartalom.html)
[2] Éppen ezért, ideje lenne már komolyan venni:
VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól?
Lépések a klímaváltozás megfékezése felé (http://www.eautarcie.org/hu/index.html )
[3] Éppenséggel a ref.2 alatti Vízönellátóval. Mely ezen aspektusának a háztáji vonzatait szemlélteti képiesen is a Csoda (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/csoda.html )
[4] Györkönyben (2011-ben)  a lappiramis.hu oldalon található szennyvíztisztítót bruttó 260 ezer Ft-ért építették ki.
(privát levelezésem) [N.B.:az itt megjelölt oldal eredeti tartalma eltűnt, helyén jelenleg „egyéb” található.]
A Nagyszékelyi jelenlegi helyzetről: http://www.nagyszekely.hu/nhir/nh_2017_03.pdf (2.oldal)
[5] Fussa át az alábbi választ a hitetlen, s morfondírozzon el a Hatósági + Törvényi utak „polgárbarát” voltán: 






 Majd azon, hogy a vázolt kacskaringókat engedelmes alázattal követő eljuthat-e eredményeivel bárhova is?
1.      Az OVF-nek előzetesen megküldött dokumentumban a tisztulási paramétereim magukért beszélnek. [zöld keret]
2.      Éppenséggel NEM „szakvéleményt” kértem tőlük (hanem eredményeket tártam fel előttük); nem is lehet miről: NEM ISMERIK. [barna aláhúzás]
3.      A (lezajlott !!!) telepítésem kapcsán atyailag figyelmeztettek a betartandó hatósági utakra. [piros keret]
4.      A 3. pont alatt felsorolt ágensek ugyan mitől lehetnének avatottabb ismerői és megítélői az általam megépített és sikerrel működtetett rendszernek mint maga az OVF (amely öndeklaráltan nem az)? És, vajon MI alapján döntenének ugyanerről, ha előzetesen meg sem építettem volna?
[6] Az előbbre-gondolkodóknak azonban ajánlom ezt a nyitó-lépésemet: T/Örvény
[8] A meggyőzetés küszöbén billegő Nagyszékely esetén a számok így festenek (http://www.nagyszekely.hu/nhir/nh_2017_03.pdf ):
4 tagú család esetén 5 db párna javasolt, egyenként 120*60 cm méretben – természetesen hézagosan, másként zavarnák egymás elszikkasztó folyamatait. A kavicsréteg magasságát 30 cm-ben jelölte meg a cég.
[9] Ezek a meglebegtetett pozitív végkicsengések (melyekbe ügyesen vegyítik a falura fellendülést-hozó vállalkozások betelepülését, amennyiben a szennyvízkérdés az iránymutatás szerint „rendezett”) valahogyan „nem találnak haza”.
Déget 2014-ben áldozták fel a közcsatornázás oltárán – azóta se libbent erre egyetlen beruházni-akaró. Beköltözőről pedig csak a csatorna-korszak előtti időkre van példa: magam is akkor jöttem ide.
[10] Kedvcsinálóul annak aki be meri vállalni a Vízgazda-redszert, s nyálcsorgatóul annak aki (így-úgy de) lemondott róla: Csoda (ld. ref.3)
A „távlatok” tekintetében különösen figyelemreméltó, hogy 2010-11-ben telepített rendszerek kritikái fogalmazódnak meg már 2015-ben.
[12] Szinte kutatnia se kell: ott van a számos elszivárogtató-nyílás.(Ld. a képeket a ref.7 élőkapocs-tartalom alatt.)
S ha valaki látott már csatorna-belső felderítést (endoszkópos technikával) az meglepődve tapasztalhatja, hogy e „zárt” csőrendszerek gyenge pontjain áthatolva miként hatnak rombolólag a növények gyökerei ezekre a stabilnak hitt építményekre is. Innentől érezheti a komolyságát e helyzetnek az, aki eddig megkérdőjelezés nélkül hitt a közcsatornázás sérthetetlenségének a mitológiájában. https://youtu.be/rUpoDb6mYqs ,
S válik párhuzamosan érthetővé a metropoliszi trendi, hogy a szanált fák nyaranta vágyott árnya helyett dézsás mutatósságok izzásában lavírozhatnak a shoppingolók.
[13] A Recing Kft. például 2005-ben megadja a brosúrájában: KOI 75 mg/l, BOI 15 mg/l, Lebegő-anyag 25 mg/l alatt.
Az IN-DRAIN anyagában pedig ere vonatkozó nyom sincs (ref.7), de a pótlólagos megkeresésre sem reflektáltak. Mint halk utalással már jeleztem, az idomulás e termékekhez a közös-asztalnál egyre flexibilisebb.
A valóban jelzésértékű N és P minden formájáról mély a hallgatás. Ezeket majd csak a használón kérik számon.
[14] Országos Vízgprogram Mellyel kapcsolatban némi borúlátásomra már tömören utaltam: Tisztán-látás (6. melléklet)
[15] Erre irányuló legfrissebb kísérletem: ref.6 alatt
[16] A búvárkodásra hajlamosaknak némi növényi-kémia:
http://www.rain.org/~sals/Petrik.htmlAmmonia taken up by plants is utilized directly, but nitrates have to be converted to ammonia within the plant to be utilized.
http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/ANovenyiAnyagcsere/ch02s03.htmlA nitrát – asszimilációja során – először ammóniává redukálódik … ami arra enged következtetni, hogy a növényeknek előnyösebb lenne ammóniumot felvenni.
[17] Nem járatom le e helyeket a felemlítésükkel. Lejáratták ők maguk a bio-falu nevet, mikor erre az útra léptek.

megjegyzés írása: (kattintson a linkre)