Kb. KO
avagy
Karácsonyi Bónusz a
Komolyabbat is Olvasónak.
STRUVIT
A Kémiai Intelligencia Megroggyanása
Szemléltetés a
„Struvit” példáján keresztül.
A Foszfor-kinyerés „Csimborasszója”.
Elemzés, távlatos kilátásokkal is fűszerezve.
„Anyám,
én nem ilyen lovat akartam…”
1946-ban (tehát az első
békeév nyugodtabb kutatási hangulatában) közlést nyert ama kutatás
eredménye, mely megvizsgálta és meghatározta e kettős-só vegyületnek a
vízoldékonyságát[2].
Túlzás lenne azt mondani hogy ehhez rendkívüli fejtörés és extrém elrendezések
kellettek, ám az efféle fizikai-kémiai konstansok értékeinek az ismerete adja a
későbbiekhez a biztos alapot.
Hogy vajon
ugyanezt a kérdést 1946-ot megelőzően nem vizsgálta-e meg már más is, ezirányba ma nem
végeztem kimerítő kutatásokat. Az viszont – a tapogatódzó körbenézéseim során –
máris elővillant, hogy ugyanez a téma többeknek szűk 40 év múltán is
eledelt adott: újra meg újra nekifeszültek e (számukra) tőgyös problémának.[3]
Oldás vizsgálat (1946)
+ Oldás meghatározás (1982)
+ Oldás pontosító-körbejárás (2007)
-----------------------------------------------
= KÖTÉS ??? (MIKOR?)
Csupán
megjegyzésképp:
Ø
1942 körül,
a szerves-kémia magjának számító szintetikus módszerek alapjainak a
feszegetésében megszületik pl. a fenil-lítium,
melyen keresztül további jelentős fejezettel bővül a fém-organikus vegyületeken
keresztül zajló molekula-szerkezet építés. De ugyanezen kísérleti szikra romba-döntött
merev elméleti elképzeléseket is, a benzol
de-hidrogénezésével előálló hármas C≡C kötés formájában a 6-tagú ciklusos
molekula részeként. (Georg Wittig[4]
nyomán).
Ø
Ekkorra datálható az
inzulin szerkezet-felderítése is. Igaz, bő 10 évig eltartott, de nem önmagát
ismételgette folyvást. (F. Sanger[5])
Ø
Ekkor kezdődött
az oxytocin hormon izolálása, teljes szerkezet-felderítése, majd
szerkezet-igazoló totál-szintézise. Ja, ez már 1953-ra nyúlott át. (V. Vigneaud[6])
Ø
De 1945-46-ban vetik
meg az NMR-spektroszkópia[7]
alapjait is. Mely nélkül a mai bonyolultságú szerkezet-felderítés nem is
létezhetne. S amelynek egy parányi leágazása az a CT és MRI orvosi
diagnosztika, amit ma a kisember is „fekve tisztel”.
Szóval, nem a Struvit-bonyolultságú
anyagokkal bíbelődtek, s nem a vízoldékonyság gyermekded meghatározása volt a
maximális cél. A „mezőny” tehát ezidőtájt is erősen szórt, de a díjak azért
megtalálták a teljesítményeket.
Ha most
e menetelő, szellemi deklasszálódásban egy újabb 30 évet ugrunk,
akkor ott találjuk a Struvitot[8]
megint, éspedig már az élen.
Történt ugyanis, hogy az ezalatt
predátori nyomulásával irdatlan teret nyert művi szennyvíztisztítás bizonyos
problémáival már nem lehetett elkerülni a szembenézést. Ezért, kiadták a
világmegváltó jelszót (volt ilyen már korábban is: 1917-ben, az
Auróra-cirkáló fedélzetéről, s az bizony nem sok jóra vezetett): Ki
kéne vonni a szennyvizekből annyi nitrogént és foszfort amennyit csak
lehetséges, „újra-hasznosításra”.
Egy egészséges-vénájú kutató[9]
balkézről rámutatott, nemcsak magának
a célkitűzésnek a helytelen szemléletére és a kétséges megvalósíthatóságára, de
egyben vázolta is a célszerű irányt és a tökéletes utat ennek az eléréséhez. Balszerencséjére ezt olyan formában
tette, hogy pályázatként nyújtotta be, oda ahova a díj elnyerése reményében a
legképtelenebb dolgozatok is csőstől érkeztek, s ahol a bíráló-bizottság
elmeszintje is megtette már a szükséges igazodást a kor szelleméhez. Így e
pályamunka a 10. hely alulnézetéből figyelhette meg az 1. díj elnyerésére
méltatott dolgozat tartalmát.[10]
Mely arról szólott, hogy Struvit, azaz MgNH4PO4*6H2O
formájában lehet megejteni ez áhított visszanyerést.(A.)
(A.)
Az idea már bő 10 évvel korábban felvetődött.[11]
Ugyanis a hagyományos (vegyszeres)
foszfát-lecsapatás (FePO4
formájában) gyakorlatilag használhatatlan/felvehetetlen formában „tálalja”
az újrahasznosításkor a növényvilág számára a foszfort. A Struvit viszont szép
lassú ütemben engedi el a talajba a hatóanyagait.(A.a.)
(A.a.)
Nincs megírva az annalesekben hogy vajon mi váltotta ki e Struvit-irányába való
elmozdulást, mely vegyület akaratlan felbukkanása hosszabb ideig csak
bosszúságot okozott. A művi szennyvíztisztításkor ugyanis, ahova ugye minden
kontrollálatlan helyről dől a lé, időnként előállhat olyan (relatíve magas) Mg koncentráció is, mely
már kedvez a Struvit kiválásának. Ha pedig 1-1 ilyen Struvit-kristály (mely viszonylag nagy keménységgel bír)
épp egy szivattyú hengerében, a tolattyúk „kaparó” izgatására válik ki (laboratóriumban
üvegbottal vakargatják a kémcső falát, hogy meginduljon a túltelített-oldatból
a kristály-kiválás), akkor a szerkentyű menten „felteszi a kezét”, s
a szakemberek a franciakulccsal-egyebekkel siethetnek a helyszínre, hogy a
„műsorban” minél kisebb legyen a fennakadás. Ez a szeszélyes Struvit tehát úgy
tartja a markában a művi szennyvíztisztítás jelenlegi roppant monstrumát, mint
az a váratlan esemény, mikor egy nagyzenekari előadásban az elsőhegedűs
nyirettyűjén elpattan egy húr. Nem csodálkoznék, ha ez is motiválta volna a
szivattyúik csikorgására és halálhörgéseire vájt-fülű társaságot, hogy keressék
a más irányba történő elmozdulást.
Azám, hazám, csakhogy a
szennyvíznek nem szokványos komponense a magnézium (Mg). Tehát, hogy ez
elgondolás működhessen (kerestem: sajnos nem találtam a díjnyertes metodika
részleteit), élni kellene a magnézium-beadagolással.(B.)
(B.)
Másutt pozitív megerősítést is nyertem erre:[12]
„…a sidestream struvite crystallisation
reactor was developed. The struvite was produced in a fluidised bed reactor
using dewatered filtrate from anaerobic sludge digestion. Magnesium hydroxide
was added in a magnesium to phosphate ratio of 1:1 and the pH was adjusted to
between 8.2–8.8 with the addition of sodium hydroxide. A retention time of 10
days allowed the growth of pellets between 0.5 – 1.0mm in size.”
Valóban kell tehát a Mg beadagolás, ezentúl a pontosító pH beállítás (a NaOH-val beadagolt
extra-Nátriun viszont extra-bónusz a talajok további szikesítéséhez),
valamint 10 nap reményekkel-teli várakozás.
Az mára már nem rándít arcizmot,
nem vonaglik meg tőle az értelem, hogy a kivevést célzó tisztítás sarokpontját hozzáadással
abszolválják. Hisz így történik ez ma is, a „bevált”
foszfor-eltávolításnál (vas- és
alumínium-szulfát oldatot csorgatnak hozzá), de még a szennyvíziszap
kényszer-víztelenítésének az előmozdítására is az a fergeteges ötlet valósul
meg nagyban, hogy un. poli-elektrolitokkal gazdagítják az eltávolítandót.[13]
De ha mindez már nem okoz emésztési-gondokat, akkor is érdemes
odafigyelni arra a részletre, hogy ez a kettős-só (mint megállapítást nyert) igen-hajlamos un. túltelített oldatban
létezni, azaz a Struvit egyébként várható kicsapódása is meglehetősen
esetleges. [Valahogy úgy mint a nótabeli béka a
Kecskeméti halastóban: „Hun kiugrik hun
be, hun beugrik hun ki, mindig csak a szívem szomoríjja.”] Ezt a
kitalátorok állítólag úgy hidalták át, hogy a hosszabb de biztosabb
„átkristályosításhoz”, azaz kristály-növesztéshez folyamodtak. Ami viszont
zsibbasztóan időigényes szokott lenni, s emiatt nem látni kristálytisztán,
hogyan is passzítható ez ahhoz a sürgetéshez, amit maga az alap-processzus is
kíván, a záporok-diktálta eseti-dinamikáról nem is szólva. [A ref.8-ban jelzett japán precizitás
mellett, mely a várakozást fentebb 10 napban deklarálja is, csak az homályos
még e távolságból, hogyan is gubbasztják át e szép terminust. (A szakaszos üzemmódú elrendezés persze
módot kínál erre is, s feltehető hogy ebben utaznak. A „sidestream struvite crystallisation reactor” említése
erre-utaló – sajnos, dollárok lepengetése nélkül én mindössze a szűkszavú
„Abstract”-ot láthatom. Azonban a szakasz az szakasz. A szennyvíz-trutymó
viszont még náluk is folyamatosan érkezik.)]
De ugorjunk át ezen is, mert a legfőbb elvi kérdés mégiscsak az, hogy
mennyit, a foszfor hányad-részét képes kinyerni Struvit formájában ez a
díjnyertes elgondolás? A válasz: legfeljebb annyit, amennyi a tisztítómű vizének az oldatában lehet. Ez pedig 20%
körüli. A többi kb. 80% foszfor ugyanis az iszapban
van. (Ami
viszont az iparból érkező hozzáadódott szennyezőkkel + a művileg rásegítő poli-elektrolittal
dúsítva rendkívül behatárolja a szennyvíziszap újrahasznosíthatóságának
módjait.) [A 10. helyre rangsorolt pályamunka – mely látókörének
központjában (ha hiszik, ha nem) nem
a Struvit állt – a foszfor 100%-os visszanyerését garantálja, szennyezés-mentesen,
kés-élen táncikáló technológiák nélkül.]
És az a 20%, az azért biztonsággal
a zsákban van? Sajnos, ez sem állítható. A kettős-sók oldékonysága különösen
kitett az egyéb komponensek jelenlétének.(C.) [A kvantitást
körbeszaglászni-kívánokat a fizikai-kémiában alapvetőnek számító un. Tömeghatás
törvénye felé irányítanám.].
(C.)
Erre vall az a tanácstalanság is, amely kiolvasható egy 2006-os dolgozatból:[14]
„The struvite solubility product values
were found to vary significantly from one solution to another and over the
range of the experimental conditions as well. For instance, the solubility
product (Ksp) determined at 20°C for anaerobic digester supernatant from the
Penticton, B.C. Advanced Wastewater Treatment Plant, was found to vary from
8.46 × 10−15 (pKsp=14.07) to 1.3x10−13 (pKsp=12.89), over
a pH range of 6.45 to 8.97; while in the case of distilled water, with the same
struvite crystals and at the identical temperature, it was found to vary from
5.21 × 10−15 (pKsp=14.28) to 2.12 × 10−13 (pKsp=12.67)
over a pH range of 7.01 to 9.62. These results explore the possible reasons for
widely varying struvite solubility reported in the literature.” Mely
ezáltal új sarkantyúkat adott az oldékonyság tüzetes újra-vizsgálatára, s a
találtak ismételt publikálására.(C.a.)
[Ez
nyilván közvetlenebbül hoz nekik tudományos babért, mint könnyeikkel küszködve
megérteni a már 1865-ben Guldberg és Waage által lefektetett, majd Le Chatelier
és Braun által 1885-ben általánosított, és minden vegyészi kurzuson ma az
alaptantárgyakban oktatott, fentebb már jelzett sarkalatos Törvényt, majd számításokat
végezni e mentén.]
(C.a.) Mindeközben,
valami rendezőelvű főteoretikus figyelmét fel lehetne hívni arra, hogy a generációkon átívelő
oldékonyság-vizsgálata egyazon anyagnak nem abban az értelemben a
fenntarthatóság tükre, mintha ugyanez a terminus egy bakancs élettartamára
lenne ismét érvényes.
A Struvit oldékonyságának a
változása tehát nagyban múlik pl. az oldat aktuális ammónium és magnézium
koncentrációján, de a közeg pH értéke is döntő tekintettel bír e tekintetben.
Lefordítva, (ha épp nincs mesterséges
magnézium-beadagolás akkor) csak bizonyos NH3/NH4+
koncentráció felett várható hogy a foszfor
a Struvitba zártan kiválik, különben az oldatban marad.(D.)
Ami (a szennyvíztisztítás összességét
tekintve) ekként olvasandó: Kell
az emeltszintű ammónium jelenléte a szennyvízoldatban – szemben azzal a
végelvárással, ami ennek pontosan az ellenkezője.
(D.)
Egy áttekintésből azért kiderül[15]
(„Phosphorus removal can easily reach 70%
or more, although the technique still needs improvement…”), hogy az oldatban
levő foszfátnak „akár a 70%-a is kinyerhető a
Struvitos eljárással” Az oldatban
levő kb. 20%-nyi foszfor 70%-a pedig a szennyvizekkel beérkező összes-foszfornak a kb. 14%-a.(D.a.)
(D.a.)
Hozzátennék ehhez a 14%-os relatív mérőszámhoz valami idetartozó abszolút
vonzatot is, már amiattis mert a menetközben feltárt adatok ezt tálcán kínálják.
[Mégpedig
mindenféle labor-háttér vagy publikációs presszió nélkül.] A Struvit
kicsapódásának a befejeztekor a kivált kristályok természetesen egyensúlyt
tartanak a velük érintkező oldattal. (Azaz: ha valamennyi a kristályból beoldódik,
ugyanannyi mennyiség az oldatból kristályként ki is válik.) Emiatt
az oldat telített Struvitra nézve. (Zárójelben: Minél kisebb az egyensúlyi telített-oldat koncentrációja,
annál nagyobb-mértékű a Struvit kívánatos kicsapódása kristály-formában.)
A legkisebbnek mért telített-oldat koncentrációt (a „zavaró” komponensek nélküli értéket) pedig ref.1 alól már ismerjük: 1*10-3
Mól, azaz 137 mg/l NH4MgPO4. Ez éppen 31 mg/l oldott
foszfor-tartalmat jelent. Ha a szennyvíztisztítás végvizeit EKKORA foszfor-koncentrációval engednék
útjára, abba a környezet rögtön belegebedne. [A foszfor-jelenlétből fakadó
eutrofizáció kordában-tarthatóságára a kibocsátási határértékre a jelenlegi EU
norma 2 mg/l.] Ha tehát egyedül a Struvit-technológián alapul a
rendszer foszfor-eltávolítása, akkor ennek a 31 mg/l oldatbeli foszfát-ion
koncentráció értéknek a 2 mg/l körüli értékre csökkentésére (a Tömeghatás
törvényéből fakadóan) nem kis bőkezűséggel kell beadagolni (az egyensúly „megzavarására”, pontosítva: az
egyensúlyi állapot Tömeghatás törvénye általi eltolására)
a Mg vagy NH4+ kettősének kézre-állóbbikát. Ami megint
felvet kérdéseket…
Fentiek, összességükben, elegendő
magyarázattal szolgálnak arra, miért is nem indult el nagyban a Struvitos
technológia „Nagy Sándor nyomában”, hanem maradt a vízügyes/akadémiai
berkekben.(E.) Aholis a felzárkózni
igyekvésnek már fellelhetőek a hazai nyomai is.[16]
Mely szárnyaláshoz
kellő (retro?) perspektívát adhat a 4 évvel korábbi konferencián tett
kijelentés: "It may be the
biggest uncovered news story on the planet…" Azaz: „Ez lehet a Földkerekség legnagyobb újdonsága.”[18]
Méltánytalan lenne elvitatni, hogy ez a hír is szép reményekre jogosíthat a
világrengető bejelentések legpitiánerebbje kategóriában. A fentebb jelzett
mindössze ~14%-nyi visszanyerés azonban e média-fókuszált esetre is áll.
Halleluja ide vagy oda. Az agyon-dögönyözött iszapban elfekvő ~80%-ra pedig
továbbra is csak fejvakarás a válaszuk.(E.a.)
S ez így lesz, mindaddig amíg „főnökváltás” nem lesz a szarkezelés magaslatán.
Elmondható tehát: az egész szar ügy, úgy ahogy van.
(E.a.) Valószínűleg a Világ Tízedik
Csodája az, hogy még csírája sem mutatkozik annak, hogy e pöffeszkedő társaság
utána-rugaszkodjon ama elfekvő 80% foszfor visszanyerésének, hanem önelégülten
csámcsog a nehézségekkel kicsalogatott 14% körüli mennyiség mutatványa felett.
Hogy ennek a nekiveselkedésnek vajon az-e a legfőbb akadálya, hogy
megkurkásszák a saját agyukat (s
kiderüljön e puha anyagról valami eddig gondosan titkolt), vagy hogy
ugyanezt tegyék azzal az anyaggal amelynek az írmagig való megsemmisítésére
eleddig testületileg felesküdtek, ez egyike korunk legmélyebb misztériumainak.
Ám az is lehet, hogy e tartózkodó helyben-topogás
mögött érettebb megfontolás rejtez. Ha ugyanis, valaki már ma betálalja a
foszfor TELJES mennyiségének a könnyűszerrel történő
visszanyerését, az alapjaiban rengetné meg a „Fenntartható Fejlődés” jövőbeli
útját. Ugyanis nem lenne már hova tovább-fejlődni, a 100%-nyi foszfor-visszanyerés
lezárna egyszer s mindenkorra az ilyen-célzatú kutatások folytatása elől minden
lehetőséget. Ez pedig, mint amely kihúzza a talajt eme mentsvárnak tekintett
fejlődési-koncepció alól, nemcsak kárhozatos és elítélendő (lehet hogy fasiszta is?), de a
tűzzel-vassal való üldözésének a foganatosítása is megfontolandó. – HA az irányítás az
eddigi kezekben marad.
Azonban a
forrás még ezzel is tetézi:
„In a recent paper, Dana Cordell, a PhD
student at Linköping University in Sweden,(E.b.) calculated the
world's human population excretes about three million tonnes of phosphorus in
urine and feces every year.
If that could be recovered, it would go
a long way toward addressing the world's looming phosphorous shortage.
"Given that more than half the
world's population now lives in urban centres, and urbanization is set to
increase, cities are becoming phosphorus 'hotspots' and urine is the largest
single source of phosphorous emerging from cities," she wrote in the
journal Global Environmental Change.”(E.c.)
Hadd kommentálom
ezt a halleluját egy cseppet:
Egy svéd leánka,
hogy belépjen a tudósok közösségébe, „a Linköpingi
egyetemen kiszámolta, hogy mennyi foszfor is van mindannyiunk kakájában és
pisájában együttvéve.” Jelzem, ezt már többen is megtették. Majd a tényállást ezzel szaporítja: „HA ezt mind
visszanyerhetnénk…” Nem tudom, rajtam kívül másnak is feltűnt-e, de
ez nem úgy fest mint a megoldás-közeliség. Dacára hogy tolja befele az
egyébként nyilvánvalókat: Hogy „a Világ
lakosságának a fele már amúgyis városokba tömörülten él, s ez a trend csak
fokozódni fog, s így mind a kaka mind a pisa itt van tőlünk egy karnyújtásnyira…”
S e sorok a Journal of Global Environmental Change cikkét alkotják.
Milyen érdekes. Ha ezt (illetve ennél
sokszorta többet) egy a területet évtizedek óta művelő vegyész-professzor
próbálja közvetíteni a Nagyvilág felé (s a HA
helyett a konkrét, 100%-os hatékonyságot adó megoldást
is bekínálja), akkor A MÉDIA NÉMA, A DÍJAK PEDIG MESSZIRE ELKERÜLIK.
(E.b.) A
száraz-toalettek őshazájából a téma vonzáskörében a fentebbi már a második
bombasztikus kijelentés. Az első (szerényebb formátumú de nem-elenyésző hasznot-hozó
berendezés, mely mára hellyel-közzel már csak elvétve divatozik)
végtermékeink elválasztásán és beszárításán alapult. Miáltal az egyetlen
nyereség a problémák elnapolása volt, az ezzel-járó veszteség pedig az, hogy e
száraz-periódus alatt mindkettő veszített eredeti potenciális értékéből. Ennek
a mérlegelésével kellene keblünkre ölelnünk ezt a mostani híranyagot is, ha fogalmazhatok
így: a bomba UTÁNI élet sarjadására koncentrálva.
(E.c.)
Távolról sem azért hogy kisebbítsem fenti üdvöske meglátásnak az érdemeit, s az
sem kifejezett célom hogy a városlakók tingli-tangli életébe beletenyereljek,
hanem pusztán amiatt hogy a benne szunnyadó racionalitást ütköztessem egy
másikkal (s
mivel efféle borítékolhatóan sohasem fog megfogalmazódni egyetlen -Köpingben
sem), javaslom innen az eltöprengést (maradva egyelőre csak és kizárólag a
foszfor-mérlegnél) az alábbi elrendeződés felett:
Ha mindenki vidéken lakna, s szara is ottmaradna
ahol a helyben-termelt táplálékot magához veszi, akkor még a városba-tömörülés
okán óhatatlanul szükséges (áru oda –
szarból-kinyert foszfor vissza) szállítgatásokat is meg lehetne spórolni. [Feltéve, hogy a „visszanyerésre” azt a
módszert alkalmazzák amely a 100%-os eredményt garantálja. És ennek az
elrendezése VIDÉKEN, kertes-ingatlanok esetén a lehető legegyszerűbb.(E.c.a.)]
(E.c.a.)
… Csak ne akadályozná ezt az ésszerűséget az a temérdek újabb-keletű regula,
amik alapján a vidéken foszfor-ügyileg önellátó
illetőt a bekísértetés fenyegetésének az árnyékában felcitálják a
metropoliszba. S jelentős szankciók kirovása mellett ott egy gyomorbajos
kinézetű társaság a fejére olvassa azt a bűnt (amelyet
maga sem ért) hogy nem szolgáltatta be a rátukmált és vele
kifizettetett csőbe a szarát-húgyát. Mely emiatt nem kerülhetett
központosításra, hogy azután onnan, a már lefestett kezelési esetlegességek
irtózatos veszteségei mellett, a sápadt maradékot (titkolva a menetközben belekerült mérgeket) visszaszállítsák
vidékre, s rátukmálva e pupák nyakába varrják.
S a kirótt
büntetést az sem harmadolja, ha e dörgedelmek hallatán a felcitált illető ott
menten összefossa magát, s ez a szarmennyiség a város tulajdonából már egykönnyen
el nem ragadható.
Mindezek
azonban nem homályosíthatják el a tényt, hogy a Struvitnak múltja is
van. Az én vegyészi múltamban e portéka a „Magnézia-mixtúrához”
kötődött. Igaz, „Más nyelv, más nép…”.
Hogy most a
Mg-mixtúrából nyert csapadék valaha Struvit volt-e, avagy éppen fordítva lőn,
netán valamelyik szűznemzéssel jött egykoron a világra… az efféle
bölcselkedésekből visszaháramló dicsőségeket másokra kell hagyjam. Tény viszont
az, hogy ami ma Sruvitként szárnyal, az az ELTE TTK vegyész-szakon (legalábbis az 1970-es években) az Analitikai-kémiai alapkurzus része volt. Nem ágas-bogasságában ugyan, csupán a
magnézium specifikus reakciója képében.[19]
Ami viszont nem akadály azelőtt hogy a kémiai-tér egészében lássuk a
jelenséget, feltéve hogy teljesülnek azok az agyi-feltételek, amelyek jelenlegi
állapotáról és trendjéről az egyetemi oktatást vizsgáló és átlátó elemzők
kötelességszerű megállapításai a következő: „az országban csak adott számú
műszakilag intelligens ember van”[20],
„A diákság összes fizikai és kémiai
tudásszintje a modern társadalom követelményeit figyelembe véve nagy
valószínűséggel egy kritikus szint alá
csökkent.”[21]
S melynek nemzetközi szintre történő jogos extrapolálása egybevág ezen írás
címével.
A levont sommás következtetések arra nézve is figyelmeztetőek, hogy
nem lehet erőszakkal bárkit, pláne nem tömegesen, kutatóvá képezni. Akik ezt
a számok bűvöletében áthágni erőltetik, azok az ismereteiket és a
módszereiket a csirke-tenyésztésből merítik. Amit a mutatkozó eredmények
vissza is igazolnak.
Ami nemcsak azért szomorú, mert olvasmányosságában ez a rengeteg
oldékonysági dolgozat egy idő után lehangoló, hanem veszélyesen önfelszámoló
is: A valódi tudományos elmék szava és eredményei elvesznek a szünet-nélkül
harsogó kotkodácsolás hangzavarában.
|
Dég, 2017. december 25. dr. Fuggerth Endre
|
Nyomtatott
(és gondosan
revideált, szükség szerint bővített) |
[1]
És az alapvető oldékonysági viszonyairól úgyszólván eleget tudunk: 10-3
Mólos oldat bizton készíthető belőle:
Trans. Faraday Soc.,
1963, 59,
1580-1584 http://pubs.rsc.org/-/content/articlelanding/1963/tf/tf9635901580#
[2] Solubility of Magnesium Ammonium
Phosphate Hexahydrate
R.F.
Uncles and G.B.L. Smith Industrial & Engineering
Chemistry Analytical Edition 1946 18 (11), 699-702
[3] Solubility product of magnesium
ammonium phosphate hexahydrate at various temperatures.
Burns JR,
Finlayson B. J Urol. 1982 Aug;128(2):426-8.
Abstract:
The solubility of magnesium ammonium phosphate hexahydrate (MgNH4PO4.6H2O) was
determined in aqueous solution at 25, 35, 38, and 45oC. The
thermodynamic solubility product was determined at each temperature.
[8]
Nem hagyott alább az oldékonyság iránti érdeklődés:
A SOLUBILITY AND THERMODYNAMIC STUDY OF STRUVITE
M. I. H.
Bhuiyan, D. S. Mavinic & R. D. Beckie Environmental
Technology Vol. 28 , Iss. 9,2007
És ezt találták, „The solubility of struvite determined
in deionized water was found to be 169.2 (±4.3) mg /l at 25°C”
szemben a ref.1 alatt közölt 137 mg/l értékkel szemben.
[10]
AquaPRIS Forum 2011 Saint-Omer, Franciaország, 2011. június 14.
Az innovatív megoldásokkal foglalkozó fórum "a jobb
vízgazdálkodásért"
[11] Struvite Formation in Wastewater
Treatment Plants: Opportunities for Nutrient Recovery
N. A.
Booker, A. J. Priestley & I. H. Fraser Environmental
Technology Vol. 20 , Iss. 7,1999
[12] Three Years Experience of Operating
and Selling Recovered Struvite from Full-Scale Plant
Y. Ueno
& M. Fujii Environmental Technology
Vol. 22 , Iss. 11,2001
[14] Exploring the Determination of
Struvite Solubility Product from Analytical Results
M.S.
Rahaman, D. S. Mavinic, M.I.H. Bhuiyan & F. A. Koch Environmental Technology Vol. 27
, Iss. 9,2006
[15] Phosphorus Recovery from Wastewater
by Struvite Crystallization: A Review
K. S. Le
Corre, E. Valsami-Jones, P. Hobbs & S. A. Parsons
Critical Reviews in Environmental Science and
Technology Vol. 39 , Iss. 6,2009
[16]
Tóth Anita (2014) Struvit (magnézium-ammónium-foszfát) előállítási és
felhasználási lehetőségeinek vizsgálata. MA/MSc, Szegedi Tudományegyetem. http://diploma.bibl.u-szeged.hu/52736/
[17] Reclaiming minerals from waste
water to make fertilizer BRIAN MORTON, VANCOUVER SUN 06.04.2013
[19]
Erdey László: Bevezetés a Kémiai Analízisbe. 1. rész: Minőségi Kémiai Analízis
(Tankönyvkiadó, Budapest 1970) p151.
megjegyzés írása: (kattintson a linkre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése