Takarás



TAKARÁS

Miután némely próbálkozásommal a szarunktól való idegenkedésen remélem sikerült oldanom[1]s a szennyvízipar eddigi ténykedéseiből is eleget feltártam[2] ahhoz hogy a veszni-látszó idegenkedésnek azért maradjon szabad működési terepe – eleget kívánok tenni a T/Örvény[3] írásban előrevetített ígéretemnek, melyben tehát bemutatni szándékszom:

A kaka növényi-hulladékkal takarása
1)   miként szolgálja a leghatékonyabban az elemi védelmünket a folyamatosan nekünk szegezett és fejünkre olvasott fertőzési veszélyektől,
2)   miként teszi komfortossá azt ami nélküle nem lenne az,
3)   s miként hat építőleg magára a Természetre, s szolgálja ezáltal jobban mint bármiféle takarás-nélküli verzió.

Ezek magyarázatához azonban meg kell értenünk az alábbi 3 tételt:

Az alomszékhez használandó növényi anyagnak a funkciója:
  I.         Azonnali: megköti a szagokat,
II.         Távlatos: a kaka anyagai vele együtt humusz-jellegű komposzttá alakulnak.
III.         Regeneratív: többszörösére növeli a kakából nyerhető komposzt/humusz mennyiségét.

I.  A szag-megkötés kémiájáról tömören[4]:
Szagokat azért érzünk, mert bizonyos molekulák kölcsönhatásba lépnek a szagló-receptorokkal, s ezáltal ingert küldenek az agyba a miheztartás végett.[5]
·       Ez lehet invitáló-hatású, mint amikor finom étel szagát lengeti felénk a szél, vagy kedvesünk közelsége.
·       De lehet távozásra-serkentő is:
akár a mérgezést elkerülendő (benzinpárlatok, aromás szénhidrogének, oldószerek…)
akár a megszokott környezeti-inger hirtelen felborulása miatt (agyon-pacsulizott egyed, romlott étel, szerves-szintetikus labor a kívülálló számára, meztelen friss szarkupac, …).
A kakánál maradva: annak szaganyagai tudvalevőleg nem szénhidrogének,[6] hanem N-, P-, S-tartalmú (relatíve illékony) reaktív szerves-vegyületek. Épp e fokozott reaktivitásuk miatt keletkezik szinte azonnali inger a szagló-receptorok közvetítése által, éspedig olyan értelmű mely távolságtartásra ösztökél: bűz. Ezen reaktív bűzanyagok, amennyiben az orrunk elérése előtt vegyes növényi anyaggal találkoznak, abban is találnak bőven aktív centrumot, amihez kötődve immobilizálódnak. Ez a kötődés, ha nem is azonnal kémiai, de ennek bekövetkeztéig a legerősebb „gyönge-kölcsönhatás” (az un. Hidrogén-hidas szerkezetek formájában) – esetlegesen több-fogú rögzítéssel is. Erre pedig (ha egyéb nem) a vegyes növényi-alom bőségesen jelenlevő szénhidrát-alkotóinak (cellulóz-féleségek) minden hidroxil-csoportja rendelkezésre áll [mind donor-funkcióval (O:) mind akceptor-funkcióval (H)]. Ebben áll a magyarázata annak, hogy az alommal fedett kaka már nem bűzlik. Magának a perdöntő kísérleti ténynek a megtapasztalása pedig mindenki számára nyitott.[7]

II.  Nézzük most a távlatos funkciót.
Azzal hogy eltűnt a pottyantás kellemetlen szaga az alom rászórásával, már megnyertünk egy fontos csatát. Azonban a kaka-saga ennél jóval hosszabb, bonyolultabb történet. A kaka bűzanyagai ugyanis csak jelentéktelen hányadát teszik ki az ürüléknek. Mi a sorsa a maradéknak? A higiéniai megközelítés egyedül a fertőzési veszélyt látja benne – ugyanis nem képes az orránál tovább látni.
Jó ha tudatosítjuk, hogy a higiéniai-megközelítés parányi címkéje úgy viszonylik a véres-valósághoz  mint egy levél címzése annak tartalmához. Nem ésszerű hát hogy a címzett látványosan demonstrálva pánik-szerűen bunkerba és ott szkafanderbe zárkózzon, mielőtt fel nem tárul a neki írt sorokból:
·       Vajon bakó elé idézik-e?
·       Netán régi barát talált reá?
·       Vagy a Nobel-díjjal kopogtatnak?
A kaka molekuláris-szintje olvasatának üzenete az, hogy a (relatíve kis molekulasúlyú, s emiatt némi illékonysággal bíró) szagot-adható csekély hányadon túli zöm sem inert szénhidrogén, hanem reaktív funkciós-csoportokkal bíró, bonyolultnál-bonyolultabb nagymolekula. Annyi egészen bizonyos, hogy ezek a nagyobb molekulák tartalmaznak legalább annyi reaktív centrumot mint a kisebb illékony társaik, de inkább többet. Ebből adódóan, a növényi takaróanyag és e bonyolultabb kaka-molekulák között is a fentebb jelzett folyamatok veszik kezdetüket. S zajlanak – bár számunkra elég rejtélyesen – a résztvevők sokaságának részint esetleges részint törvényszerű útjait követve, amire több félreérthetetlen jel is utal:
·       Kellően ügyes vezetés mellett jelentős hő-effektus tapasztalható.
·       Állagában 1 év után pedig felismerhetetlenek lesznek az eredeti alkotók.
A nem-molekuláris megközelítés szóhasználata a történésre az, hogy a kaka és a takarásra használt alom komposzttá érett.
………
Akit a felcsigázott képzelete a továbblépés előtt még marasztalna, annak egy kulcsluknyi bepillantást kínálhatok a rejtélyek közepébe, de igazán nem többet: e területen a kutatás ritka is, kevéssé gyümölcsöző is, s a végtelen perspektívák inkább elijesztőek mint könnyű sikereket-díjakat kínálóak.
De előtte egy terminológia, a továbbiakhoz is. Az (érett) komposzt és a humusz egy és ugyanaz. A névbeli különbségtétel a környezetbe-illeszkedésüket jelöli. A komposzt a „meztelen” termék, amely a humusz nevet kapja mihelyst a (zömmel ásványi alkotókból álló) talaj részecskéi közt stabilizálódva az egész alakulatnak struktúrát biztosít.
A humusz (tehát a komposzt) jellegzetes anyagai a különféle humin-anyagok. Ezek jelentőségéről másutt már szólottam,[8] de most más miatt idézzük ide a „képletüket”.[9]
A kaotikus bonyolultság helyett fókuszáljunk egynémely részletre. Vegyük észre azokat a gócokat, amelyek jellegzetes felépítésük folytán eléggé félre nem érthetően utalnak eredetükre:
·       A = Triptofán (aminosav)
·       B = Aszparagin (aminosav)
·       C = Imidazol (a Hisztidin aminosav része)
·       kék körök = még felismerhető α–aminosav részletek
·       sárga deltoidok = már csak az amin-csoportok
Mivel az aminosavak a fehérjék építőkövei, s az elöregedett, kimustrált fehérjéket üríti a szervezetünk a kakával, így minden általunk kiürített fehérje-aminosav nitrogénje a kaka alkotójaként indul a növényi-alommal rendezett randevúra… s lesz belőlük ez a szövevényes bonyolultságú új alakulat. Valójában csak a praktizáló múlttal rendelkező szerves-szintetikus vegyész ámul kellő alázattal ezen az átalakuláson, melyhez foghatót sem tervezni sem kivitelezni nem lenne képes művi laboratóriumában, ám mely a Természet „gondatlansága” mellett is adja magát. Ám ez az alázat nem kell megalázó legyen: tudván hogy a komposztálódás folyamatába miriádnyi szimultán faktor is belejátszik, egymást nemcsak segítve de kontrollálva is, az ingyen-kapott eredmény felett nincs mit szégyenkezni, örvendezni viszont annál inkább lenne. Soha sehol nem létezett még ennyire hatékony bio-reaktor, mint a (lenézett) kaka és az (eltakarítandó) alom együttese.
A tudálékosság azonban itt is könyöklő-helyet eszkábál önmagának. Megérteni a folyamatot képtelen, hát az osztályozásba menekül, skatulyákat gyárt. Psikrofil, mezofil, és termofil fázisokra[10] bontja a komposztálást hogy bemutassa: mily mélyreható a felderítésben, s hogy képes rendet-rakni a Természet hányaveti összevisszaságában. A valóság persze az, hogy a Természet (ez a mélyen alábecsült Rendező) egyszerűen felkészült mindenre. Ha hideg van akkor a komposztálás folyamataiban a fő közreműködők azok amelyek hidegben is aktívak; ha langy lenne az idő aktivizálódnak a mérsékelt hőmérsékleten közreműködni képes szereplők; ha pedig beköszönt a kánikula (vagy a zajló folyamatokkal termelődött hő ilyen körülményeket teremt) akkor előtérbe kerülnek azok a társak kik eddig begubózva aludtak de most eljött számukra a kedvező klíma – s természetesen ki-ki nyugalomba vonul ha neki az aktuális munkakörülmény nem smakkol. Arra már nem is vesztegetnék szót, hogy az aktivitási-átmenetek bizonyára sokkal folytonosabbak és finomabban-hangoltak, mint azt a merev psikro-mezo-termo behatárolás sugallja.
………
Komposztot nyertünk hát 2 kisemmizendő anyag „összeeresztésével”.
Komposzt egyébként sokféleképp nyerhető. S ha nem lennének a pályán újabban a komposzt-guruk, a Természet akkor is ez ősi módon elintézné amit kell. Így teszi ezt a lehullott (és zsákba nem tömöszkölt) falevelekkel, a korhadó letört faágakkal, s mindama állati-eredetű pottyantással ami közéjük keveredett, anélkül hogy takaros kupacba igazítaná ezeket vagy termék-menedzser aktív részvételéért sikítana amott.
A komposzt hasznáról már szintén sokan és sokat írtak, így ezeket itt elismételni fölösleges. A legalapvetőbbeket magam is megemlítettem már másutt[11], itt csupán a „felülnézeti” képre utalnék:
·       Komposzt/Humusz nélkül nincs talajélet,
·       Talajélet nélkül nincs (növényi) vegetáció,
·       Vegetáció híján pedig a felsőbb-szerveződésű életnek is befellegzett.
Figyeljünk fel arra is, hogy a kaka-alom komposzt különleges helyzetű a komposztok között.
1.) „Kármentés” eredményeként jött létre.
·       Az egyik komponens (kaka+pisi) a statáriális megsemmisítést kerülte ezáltal el. (Ami egyébként rengetegbe kerül: anyagi ráfordításban is[12], környezeti-kár következményeiben is.[13])
·       A másik komponens (a különféle-eredetű növényi/mezőgazdasági hulladékszintúgy „útjában volt” a termelési-lázban szemetet balkézről nagyban-produkáló (városlakó) emberiségnek. (Csoda hogy még nem áldozták föl mindet az „energia-termelés oltárán”.[14])
2.) Összetételében felülmúlja az összes többi komposztfajtát. Éspedig azért mert benne megvan az ami a többiben nincs: az anyagcsere-végtermékeinkben felhalmozódott kötött nitrogén és foszfor teszi komplexebbé és ezáltal értékesebbé az alomszék-komposztot a többi komposztfajtával szemben. Ráadásul, a benne-levő nitrogént és foszfort olyan (szervesen kötött) formában tározza, melyből az eső/öntözővíz hatására ezek nem lúgozódnak ki, hanem amely folyamatos, egyenletes-ütemű hozzáférést biztosít a növények gyökerei számára ezekből a tápanyagokból, köztes mikroorganizmusok aktív közreműködésével, mely élőlényeknek ugyanez a táplálékban-dúskáló közeg az oltalmat-eleséget nyújtó otthonuk.
Most, hogy a takarás távlatos funkciója is ekként megvilágíttatott, szabad a morfondírozás a szennyvíztisztításban ügyködők táborában is:
v  Kivívott hatalmukhoz görcs-mereven ragaszkodva folytatják eddigi praktikáikat.
v  Elhagyják hitüket és megszaggatják köntösüket.
v  Fejükre hamut szórnak és szeppukut követnek el.

III.  A regeneratív effektus
Az épp fentebb kifejtett „Kármentés” és „Összetételében felülmúlja” bekezdések tartalmai pontosan erről szólnak. Ahelyett hogy a higiéniai megfélemlítések előtt behódolva megsemmisítenénk az értéket rejtő kakát, s zöldítő-bábszínház keretei közt piszmogva, lelkiismeret-nyugtatásul komposztálnánk egy kevéske fűnyesedéket miegymást, visszavezetjük a Természetbe mindazokat az erőforrásokat amik eleve oda tartoznak. Azaz, regeneráljuk azt ami eddig (eleséget adva) erőforrásaival bennünket szolgált.
Az alom-takarásos kaka-mentés ugyanakkor maximális komposzt-kihozatalt eredményez.
Tudvalevő ugyanis, hogy a magára-hagyott kaka is képes humusszá alakulni, csakhogy eközben tömegéből rengeteget veszít. (Olykor a 90%-át is.Ez úgy áll elő, hogy a folyamatokat tápláló szénben gazdag vegyületek forrása a kakában kevés, így önmaga kisebb energia-tartalmú ám értékesebb anyagait kell részben felélje – miáltal viszont nem-jelentéktelen mennyiségű nitrogént is veszít (NH3 NO3 N2 formákban), s a foszfor nagy-része is szervetlen foszfátként odahagyja szülőjét, s mineralizálódva kevésbé elérhetővé válik a növények számára.
Ha viszont alom-hozzáadással eleve biztosítjuk a szénben gazdag vegyületeket (a használatos almok cellulóz-fajtákban s ligninben igen gazdagok), akkor a kaka nem éli fel saját nitrogén- és foszfor-tartalmát, hanem ezek mind gazdagítani fogják a leendő humuszt. Tapasztalat szerint ha a kezdeti elegyben a C:N arány 30 feletti, akkor már nem lép fel a humifikálódás során nitrogén-veszteség. Hozzá kell itt tegyem (a méricskélők megnyugtatására is) hogy amennyiben több alom hozzáadásával a C:N arány nagyobbra sikeredne, akkor sincs semmi baj. Még azzal is megtoldhatom, hogy ez előnyös is lehet. A humin-anyagok ugyanis (a fenti útbaigazító „képlet” ellenére) távolról sem uniformok, nem egységesek. Olyik több szénhidrát-jellegű részletet tartalmaz mint a másik; de más vonatkozásban is legalább úgy különbözik egyik humusz-részlet a másiktól mint két azonos fajhoz tartozó élőlény egymástól. Mindezen túl, e bonyolult nagymolekulák, néha csak körülölelve, azaz kémiailag nem integrálva a saját szerkezetükhöz, további szénhidrát/lignin-jellegű anyagot képesek későbbi időkre konzerválni. Ezáltal pedig megnövekszik az a szervesanyag-tömeg, amely majd a talajélet számára rendelkezésre áll. Ebbe bele kell érteni azt is, hogy a talajban már elfekvő, szénhidrát-tartalmát már erősen felélő humusz (mely emiatt az N és P tartalmát is a kelleténél gyorsabban adhatja le) is stabilizálódhat a váratlan és extra-szénhidrátok rendelkezésre-állásával. Ugyanezek a szénhidrátok (mint emészthetőbb, nagyobb energia-tartalmú tápanyagok) egyben tompíthatják a talajmikrobák azon éhségét[15], mellyel a humusz nitrogén-dúsabb (ám kevesebb energiát adó) részeire vetnék magukat.
Szó mi szó: a talaj eme alom+kaka komposztálásából adódó szervesanyag-megszaporításával (a speciális N és P effektusán túl) eleve több szenet képes (hosszabb ideig immobilizálva) tárolni. Ez pedig nem elhanyagolható körülmény. Akár érti valaki a Bioszféra Klímára gyakorolt hatását, akár célorientált pályázati-versenykiírások mozgósító-erejében bizakodik, akár csak együtt ugat vagy vonít az erre szakosodottakkal a légköri CO2 dilemma körül.[16]
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =
Remélve hogy eddig jutva mindenkit sikerült meggyőznöm az alom mint takaróanyag használatának rengeteg előnyéről, tisztázásra maradt még egy fontos kérdés. Mi való és mi nem való alomnak?
Azt hogy követ, salakot, üveget, műanyagot ne használjunk ha a komposztálás lenne a kijelölt irány, ékesebben elmondják azok akiknek értelme eddig terjed.[17] Van azonban egy távolról sem nyilvánvaló kérdés: vajon alkalmas-e takaró-anyagnak a tőzeg? Aki csak abban gondolkodik magára hagyottan, hogy a tőzeg teljes egészében szerves anyag, miért is lenne hát életszerűtlen hogy segítő partner legyen a kaka humusszá-érésének a folyamatában, annak kínálok alább biztosabb fogódzkodót.

A már tudottak:
Premisszák:
·       Sem a kaka sem a takarónak használt növényi-adalék nem komposzt [IGAZ]
·       Együttesük komposztot eredményez [IGAZ]
Konklúziók:
·       A kaka és a növényi-adalék kiinduló anyagok
·       Köztük reakció zajlik
·       A komposzt pedig ennek a végterméke [IGAZAK]
A kérdés és a következmények:
Tegyük fel most, hogy takaró-anyagnak komposztot használunk. Mi történik ekkor? A komposzt (mivel végtermék) már nem képes érdemben reagálni a kakával. A reakcióhoz hiányzik a növényi-adalék partner-reagens. Marad tehát a kakával dúsított komposzt (amelyben a nem-stabilizált kaka bomlási folyamatai amúgy lassúdad zajlanak). Ettől az elegytől közel sem várható el hogy szagtalan legyen (bár felületi szorpcióval némi „illat-anyagot” a komposzt még így is megköthet), még-kevésbé hogy a kaka (a növényi-adalék mint reaktáns híján) [veszteség nélkül !!!] átalakuljon komposzttá.
Pontosan ez a helyzet a tőzeggel: ugyanis ez is végtermék, éspedig nagyjából azonos szerkezettel bír mint a humusz. A több-éves komposzt pedig gyakorlatilag azonosnak vehető a humusszal. Ennek tükrében nemcsak az válik világossá hogy a tőzeg mint takaró-adalék az alomszék-használat esetén ineffektív, de arra is rávilágít hogy bárminő hasonló-célzatú tőzeghasználat egyenesen pocsékolás, hiszen remélt humusz-készítéshez (abortált komposztkészítésen keresztül) kész humuszt használnak fel.[18]

A fenti érvelés biztos talapzata már csak azon a kijelentésen áll vagy bukik, miszerint a tőzeg ténylegesen humusznak vehető. Az alábbiak ennek a bizonyítékait sorolják elő. Ide azonban már elkerülhetetlen némi konkrétabb kémia becsempészése, az okfejtés csakis ezekkel lehet hiteles. Szolgáljon ehhez alapul az alábbi táblázat: Ez 6 nevesített tőzeg-alkotó komponens-csoport mennyiségi-változásait foglalja össze a humifikálódás előrehaladtával.[19]
Ha mindössze a huminsav-frakcióra koncentrálunk, akkor elég meggyőző az állításunkra nézve a 0%-ról a ~60%-ra növekvés ténye.
[Az un. „Bitumen” frakció az oldószerrel extrahálható (tehát a humin-anyagoknál lényegesen kisebb molekulasúlyú) szerves-molekulák összessége[20], melyek a humifikálódás során részint önállóan képződtek részint annak előrehaladtával leszakadtak a terjedelmesebb humin-anyagokról. (Tanú-jele ennek a kezdeti 1%-ról akár 20%-ra való növekedés is.) Az össz-huminanyag arány ezáltal a 60%-nál is lényegesen magasabbra tehető.]
Az is kiviláglik, hogy a két csoportban is reprezentált szénhidrátok (cellulóz, hemicellulóz) mindegyike szinte teljesen eltűnik a humifikálódás során előrehaladott tőzegből. Jelezve ezzel azt, hogy a még nem illetve kevéssé humifikálódott tőzeges-anyagban a további humifikáció csak ezek jelenlétével halad előre. Ahogyan ez halad, úgy csökken e frakciók mennyisége. S értelemszerűen, ezek elfogytával a humifikálódás is gyakorlatilag leáll. Ami pontról-pontra egybevág azzal, hogy nem-komposztált növényi-adalék szükséges a kaka mellé [lehetőleg minél magasabb cellulóz/hemicellulóz tartalommal], a (viszonylag) teljesen komposztálódott tőzeg pedig már hatástalan ugyanebben a viszonylatban [hiszen már nincs benne cellulóz-féleség].
Túl azon hogy a lényeg már bizonyítva vagyon, ne menjünk el szótlanul a lignin-frakció mellett sem. Hogy szem előtt legyen (s hogy kinek-kinek további támpontot is adhasson) ide illesztem a ligninekre jellemző kémiai felépítést:
 
 
 Általánosító formula, funkciós-csoport jelölésekkel
  Egy hipotetikus lignin(szövet) részlet
 A növény élettani szerepében betöltött funkciója szerint „The basic function of lignin is to give support to the plant, and as a result of its complex structure to protect the living plant from biological attack from micro-organisms”. Vagyis a felépítéséből fakadóan tartást ad a növénynek, a szerkezetéből adódóan pedig védőpajzsként szolgál a külső lebontó/élősködő ágensekkel szemben.
Ebből adódik, hogy a fás-szárú illetve megfásodó növényi részek bővelkednek elsősorban ligninben – míg a lágyszárú részek felépítő-anyaga a cellulóz és a hemicellulóz. S ha a lignin-tartalmú növény befejezte önálló létét, s lebomlása óhatatlanul megindult, maga a lignin, mint egykori védőpajzs, még mindig ellenáll a lebomlásnak. Pontosabban: lassan, vontatottan adja meg magát.
Ebből adódik az, hogy magas lignin-tartalmú kaka-takarás esetén lassú maga a komposztálódás (ehhez a cellulóz-tartalom az előnyösebb), de az is, hogy a takaró-anyag lignin-tartalma a kész-komposztot hosszabb ideig képes stabilizálni a talajban mint a fölöslegben adagolt cellulóz, hiszen a lignin a lassúbb lebomlása miatt hosszabb ideig áll rendelkezésre a komposzt (és élőlényei) táplálására, nem beszélve a teljesen el nem tűnt „védőpajzs” funkciójáról. S e lassú lebomlás egyben azt is jelenti, hogy a lignin-frakció huzamosabban képes a szenet kémiailag kötötten a talajban tartani. Ahogyan ezt a fenti táblázat is alátámasztja: a humifikálódás jelentős előrehaladtával (H1-ről H10-re) a lignin-tartalom 50%-a még megmaradt – miközben a cellulóz-féleségek már 100%-ban eltűntek.
A táblázat többi frakciója alakulásának az értelmezésébe itt nem bocsátkoznék: részint túl messzire vezetne, részint elterelné a figyelmet a már elmondottakról.
=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =
I. II. és III. kifejtései után visszakanyarodhatunk a célkitűzésbeli 3 állítás igazolásához:

3.) A Természetre gyakorolt építő-hatás egyenesen következik II. és III. alatt elmondottakból.
A vezérfonál ehhez a komposzt képződése, s a komposzt1  talajélet1  vegetáció1  magasabban szervezett élet megbonthatatlan láncolata.
Az egyedi különlegesség pedig abban rejlik, hogy a leghatékonyabb összetételű komposzt adódik, ha úgy tetszik pusztán „kármentés” eredményeként, mégpedig maximális hozadékkal.
Az pedig, hogy a légköri CO2 szintjébe is indirekt-módon bele tudunk ezáltal avatkozni (a talajban tartósabban-megmaradó nagymennyiségű komposzt készítésével) építő-hatásúnak különösen akkor tekinthető, ha a feltárások tükrében elismerjük: az át nem gondolt praktikák nagybani űzésével az emberiség mára óriási rombolásokat idézett elő az Anya-természetben.[21]

2.) A megfogalmazott és megvalósuló komfortok:
·       Nincs szag (ld. az I. alattiakat) – még annyi sem mint a vízöblítéses trónoláskor.
·       A kiépítéséhez sem víz-szerelő sem víz-szolgáltató nem kell. S vízdíj-számla sem csatolódik hozzá.[22]
·       Víz-szolgáltatási zavarok esetén (midőn a piperék közeli fajanszban kalkulálhatatlan terminusra elpihen a kéretlen rakomány) sincs az alomszék működésében elakadás-szerű zavar.

1.) Elemi helyett MAGAS védelem a fertőzési veszélyektől.
A művi-szennyvíztisztítás ránk-tukmált szükségességének a priori alapja az a higiéniai fenyegetés, miszerint csakis ezzel lehet elejét venni azon járványoknak melyek a múltból visszaidézgetve máig fenyegető felkiáltójelként állnak, valamint az a higiéniai hitegetés, hogy ez az iparizált metódus majd totális védelmet ad a kaka-eredetű fertőzésekkel szemben. Minden már feltárt és megmutatkozó romboló-hatása ellenére, a művi-szennyvíztisztítás ezekkel az érvekkel tartja még a markában a járványoktól félő és fosó városokba terelt és tömörült tömegeket.
Amihez – elgondolkodtatóul – jó hozzátenni azért a következőket:
A.) Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor egy váratlan zápor következtében megtelik az egyesített csatornarendszer. [Milyen szép műszó is ez, az előrelátni-képtelenek mérhetetlen ökörségére.[23]]
·       Ilyenkor egyrészt felbugyog a szarosvíz, s mindenki annyit tapickol benne amennyi ingerenciája van erre.[24]
[A higiéniai lekövetés a lé levonulását követő nagybani klórmész kiszórás. Ez (ránk nézve) az I. világháborúban alkalmazott vegyi-fegyver, a klórgáz alkalmazásának az önként-vállalt, szelídebb változata. A Természet egyéb résztvevői számára pedig… (ezer szerencse hogy a városokban ezek egyre ritkábbak)]
·       Másrészről nem győzi a megnövekedett volument befogadni a szennyvíztisztító-telep[25], s így a beérkező szarosvíz szabad átjárást kap az élővizes-befogadóba – ha kell jogszabályi megtámogatással.[26]
A hírmagyarázatok a hibákat az időjárásra hárítják. Mi meg elmondhatnánk, Szophoklész után szabadon: „Sok van mi csodálatos… de ez rettenetes.”
B.) A szennyvíztisztító-telepek normál-üzemű kimenő-vizei kötelező vizsgálati jegyzőkönyvének nem része semmiféle bakteriológiai vizsgálat.[27] Ettől függetlenül (belső döntéshozatallal) ha „gyanus” a kimenő víz minősége, hipót (NaOCl) zúdítanak hozzá találomra, mielőtt útjára engednék.
[Ez a befogadók számára olyas élmény, mint mikor az úr elcsábította cseléd lúgot iszik
 – A párhuzam arra is kiterjed, hogy egyik hír sem ver fel nagy port az újságokban.]
C.) A szennyvíztisztító-telepeken képződő szennyvíz-iszapokra már más a regula.[28] A vonatkozó törvény szerint „ha a fekál coliform értéke < 500 db/gramm (száraz-anyagra vonatkoztatva) akkor az már kóser.” Ami egyfajta önbevallás: nem sikerült a nyuszkó eltüntetése, hát azzal állunk ki a színpadra, hogy lám-csak, számuk a törvény-megengedte szint alatt marad. (A gondos „igazításoknak” köszönhetően.)
D.) S tetejébe, itt van a valódi művi-probléma: Azok az irdatlan-változatosságú szerek amiket naponta használatra bevet az emberiség, valamint a rengetegféle gyógyszer mely szervezetünkből kiürül metabolitjaikkal együtt, olyan feladatot ró a művi szennyvíztisztítás primitív rendszerére melyet az képtelen megoldani.[29] Persze, igyekeznek. Ám minél többet tojakodnak ekörül, annál több a beismerendő negatívum. Ezért is tolják előtérbe – valahányszor szóba-kerül az ekörüli eredménytelenség – azt a néhány esetet/vegyületet ahol csodamód (részleges) siker mutatkozott, s ezekre hivatkozással jönnek az örök hitegetéssel: a többin javában dolgoznak, és csak idő kérdése a kutatások sikere. E hazug propagandát azonban még a terület művelői sem osztják mindannyian. Sőt, az a tisztánlátás is megfogalmazást nyert már, hogy az egész koncepció téves, a kitűzött cél soha nem lesz megvalósítható.[30] Ennek a fő argumentuma olyannyira közérthető, hogy a tudományos közlés és az ismeretterjesztői szintű elmélkedés 100%-ban fedi egymást.
A.) B.) C.) és D.) alatt tehát láttuk, hogy a művi szennyvíztisztítás higiéniai érvelése totálisan megtévesztő, hamis, hazug.

Nézzük, ezek tükrében, mit képes nyújtani ugyanezen a téren az a szerény elrendezés, amely a kaka alom-takarásával kezdi útját.
i.) Legelőször is rá kell irányítsam a figyelmet arra, hogy az A.) alatti havária esetek itt elő sem állhatnak. Nincs ugyanis csatorna, amely túlterhelés esetén kiöntene; s nincs semmiféle lé sem a kaka-alom körül amelyet „tova kellene engedni” bármikoris. Ha eső csapna le, az alomszék (fedett helyen lévén) ebből semmit nem észlel. Az érésben levő komposzt-kupac pedig (ahova az alomszék tartalma kihordásra kerül) ha eső éri sem „folyik szanaszét”. Kilúgozódhat belőle némi anyag, ez kétségtelen. Ám a dolgok dinamikája a következő: a friss ráhordásból (mely tehát a meglevő kupac tetejére kerül) kioldódó komponensek csupán alább, az alatta-levő már idősebb ráhordásokba vándorolnak. Ami viszont onnan vándorolna tovább lefele, esetlegesen a talajba ha az eső kiadós volt, az már (részlegesen-érett) komposzt-komponens, távolról sem friss szar. Ám még ez is mind elkerülhető, ha a komposzt-kupac olyan tározóban érik amely felülről fedett. S ez nem túl bonyolult, vagy nagy-költségű elrendezés. Talán felesleges ezek után hozzátennem, hogy se klórmész se hipó nem kerül itt bevetésre.
ii.) A kakával kikerülő patogén baktériumokkal kapcsolatban az alábbiakra érdemes figyelmi:
·       Ha ezek a baktériumok a beleinkben harmóniában-szeretetben[31] éltek nem kis ideig, akkor ez a kórokozási-teória vészterhes általánosítása valahol önmagára-nézve mániákusan patogén.
·       Miután e baktériumok a beleink védett környezetéből kikerülve szembesülnek a zordabb külvilág szakadatlan támadásaival (a komposzt-dombot rendkívül sok falánk élőlény lakja), átgondolandó a túlélési sanszuk. Az eddig begyűjtött jelek mind arra utalnak, hogy e pőrén a külvilágba landoló baktériumok (patogének vagy sem) zöme áldozatként végzi, bár a kipusztulásuk soha nem teljes.[32]
·       Mivel a komposztálódás előrehaladtával e patogén-pedigrével „kulák-listára” vett baktériumok száma alaposan csökken, esetünkben máris látványosan jobb a helyzet mint a művi-szennyvíziszap esetén, ahol (mint fentebb – C.) és ref.28 alatt – már utaltunk rá) jelentős ráhagyást engedélyez e téren maga a regnáló törvény. A szennyvíziszap esetlegesen fertőzőbb mivolta érthető is, hiszen ez az iszap nem ment át komposztálódáson. (Amikor viszont ezt pótlólag megvalósítani igyekeznek, akkor ott egyéb súlyos problémák merülnek fel.[33])
iii.) De vajon mihez kezd a kaka-alom elrendezés a művi gyógyszermolekulákkal s metabolitjaikkal? Erre válaszolni könnyű is, nehéz is.
·       Könnyű akkor, ha az előzőekben a komposzt és képződése kapcsán leírtak „vérré váltak”. Ha nem orrol meg senki a népies megközelítésért a tudományoskodó taglalás helyett, akkor így vetném össze a művi-szennyvíztisztítás étvágyát és emésztőképességét a komposzt-domb és lakói hasonló tulajdonságaival: Az előbbi olyan mint az infúzióra-kötött magatehetetlen beteg (akinek az egyenletesen csepegő steril cukor-oldat az egyetlen összekötő szál az életben-maradásához). Szemben az utóbbival, amely hasonlatos a cudar időjárási-viszonyokat is derűvel-fogadó, vándorló-életmódú nomád csoporthoz (mely vígan elél bármin amit útközben talál vagy szerez, legyen az rénszarvashús vagy csak fagy-marta zuzmó és bogyók – mert amit nem fogyaszt el a törzs vezére azt megeszik a vasfogú-bendegúzok, s amit ők is félrehajítnak azt nem hagyja veszni a farkcsóválva kísérő kutyahad). Akinek ez a megközelítés testidegen, az keresse fel a Megtisztulás Útja 4.) 1. 2. és 3. pontjait, ahol lényegesen más terminológiával „kvázi-tudományos” indoklást talál e páros képességeinek az összevetésére.[34]
·       A válaszadás nehézsége – ha valakit a fentiek még nem győztek meg teljesen – abban rejlik hogy a területen érdemi kutatás nem zajlik. Ezért vallana nagyfokú idétlenségre, ha valaki kéjesen a bizonyítékként számon-kért publikációk hiányán lovagolna. Általános-érvényű sugallat ennek ellenére van. A ref.30 alatt már idézett munka egyenes következménye az is, hogy ha egy közegben az emberi szervezetben uralkodóknál is sokrétűbb/drasztikusabb folyamatok zajlanak (s az élő-átalakulásban levő komposzt éppen ilyen), akkor abban erőteljesebb és diverzifikáltabb mindenféle lebontó folyamat. Azaz: ha az emberi szervezet képes a gyógyszermolekulákat metabolizálni (ez a lebontás kezdeti-fázisát jelölő műszó), akkor a komposzt képes e folyamatok továbbvitelére (akár a teljes lebontásra is).[35] S akinek még ez is kevés, az rágja át magát azon a ritka publikáción[36], amely immár konkrét és tudományos-közegű bemutatását adja egy állatgyógyászati antibiotikum hatékony és gyors eltűnésének, amennyiben az a komposztálás darálójába kerül.[37]

Fehéren-feketén előállt tehát,
 hogy a Törvények szorításában vergődő és az akadémiai-szempontok miatt lenézően kezelt
kaka-alom elrendezés tudja mindazt,
 amit a művi-szennyvíztisztítás bármilyen távlatokba helyezett ígérete
soha nem lesz képes nyújtani.

A pontról-pontra való összevetés – ha a szigorú vizsgáló újfent végigtekint minden részleten – arra is rávilágít, hogy még annál is többet ad ez a szerény elrendezés, mint ami az elinduláskor feltételezhető volt róla.

=   =   =   =   =   =   =   =   =   =   =

Most tehát, hogy e Takarás sokrétű eredményessége a vödör magaslatában bemutattatott, érdemes elgondolkodni a felsőbb szervezési teendőkön is:
ü  Takarodót fújni a romboló elrendezések működtetésének.
ü  Szemfedőt helyezni rájuk, az örök nyugalomba helyezés alkalmából.

Dég,       2018. február 27.        dr. Fuggerth Endre




[1] 1-oldalas tömörítésben, egy virtuális bifsztek-rendelés utóéletének rémképeként: Tényleg Közellenség?
Az átalakulások szemszögéből, a nyershússal vonandó szoros párhuzamban: A Megtisztulás Útja
[2] Kimenő vizeik paramétereinek önmaguk-által mért eredményei tükrében: Tisztán-látás és Elmúlt 1 év
A következő nagy hórukk (Kvassay Jenő Terv) előkészületében tett felsőbb-kezdeményezésű állapotfelmérésekbe tett betekintéseimből: OVF jelentés
Némely nyilvánosságra-került vízkár-eset tanulmányozásával: KÁRvíz (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/karviz.html )
[3] A vége-felé, annak lezárásában: „Az egyik tétel azt járja körbe részletesebben…”
[4] A szag érzékelése és a szag-anyagok megkötése körüli kalandozásaim apró-betűs részének a követését akár át is lehet ugrani. Az abban leírtak ugyanis nem effektív kutatási eredményeken nyugszanak, hanem tágabb, mindazonáltal stabil kémiai és logikai elemekkel sakkozik.
Megspórolván ezzel több-ezer, a téma környékét vizsgálgató projekt idejét, költségeit, és végterméket. Melyek együttese sem adna kielégítő magyarázatot mindenre, legfeljebb olyan ellentmondásokat villanthatna fel belőlük a kutató elme, melyek tízszer-annyi további cikk nekifutásához készítenék elő a terepet.
Mint például azaz űr, hogy kétségtelenül mélyreható eredmények ellenére
(2004-ben, a szag-érzékelés területén végzett kutatások orvosi Nobel-díjjal lettek honorálva: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fiziol%C3%B3giai_%C3%A9s_orvostudom%C3%A1nyi_Nobel-d%C3%ADj )
a szénhidrogének szagfelismerése máig nem nyer magyarázatot
(„…bár ez nem magyarázza meg, hogy az vízben oldhatatlan szénhidrogéneknek, például az izooktánnak miért van szaga…”. https://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/hir/cikk/szag.html )
[5] Nincs azonban mindennek szaga. A levegő komponenseire szaglószervünk nincs érzékenyítve. Ennek 2 oka lehet.
1. Nincs szükség rá, mert azt természetes közegnek tekinti: oxigén (S a felesleges feladatok terheit minden épeszűen szervezett képződmény kerüli. – Vö.: bürokrácia.)
2. Vagy rendkívül inert anyagról van szó (nitrogén, nemesgázok), amelyek éppen ezért amúgysem okoznak galibát ha belélegezzük.
Egy kivételt érdemes megemlíteni. A szénmonoxidot (CO) sem érzékeli az orrunk, bár az komoly veszélyforrást jelent életünkre. Hogyan lehetséges ez? Kémiailag ez ugyan adódik abból hogy a CO molekula rendkívül stabil (azaz nem reaktív „normál” körülmények között), tehát macerás egy feladat lenne megkötő (és ebből-fakadóan jelző-impulzust küldő) mechanizmust építeni ki rá a szagló-régióban. Mégis, ez a macerás feladat testünk egy másik részében megvalósul – csakhogy onnan már nincs inger-küldés a szagfeldolgozó agyi központba.
Ugyanis ez a másik hely testünk egy bensőbb része, amit tehát a külső régiók már védenek. E védettebb állapot okán, testünknek ez a bensőbb része már csakis a saját feladataira koncentrál. Ez a belsőbb, védettebb rész, ahol a rendkívül inert CO mégis képes reakcióba lépni, a vérünk.
·       Amelynek elsődleges funkciója a szervezetünk egészének oxigénnel való ellátása. Erre a feladatra az evolúció kitalálta és felépítette a hemoglobint, amelynek központi része az a porfirin-váz, amely síkban-elhelyezkedő 4-fogú kelátként rögzít egy centrális vas-atomot, melynek egyik axiális-pozíciójába egy további szerves-ligandum kapaszkodik. Mindezek következtében a másik axiális-pozíció kellően „érzékenyített” lesz ahhoz, hogy a tökéletes szimmetriája miatt jelentős kezdeti inertséggel bíró O2 molekulát átmenetileg magához kösse, és ezáltal azt tovaszállítsa.
·       Csakhogy, a CO molekula ugyanezen a „szuper-érzékenyített” vas-atomon hasonlóképpen képes megkötődni mint az O2, mégpedig annál lényegesen erősebben. Ugyanis, hasonlatos felépítése és nagybani inertsége ellenére a CO (atomjai elektronegativitás-különbségeiből fakadó töltés-aszimmetriájából adódón) poláros molekula, szemben a szimmetrikus (s emiatt apoláros) O2-vel, s ez az oka a CO erősebb (gyakorlatilag irreverzibilis) kötődésének. Ezzel viszont a vér oxigén-felvevő képessége blokkolva, ami (bizonyos CO koncentráció felett illetve ha hosszabb ideig tart) halálhoz is vezethet.
 
 N.B.: a képződött komplexben az O2 (szög-állású kapcsolat [a kapcsolódott oxigén-atom „magános-elektronpár” hely-igényéből adódóan], emiatt aszimmetria, s így fokozottabb további reaktivitás) leadása könnyített (reverzibilis a kötődés), a CO (a porfirin-váz síkjára henger-szimmetrikus elhelyezkedés, a CO eredő-polaritásából fakadó erősebb rögzülésén túl kisebb hajlam további reakcióra) távozása pedig nehezített (irreverzibilis kötődés).
A kvantum-pályamodell alapján a reaktivitás-különbség további magyarázatot is kap:
A reakciót mindenkor a legkevésbé kötött (azaz a legmagasabb energia-szintű) elektronok szabják meg. Ezek a Highest Occupied Molecular Orbital (HOMO) elektronjai. Mint alább átható, a HOMO a CO-ban a C-O tengely körül forgás-szimmetrikus, míg az O2-ben a π (p) pálya-síkjában is anti-szimmetrikus. Márpedig ez a különbség óriási, ha e pályáknak a vas-atom axiális-irányultságú pályájával kell átlapolnia, melynek a szimmetria-viszonya csakis az egyikkel egyezhet.
[N.B.: az eredő poláros-apoláros különbség is rendkívül látványos, majdminden pálya esetén.]
Azt, hogy ugyanazt a mechanizmust, mely már ki lett találva és így akár visszacsatolást is adhatna, miért nem építette ki a szervezetünk az orrunkba is, csak latolgatni tudjuk:
a) Ritka az afféle helyzet amikor a CO jelenlétével (a természetes élőhelyeken) számolni kellene.
b) Késésben van az evolúciónak ez a része.
c) A Természet nem mesterséges rezervátum, amelynek egyetlen faj mindenáron való megvédése a célja – annak minden görcsös ön- és Természet-pusztító hajlama ellenében.
[6] Illő nem kihagynom azt az esetet (nehogy a teória félig-megindokolt volta szegeztessék nekem), hogy mi a helyzet a benzinpárlatok érzékelésével.
[Hallgatólagosan elfogadottnak vettük eddig, hogy a szagok kémiai érzékelésekor csakis poláros-ionos és semmiképp sem semleges-gyökös mechanizmusú reakciók lehetőségeiről elmélkedünk. Valóban: specifikus inger csak specifikus szerkezettől várható. erre pedig egyedül a (poláros-szerkezetű) funkciós-csoportok jelenléte a garancia, mindkét oldalon.]
A telített szénhidrogének, mint a benzin s a petróleum-párlatok, azon enyhe körülmények között ahol az emberi élet zajlik (~1 atm., ~30 oC) nem vihetők reakcióba: nincs un. „funkciós-csoportjuk”, amely a fokozottabb reaktivitásával a kezdeti reakció centruma lehetne. Emiatt a szagló-receptor kémiai-szerepe itt nem merülhet fel. A következő mechanizmus ugyanakkor megfontolható: A szagló-receptorunk reaktív centrumai annak a testszövetnek a részei, amelyben bővelkednek a lipofil-részletek is. E lipofil mezőt beborítja (ha jelen van) a lipofil-természetű (apoláros) szénhidrogén, mely a fizi-szorpciót követően ráadásul lassan/nehezen távozik onnan. [Éppen amiatt mert a távozását előmozdítható, a levegőben mindig jelenlevő víz(gőz)ben nem oldódnak: lipofilitásuk ugyanis egyben hidrofóbia is.] Az e következtében (kis szénhidrogén koncentráció esetén is) beálló mono-molekuláris rétegű borítás térbelileg blokkolja a szagló-receptor aktív centrumaihoz való hozzáférést is. [Teszt: benzinpárlat belélegzése után vajon érezzük-e a kaka szagát?]. Ezt, mint a „jel-vétel” időleges teljes meghiúsulását, már elképzelhető hogy fel tudja dolgozni a szagló-régió, s ennek megfelelő jelet küld az agyba.
Nem szabad kizárni azt sem, hogy a legtöbb (kommerciális) benzinpárlat nyomokba tartalmaz különféle telítetlen szénhidrogéneket is. Ezek viszont már jóval nagyobb reaktivitásúak (a telítetlen-hely pozíciója aktuálisan „funkciós csoport”) mint a telített párjuk, így ekkor a kémiai mechanizmusú érzékelés is elegendő lehet mint magyarázat. (Megerősítheti ezt, hogy a finomított benzinpárlatok szaga jóval tompább/eltérő mint a kevésbé tisztítottaké.)
[7] A tétovák megerősítésére és a berzenkedők csitítására, javallott a következő kültéri fakultatív elrendezés: Kiránduláson (ahol senki se látja őket) a magukkal vitt vödörbe végezzék a dolgukat ha eljött az ideje (kicsit is nagyot is), s rögvest szórjanak rá az erdei vegyes-alomból. Majd tegyenek egy bátor szag-próbát.
[8] SZÖRNY „A TISZTÍTÁS  A foszfor-eltávolításról” részben.
[9] ref.19 alatti dolgozat 30. oldaláról
[10] The composting process is carried out by three classes of microbes
• Psychrophiles - low temperature microbes
• Mesophiles -medium temperature microbes
• Thermophiles - high temperature microbes
[12] A ráfordításokról tehát:
1. Tömören a SUMMA 3.6.) Mérlegvonás alatti első nagy-táblázat 1. és 2. tételei.
2. Némi energia-aspektus elherdálást felvillantva: Vekker
3. Egy apró lépés körüli mérhetetlen-sokaságú (és teljesen felesleges) teendők bemutatása: TEHER
[13] Az okozott környezeti-károk seregéről:
Globális áttekintés: Rálátás
Tömör táblázatos összefoglalás: SUMMA 3.6.) Mérlegvonás „a KÍNÁLAT REPERTOÁRJA” alatti táblázatban.
[14] Mert ez ma nagyon trendi. [Kitekintő összefoglaló: Sallai Tibor: Kommunális szennyvíz iszap termikus ártalmatlanításának lehetőségei, 2007 (http://vizugy.uni-pannon.hu/hu/virtualis-tudastar/szakdolgozatok/send/5-dissertations/8-sallai-tibor-szakdolgozata) 41. oldalán, „1.7.2. Biomasszatüzelés” alatt] MINDENBŐL energiát nyerni – hogy azután keresztbe-tett lábbal vegetáljunk izgő-mozgó önjáró-kütyük által körülvetten. Nehogy le kelljen mondani az elektromos-fogkefe használatról.
Eljöhet még az az idő is, amikor fing-befogó luftballonnal kell járjon-keljen mindenki, nehogy annak kósza metán-tartalma veszendőbe menjen. S „Felnézünk Rájuk” arcképcsarnok is létesül majd a műfaj sztahanovistáiról, kik tevékenységét Üvegház-gáz érdemrenddel is honorálják majd a Klíma-konferenciákon. E nagyszerű vívmány alapvető műszaki-pneumatikai rejtelmeibe pedig a kandi érdeklődő alaposabb betekintést a „Fingkollektor Testközelből” nyerhet.
[15] Nagyjából hasonló történik akkor is, amikor a Szürkevíz kicsorgatásra kerül a talajfelszínre. Minthogy ez a háztartási „hulladék” is viszonylag gazdag a könnyen emészthető szénhidrátokban (mosogatási ételmaradékok) és a gazdag energiaforrásul szolgáló lipid-jellegű vegyületekben (étkezési zsír-maradékok, testünk-bőrünk váladékai és az oldásukra használt emulgeáló-szerek: mosogatószer, szappan, mosópor), így direkt és átvitt értelemben egyaránt hozzájárulnak a talajok és a bennük zajló élet intenzifikálásához.
[16] A „Halálosan komoly” verzió: a CO2 bibi
A pályázatokba helyezett reményekről: Klíma-klíma
A technologizált jövőkép gyászjelentése margójára: pá PÁRIZS
[17] Óvatossággal kezelendők azok a hírek is, melyek arról tudósítanak hogy műanyag-lebontó baktériumokra találtak kutatásaik során japán mérnökök, s a kezdeti eredmények nagyonis kezdeti stádiumait lebegtetik meg ennek bizonyságául.
A bacterium that degrades and assimilates poly(ethylene terephthalate…”
Shosuke Yoshida et al. Science  11 Mar 2016: Vol. 351, Issue 6278, pp. 1196-1199
Nem mintha a Természet – ha elég időt kap rá – nem lenne képes önmaga is ez-irányba evolúciós-lépésekkel kísérletezve bakteriális-szinten működő konstrukció létrehozására. Ami persze nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyeket iszonyatos sebességgel és volumennel jelenleg magunk kreálunk. Így meglehet, hogy a Természet minden találékonysága ellenére a PET-palackokkal telt bálnahullák fogják majd hirdetni egykorvolt nagyságunk dicsőségét.
[18] Példa a hazai hozzáállásra:
Érdekességképpen megemlítendő, hogy Csór-Nádasdladány mellett évi 30-40 ezer tonna tőzeget bányásztak, a kitermelés 25-30 embernek adott munkát, a legnagyobb felhasználó pedig a Fővárosi Településtisztasági Vállalat volt, amely a szikkasztott szennyvíziszapot komposztálta a tőzeg segítségével.”
2015-ös Finn diplomamunkából (CENTRIA UNIVERSITY OF APPLIED SCIENCES) (8. oldal):
414 + 146 = 560 ezer m3 1994-ben a jelzett értelmezésben.
Hiába, no. Vannak bőven tartalékaik. Az igaz, hogy nem a fejekben.
Kapcsolódó hír, hogy ez a tevékenység mint „tudomány” azonnal át is ment azokon a rostákon amin az Alomszék-koncepciót az istennek se engedik keresztülvergődni. Hazai-vizeken az Agrokémia digitális Tankönyvtára ugyanis ezt rögzíti:
„Tőzegfekáltrágya
Az emberi ürülék is felhasználható trágyázásra. Elsősorban tőzegfekáltrágya formájában alkalmazzák. A tőzeget és a fekáliát 1:5, 1:10 arányban keverik. Az emberi ürülék nitrogénben gazdag (0,8–1,2%), így elsősorban nitrogénigényes kultúráknál használják fel.”
Tehát tudománnyá emelkedett valami aminek a kémiailag megalapozatlan voltát épp most emeltem ki, csak mert a falusi emésztő-gödrök szippantó-kocsizós gyakorlata az elmélet magasába rántotta. Ebben feltehetően szerepe lehetett a szippantásokból befolyó tetemes behajtott díjaknak és a tőzeges-fekálként előálló eladható termékből származó nem kevés profitnak egyaránt.
Nem a jelzett „kaka-mentő” gyakorlat ellen szólok itt, mert az összességében még ebben a formájában is messze hasznosabb mint a művi-szennyvíztisztítás egész hóbelevanca.
[Közbevetőleg: még a hatékonysága is úgy-ahogy rendben lehet, amennyiben a felhasznált tőzeg még csak a humifikálódás elején tart. Bár ekkor is felesleges ezt kibányászni, hiszen tálcán kínálja magát jóval több (évente megújuló) mezőgazdasági hulladék, melyek mindegyike a tőzegnél alkalmasabb a szippantott szarosvíz mellé partnernek, hiszen garantáltan magas a cellulóz/lignin-tartalmuk.]
Az az elrendezés, amely az említett gyakorlattól csupán annyiban tér el hogy tőzeg helyett vegyes növényi-eredetű hulladékkal mint alommal elegyíti a kakát, kicsiben-gyakorolva maga az Alomszék-koncepciója, nagyban-kivitelezve pedig alom-átitató telepként működik, pl. Franciaország területén több is. (Némelyik azzal a rátartással, hogy közvetlenül képes még a szippantott feketevíz fogadására is.)
Az „alom-átitató” telepekről:
A Vízgazda ajánlásában: http://www.eautarcie.org/hu/08d.html
A fájó pont (és óriási veszteség) az, hogy a jelenlegi merev és korlátok-közé szorított gyakorlatnál jóval hatékonyabb Alomszék-elgondolás köré közben mindenütt magas falakat vonnak. Karantén övezi a Médiában, az Akadémián, a Törvény minden szegletében.
[19] Physical-Chemical Properties and Sorption Characteristics of Peat
by Domenico M.S. Delicato, School of Chemical Sciences, Dublin City University July 1996 (p53)
[20] Amiben igen értékes vegyületek is találhatók. 2 db szterán-vázas vegyület izolálását mutatja be az alábbi korai munka:
THE CHEMISTRY OF PEAT PART I. THE STEROLS OF PEAT MOSS (SPHAGNUM)
D. A. J. Ives and A. N. O’Neill, Can. J. Chem. Vol. 36 (1958) 434-439pp
ABSTRACT Peat moss (Sphagnum) from the surface of an Atlantic peat bog has been extracted with a mixture of benzene and ethanol. The extract has been fractionated chromatographically on alumina. A mixture of sterols has been isolated from one fraction. This mixture has been proved by oxidation experiments to consist of 8-sitostanol (stigmastanol) and 8-sitosterol. It constituted approximately 0.2% by weight of the dried peat moss.
Azt a kérdést, hogy emiatt a kb. 0.2 súly-%-nyi gyógyászati/étrend-kiegészítő potenciállal rendelkező növényi-eredetű szterol miatt most most rávesse-e a tőzeg nagybani-feldolgozására magát a gyógyszeripar, vagy hogy azért képződött ez a tőzegben hogy az ottani élet (beleértve a tőzegen-megélő satnya táplálékkal is beérő élőlényeket) védelmét és egészségét szolgálja, udvariasan itt is nyitva-hagyom.
[21] Az eredeti gondolat: „Felvenni a klímaváltozások kihívását? Ez is lehetséges!
A saját tömörítésem: SUMMA8.) Klíma: Ráhatás/szabályozás?
[22] Ezt ma már rengeteg forrás egyöntetűen ~30% víz-spórolásban jelöli meg.
[23] Az Európai Uniós irányelvek megfogalmazásában, (már 1991. május 21-én) rögzítve lett maga a lehetetlenség
(91/271/EGK 32. oldal, A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK,
A. Gyűjtőrendszerek” lábjegyzetében):
Figyelembe véve, hogy gyakorlatilag NEM LEHET olyan gyűjtőrendszereket és tisztító telepeket méretezni, amelyek minden szennyvizet kezelni tudnának például egy szokatlanul heves esőzés alkalmával…
ugyanezen mondat folytatásában ezt űbereli a tehetetlenség:
„…a tagállamok intézkedéseket hoznak a záporvíz túlfolyásból származó szennyezés korlátozására. Ezek az intézkedések a száraz idei hozamhoz viszonyított hígítás mértékén vagy kapacitáson alapulhatnak, vagy megadhatnak egy bizonyos elfogadható túlfolyási esetszámot éves viszonylatban
Ez a szellem lengi át a legújabb HAZAI törekvéseket, melyek a Jövő céljait jelölik ki:
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság egyik anyagában
21. oldal 2.7.3. alatt, a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia egyik célkitűzését így fogalmazza meg:
A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására
Azt hogy vajon mindez az Értelem B-terve, avagy valami más, az Olvasó megítélésére bízom.
[24] Nem lehet közömbös, hogy mi történik ugyanezen esetben az alomszékes-elrendezés mellett. Egy szűkszavú összevetés a SUMMA3.6.) Mérlegvonás” első nagy-táblázatában, a „Kár-esetek: 2. eseti zivatar” celláiban fellelhető.
[25] Ennek elvi-tudományos és gyakorlati aspektusai a Hatás-fokosa BIZONYÍTÁS” „III. Az állandóság ködös mítoszav pontja alatt taglaltak. (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/hatas.html)
[26] A Szolnoki szennyvíztisztító-mű feltehetően nem az egyedüli mely efféle szabadalmat rögzít, jogszabályi környezet véd-fedezékébe helyezve azt:
A beépített [4 db] szivattyúk közül egy ún. záporszivattyúként üzemelhet, ami - a vízjogi engedélyeknek megfelelően - lehetőséget biztosít a háromszoros hígítás feletti szenyvízmennyiség elvezetésére.”
(http://www.vcsm.hu/szolgaltatas.php#szennyviz a „Szennyvíztisztító Mű” alatti 2. bekezdésében)
Hiszen erre, mint joviális gyakorlatra, már az OVF jelentés összeállításakor is leltem ráutaló nyomokat: „Szigetköz (1-1) alegység  14. oldal 3.6
A Mosoni-Duna győri szakaszán rendszeresen visszatérő probléma, hogy a város csatornázottsága elavult, esőzések idején túlterhelt, ezért a városi egyesített rendszerű csatornákból esővízzel higított szennyvíz rendszeresen átemelésre kerül a Mosoni-Dunába. Mennyisége éves szinten eléri, esetenként meg is haladja a 200-500 ezer m3 -t.
[27] Legalábbis ezt támasztják alá az alábbi, publikusan elérhető adatok:
DMRV Duna Menti Regionális Vízmű: http://www.dmrvrt.hu/hu/kibocs_tiszt_szv_min
Bakonykarszt Zrt.: pl. Veszprém
Ez tehát vagy
·       annak a hallgatólagos beismerése hogy
o   jobb inkább nem tudni e dolgokról
o   a Természet ezt amúgyis a helyére teszi
·       annak elleplezése hogy ezek kordában tartására
o   a művi-szennyvíztisztítás procedúrája eleve alkalmatlan
o   ha kell beledöntjük nagytitokban a hipót – oszt’ lesz ami lesz.
Szorosan a témakörhöz tartozik, hogy a bakteriológiai-vizsgálatok széles skálája valósul meg akkor, ha egy ivóvíz-célzatú víz minőség-vizsgálata zajlik, a fogyasztás engedélyezése kapcsán. Ezekkel ekkor alaposan rá lehet ijeszteni a beméretőre, aki (mint a legtöbbünk: nem született bakteriológus) ezután – ha teheti – hanyatt-homlok menekül ettől, és ráköt a „biztos-garanciát” adó központi-ivóvízhálózatba.
[Innentől pedig, akár termel ebből fekáliás-szennyvizet akár nem, a meglevő törvényi környezet a „talajterhelési-díj” vészterhes meglebegtetésével bele-hessenti e kezdeményezőt a „védőhálóba”, s az önként-dalolva belép a központi-csatornahálózat etetői-használói tudatmódosított közösségébe. Onnantól pedig már igazán szarik mindenre, hiszen „fizet érte”. Letudva ezáltal kötelesség, törvényi-igazodás, lelkiismereti-aggályok.]
Pedig, a bakteriológiai eredmények és megállapítások trükkös dolgok. Tollam ugyan nem igazán hivatott a tárgy mélységeiben a szaktekintélynek kijáró/megengedett artikulációk nagymellényű terítésére (lévén tudásbázisom a kémiát átlátó vegyészé – mely tudomány nem tekinti tárgyának a legapróbb élőszervezetet sem, bár az azokat felépítő molekulákat, egyenként is összességükben is, igen), a logikára viszont mindig számíthatunk.
Nézzük hát akkor, hogy mi konkrétumot mond e dolgokról maga a bakteriológia:
·       Aki sokat olvas össze, az vagy megzavarodik vagy kiigazodik ha belebotlik a coliform kifejezésbe – amely legalább annyira ott van mindenütt a Természetben mint a hívőknek a Jóisten.
·       Aki viszont a kevésből is ért, annak az alábbi ábra a legfrappánsabb támpont:
Ahol egyedül az E. coli O157:H7 baktérium az, amely valóban megbetegedést okozhat. A többi ártalmatlan, s pusztán „indikátor” arra nézve, hogy esetleg az O157:H7 variáns is jelen lehet.
Szóval: hol is van (a rengeteg fenyegetésben) az a biztos támpont?
Vegyük ezek után a következő kísérletet: Töltsünk egy pohárba „abszolúte tiszta” vizet. [Ne is törődjünk azzal, hogy ilyen nincs.] És hagyjuk ott, a levegővel érintkezve, állni. A levegő – mint tudjuk – nem steril. Többek között emiatt terjed az influenza, s még számos más betegség, merthogy kórokozó-baktériumai ott lebegnek a levegőben, körülöttünk. Ám a levegő érintkezik a nyitott pohár vízzel, így egy idő múltán a levegő baktériumai a vízben is megjelennek. Volt-nincs tiszta-víz.
Betegek leszünk-e ettől a víztől? Csakis akkor, ha végletesen legyengült az immunrendszerünk.
Mert a kulcs ebben van: semmi sem abszolúte tiszta viszont vannak működő (védő)mechanizmusok. Akár az E. Coli ellen is. Feltéve persze, hogy nem „nagykanállal” fogyasztjuk. A 100%-os higiéniára való törekvés tehát egyrészt lehetetlenség, másrészt fölösleges, harmadrészt a mindenáron történő erőltetése (Life-buoy típusú szappanok [kitekintés: https://kimberlysnyder.com/blog/2012/03/20/why-soap-can-be-hazardous-to-your-health/ ]) meggyengíti az immunrendszert. A higiéniát tehát – bár van helye az asztal és étkezés körül – nem lenne szabad abszolutizálni. Ez a fegyver csupán a megfélemlítésre, és a bajok kendőzésére (vagy éppen az előidézésére!alkalmas.
[28] 5. számú melléklet az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelethez (részlet)
Az élesebb-szeműek felfedezhetik, hogy némi idiotizmus e törvényi-tájékon is honos. A „mg/kg” dimenzió és pl. az „500/g” érték valahogy nincs paritásban. A korrekció felvállalására a NÉBIH egy portálja vállalkozott – mely oldal tartalma egy nagyobb átszervezés során mára szőrén-szálán eltűnt. A hozzá legközelebb-eső, újjá-szervezett tartalomban viszont effélék állnak:
„Hogyan kaphatunk engedélyt a felhasználásra?”
…majd sorolja. A vonzatokról pedig ekként tájékoztat:
„A szennyvíz, szennyvíziszap vagy szennyvíziszap komposzt termőföldön történő felhasználása a talajvédelmi hatóság engedélyével történhet.
Innentől pedig sínen vagyunk:
A kérelemkor fizetendő talajvédelmi hatósági eljárás díja szennyvíz vagy szennyvíziszap felhasználás esetén 144.000 Ft, szennyvíziszap komposzt hasznosítása esetén 110.000 Ft. A fizetés módjáról itt talál információt.
A szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának engedélyezési eljárásába a talajvédelmi hatóság szakhatóságként bevonja a járási népegészségügyi intézetet (szakhatósági eljárás díja: 27.700 Ft), a területi vízügyi hatóságot (szakhatósági eljárás díja: 14.000 Ft), a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőséget (szakhatósági eljárás díja: 14.000 Ft), és ki kell kérni az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság véleményét.”
Szabad a vásár tehát, már 499 db/g esetén is.
(A kételkedőknek:
[29] Egy globális feltárás, szépség-tapaszokkal:
Egyedi eset: Fipronil (széles-spektrumú rovarirtó-szer, halogénezett fenil-pirazolon származékok gyűjtőneve):
Forrás: Environ. Sci. Technol., 2016, 50 (3), pp 1519–1526
·       A feltüntetett anyag-mérlegek szerint a szennyvíztisztító-telep eltávolítási-hatékonysága zéró. (7 + 7.9 ≈ 14.5)
·       A közel 5-napos „vizes élőhelyi kezelés” pedig 65%-ot hagy változatlanul. (100*5.2/7.9 = 65) Immár a Természet lágy ölén.
·       (Az iszapban rekedt hányad elégetését már nem követték nyomon. Az lenne a sugallat, hogy azzal minden rendben van. – Így volt ez a szemét-égető művekkel is, mígcsak a Dioxin-gyűjtőnév alatt a környezetünket elárasztó, rendkívüli karcinogenitású vegyületek feltárása meg nem kezdődött.)
És egy kétségbeesett próbálkozás: az Autoklávos-módszer.
To kill microorganisms that can potentially cause disease, the world’s most advanced sewage treatment plants essentially pressure cook wastewater. But new research indicates that this process may not get rid of genes that impart antibiotic resistance to microbes.
Az, hogy „kuktában” halálra-főzve sem sikerült elpusztítani a szennyvíz-iszapban otthont-lelő ellenálló antibiotikus géneket, még a történet rózsaszínű része. Ugyanis, a folytatásban:
„…after the anaerobic digestion step, the levels of the genes increased.
Tehát a „pokol-tüzén pácolt” gének, a követő lépés során (22-napig tartó anaerob emésztés) váratlanul felszaporodtak. [Úgy fest, hogy ez „ész-osztó” Tisztogató-Társulat számára új tartalom az, hogy vajon mire is szolgálnak a gének ha van rendelkezésre-álló szerves-anyag jelen.]
[30] Az eredeti tudományos közlés szerint:
In order for pharmaceuticals to work properly, they must be able to remain stable in the harsh conditions of the human body. This results in the inability of the compounds in many drugs to break down after they are excreted or otherwise disposed of. This is why pharmaceuticals are commonly found in wastewater both before and after going through treatment plants
A magam megfogalmazásában:
„Azok a gyöngus feltételek amik a szennyvíz-feldolgozásra szakosodó művekben fennállnak, alkalmatlanok lebontani olyan vegyületeket amelyek tervezési szinten is ellen kell tudjanak állni ezeknél lényegesen komolyabb attakoknak: úgymint az emberi szervezeten belüli kémiai fortyogásnak.”
[31] E harmonizálás újabban kihasználásra is került.
Nagy vergődésében a nyugati-típusú orvoslás (a rengeteg, mellékhatásokkal-terhelt, gyógyszereknek-titulált kemikáliák helyett) az emberi széklethez fordult, ultima-ratióként, a tönkretett bélflóra regenerálásához:
Bulvár-közeli szinten:
A gyökerekről a „felfedező”, the legendary microbiologist Stanley Falkow:
Hazai lekövetés, 2015-ből: Faecal microbiota transplantation in Clostridium difficile infections, Infectious Diseases, 47:2, 114-116
[magyarul kb. ugyanez: Orvosi Hetilap, 155 (44). pp. 1758-1762 (http://real.mtak.hu/54449/ )]
Nem direkt módon ugyan, hisz más szarát akárki torkán lenyomdosni még végtelen türelem és szaktekintély mellett is kétséges vállalkozás. Ehhez a friss szar át kell menjen sok-sok lépésen a tükör-tisztaságú laboratóriumokban, mígnem kapszulázva ínycsiklandóvá válik.
A módszer eleddig nem terjedt el annyira hogy szinonimaként szarevő-társadalomról beszéljünk, ám megfontolást igényelhet mind a regnáló-szennyvíztisztítás mind a társadalom-lélektan szempontjából elemezni azt a sorrend-borulást, hogy lám, a szarevés messze megelőzve elébekerült a szar-tiszteletének.
[Az utóbbi lenne az alapja az Országh-féle Vízönellátó/Vízgazda-rendszer biomassza-megőrzés körüli centrális tételének, melynek legközvetlenebb eszköze az alomszékes-elrendezés, s távolabbi hozadéka az elcseszett Természeti-környezetünk regenerálása – beleértve bizonyos Klíma-aspektusokat is.]
A prioritások említett sorrend-borulása – némi gyógyírként – tápláló-forrása lehet a szebb-napokat is megélt filozófiának: Taglalni a homo sapiens mohósága és a ráció-iránti fogékonysága szálait-viszonyait.
[32] Talán az Olvasó is fárad már a sok tudományos-ízű citátum követésében, s magam is látok más utat a gondolkodásra mint ezernyi szúnyogpöcs-nagyságú, gyakorta egymásnak ellentmondó, „eredeti-közlés” tartalmának felsorlását/elemzését/összevetését.
Képzeljük hát inkább el, hogy mi történne akkor, ha TÉNYLEG sikeres lenne ezen (patogén) lények kipusztítása – lett-légyen az „elkövető” akár a művi-szennyvíztisztítás akár a komposztálás.
Az újságok gyászkeretben közölhetnék másnap: ismét kipusztult az emberi tevékenység által egy(nehány) faj.
E média-hírtől eltekintve is, alap-igazság az, hogy a létező fajok közösségének egyensúlyi egymásra-hatása borul ha egy is közülük „kiszáll”. Az ezáltal módosuló új-egyensúly más-más körülményeket kínál a megmaradóknak: az egyik felvirulhat – a másik belegebedhet.
Vajon miért gondolja bárki is azt, hogy ezen mikrobiális lények nélkül tudna az ember létezni? Aki nem volt rest megemészteni a ref.31 alattiakat, abban e kérdés fel sem merülhet.
Tanulság: örüljünk inkább e „patogének” szívóságának, semmint lamentáljunk felette s iparkodjunk a végleges kipusztításukon.
E tanáros megközelítést (a törvény-terelte tétovábbaknak) komplementálhatja a taláros is: Magyarország Alaptörvénye kimondja:
„A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
S efféle proklamációk az ENSZ vagy más gittegylet alapító-okirataiban is bizonyára fellelhetőek. Amennyiben (méretünkből adódóan nem a Világnak diktálni szándékozó erőként) maradunk a saját elveink mellett – és miért is kellene pofozásnak kitenni önmagunkat globális diktátumoktól vagy nagyhatalmi elképzelésektől – az idézett olvasat szerint eleve betilthatóak lennének mindama elrendezések, melyek működési-célzata arra irányul hogy bárminő fajt is írmagig kiirtson.
Summa-summárom: A művi-szennyvíztisztítás e bújtatott holokauszt-szándékú igyekezete okán Alaptörvény-ellenes tevékenységet folytat. S ezzel összhangban kellene lesújtson rá a Mindenre-figyelő Törvény.
[33] Jelesül: Szembesülniük kell a szennyvíziszap utólagos komposztálásakor az ezzel el nem távolítható nehézfém-tartalommal (mely a szennyvizek egyesített begyűjtéseként: az ipari vég-vizek alattomos hozzájárulása) – amik (stabil humin-kélátjaikként, mint blokkoló-ágensek) akár módosítólag/borítólag is hathatnak a komposztálódás normális folyamataira.
Azt sem feledve, hogy az ottani kényszer-diktálta manipulációk során ez a komposzt-várományos polielektrolitokkal is „gazdagítva” lett.
Melyeknek a várható következményei a SZÖRNY cikkben „A TISZTÍTÁS,  A foszfor-eltávolításról, 3.) Mi borzalom is történt eközben a humin-anyagokkal” alatti ***-hoz tartozó jegyzetekben, illetőleg „A SZENNYVÍZISZAP, A bónusz pedig a következő” alattiakban lettek ecsetelve.
[35] Korábbi (privát-jellegű) levelezésemben erről így fogalmaztam:
„A komposztkupacban – pláne ha eredetileg szarban gazdag (amely hordozója sok-sok éhes, mindenre-elszánt bakteriális ragadozónak) – rigófütty alatt megtörténik ama lebomlás, ami körül ezernyi szennyvízmérnök hiába kéztördel.”
[36] The effect of composting on the degradation of a veterinary pharmaceutical. Bioresour Technol. 2010 Apr. 101(7) 2294-9 (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19944598 )
Tartalmilag a cikk eredményeinek a legrövidebb összefoglalása az alábbi mondat:
The salinomycin level in the compost treatment decreased from 22 mg/kg to 2*10-5 μg/kg over 38 days.A vizsgált antibiotikum-koncentráció komposztálódás hatására bekövetkezett csökkenésének a ténye és mértéke magáért beszél.
N.B.: a cikkre Országh József Eutarcie honlapját (http://www.eautarcie.org/hu/index.html) segítő munkatársa, Andre Leguerrier talált rá.
[„Ma reggel jelezte André, hogy talált egy tudományos munkát, amiben az eredmények a mi (nem közzétett) megfigyeléseinket mesterien alátámasztják. Itt már közvetlen kísérleti bizonyítékról van szó.” – Így kommentálta felém egy 2016-ban írt levelében O.J. az örömteli hírt. Amihez itt hozzá kell fűzzem, hogy a „nem közzétett” eufemikusan arra utal, hogy a (jóval a fenti cikk megjelenése előtt) sikerrel elvégzett, tárgyában/célkitűzésében azonos-jellegű, nem is igen támogatott kutatási eredményeik nem lehettek publikusak.
Az efféle diszkriminációk nem is oly ritkák mint gondolnánk. Delejes fényt mégis az vet rájuk, hogy e tiltás mellett, favorizáltak a pille-könnyű, sehova-se vezető, eleve-értelmetlen témák és törekvések. Mint amilyenekről beszámoltam a SZÖRNY alapjául szolgáló 4 db szakdolgozatban – s mint amilyenektől hemzseg a szaksajtó.]
[37] A jelenlegi sikertelenség, a megoldatlan rész-problémákban való fuldoklás, a sürgető általános helyzet, valamint a ref.30 alatt jelzett és a ref.36 alatt visszaigazolt irány mind-mind amellett szól, hogy el kellene induljanak végre a tudományos-igényű és kivitelezésű komposztálási kísérletek. Komoly kémiai felelősséggel, és megbízható műszer/tudás-háttérrel.
A racionálé is lehetne magasabb-szinten mozgó mint a pepecselő esetleges: reprezentáns vegyületeket kellene mindössze vizsgálni, de azokat alaposan. Magam (ha még aktív volnék) azokat a makacsul ellenálló vegyületeket is beemelném a tesztelendők sorába, amelyek e „gyógyszerek és metabolitjaik” kapcsán nem lennének relevánsak. [Mint: DDT, PAH, PCB, Dioxins.] Ugyanis az ezekre kimutatott lebomlás nemcsak lényegesen több/erősebb kémiai indikációval bír, de más-irányú garanciákat is szolgáltathat.

megjegyzés írása: (kattintson a linkre)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése