Struvit


Kb. KO
avagy
Karácsonyi Bónusz a
Komolyabbat is Olvasónak.
[akár a következő Karácsonyra is]

STRUVIT

A Kémiai Intelligencia Megroggyanása
Szemléltetés a „Struvit” példáján keresztül.

A Foszfor-kinyerés „Csimborasszója”.
Elemzés, távlatos kilátásokkal is fűszerezve.

„Anyám, én nem ilyen lovat akartam…”
 A Struvit nem egy bonyolult vegyület. Anorganikus kettős-só. Magnézium, ammónium, foszfát, és kristály-víz tartalommal. Az összegképlete: MgNH4PO4*6H2O.[1]
1946-ban (tehát az első békeév nyugodtabb kutatási hangulatában) közlést nyert ama kutatás eredménye, mely megvizsgálta és meghatározta e kettős-só vegyületnek a vízoldékonyságát[2]. Túlzás lenne azt mondani hogy ehhez rendkívüli fejtörés és extrém elrendezések kellettek, ám az efféle fizikai-kémiai konstansok értékeinek az ismerete adja a későbbiekhez a biztos alapot.
Hogy vajon ugyanezt a kérdést 1946-ot megelőzően nem vizsgálta-e meg már más is, ezirányba ma nem végeztem kimerítő kutatásokat. Az viszont – a tapogatódzó körbenézéseim során – máris elővillant, hogy ugyanez a téma többeknek szűk 40 év múltán is eledelt adott: újra meg újra nekifeszültek e (számukra) tőgyös problémának.[3]
.   Oldás   vizsgálat (1946)
+ Oldás   meghatározás (1982)
+ Oldás   pontosító-körbejárás (2007)
-----------------------------------------------
= KÖTÉS ??? (MIKOR?)

Csupán megjegyzésképp:
Ø  1942 körül, a szerves-kémia magjának számító szintetikus módszerek alapjainak a feszegetésében megszületik pl. a fenil-lítium, melyen keresztül további jelentős fejezettel bővül a fém-organikus vegyületeken keresztül zajló molekula-szerkezet építés. De ugyanezen kísérleti szikra romba-döntött merev elméleti elképzeléseket is, a benzol de-hidrogénezésével előálló hármas C≡C kötés formájában a 6-tagú ciklusos molekula részeként. (Georg Wittig[4] nyomán).
Ø  Ekkorra datálható az inzulin szerkezet-felderítése is. Igaz, bő 10 évig eltartott, de nem önmagát ismételgette folyvást. (F. Sanger[5])
Ø  Ekkor kezdődött az oxytocin hormon izolálása, teljes szerkezet-felderítése, majd szerkezet-igazoló totál-szintézise. Ja, ez már 1953-ra nyúlott át. (V. Vigneaud[6])
Ø  De 1945-46-ban vetik meg az NMR-spektroszkópia[7] alapjait is. Mely nélkül a mai bonyolultságú szerkezet-felderítés nem is létezhetne. S amelynek egy parányi leágazása az a CT és MRI orvosi diagnosztika, amit ma a kisember is „fekve tisztel”.
Szóval, nem a Struvit-bonyolultságú anyagokkal bíbelődtek, s nem a vízoldékonyság gyermekded meghatározása volt a maximális cél. A „mezőny” tehát ezidőtájt is erősen szórt, de a díjak azért megtalálták a teljesítményeket.

Ha most e menetelő, szellemi deklasszálódásban egy újabb 30 évet ugrunk, akkor ott találjuk a Struvitot[8] megint, éspedig már az élen.

Történt ugyanis, hogy az ezalatt predátori nyomulásával irdatlan teret nyert művi szennyvíztisztítás bizonyos problémáival már nem lehetett elkerülni a szembenézést. Ezért, kiadták a világmegváltó jelszót (volt ilyen már korábban is: 1917-ben, az Auróra-cirkáló fedélzetéről, s az bizony nem sok jóra vezetett): Ki kéne vonni a szennyvizekből annyi nitrogént és foszfort amennyit csak lehetséges, „újra-hasznosításra”.

Egy egészséges-vénájú kutató[9] balkézről rámutatott, nemcsak magának a célkitűzésnek a helytelen szemléletére és a kétséges megvalósíthatóságára, de egyben vázolta is a célszerű irányt és a tökéletes utat ennek az eléréséhez. Balszerencséjére ezt olyan formában tette, hogy pályázatként nyújtotta be, oda ahova a díj elnyerése reményében a legképtelenebb dolgozatok is csőstől érkeztek, s ahol a bíráló-bizottság elmeszintje is megtette már a szükséges igazodást a kor szelleméhez. Így e pályamunka a 10. hely alulnézetéből figyelhette meg az 1. díj elnyerésére méltatott dolgozat tartalmát.[10] Mely arról szólott, hogy Struvit, azaz MgNH4PO4*6H2O formájában lehet megejteni ez áhított visszanyerést.(A.)
(A.) Az idea már bő 10 évvel korábban felvetődött.[11] Ugyanis a hagyományos (vegyszeres) foszfát-lecsapatás (FePO4 formájában) gyakorlatilag használhatatlan/felvehetetlen formában „tálalja” az újrahasznosításkor a növényvilág számára a foszfort. A Struvit viszont szép lassú ütemben engedi el a talajba a hatóanyagait.(A.a.)
(A.a.) Nincs megírva az annalesekben hogy vajon mi váltotta ki e Struvit-irányába való elmozdulást, mely vegyület akaratlan felbukkanása hosszabb ideig csak bosszúságot okozott. A művi szennyvíztisztításkor ugyanis, ahova ugye minden kontrollálatlan helyről dől a lé, időnként előállhat olyan (relatíve magas) Mg koncentráció is, mely már kedvez a Struvit kiválásának. Ha pedig 1-1 ilyen Struvit-kristály (mely viszonylag nagy keménységgel bír) épp egy szivattyú hengerében, a tolattyúk „kaparó” izgatására válik ki (laboratóriumban üvegbottal vakargatják a kémcső falát, hogy meginduljon a túltelített-oldatból a kristály-kiválás), akkor a szerkentyű menten „felteszi a kezét”, s a szakemberek a franciakulccsal-egyebekkel siethetnek a helyszínre, hogy a „műsorban” minél kisebb legyen a fennakadás. Ez a szeszélyes Struvit tehát úgy tartja a markában a művi szennyvíztisztítás jelenlegi roppant monstrumát, mint az a váratlan esemény, mikor egy nagyzenekari előadásban az elsőhegedűs nyirettyűjén elpattan egy húr. Nem csodálkoznék, ha ez is motiválta volna a szivattyúik csikorgására és halálhörgéseire vájt-fülű társaságot, hogy keressék a más irányba történő elmozdulást.

Azám, hazám, csakhogy a szennyvíznek nem szokványos komponense a magnézium (Mg). Tehát, hogy ez elgondolás működhessen (kerestem: sajnos nem találtam a díjnyertes metodika részleteit), élni kellene a magnézium-beadagolással.(B.)
(B.) Másutt pozitív megerősítést is nyertem erre:[12] „…a sidestream struvite crystallisation reactor was developed. The struvite was produced in a fluidised bed reactor using dewatered filtrate from anaerobic sludge digestion. Magnesium hydroxide was added in a magnesium to phosphate ratio of 1:1 and the pH was adjusted to between 8.2–8.8 with the addition of sodium hydroxide. A retention time of 10 days allowed the growth of pellets between 0.5 – 1.0mm in size. Valóban kell tehát a Mg beadagolás, ezentúl a pontosító pH beállítás (a NaOH-val beadagolt extra-Nátriun viszont extra-bónusz a talajok további szikesítéséhez), valamint 10 nap reményekkel-teli várakozás.
Az mára már nem rándít arcizmot, nem vonaglik meg tőle az értelem, hogy a kivevést célzó tisztítás sarokpontját hozzáadással abszolválják. Hisz így történik ez ma is, a „bevált” foszfor-eltávolításnál (vas- és alumínium-szulfát oldatot csorgatnak hozzá), de még a szennyvíziszap kényszer-víztelenítésének az előmozdítására is az a fergeteges ötlet valósul meg nagyban, hogy un. poli-elektrolitokkal gazdagítják az eltávolítandót.[13]

De ha mindez már nem okoz emésztési-gondokat, akkor is érdemes odafigyelni arra a részletre, hogy ez a kettős-só (mint megállapítást nyert) igen-hajlamos un. túltelített oldatban létezni, azaz a Struvit egyébként várható kicsapódása is meglehetősen esetleges. [Valahogy úgy mint a nótabeli béka a Kecskeméti halastóban: „Hun kiugrik hun be, hun beugrik hun ki, mindig csak a szívem szomoríjja.”] Ezt a kitalátorok állítólag úgy hidalták át, hogy a hosszabb de biztosabb „átkristályosításhoz”, azaz kristály-növesztéshez folyamodtak. Ami viszont zsibbasztóan időigényes szokott lenni, s emiatt nem látni kristálytisztán, hogyan is passzítható ez ahhoz a sürgetéshez, amit maga az alap-processzus is kíván, a záporok-diktálta eseti-dinamikáról nem is szólva. [A ref.8-ban jelzett japán precizitás mellett, mely a várakozást fentebb 10 napban deklarálja is, csak az homályos még e távolságból, hogyan is gubbasztják át e szép terminust. (A szakaszos üzemmódú elrendezés persze módot kínál erre is, s feltehető hogy ebben utaznak. A „sidestream struvite crystallisation reactor” említése erre-utaló – sajnos, dollárok lepengetése nélkül én mindössze a szűkszavú „Abstract”-ot láthatom. Azonban a szakasz az szakasz. A szennyvíz-trutymó viszont még náluk is folyamatosan érkezik.)]

De ugorjunk át ezen is, mert a legfőbb elvi kérdés mégiscsak az, hogy mennyit, a foszfor hányad-részét képes kinyerni Struvit formájában ez a díjnyertes elgondolás? A válasz: legfeljebb annyit, amennyi a tisztítómű vizének az oldatában lehet. Ez pedig 20% körüli. A többi kb. 80% foszfor ugyanis az iszapban van. (Ami viszont az iparból érkező hozzáadódott szennyezőkkel + a művileg rásegítő poli-elektrolittal dúsítva rendkívül behatárolja a szennyvíziszap újrahasznosíthatóságának módjait.) [A 10. helyre rangsorolt pályamunka – mely látókörének központjában (ha hiszik, ha nem) nem a Struvit állt – a foszfor 100%-os visszanyerését garantálja, szennyezés-mentesen, kés-élen táncikáló technológiák nélkül.]

És az a 20%, az azért biztonsággal a zsákban van? Sajnos, ez sem állítható. A kettős-sók oldékonysága különösen kitett az egyéb komponensek jelenlétének.(C.) [A kvantitást körbeszaglászni-kívánokat a fizikai-kémiában alapvetőnek számító un. Tömeghatás törvénye felé irányítanám.].
(C.) Erre vall az a tanácstalanság is, amely kiolvasható egy 2006-os dolgozatból:[14]The struvite solubility product values were found to vary significantly from one solution to another and over the range of the experimental conditions as well. For instance, the solubility product (Ksp) determined at 20°C for anaerobic digester supernatant from the Penticton, B.C. Advanced Wastewater Treatment Plant, was found to vary from 8.46 × 10−15 (pKsp=14.07) to 1.3x10−13 (pKsp=12.89), over a pH range of 6.45 to 8.97; while in the case of distilled water, with the same struvite crystals and at the identical temperature, it was found to vary from 5.21 × 10−15 (pKsp=14.28) to 2.12 × 10−13 (pKsp=12.67) over a pH range of 7.01 to 9.62. These results explore the possible reasons for widely varying struvite solubility reported in the literature.” Mely ezáltal új sarkantyúkat adott az oldékonyság tüzetes újra-vizsgálatára, s a találtak ismételt publikálására.(C.a.) [Ez nyilván közvetlenebbül hoz nekik tudományos babért, mint könnyeikkel küszködve megérteni a már 1865-ben Guldberg és Waage által lefektetett, majd Le Chatelier és Braun által 1885-ben általánosított, és minden vegyészi kurzuson ma az alaptantárgyakban oktatott, fentebb már jelzett sarkalatos Törvényt, majd számításokat végezni e mentén.]
(C.a.) Mindeközben, valami rendezőelvű főteoretikus figyelmét fel lehetne hívni arra, hogy a generációkon átívelő oldékonyság-vizsgálata egyazon anyagnak nem abban az értelemben a fenntarthatóság tükre, mintha ugyanez a terminus egy bakancs élettartamára lenne ismét érvényes.
A Struvit oldékonyságának a változása tehát nagyban múlik pl. az oldat aktuális ammónium és magnézium koncentrációján, de a közeg pH értéke is döntő tekintettel bír e tekintetben. Lefordítva, (ha épp nincs mesterséges magnézium-beadagolás akkor) csak bizonyos NH3/NH4+ koncentráció felett várható hogy a foszfor a Struvitba zártan kiválik, különben az oldatban marad.(D.) Ami (a szennyvíztisztítás összességét tekintve) ekként olvasandó: Kell az emeltszintű ammónium jelenléte a szennyvízoldatban – szemben azzal a végelvárással, ami ennek pontosan az ellenkezője.
(D.) Egy áttekintésből azért kiderül[15] („Phosphorus removal can easily reach 70% or more, although the technique still needs improvement”), hogy az oldatban levő foszfátnak „akár a 70%-a is kinyerhető a Struvitos eljárással” Az oldatban levő kb. 20%-nyi foszfor 70%-a pedig a szennyvizekkel beérkező összes-foszfornak a kb. 14%-a.(D.a.)
(D.a.) Hozzátennék ehhez a 14%-os relatív mérőszámhoz valami idetartozó abszolút vonzatot is, már amiattis mert a menetközben feltárt adatok ezt tálcán kínálják. [Mégpedig mindenféle labor-háttér vagy publikációs presszió nélkül.] A Struvit kicsapódásának a befejeztekor a kivált kristályok természetesen egyensúlyt tartanak a velük érintkező oldattal. (Azaz: ha valamennyi a kristályból beoldódik, ugyanannyi mennyiség az oldatból kristályként ki is válik.) Emiatt az oldat telített Struvitra nézve. (Zárójelben: Minél kisebb az egyensúlyi telített-oldat koncentrációja, annál nagyobb-mértékű a Struvit kívánatos kicsapódása kristály-formában.) A legkisebbnek mért telített-oldat koncentrációt (a „zavaró” komponensek nélküli értéket) pedig ref.1 alól már ismerjük: 1*10-3 Mól, azaz 137 mg/l NH4MgPO4. Ez éppen 31 mg/l oldott foszfor-tartalmat jelent. Ha a szennyvíztisztítás végvizeit EKKORA foszfor-koncentrációval engednék útjára, abba a környezet rögtön belegebedne. [A foszfor-jelenlétből fakadó eutrofizáció kordában-tarthatóságára a kibocsátási határértékre a jelenlegi EU norma 2 mg/l.] Ha tehát egyedül a Struvit-technológián alapul a rendszer foszfor-eltávolítása, akkor ennek a 31 mg/l oldatbeli foszfát-ion koncentráció értéknek a 2 mg/l körüli értékre csökkentésére (a Tömeghatás törvényéből fakadóan) nem kis bőkezűséggel kell beadagolni (az egyensúly „megzavarására”, pontosítva: az egyensúlyi állapot Tömeghatás törvénye általi eltolására) a Mg vagy NH4+ kettősének kézre-állóbbikát. Ami megint felvet kérdéseket…

Fentiek, összességükben, elegendő magyarázattal szolgálnak arra, miért is nem indult el nagyban a Struvitos technológia „Nagy Sándor nyomában”, hanem maradt a vízügyes/akadémiai berkekben.(E.) Aholis a felzárkózni igyekvésnek már fellelhetőek a hazai nyomai is.[16]
(E.) 2013-ban az élenjárók már itt tartottak[17]:
Mely szárnyaláshoz kellő (retro?) perspektívát adhat a 4 évvel korábbi konferencián tett kijelentés: "It may be the biggest uncovered news story on the planet…" Azaz: „Ez lehet a Földkerekség legnagyobb újdonsága.[18] Méltánytalan lenne elvitatni, hogy ez a hír is szép reményekre jogosíthat a világrengető bejelentések legpitiánerebbje kategóriában. A fentebb jelzett mindössze ~14%-nyi visszanyerés azonban e média-fókuszált esetre is áll. Halleluja ide vagy oda. Az agyon-dögönyözött iszapban elfekvő ~80%-ra pedig továbbra is csak fejvakarás a válaszuk.(E.a.) S ez így lesz, mindaddig amíg „főnökváltás” nem lesz a szarkezelés magaslatán. Elmondható tehát: az egész szar ügy, úgy ahogy van.
(E.a.) Valószínűleg a Világ Tízedik Csodája az, hogy még csírája sem mutatkozik annak, hogy e pöffeszkedő társaság utána-rugaszkodjon ama elfekvő 80% foszfor visszanyerésének, hanem önelégülten csámcsog a nehézségekkel kicsalogatott 14% körüli mennyiség mutatványa felett. Hogy ennek a nekiveselkedésnek vajon az-e a legfőbb akadálya, hogy megkurkásszák a saját agyukat (s kiderüljön e puha anyagról valami eddig gondosan titkolt), vagy hogy ugyanezt tegyék azzal az anyaggal amelynek az írmagig való megsemmisítésére eleddig testületileg felesküdtek, ez egyike korunk legmélyebb misztériumainak.
Ám az is lehet, hogy e tartózkodó helyben-topogás mögött érettebb megfontolás rejtez. Ha ugyanis, valaki már ma betálalja a foszfor TELJES mennyiségének a könnyűszerrel történő visszanyerését, az alapjaiban rengetné meg a „Fenntartható Fejlődés” jövőbeli útját. Ugyanis nem lenne már hova tovább-fejlődni, a 100%-nyi foszfor-visszanyerés lezárna egyszer s mindenkorra az ilyen-célzatú kutatások folytatása elől minden lehetőséget. Ez pedig, mint amely kihúzza a talajt eme mentsvárnak tekintett fejlődési-koncepció alól, nemcsak kárhozatos és elítélendő (lehet hogy fasiszta is?), de a tűzzel-vassal való üldözésének a foganatosítása is megfontolandó. – HA az irányítás az eddigi kezekben marad.
Azonban a forrás még ezzel is tetézi:
In a recent paper, Dana Cordell, a PhD student at Linköping University in Sweden,(E.b.) calculated the world's human population excretes about three million tonnes of phosphorus in urine and feces every year.
If that could be recovered, it would go a long way toward addressing the world's looming phosphorous shortage.
"Given that more than half the world's population now lives in urban centres, and urbanization is set to increase, cities are becoming phosphorus 'hotspots' and urine is the largest single source of phosphorous emerging from cities," she wrote in the journal Global Environmental Change.(E.c.)
Hadd kommentálom ezt a halleluját egy cseppet:
Egy svéd leánka, hogy belépjen a tudósok közösségébe, „a Linköpingi egyetemen kiszámolta, hogy mennyi foszfor is van mindannyiunk kakájában és pisájában együttvéve.” Jelzem, ezt már többen is megtették. Majd a tényállást ezzel szaporítja: „HA ezt mind visszanyerhetnénk…” Nem tudom, rajtam kívül másnak is feltűnt-e, de ez nem úgy fest mint a megoldás-közeliség. Dacára hogy tolja befele az egyébként nyilvánvalókat: Hogy „a Világ lakosságának a fele már amúgyis városokba tömörülten él, s ez a trend csak fokozódni fog, s így mind a kaka mind a pisa itt van tőlünk egy karnyújtásnyira…” S e sorok a Journal of Global Environmental Change cikkét alkotják.
Milyen érdekes. Ha ezt (illetve ennél sokszorta többet) egy a területet évtizedek óta művelő vegyész-professzor próbálja közvetíteni a Nagyvilág felé (s a HA helyett a konkrét, 100%-os hatékonyságot adó megoldást is bekínálja), akkor A MÉDIA NÉMA, A DÍJAK PEDIG MESSZIRE ELKERÜLIK.
(E.b.) A száraz-toalettek őshazájából a téma vonzáskörében a fentebbi már a második bombasztikus kijelentés. Az első (szerényebb formátumú de nem-elenyésző hasznot-hozó berendezés, mely mára hellyel-közzel már csak elvétve divatozik) végtermékeink elválasztásán és beszárításán alapult. Miáltal az egyetlen nyereség a problémák elnapolása volt, az ezzel-járó veszteség pedig az, hogy e száraz-periódus alatt mindkettő veszített eredeti potenciális értékéből. Ennek a mérlegelésével kellene keblünkre ölelnünk ezt a mostani híranyagot is, ha fogalmazhatok így: a bomba UTÁNI élet sarjadására koncentrálva.
(E.c.) Távolról sem azért hogy kisebbítsem fenti üdvöske meglátásnak az érdemeit, s az sem kifejezett célom hogy a városlakók tingli-tangli életébe beletenyereljek, hanem pusztán amiatt hogy a benne szunnyadó racionalitást ütköztessem egy másikkal (s mivel efféle borítékolhatóan sohasem fog megfogalmazódni egyetlen -Köpingben sem), javaslom innen az eltöprengést (maradva egyelőre csak és kizárólag a foszfor-mérlegnél) az alábbi elrendeződés felett:
Ha mindenki vidéken lakna, s szara is ottmaradna ahol a helyben-termelt táplálékot magához veszi, akkor még a városba-tömörülés okán óhatatlanul szükséges (áru oda – szarból-kinyert foszfor vissza) szállítgatásokat is meg lehetne spórolni. [Feltéve, hogy a „visszanyerésre” azt a módszert alkalmazzák amely a 100%-os eredményt garantálja. És ennek az elrendezése VIDÉKEN, kertes-ingatlanok esetén a lehető legegyszerűbb.(E.c.a.)]
(E.c.a.) … Csak ne akadályozná ezt az ésszerűséget az a temérdek újabb-keletű regula, amik alapján a vidéken foszfor-ügyileg önellátó illetőt a bekísértetés fenyegetésének az árnyékában felcitálják a metropoliszba. S jelentős szankciók kirovása mellett ott egy gyomorbajos kinézetű társaság a fejére olvassa azt a bűnt (amelyet maga sem ért) hogy nem szolgáltatta be a rátukmált és vele kifizettetett csőbe a szarát-húgyát. Mely emiatt nem kerülhetett központosításra, hogy azután onnan, a már lefestett kezelési esetlegességek irtózatos veszteségei mellett, a sápadt maradékot (titkolva a menetközben belekerült mérgeket) visszaszállítsák vidékre, s rátukmálva e pupák nyakába varrják.
S a kirótt büntetést az sem harmadolja, ha e dörgedelmek hallatán a felcitált illető ott menten összefossa magát, s ez a szarmennyiség a város tulajdonából már egykönnyen el nem ragadható.

Mindezek azonban nem homályosíthatják el a tényt, hogy a Struvitnak múltja is van. Az én vegyészi múltamban e portéka a „Magnézia-mixtúrához” kötődött. Igaz, „Más nyelv, más nép…”.
Hogy most a Mg-mixtúrából nyert csapadék valaha Struvit volt-e, avagy éppen fordítva lőn, netán valamelyik szűznemzéssel jött egykoron a világra… az efféle bölcselkedésekből visszaháramló dicsőségeket másokra kell hagyjam. Tény viszont az, hogy ami ma Sruvitként szárnyal, az az ELTE TTK vegyész-szakon (legalábbis az 1970-es években) az Analitikai-kémiai alapkurzus része volt. Nem ágas-bogasságában ugyan, csupán a magnézium specifikus reakciója képében.[19] Ami viszont nem akadály azelőtt hogy a kémiai-tér egészében lássuk a jelenséget, feltéve hogy teljesülnek azok az agyi-feltételek, amelyek jelenlegi állapotáról és trendjéről az egyetemi oktatást vizsgáló és átlátó elemzők kötelességszerű megállapításai a következő: „az országban csak adott számú műszakilag intelligens ember van[20], „A diákság összes fizikai és kémiai tudásszintje a modern társadalom követelményeit figyelembe véve nagy valószínűséggel egy kritikus szint alá csökkent.[21] S melynek nemzetközi szintre történő jogos extrapolálása egybevág ezen írás címével.

A levont sommás következtetések arra nézve is figyelmeztetőek, hogy nem lehet erőszakkal bárkit, pláne nem tömegesen, kutatóvá képezni. Akik ezt a számok bűvöletében áthágni erőltetik, azok az ismereteiket és a módszereiket a csirke-tenyésztésből merítik. Amit a mutatkozó eredmények vissza is igazolnak.
Ami nemcsak azért szomorú, mert olvasmányosságában ez a rengeteg oldékonysági dolgozat egy idő után lehangoló, hanem veszélyesen önfelszámoló is: A valódi tudományos elmék szava és eredményei elvesznek a szünet-nélkül harsogó kotkodácsolás hangzavarában.

Dég,       2017. december 25.    dr. Fuggerth Endre




[1] És az alapvető oldékonysági viszonyairól úgyszólván eleget tudunk: 10-3 Mólos oldat bizton készíthető belőle:
[2] Solubility of Magnesium Ammonium Phosphate Hexahydrate
R.F. Uncles and G.B.L. Smith Industrial & Engineering Chemistry Analytical Edition 1946 18 (11), 699-702
[3] Solubility product of magnesium ammonium phosphate hexahydrate at various temperatures.
Burns JR, Finlayson B. J Urol. 1982 Aug;128(2):426-8.
Abstract: The solubility of magnesium ammonium phosphate hexahydrate (MgNH4PO4.6H2O) was determined in aqueous solution at 25, 35, 38, and 45oC. The thermodynamic solubility product was determined at each temperature.
[8] Nem hagyott alább az oldékonyság iránti érdeklődés:
A SOLUBILITY AND THERMODYNAMIC STUDY OF STRUVITE
M. I. H. Bhuiyan, D. S. Mavinic & R. D. Beckie Environmental Technology Vol. 28 , Iss. 9,2007
És ezt találták, „The solubility of struvite determined in deionized water was found to be 169.2 (±4.3) mg /l at 25°C” szemben a ref.1 alatt közölt 137 mg/l értékkel szemben.
[9] Országh József bemutatása http://www.eautarcie.org/hu/01b.html
[10] AquaPRIS Forum 2011 Saint-Omer, Franciaország, 2011. június 14.
Az innovatív megoldásokkal foglalkozó fórum "a jobb vízgazdálkodásért"
[11] Struvite Formation in Wastewater Treatment Plants: Opportunities for Nutrient Recovery
N. A. Booker, A. J. Priestley & I. H. Fraser Environmental Technology Vol. 20 , Iss. 7,1999
[12] Three Years Experience of Operating and Selling Recovered Struvite from Full-Scale Plant
Y. Ueno & M. Fujii Environmental Technology Vol. 22 , Iss. 11,2001
[13] SZÖRNY, A tisztítás  pontja és A szennyvíziszap részekben:
[14] Exploring the Determination of Struvite Solubility Product from Analytical Results
M.S. Rahaman, D. S. Mavinic, M.I.H. Bhuiyan & F. A. Koch Environmental Technology Vol. 27 , Iss. 9,2006
[15] Phosphorus Recovery from Wastewater by Struvite Crystallization: A Review
K. S. Le Corre, E. Valsami-Jones, P. Hobbs & S. A. Parsons
Critical Reviews in Environmental Science and Technology Vol. 39 , Iss. 6,2009
[16] Tóth Anita (2014) Struvit (magnézium-ammónium-foszfát) előállítási és felhasználási lehetőségeinek vizsgálata. MA/MSc, Szegedi Tudományegyetem. http://diploma.bibl.u-szeged.hu/52736/
[17] Reclaiming minerals from waste water to make fertilizer BRIAN MORTON, VANCOUVER SUN  06.04.2013
[19] Erdey László: Bevezetés a Kémiai Analízisbe. 1. rész: Minőségi Kémiai Analízis (Tankönyvkiadó, Budapest 1970) p151.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése